„Hajnalban Szenegál belseje felé vettük az irányt, ahol a hőség és a valóság egyszerre csapott arcon. A hőmérséklet a nap folyamán elérte a 37,5 fokot, a közlekedés pedig teljes káoszba fulladt: az utak szélén állatok és gyerekek mindenütt, a forgalomban pedig olyan buszok és autók haladtak, amelyek tetején és hátulján emberek tucatjai kapaszkodtak. Sokkoló, mégis mindennapos látványként.
A nap egyik legmeghatározóbb eseménye egy vidéki iskola meglátogatása volt, ahová adományokat vittünk. A helyszínen azonban minden, amit addig láttunk, tovább fokozódott. Az első és legerősebb érzés a hála volt: az ember ilyenkor szembesül igazán azzal, mit jelent az otthoni, európai értelemben vett normális élet. Ezt az érzést azonban pillanatok alatt felváltotta a döbbenet.
Az adományok átadásakor a gyerekek ösztönösen, megzabolázhatatlanul próbálták megszerezni azt, amit tudtak: ami most az övéké, az marad meg számukra. A rendkívül kedves igazgatónő igyekezett segíteni, ám a helyzetet végül egy zöld melegítőt viselő – a filmekből jól ismert klasszikus tesitanár – próbálta kezelni egy faág letörésével. Amikor tiltakoztunk, nem értették, miért problémás számunkra, hogy egy bottal próbál rendet tartani.
A helyzet a teniszlabdák osztásakor vált kezelhetetlenné. Több száz labdánk került elő és elszabadult a tömeg. A tanár végül ott és úgy próbált rendet teremteni, ahol és ahogyan tudott. A látvány gyomorszorító volt.
Pillanatok alatt kiürült körülöttünk a tér, néhány elhagyott cipő maradt csak a földön, amelyeket a menekülés közben hagytak hátra a gyerekek. A sokk azonban náluk csak másodpercekig tartott. Nem sokkal később újra elleptek bennünket, és az adományosztás végül odáig fajult, hogy nekünk kellett visszavonulnunk. Szívszorító helyzet volt: ezek a csodás gyerekek ennél sokkal többet érdemelnének.
Az este csendjében, a sátorban fekve újra és újra megjelentek előttünk az arcok. Mosolygós, mégis félelemmel és vad vággyal teli arcocskák, kisfiúk, kislányok. Az a gondolat, hogy ezek a gyerekek kamaszodva vagy felnőttként esetleg Európa felé veszik az irányt, és az általuk megszokott módszerekkel próbálnak majd boldogulni, egyszerre volt félelmetes és megrázó. Nehéz éjszakánk volt, de mély hálát érzünk azok felé, akik adományaival cseppnyi örömöt vittünk ezeknek a gyermekeknek az életébe.”
Mi a teendő baleset, vagy sérülés esetén? „Minden évben velünk tart több, mentős ellátás nyújtására is képes csapat, elismert szakértelemmel és gyakorlattal rendelkező gyógyító személyzet. Az ő feladatuk az elsősegély nyújtás és az orvosi feladatok ellátása, de ne gondolja senki, hogy mobil műtőt tudnak biztosítani. Minden nap a kijelölt útvonalon haladnak a mezőnnyel. Baj esetén, műholdas telefonon lehet őket riasztani és öt perc, valamint pár óra közötti intervallumban ott jelennek meg, ahol szükség van rájuk. Esténként pedig a kijelölt hivatalos táborhelyen rendelnek” – mondta Halmi István.
