– 9 éves koromban költöztünk Miskolcra, ahol kereskedelmi végzettséget szereztem, majd a belvárosban kezdtem el dolgozni egy akkor még rádióvillamossági üzletben – idézte fel Deutsch Miklós.
1991 októberében egy néhány éves vidéki kitérőt követően költözött vissza, hogy a Borsod Zöldért által épített Calypso Ételbárban kezdjen el dolgozni, 1992 májusában pedig meg is vásárolja annak bérleti jogát.
Még ebben az évben megnyitotta teraszát, amire sehol a városban nem volt akkoriban példa.
– Az újonnan megnyíló vendéglőket egytől egyig végigjártam. Próbáltam és a mai napig próbálok a konkurenciától tanulni – emlékezett vissza.
Habár rengeteg törzsvendége van, elmondása szerint az igények óriásit változtak az elmúlt harminc évben, ám menükínálatuk a kezdetektől fogva biztos pontként szolgál az oda betérők számára.
– Még a családomon belül is volt olyan vendéglátós, aki akkoriban kissé degradálóan „menüs boltnak” nevezett bennünket, mostanra pedig már szinte mindenütt árulnak menüt – taglalta első éveinek tapasztalatait, hozzátéve: ma már mindenki rohan, nincs idő elővenni az étlapot, az à la carte estére és hétvégékre tolódott.
A több évtizedes gyakorlat és jártasság dacára a járványhelyzet okozta lezárások számára is tartogattak tanulságokat, amennyiben be kellett látnia: az ételeik kiszállítására történő átállásuk korántsem volt annyira magától értetődő – voltaképp egy teljesen másik szakma, amit ugyanúgy meg kell tanulni!
Micu bácsi neve a miskolci sportszerető közönség számára is ismerősen csenghet. Étterme mellett másik szenvedélye a helyi csapatok támogatása. Kiváltképp szívügye a mindenkori diósgyőri kosárlabdázás. A régmúlt eseményeinek felelevenítésénél elmondta, Király Sándor, a csapat vezetőedzője törzsvendégük volt, ő hívta ki egy mérkőzésre a Nagyváthy iskolába.
– Azonnal beleszerettem a sportágba. Az már csak hab volt a tortán, hogy a klub tisztikarával életre szóló barátságot kötöttem. Boros Árpád elnök úr a klubban és a klub körül is igazi közösséget hozott létre. Megtiszteltetés volt oda tartozni – ecsetelte.
Végül összegezte a hitvallását.
– Szeretni kell a vendéget, szeretni kell a vendéglátást! Szeretem a kollégáimat. Nekem az az örömteli, ha a vendég jól érzi magát, jót evett. Minden délben és este a vendégeim között vagyok, és figyelem, van-e bármilyen problémájuk.
