A két méterszer másfél méteres kőlap véseteit tanulmányozó tudósok - a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ, az Inrap régészeti intézet, a Nyugat-Bretagne-i Egyetem és a Bournemouth-i Egyetem munkatársai - szerint a lap nem más, mint egy bronzkori térkép, amely Bretagne nyugati részének egy régióját ábrázolja. A régészek úgy vélik, hogy ez a kőtábla valójában az eddig fellelt legősibb, azonosított területet ábrázoló európai térkép.
A Saint-Bélec-tábla néven ismert lelet a Kr. e. 1900. és Kr. e. 1650. közötti időszakból származhat. Bretagne nyugati részén, Finistere-ben egy ősi temetkezési hely feltárásakor bukkant rá 1900-ban egy helyi régész, Paul du Chatellier - idézi fel a BBC hírportálja.
A leletről aztán egy évszázadra megfeledkeztek, évtizedekig tárolták egy várárok alatt, du Chatellier otthonában, a Kernuz-kastélyban.
A tábla után kutató régészek 2014-ben találták meg egy pincében. A kőlapra vésett jeleket és vonalakat értelmezve jöttek rá, hogy egy térképet ábrázolnak.
Az ismétlődő motívumok, amelyeket vonalak kötnek össze, a kutatók szerint Finistere megye egy részét ábrázolják. A felfedezésről szóló tanulmányt a Francia Őskori Társaság bulletinjében publikálták a kutatók.
A kőtábla vésetei alapján azonosították, hogy az Odet-folyó völgyét ábrázolja a térkép, amelynek vonalaiból a terület folyóinak hálózatát is felismerték.
A térkép mintegy 80 százalékos pontossággal mutatja a folyó több mint 20 kilométer hosszú szakaszának környékét.
Clément Nicolas, a Bournemouth-i Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője szerint a térkép valószínűleg egy adott terület megjelölésére szolgálhatott. "Lehet, hogy ezzel igazolták abban az időben egy kisebb herceg vagy király területhez fűződő tulajdonjogát" - mondta Nicolas.
"Hajlamosak vagyunk alábecsülni a múlt társadalmak földrajzi ismereteit. Ez a kőtábla azért is fontos, mivel megmutatja a kor térképészeti ismereteit" - fogalmazott a tudós.
