A Gasztro Extrém havonta jön új adással, amelyekben a stáb mellett a város ismert kulináris egyéniségei is feltűnnek majd. A műsorból videók is készülnek, melyek elérhetőek lesznek a minap.hu oldalán.
Magazinunk első felvonásához becsapós helyszínt választottunk. A tóparti sütés ugyanis az év 80 százalékában megszokott dolog, ha azonban hó borítja a tájat, a víztükör felső 2-3 centije pedig úgy döntött, a kinti mínuszok hatására halmazállapotot vált, és csonttá fagy, akkor elég extrém terepnek számít. Mihez is lehetne ideálisabb körülmény ez, mint egy „mindent bele” grillezéshez?
Sütés fagyponton
A város szívétől nem messze – mondhatni, még bőven a bordakosár szorításában – található a Csorba-tó, amely jelenleg a Nagy Borsodi Horgászegyesület gondozásában működik. Bár minden engedélyünk és felszerelésünk megvolt hozzá, február utolsó előtti hétvégéjéhez közeledve mi mégsem horgászni mentünk, ugyanis a népi megfigyelések szerint a jég tetején viszonylag ritkán kap a hal – igaz ez a legjobban telepített vizekre is. Ehelyett sütni indultunk Antal Gábor társaságában, aki nem csak a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség miskolci régiós elnöke, de a Civita executive chefje is. Az ételválasztásban ráhagyatkoztunk, aminek eredménye egy szürkemarha nyakából darált, Angus vesefaggyúval zsírozott, házi szósszal tarkón hajított, uborkás salátával halmozott, tükörtojással turbózott bucik közé zárt igazi street food csoda lett.
Grill Grál
A tóparti kulináris bacchanália fő eszköze egy 1998 környékén gyártott, gyakorlatilag egyszer használatos grillcsoda volt, amit anno nagyjából 5 sör áráért vágtak az emberhez. Antal Gábor pincéjéből került elő a retró darab.
- Több bírálat ért, hogy könnyű világszínvonalú ételt készíteni többmilliós technikával – vezette fel a puritán eszközhasználat apropóját séfünk. – Most tehát hoztam egy régi, pinceszagú grillt, amit a kilencvenes évek végén nagyjából 900 forintért vettem. Szeretném megmutatni, hogy ilyennel is lehet kitűnő ételt készíteni.
Amikor összeraktuk az eszközt, úgy tűnt, egy koktélvirsli grillezése is nehezen kivitelezhető az ingatag szerkezeten, nemhogy félkilós húspogácsákat tegyünk rá. Ez már tényleg az „otthon ne próbálják ki” kategória volt.
Gábor elmondta, hogy a hús a jó burger lelke. A bevett recept szerint 70 százalék színhús és 30 százalék faggyú keverésével kapjuk meg a kívánt eredményt, ezt fűszerezve és alaposan begyúrva már mehet is a rácsra. Grillmesterünk azt is elárulta, hogy a keverési arány általában minden nagymenő szakácsnál egyéni, és az sem mindegy, milyen lyukátmérőjű darálón nyomatjuk le az alapanyagokat. Ugyanígy egyéni iskola a fűszerezés: legtöbben az egyszerűségre – só és bors – esküsznek. A maghőmérő elengedhetetlen, hiszen külsőre nehéz megállapítani, mi történik a sercegő húspogácsa belsejében. Ez is ízlés kérdése, de 55 foktól már jónak számít a hús.
Ha pedig mindent jól csinálunk – Gábor tapasztalatán még a gyök kettes grillsütő sem volt képes kifogni –, akkor a fagyos tóparton is olyan hamburgert kapunk, amit kóstolva a legvagányabb New York-i étteremben is helyeslően bólogatnának.
