Lucsánszky Tamás: – Mindenekelőtt gratulálok Józsikának (Kanta József – a szerk.), végignéztem szinte a teljes pályafutását, a neve egybeforrt az MTK-val. Az első 30 percben sikerült meglepni a DVTK-t, megérdemelten vezettünk. Viszont a további 60 perc inkább munka volt, amit nagy szenvedéllyel végeztek a játékosok. Emiatt egy árnyalatnyival jobban megérdemeltük a sikert, hiába nőtt a mezőnyben fölénk a DVTK, mert jó pozícióban helyezte el a játékosait.
Fernando Fernández: – Mielőtt a mérkőzést értékelném, gratulálok Kanta Józsefnek, szép teljesítmény 300 mérkőzést játszani egy klubban, ezzel legendává vált. Az elmúlt 20 év egyik legjobb játékosa, szerencsém volt ellene labdarúgóként is játszani, és most újra találkoztunk.
Gratulálok az MTK-nak is, mert jó eredményt értek el. Véleményem szerint az első félidőben rosszul játszottunk, sok labdát veszítettünk, ami ezen a szinten nem megengedhető. A második félidőben sem játszottunk jól. Igaz, hogy többet birtokoltuk a labdát, azonban keveset lőttünk kapura, javulni kell ezen a téren. A védekezés és a középpálya rendben volt, jól építettük föl a támadásokat, a kapu közelében azonban többet kellett volna tenni, több agresszivitást vártam az ellenfél 16-osán belül. Idegenben továbbra is gondjaink vannak, erre meg kell találni a megoldást. Hiába állunk továbbra is két pont előnnyel a legjobb kieső előtt, mégsem lehetek elégedett egy vesztes meccs után. Hét mérkőzés maradt hátra, az elejétől azért küzdünk, hogy a végén a vonal fölött végezzünk. A személyes célom pedig az, hogy idén korábban vívjuk ki a bennmaradást, mint az előző két évben, ehhez pedig sokat kell dolgozni.
