Ebben az évben is átadta díjait, elismeréseit miskolci lokálpatrióták számára az önkormányzat május 11-én, a város napján. A következő napokban röviden bemutatjuk a díjazottakat. Miskolc város díszpolgára az idei évben néhai dr. Boda Péter lett, aki posztumusz kapta meg az elismerést.
Dr. Boda Péter 1942. november 9-én született a Debrecenben, egy gyermekorvos és egy védőnő első gyermekeként. Az orvoslás, gyermekellátás szépségei és nehézségei gyökeresen meghatározták a család mindennapjait: a fogékony gyermekkorban megtapasztalt hivatástudat, az állandó készenlét és egy új gyermekosztály indításával járó feladatok valós élményanyaggal alapozták meg a későbbi pályaválasztást.
Debreceni és szegedi egyetemi évei után 1970-ben summa cum laude szerezte meg az orvosi diplomáját. A miskolci gyermekosztályon kezdte orvosi pályafutását Velkey professzor mellett. A kórházban ismerkedett meg laboratóriumi szakasszisztensként dolgozó későbbi feleségével, akivel három gyermekük született.
Az I. Gyermekosztályon töltött hatéves kórházi gyakorlat és a csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsga megszerzése után 1976-ban kezdte meg munkáját a Győri kapui gyermekorvosi rendelőben, ahol majdnem ötven éven át, 2024 októberéig folytatta hivatását, a gyógyítást. Tette mindezt kiemelkedő szakmaisággal és végtelen alázattal. Nemzedékeknek volt a gyermekorvosa a Tokaj szolgáltatóházban. A zűrzavarosnak tűnő, atomizálódott világunkban sokak életében jelentett biztos pontot a kedves és magabiztos doktor bácsi – a kis páciensek és a szülők számára egyaránt. Több évtizedes pályafutása alatt számos család életének lett részese. Dr. Boda Péter nemcsak orvosként, hanem magánemberként is meghatározó volt. Betegei közül több családban két, sőt sok esetben három generáció gyermekorvosaként emlegetik a jó humorú doktort, szeretettel mesélve a vele kapcsolatos anekdotákat. Az első napjaiban vizsgált páciensek lassan már nagymamák vagy nagypapák.
Munkája, hivatásának gyakorlása éltette: még 82 évesen is rendelt, dolgozott, hiába gyötörte már akkor számos betegség. Pályája során nagy jelentőséget tulajdonított az orvosok önszerveződésének és társadalmi érdekvédelmének. A rendszerváltozás után, 1991-ben ott volt a Gyermek Alapellátásban Praktizáló Orvosok Szövetségének (GYAPOSZ) alapítói között. Hasonló szerepet játszott a Miskolci Vállalkozó Háziorvosi Rendszer (MVHR) alapításában és vezetésében. Sőt, 1993-tól 1996-ig elnöke is volt az érdekvédelmi szervezetnek, és később, a tisztség átadása után is lelkesen vett részt a közös munkában.
Társadalmi munkája mellett azonban elsősorban háziorvos maradt, aki jelen volt a szükséges pillanatokban, segítséget és biztos támaszt nyújtott, aki bízott a sok éves tapasztalatban, és aki összes tudásával a gyógyítást szolgálta.
Sokaknak emberi tartásával, orvosként pedig méltóságával, kitartásával, szerénységével és humorával jelentett követendő példát. Szenvedélyesen szerette az életet. A kiégés és a megkeseredettség távol állt tőle. A Győri kapu városrész gyermekeinek gyógyítása, egészségnevelése érdekében tett munkáját 2002-ben Benkő Sámuel díjjal ismerte el Miskolc. A Magyar Orvosi Kamara Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Szervezete pedig Életműdíjat adományozott neki.
Magánemberként az olvasás, a történelem iránti érdeklődés és a sport szeretete jellemezte. A munka mellett is aktív életet élt: 72 éves koráig hetente kétszer teniszezett, de síelt és kajakozott is. Természetszeretetét szívesen megosztotta mindenkivel, több Tisza-túrát szervezett orvostársainak, barátainak. De nagyon szerette a magányos sátrazásokat, hajnali evezéseket és horgászatot a Tisza-tavon.
A hozzátartozóitól azt is megtudtuk, hogy dr. Boda Péter kifejezetten kerülte és unta a protokolláris helyzeteket. Inkább az életszagú szituációk és a tartalmas dolgok érdekelték. Kedélyes ember lévén nem nagyon volt olyan helyzet, beszélgetés, amiből ne tudott vagy akart volna humort kerekíteni. Meglátásait, tanácsait az egyedi, csak rá jellemző stílusban fogalmazta meg, ezek a szólások, praktikák pedig a mai napig közszájon forognak a családja és a páciensei körében.
Azon kevesek közé tartozott, akik elégedetten és örömmel végezték a vállalt feladatot. A gyerekekkel való kapcsolatteremtést az utolsó pillanatig kihívásnak tekintette, fontos volt számára, hogy elnyerje a bizalmukat. Különösen jólesett neki, hogy az utóbbi évek betegeskedései után milyen szeretettel várták vissza a betegei: vásárlás közben vagy az utcán is többen megszólították, hogy már felnőttként köszönetet mondjanak neki.
Sokszor emlegette szerettei körében, hogy milyen érdekes lenne a mögötte álló, több évtizedes tapasztalattal újra elvégezni az orvosi egyetemet, mert a tanultakhoz már saját, konkrét eseteket tudna kapcsolni.
„Mi abban nőttünk fel, hogy az édesapánk gyerekorvos, ezért sokan ismerik. Otthon is gyakran volt szó arról, mi lehet a baja annak a gyereknek, akinek az állapota éppen foglalkoztatta. Mindig az vezérelte, hogy időben észrevegye, mikor van komoly probléma, és a szükséges lépéseket leszervezze, a problémát megoldja. Csak később, már felnőtt korunkban szembesültünk azzal, mennyire jó diagnoszta volt: fonendoszkóppal szűrt ki szívbetegségeket, vagy minimális tünetből daganatos betegségeket” – emlékeztek meg gyermekei dr. Boda Péterről.
Az emberekben – szakmai tudásán túl – azért is marad meg, mert segítő szándékkal fordult mindenki felé: ha a helyzet úgy kívánta, akkor a döngölt padlójú lakásokba intézett fát az önkormányzatnál, vagy bevitte a szülők helyett a beteg csecsemőt a kórházba. Legnagyobb visszaigazolás, hogy aki egyszer nála betegeskedett, felnőttként saját gyermeke esetében is őt választotta háziorvosnak. És egy igazi doktor bácsinak nincs ennél fontosabb.
Az idei év kitüntetettjei:
MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA kitüntető cím: Dr. Boda Péter (posztumusz)
PRO URBE kitüntető cím: Rudolf Mihály Ferenc DLA, dr. Várhelyi Krisztina
Gálffy Ignác életmű díj: Veczán Pálné
Herman Ottó tudományos díj: Prof. Dr. Palotás Árpád Bence
Szemere Bertalan közéleti díj: Mikita Gábor
Szabó Lőrinc irodalmi díj: Bánhidi Lilla
Kondor Béla képzőművészeti díj: Lukács Róbert
Reményi Ede zenei díj: Molnár Attila
Déryné színházi díj: Mészöly Anna
Miskolc város építészeti alkotói díj: Szeghalmy Bálint (posztumusz)
Bizony Ákos jogi díj: Dr. Szikszai Attila (posztumusz)
Benkő Sámuel egészségügyi díj: Domoszlai Tamás
Benkő Sámuel szociális díj: Tóth Judit
Miskolc város pedagógia díj: Bártfai Krisztián Ervin, Dőry Péterné, Papp Zsolt
Miskolc város turizmusáért díj: Katona Ferenc
Az év sportolója díj: Guzi Blanka, Miskolcz-Revital Táncsport Egyesület, Sáfrány Péter Marcell,
Miskolc város sportjáért díj: Jászka Krisztián
A civilek támogatásáért díj: MBM Auto Kft.
Az év civil szervezete díj: "Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálatért" Alapítvány
Pro Minoritate díj: Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálata
Nívódíj: Bózsó Gyula, Grand Dance Tánc- és Sportegyesület, Mészáros László
Az Egyetemért - A Városért díj: Prof. Dr. Horváth Zita
Dr. Szentpáli István Kamarai díj: Ostorházi Imre