Identitásunk fontos része – Átadták az új Villanyrendőrt

1

Ünnepélyes keretek között adták át szerda délelőtt a Villanyrendőrt a Villanyrendőrnél. Ahogyan arról korábban a minap.hu is beszámolt, a korábbi forgalomirányító építmény pontos mását hétfő délelőtt emelték be a korábbi helyére, az elmúlt két napban pedig teljesen elkészült vele a kivitelező.

Az átadón először Veres Pál, Miskolc polgármestere mondott köszöntőt, aki mérföldkőnek nevezte a Villanyrendőr visszaállítását.

– Miskolc egy befogadó város, ahol békében elfér egymás mellett a régi kereskedőváros, polgárváros, az acélváros és a mai, magát ismét megtalálni igyekvő város minden hagyománya és emléke – kezdte ünnepi gondolatait a városvezető.

Leszögezte, a Villanyrendőrhöz hasonló emlékek, így a sétálóutca, a vasgyári kolónia vagy éppen az Avasi kilátó mind a város történetének egy-egy szakaszát képezik, ilyetén pedig része annak az identitásnak, amit miskolciságnak nevezünk. „Ezekkel együtt kerek ez a város, ezekkel együtt mondhatjuk el: ez Miskolc” – fűzte hozzá.

Nem több, nem kevesebb

– Az ideérkező turisták sokszor kérdezték tőlem és mástól is, hogy mi is az a Villanyrendőr és mi ilyenkor hosszasan magyaráztuk ezt. A visszaállítás bejelentése utáni hetekben kaptunk hideget-meleget azért, hogy ez az építmény most újra idekerül, pedig ez semmivel sem több, mint ami: a Villanyrendőr. Egy építmény, ami magyarázza, hol vagyunk és mitől lett ez a neve a város egykor legforgalmasabb kereszteződésének – tette hozzá Veres Pál.

Szopkó Tibor alpolgármester hozzátette, egy várost nem az utcák, terek, épületek és emberek együttese tesz közösséggé, ehhez szükséges egy közös, szimbólum-, jelrendszer. „Miskolc ebből a szempontból elkényeztetett helyzetben van, hiszen gazdag történelemmel, örökséggel rendelkezünk. Összeköt bennünket a királynék vára, az őskohó, a Vasgyár, a DVTK, vagy éppen a Három Rózsa, a Fekete Kutya, a Forint, az Avasi kilátó, vagy a Villanyrendőr. Ezek a jelképek erősítik az identitásunkat, azt, ami Magyarországon hitem szerint már most is a legerősebb” - hangsúlyozta.

Az alpolgármester úgy fogalmazott, bár az elmúlt 40 évben senki nem felejtette el azt, hogy hol van a Villanyrendőr, fontos volt az építmény visszaállítása azért, hogy gyermekeink, unokáink és az ő unokáik is értsék majd, miért hívják így a miskolciak ezt a területet.

Miskolcikum

Szunyogh László, Miskolc főépítész is a Villanyrendőr jelentőségéről beszélt, mint mondta, már a lebontás pillanatában is úgy gondolta, hogy az hiba volt. „Persze akkoriban csak egy használaton kívüli forgalomirányító fülke volt, az elmúlt negyven év viszont valóban egy jelképpé, a miskolciak közös identitásának részévé tette” – mondta el.

Véleménye szerint a rendszerváltást követő nehéz évek, a kohászat megszűnése és a vele járó munkanélküliség, elvándorlás a miskolciak identitását ugyan nem gyengítette meg, de most igazán szükségünk van arra, hogy minél több „miskolcikumunk” legyen, amit meg tudunk becsülni, melyek jelzik az összetartozásunkat.

– A fővárosban 1900-as évek elején érezték szükségét, hogy megjelöljék a 0-s kilométert, ahonnan az országos főutak kilométer-számozása indul. Az első szobor a második világháborúban megsérült, de később pótolták és az új emlékmű máig is áll. Mivel ez a kereszteződés Miskolc központja, azt gondolom, a Villanyrendőrt tekinthetjük a 180-as kilométerkőnek is. Ugyanis a népszerű dalból is tudjuk: mi száznyolcvan kilométerre vagyunk Budapesttől, ami tudjuk, néha több – tette hozzá a főépítész.

Nosztalgia

A városvezetők és a főépítész is méltatták a civileket, akik annak idején kezdeményezték a forgalomirányító fülke újbóli felállítását. Mint mondták, köztük többen – Barna György, Dobrossy István, Sternádel Sándor – már nincsenek közöttünk, jelen volt viszont az eseményen Koleszár Péter és Szántó István, akiknek szintén részük volt abban, hogy a Villanyrendőr újjászületett. Szintén köszönetet mondtak Daruka Tibornak, vagyis a lakatosmesternek, aki elkészítette az építményt.

Szántó István újságíró elmondta, a megyei lap korábbi újságírójaként, szerkesztőjeként rendszeresen írt jegyzeteket. Egyikben a Villanyrendőrről nosztalgiázott személyes történetek alapján, ez hozta össze a későbbi csapatot, akik megszervezték az építmény újbóli megépítését és felállítását. A kezdeményezést – tette hozzá – az akkori városvezetés, Kriza Ákos korábbi polgármester és a főépítész Rostás László is támogatta. Mint mondta, a nosztalgia mellett a lokálpatriotizmus, Miskolc szeretete motiválta őket abban, hogy végigvigyék a történetet, melynek végén ismét áll a Villanyrendőr a Villanyrendőrnél.  

Reinkarnálódott

Jelen volt az átadón az idén kilencven éves belsőépítész, Dufala József is, az ő tervei alapján készült el a régi és az új Villanyrendőr is. Mint lapunknak elmondta, a kereszteződésben a hatvanas évek elején hatalmas volt a forgalom, a forgalomirányításért felelős rendőrök pedig egy olyan „butykában” voltak, amiből csak nehézkesen láttak ki, ráadásul túl nagy biztonságban sem voltak. Ezt a problémát oldotta meg a kereszteződés felé beemelt forgalomirányító fülke.

„Az új Villanyrendőr pontos mása a réginek, ez egészen biztos, hiszen én adtam a terveket most is. Számomra éppen ez a legnagyobb érdekessége a mostani avatónak, ugyanis életemben nem történt még olyan, hogy egy munkámat kétszer adtak át, kétszer ünnepeltek meg. Tulajdonképpen reinkarnálódott a régi Villanyrendőr – mondta mosolyogva Dufala József.

Az átadóra sok érdeklődő, vagy éppen nosztalgiázó miskolci látogatta meg a kereszteződést. Egyikük volt Szedlák János nyugalmazott rendőr, aki annak idején még irányította a forgalmat a Villanyrendőrből. „1959-től szolgáltam a Szemere-Széchenyi utcai kereszteződésben, mindig ketten dolgoztunk a fülkében, így volt szabályos. Nagyon büszke vagyok rá és ezt később meg is köszönték nekünk, hogy abban az időszakban, amikor mi itt dolgoztunk ebben a kereszteződésben nem történt baleset" – mesélte.

A Villanyrendőr történetéről ebben a cikkünkben olvashat részleteket.