Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) által alapított Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1990-ben kiadott jelentése szerint három forgatókönyv létezik a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Az első, hogy az emberiség megteszi a megfelelő lépéseket a felmelegedés ütemének lassításához, ami biztosítja az emberiség kiegyensúlyozott életvitelét. A második, hogy néhány korlátozás bevezetésével lelassul a folyamat, de csak ideiglenesen, és nem a megfelelő szintre. A harmadik alapján a korlátozások bevezetésének hiányában a globális felmelegedés még ebben a században súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel jár. Sajnos az Európai Unió Föld-megfigyelési programja, a Kopernikusz legutóbbi jelentése szerint az utóbbi két szcenárió felé tartunk - írja az europapont.blog.hu oldal.
Mit jelent ez pontosan, és milyen gyakorlati következményekkel nézünk szembe?
A Kopernikusz Föld körüli műholdakkal és földi szenzorokkal figyeli meg a meteorológiai jelenségeket, ami lehetővé teszi, hogy az éghajlatváltozás következményeit azonnali pontossággal dokumentálják. Október végi legfrissebb, nem sokkal a COP29 előtt publikált jelentése nem szolgált túl sok jó hírrel: a Föld hőmérséklete továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Annak ellenére, hogy még nem értük el az év végét, már szinte biztosan mondhatjuk, hogy 2024 az eddigi legmelegebb évünk, és a növekedés először haladta meg az iparosodás előtti szinthez képest az 1,5 fokot – a klímakutatók szerint pedig ez az a kritikus határ, amely fölött a klímaváltozás súlyosabb hatásokat okozna az emberek életében és az ökoszisztémában.
A földfelszín és a tenger: mik is a pontos adatok?
A 2023 novemberétől 2024 októberéig tartó évben a globális átlaghőmérséklet 1,62°C-kal volt magasabb, mint 1850-1900 között, és az elmúlt 16 hónapból 15-ben volt a kritikus másfél fok fölött.
Az európai szárazföldi átlaghőmérséklet 2024 októberében 1,23°C-kal volt az átlag felett – ez volt a valaha mért ötödik legmelegebb október Európában (a legmelegebb 2022 októbere volt, 1,92°C-kal az átlag felett). Ami a Föld többi részét illeti: Észak-Kanadában, az Egyesült Államok középső és nyugati részén, Észak-Tibetben, Japánban és Ausztráliában mutattak ki kiemelkedően magas értékeket, míg Grönland központi részén és Izlandon továbbra is az átlag alatt maradt a hőmérséklet változása.
A tengeri felszíni hőmérséklet októberben 20,68°C volt, ami a második legmagasabb valaha mért érték, mindössze egytized fokkal maradva el 2023 októberétől. Az óceánok átlaghőmérséklete számos területen szokatlanul magas maradt, annak ellenére, hogy a Csendes-óceán keleti és középső (az egyenlítőhöz közeli) részein átlag alatti hőmérsékletet is feljegyeztek.
A folyamat megállíthatatlan következményei
Nem újdonság, de muszáj néha emlékeztetni magunkat, hogy a felsorolt adatok nem csak üres számok. Az egyre szaporodó, ráadásul rekordhosszúságú hőhullámok komoly egészségügyi kockázattal járnak. A klímaváltozás súlyosbítja a világ számos más problémáját: nő a természeti katasztrófák – például hurrikánok, árvizek, villámárvizek és aszályok – gyakorisága és intenzitása, amelyek aztán súlyosan érintik az élelmiszer-termelést, a mezőgazdaságot és állattenyésztést, állattartást, a vízellátást és az infrastruktúrát. További következménye mindennek a globális szegénység (éhínség és a vízhiány), különösen a fejlődő országokban, ami növeli a klímamigrációt.
A helyzet nehézségei ellenére sem adhatjuk fel a harcot. Most jobban, mint valaha kiemelten fontos, hogy Európa minden gazdasága minél komolyabban foglalkozzon a klímaadaptáció (azaz az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaira való felkészülés) sürgető feladataival is.
