Az első részben a református hagyományokról, a balkáni kereskedőkről és a miskolci zsidóság történetéről volt szó. Most a görögkatolikusok és az evangélikusok örökségét, valamint azt vizsgáljuk meg, hogyan vált Miskolc több vallási közösség otthonává.
A Búza tér különleges temploma
Miskolc egyik legismertebb egyházi épülete a Búza téri görögkatolikus székesegyház. A templom története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák.
A XVIII. században már megfogalmazódott a helyi görögkatolikusok igénye arra, hogy saját templomuk és egyházi intézményük legyen. A tervek megvalósítását hosszú ideig különböző körülmények akadályozták. A közösségnek évtizedeken keresztül kellett várnia arra, hogy önálló egyházközséget szervezhessen, és saját templomot építhessen.
A miskolci görögkatolikus egyházközség végül 1900-ban alakult meg. A templom alapkövét 1910-ben helyezték el a Búza téren, felszentelésére pedig 1912. szeptember 15-én került sor. Az épület az Istenszülő elszenderülése tiszteletére kapta címét.
A templom bizánci ihletésű formavilágával és különleges belső terével hamar a városkép meghatározó elemévé vált. Ikonosztázionja, vagyis a szentélyt a templomhajótól elválasztó, ikonokkal díszített fal, a keleti keresztény hagyományok egyik legjellegzetesebb eleme.
A görögkatolikus közösség története szorosan összekapcsolódott a ruszin hagyományokkal. A mai Nagy-Miskolc területén fekvő Görömböly szintén fontos szerepet töltött be ebben a történetben. A település sajátos múltja, vallási élete és népességének összetétele ma is gazdagítja városunk örökségét.
A Búza téri templom 2011-ben székesegyházi rangot kapott, Miskolc pedig ismét görögkatolikus püspöki székhellyé vált. Így az épület nemcsak történelmi emlék, hanem ma is élő egyházi központ.
Az evangélikusok temploma és közössége
Miskolc vallási életében az evangélikusok is fontos szerepet játszottak. Egyházuk hivatalosan 1792-ben alakult meg, templomukat pedig 1797-ben szentelték fel. Az épület 1864-ben toronnyal egészült ki, és azóta is a belváros egyik értékes történelmi emléke.
Az evangélikus közösség létszáma ugyan elmaradt a reformátusokétól és a római katolikusokétól, jelentősége mégsem mérhető pusztán a hívek számával. Tagjai részt vettek Miskolc társadalmi, kulturális és gazdasági életében, az egyház pedig saját hagyományain keresztül gazdagította a város közösségi világát.
A Luther-ház és a közeli evangélikus templom ma is őrzi ennek a történetnek az emlékeit. Ezek az épületek nemcsak vallási célokat szolgáltak, hanem a közösségi élet és az oktatás szempontjából is fontos helyszínek voltak.
Hogyan lett Miskolc vallásilag sokszínű város?
A XIX. század folyamán Miskolc népessége gyors növekedésnek indult. A kereskedelem, az ipar fejlődése és a közlekedési kapcsolatok erősödése egyre több embert vonzott a városba. A betelepülők között különböző vallási hátterű közösségek tagjai is voltak.
A római katolikusok aránya a XIX. század végére jelentősen növekedett, miközben a reformátusok továbbra is meghatározó szerepet töltöttek be a város életében. A zsidóság, az evangélikusok, a görögkeletiek és a görögkatolikusok szintén hozzájárultak Miskolc gazdasági és kulturális fejlődéséhez.
Ezek a közösségek nem elszigetelten éltek egymás mellett. Kapcsolataikat a kereskedelem, a munka, az oktatás, a városi intézmények és a mindennapi élet egyaránt alakította. Voltak közöttük nézeteltérések és konfliktusok, de a város fejlődéséhez mindegyikük hozzátette a maga részét.
A templomok ma is jól érzékeltetik ezt a sokszínűséget. Ha végigsétálunk a belvároson, egymáshoz viszonylag közel találkozhatunk különböző felekezetek történelmi épületeivel. Mindegyik más hagyományt képvisel, mégis ugyanannak a városnak a múltjához tartozik.
Őrizzük meg Miskolc közös örökségét!
A város történelme nem egyetlen közösség története. A reformátusok, a római katolikusok, a görögkatolikusok, az ortodoxok, az evangélikusok és a zsidóság egyaránt részei annak az örökségnek, amelyet ma Miskolcként ismerünk.
A régi templomok falai, az egykori temetők sírkövei és a városrészek története mind-mind arról mesélnek, hogy előttünk is generációk éltek itt. Dolgoztak, hittek valamiben, családot alapítottak, közösségeket építettek, és igyekeztek jobbá tenni környezetüket.
Helytörténeti kutatóként különösen fontosnak tartom, hogy ne csak a látványos épületeket őrizzük meg, hanem azokat a történeteket is, amelyek értelmet adnak nekik. Egy templom ugyanis nem pusztán építészeti alkotás: emberek hitének, reményeinek és közösségi életének tanúja.
Miskolc múltja akkor válik igazán a miénkké, ha megismerjük mindazokat, akik évszázadokon keresztül formálták. Mert a város történelme nem csupán a múltunk része: identitásunk egyik legfontosabb alapja is.
Reiman Zoltán amatőr helytörténész, a miskolci önkormányzat civil referense, a Szemelvények Miskolc város történelméből blog szerzője