Pál Gabriella régész tájékoztatása szerint a területen két vízfolyás találkozásánál egykor kiemelkedő, homokos dombhát terült el, mely mindig használatban volt. A leletek több évezredet ölelnek át, így kerülhetett például élelemtároló gödör egy sír mellé. A most zárult feltárások decemberben kezdődtek Tatabánya Dózsakert városrészében.
A legkésőbbi lelet egy feltehetően a 6. században élt germán férfi sírja. Lábai mellett egy-egy vaskard feküdt, melyeket sikerült egészben kiemelni, a sírból még kőberakásos, ruha- vagy övdíszeket sikerült megmenteni. Mellette egy ugyanolyan tájolású üres sírt tártak fel. A sírrablók félrevezetésére szolgáló módszer azonban itt nem járt sikerrel, a harcos hiányzó lábfejeit valószínűleg díszes lábbelije miatt vihették el egykor - ismertette az igazgató.
Egymás közelében további 4-5 sírt találtak, amelyekből nem kerültek elő tárgyak, ezek egy az Árpád-kori temetőhöz tartoztak az 1200-1300-as évekből. A terület legrégebbi leletei a földbe mélyített házak nyomai a késő bronzkor-kora vaskor idejéből, Kr. e. 1000 környékéről. Ha bebizonyosodik, hogy a nyomok kora vaskoriak, akkor itt helyezkedhetett el az a települése, amely ahhoz a temetőhöz köthető, melyet korábban a Dózsakert városrész elején feltártak.
A leletanyagot Tatabányai Múzeumban tisztítás és rendszerezés után tudományosan feldolgozzák, majd az intézmény tervei szerint a leletekből egy kisebb kiállítást rendeznek.
