Az elmúlt évtizedekben hozzászokhattunk, hogy az ősz egyet jelent a nagy daru (Grus grus) csapatok felbukkanásával. Ilyenkor a madarak napközben a tarlókon, szántókon és gyepeken táplálkoznak, az éjszakákat pedig a szikes tavak, mocsarak vagy éppen leeresztett halastavak medreiben töltik. Ezekre az éjszakázóhelyekre történő, kétségkívül hihetetlenül hangulatos és látványos behúzásuk élménye jelenti az emberek számára a nagybetűs „Daruvonulást” - olvasható a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) honlapján.
Az őszi vonulás csúcsán, a híres hortobágyi éjszakázóhelyeken, ez egyidejűleg akár 200 ezer madarat is jelenthet, ugyanekkor nálunk, a jóval kisebb kiterjedésű Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben is eléri ez a szám a 15-20 ezer egyedet.
Viszont, hogy ez megtörténhessen, ahhoz elengedhetetlen néhány, közel sem jelentéktelennek nevezhető apróság, mint például az, hogy egyáltalán legyenek darvak, legyen számukra táplálék, megfelelő nyugalom és – természetesen – éjszakázásukra alkalmas vizes élőhely. Az idei évben sajnos ez utóbbi erősen hiányzik, hiszen az aszály nemcsak a mezőgazdaságot és a mi életünket keserítette meg, hanem az állatok, növények számára is hatalmas próbatételt jelentett. Emiatt a darvak „szokásos” borsodi-mezőségi szikes tavacskája is teljesen kiszáradt, ezáltal nem nyújt nekik éjszakai menedéket.
Sőt, a jogszabályokra (meg talán az alapvető emberi jóérzésre is) fittyet hányó egyén vagy egyének terepjáróval, illetve quaddal bementek a védett területen található kiszáradt, most már gumiabroncs nyomokkal „díszített” tómederbe. Így jelenleg mindössze egyetlen, kis kiterjedésű mocsárban éjszakáznak darvak a Borsodi-Mezőségen, és az ilyenkor szokásos 3-6 ezer példány helyett most mindössze 500-600 madár figyelhető meg. Ha hamarosan nem jön jelentősebb csapadék, akkor ez a kis terület is kiszárad, és a megszokottnál hamarabb továbbállnak a madarak.
Vigyázzunk a minket körülvevő természetre, egyéni érdekeinkért, szórakozásunkért (például egy „terepen való csapatásért” vagy egy számunkra szép fotóért) ne veszélyeztessük annak épségét.
Akár kicsiben (mint a mezőségi darvak esetében), akár nagyobb méretekben gondolkozunk, érdemes megfontolnuk a napokban elhunyt dr. Jane Goodall (1934-2025) szavait: „Fogyasztói és mindent eldobó társadalmunknak végre fel kell ismernie, hogy semmi nem határtalan. Hiszen ez az egy, gyönyörű bolygónk van, és meg kell őriznünk saját magunk, a gyermekeink és az összes jövő generáció számára. A természet sokszínűsége és a sértetlen ökoszisztémák minden élőlény számra – mi is idetartozunk – nem a luxust jelentik, hanem nélkülözhetetlen a túléléshez.”
