Mi a belső béke? A nyugalom. Az otthon érzése odabent akkor is, bármi történik körülöttünk. Ez az érzés a legtermészetesebb létállapota mindannyiunknak. Amikor nem találjuk vagy egyszer már megcsíptük, de nem találunk ide vissza, akkor túlpörögtünk, kimerültünk, több terhet veszünk magunkra, mint amit elbírnánk, és az is lehet, hogy a kiégés felé vettük az irányt. A világ körülöttünk az elmúlt években zajos és egyre hangosabbá válik, ezt érezzük minden egyes nap a bőrünkön. Ha hagyjuk, hogy beszippantson, akkor a mindennapjainkat is beszőheti a káosz, a stressz, a rohanás és nehéz megtalálni azt a békét, mely megőrzi a higgadtságunk is. Az első és talán legfontosabb lépés az, hogy legyünk nyitottak és higgyük is el, hogy képesek vagyunk elérni ezt az állapotot, annak ellenére is, hogy az agyunk folyamatosan kattog, teljesíteni akar egy határidőt vagy új kihívást keres.
A mindennapokban teljesen természetes, hogy elménk mindig gondolkodik valamin. Nem igazán van olyan, hogy nem gondolunk semmire. A bevásárlólista, a teendők, mit kellett volna másként, mi lenne, ha … . A meditáció, a befelé figyelés a mentális csendről szól. Megnyugtatjuk elménk, kapcsolatba kerülünk a jelennel, az ’itt és most’ életbe lép és lehetőségünk adódik megfigyelni, illetve elfogadni, mi történik bennünk és körülöttünk. Ez lehet kellemes és természetesen igen kellemetlen élmény is. A mentális és érzelmi nyugalom állapotában úgy tudjuk megfigyelni a történéseket, ahogyan vannak, ez pedig segít elérünk a belső nyugalmi állapotot.
Ha tudatosan törekszünk arra, hogy kedvesek és elfogadóak legyünk környezetünkkel, akkor nem csak a türelmet gyakoroljuk, de mi magunk is jobban fogjuk érezni magunkat. Ha a jóra fókuszálunk, akkor egy idő után nyugodtabbak leszünk és kevésbé fogunk szorongani még meg sem történt események miatt. Fontos, hogy olyan dolgokat tegyünk, melyek boldoggá tesznek bennünket. Ahhoz, hogy elérjük a belső nyugalom állapotát, fontos, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat. Természetesen, ez nem mindig és nem örökké van így. Rajtunk múlik, mikor hagyjuk kibillenni, kibillenteni lelkünket és milyen tempóban tudjuk azt nyugalmi állapotba visszarendezni.
Figyeljük meg, mennyit árt vagy mennyit segít a közösségi média. Kelt e bennünk félelmet, fontos e hogy kommenteljünk ismert vagy ismeretlen emberek bejegyzéseihez. Esetleg nem teszünk ilyet, de gyakran olvassuk mások megjegyzéseit. Célszerű kipróbálni a digitális detoxot, és rövidebb – hosszabb időre megválni a világháló adta információáradattól.
Sétáljunk a természetben. Már egy rövid séta lakóhelyünk közvetlen környezetében is csökkenti a stresszt. A kreativitás, az önkifejezés javítja a közérzetet. Amikor az általunk kedvelt tevékenységre koncentrálunk, legyen az írás, festés, kertészkedés, ugyanabba a flow állapotba kerülünk, mint a meditáció során. Észre sem vesszük, hogy telik az idő és kattogni sincs energiánk.
Ha minden nap egyre tudatosabban tudunk önmagunkra figyelni, a szemünket sem kell behunynunk, vagy csöndben ülnünk. Elég, ha séta során a természetet figyeljük, az embereket, a vonuló felhőket, a lefolyón eltűnő vízsugarat mosogatás közben. Elménk ezekben a pillanatokban nem gondolkodik kényszeredetten sem a múlton, sem a jövőn. Ha mégis elkalandoznak a gondolataink, érdemes a légzésre fókuszálnunk, vagy arra a tevékenységre irányítani a figyelmet, amit éppen csinálunk. Legyen az a forró kávé kortyolása. Ekkor képes elménk megtalálni a harmóniát az adott pillanattal. A belső béke mindig a jelenben létezik.
Gallai Judit
