Nem sikerült szépen búcsúznia az élvonaltól Zoran Zekic együttesének, mely szurkolóira sem támaszkodhatott. Hiába engedtek be oltási igazolvánnyal nézőket, az ultrák a stadionon kívül maradtak, így demonstrálva a kiesés, a gyenge játék és a klubvezetés ellen. A horvát tréner nagyon csalódottan, de rendkívül őszintén nyilatkozott a lefújás után: – Ez nem volt teljesítmény, egyáltalán nem működtünk csapatként, az utcáról összeszedett emberek jobban szerepeltek volna. Érthető a szurkolóink csalódottsága.
Most már viszont csak előre kell tekinteni, és arra koncentrálni, hogyan kerülhet minél hamarabb vissza az első osztályba a piros-fehér csapat – ezt emelte ki az általunk megkérdezett két volt DVTK-játékos is, akiknek 2011-ben rögtön sikerült a feljutás.
José Luque, a DVTK egykori csapatkapitánya szerint mindenkinek egy irányba kell húznia.
– Az alapoktól kell mindent újrakezdeni, és most az a legfontosabb, hogy az ultrák és a klub száz százalékig egy irányba menjenek. Együtt. Mert nagyon nehéz szezon következik. Emellett olyan játékosok kellenek, akik itt akarnak játszani, akik érzik, mit jelent ebben a klubban szerepelni, ehhez a városhoz tartozni. E két hozzávaló nélkül nincs recept. Persze sikerülhet, mert pénzzel jó játékosokat lehet venni. De pénzen nem vehetsz elhivatottságot, sem a klub vagy a város iránti szeretetet – mondta lapunknak a klub spanyol legendája.
A hazájában, Bolíviában élő Vicente Arze a nagy tavaszi menetelést emelte ki, amikor 14 (!) mérkőzést nyert meg sorozatban a csapat.
– Sok ponttal voltunk az NB II éllovasa mögött, és kevés esélyünk volt a feljutásra. Akkor érkeztünk Luquéval, és végül két fordulóval a vége előtt bajnokok lettünk. Ami szerintem a legfontosabb: megértettük, mit jelent a DVTK Miskolcnak. Láttuk, mennyi szurkoló jön csak az edzéseinkre, a felkészülési találkozókra. Éreztük, mennyit jelent nekik a Diósgyőr, így csakis száz százalékot nyújthattunk. Felszántottuk volna a pályát, ha a földön kellett volna fejelni, annak is álltunk elébe, még verekedtünk is volna, hogy boldoggá tegyük őket. A szeretet, amit a mez iránt éreztünk mi is, elengedhetetlen volt a sikerhez. Már ott vagyunk az NB II-ben, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Most olyan támogatásra van szüksége a DVTK-nak, amilyet mi kaptunk tíz évvel ezelőtt. Mert bajban ismerszik meg az igazi szurkoló, a sikervonatra pedig mindenki felszáll – összegzett a már visszavonult középpályás.
Kérdés, milyen vonalat választ a következő szezonra a DVTK vezetése; marad pár légiós, elesve így az MLSZ-forrástól, vagy megpróbálják csak hazai futballistákkal kivívni a feljutást.
A két labdarúgóval készült bővebb beszélgetést a jövő héten olvashatják a minap.hu-n.
