Autósok réme, a szarvas

Az elmúlt hetekben többször bejárták a magyar sajtót azok a hírek, amelyekben gépjárművek vadállatokkal történt ütközéséről számoltak be, köztük sajnos olyanról is, ahol az egyik utas az ütközés következtében elhunyt. Aki gyakran vezet lakott területen kívül, annak időnként megfordul a fejében, hogy mit tennék, ha velem történne ilyen, ha egy szarvas az én járművem elé robbanna be az éjszakából. Az elméletet ehhez tudjuk, de azt azok az autóvezető sorstársaink is ismerték, akik mégsem tudták a balesetet elkerülni. Mit tehetünk mégis az elkerülés érdekében, vagy ha mégis bekövetkezik a baj? Kérdéseinkre Varga János rendőr alezredes a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály vezetője válaszolt. 

Az alezredes leszögezte, ha megtörtént az ütközés egy vadállattal, akkor mindenképpen indokolt a rendőrség értesítése. A helyszínen eljáró rendőrök nem csak segítenek a bajban, hanem pontosan tudják, mi az ilyenkor szokásos protokoll, nem az általában kétségbeesett vagy sokkolt járművezetőnek kell törnie a fejét, kit kell hívni, mit kell tenni. Például jó, ha tudjuk, minden elütött, sérült vagy elhullott vad valakié. Legyen az fácán, vaddisznó vagy szarvas. Elvitele a helyszínről lopásnak számít. A rendőrök éppen ezért minden esetben értesítik a területileg illetékes vadásztársaságot, hiszen ők a vad tulajdonosai. Az elhullott állat tetemét a helyszínről a vadásztársaság minden esetben elszállítja. 

Varga János hangsúlyozta, a járművezetőnek ebben a helyzetben is biztosítania kell a közúti közlekedésben résztvevők személy és vagyonbiztonságát, amelyet egyrészt az úttest akadálymentesítésével, másrészt a sérült járműve megrongálódott alkatrészeinek eltávolításával kell teljesítenie. Ellenkező esetben maga is további balesetek okozója lehet, amiért felelős. Ha megtörtént a baj, mindenképpen tárcsázni kell a 112-es központi segélyhívó számot, azon keresztül értesítve a rendőrséget, és amennyiben személyi sérülés is történt a mentőket. A rendőrség, a helyszíni eljárása során nem csak a területileg illetékes vadgazdálkodásra jogosulttal veszi fel a kapcsolatot, hanem a közút kezelőjével is. Előbbi az állatot, utóbbi a törmelékeket szállítja el, illetve kijavítja az útban és szerelvényeiben esetlegesen keletkezett károkat.  

A kiérkező rendőrök a helyszínelés során azt is megállapítják, ki a „hibás”, ki felel a kárért? Az osztályvezető elmondta, a közúti közlekedés és a vadgazdálkodás, vadászat egyaránt fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül a magyar jogrendben. A veszélyes üzemek találkozásáról és az üzembentartók közös károkozásnál felmerülő, egymás közötti viszonyáról a Polgári törvénykönyv rendelkezik. A vonatkozó törvény értelmében a vadelütéses baleseteknél azt kell vizsgálni, hogy az üzembentartók (az járművezető és a vadászatra jogosult szervezet) tevékenysége során felmerül-e a felróhatóság vagy a rendellenesség. Felróhatóságról akkor beszélhetünk, ha az érintett fél tevékenységének közvetlen következménye a vad elütése. 

Az alezredes példákkal is megvilágította a felelősség kérdését: a járművezetői oldaláról azt vizsgálják például, hogy történt-e sebességtúllépés (relatív és abszolút egyaránt), a vadászatra jogosult oldaláról azt, hogy a balesetet nem egy a rosszul megszervezett társas vadászat okozta-e, amelynek során a vadat kiterelték a közútra, vagy a vadgazdálkodási berendezések (etetők, itatók) létesítése a közút közelében, amelyek odavonzzák a vadat, ezzel növelve a balesetveszélyt.

A rendellenesség vizsgálatakor azt nézik meg, hogy volt-e olyan körülmény, amely nem közvetlenül az érintett fél tevékenysége miatt alakult ki, azonban ahhoz kapcsolódik, és a balesethez vezetett. Ilyenek lehetnek a járművezetői oldalon például egy műszaki meghibásodás (elromlott fék) vagy egy durrdefekt. A vadászatra jogosult oldaláról az, ha egy helyesen megszervezett társas vadászat során egyetlen vaddisznó vagy szarvas nem a hajtás irányába menekül, hanem „visszatör”, átfut a hajtósoron két ember között, és így menekül ki az útra, vagy egy sebzett vad a jó irányba leadott, de nem halálos lövést követően menekül a közút irányába. 

Varga János rámutatott, a helyszíni vizsgálat megállapítja a felek felelősségét, és az „üzembentartók” felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha egyik oldalról sem állapítható meg felróhatóság, a kárt az köteles megtéríteni, akinek tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel. Amennyiben mindkét fél tevékenysége során felmerült rendellenesség (ez igen nehezen fordulhat elő) vagy egyik fél esetében sem beszélhetünk ilyenről (ez a leggyakoribb eset), mindkét fél maga viseli a kárát.

Kérdésünkre válaszolva kifejtette, akkor lehet egy ilyen ütközésből „rendőrségi ügy”, ha szabálysértést állapítanak meg vagy bűnügyet tárnak fel. A rendőrség tudomására jutott eseményekben, a helyszínen megjelenő rendőrnek intézkedési kötelezettsége van. Annak függvényében, hogy az adott esemény (vadelütés), milyen jogszabályt sért, annak megfelelően hajtja végre a rendőr a helyszíni intézkedést, amely lehet rendőri jelentés, szabálysértési szemle, vagy bűnügyi szemle, utóbbiak alapjául szolgálnak a szabálysértési eljárásnak, vagy a büntetőeljárásnak. 

Az esetek túlnyomó többsége „csak” anyagikáros baleset, de jobb lenne ezeket is megelőzni. Ez nem könnyű, minden szabályt betartva és az adott körülményeket – éjszaka, köd, jelzőtáblák – ésszerűen mérlegelve is megtörténhet a vaddal való találkozás. Biztos recept nincs, de az alezredes szerint is lehet tenni a balesetek esélyének csökkentéséért és az esetleges károk jelentős mérsékléséért.  

Mint elmondta, közútjaink jelentős részén az autósok számíthatnak nagyvadfajok megjelenésére, így – különösen az esti óráktól hajnalig – fokozott figyelemmel, a haladási sebesség csökkentésével, vagy akár fékkészenléti állapotban ajánlott közlekedni. A járművezetők mindig vegyék figyelembe a vadveszélyt jelző figyelmeztető táblákat. Ha a vezető ilyen táblát lát, akkor feltétlenül lassítson, még akkor is, ha egy jól belátható útszakaszon halad, mivel a megriadt vad az utolsó pillanatban is kiugorhat a közúton közlekedő jármű elé. Éjszaka, lakott területen kívüli útszakaszon, javasolt távolsági fényszóróval közlekedni, mivel a vadon élő állatok észlelhetőségét javítja az erősebb fényt visszaverő szempár. Ha ilyet észlelünk, haladéktalanul lassítsunk. 

Amennyiben az ütközés elkerülhetetlen, az egyetlen megoldás a vészfékezés. A kormányt semmiképpen sem szabad félrerántani, hiszen a vad elütése még mindig kisebb veszélyforrás, mintha a jármű elhagyja az úttestet, vagy (fél) frontálisan ütközik egy szemből érkező járművel vagy útszéli fával. Ha a vad nem ugrik, hanem az úton áll, szintén fékezzünk, semmiképp se próbáljuk kikerülni, mivel nem lehet megjósolni, melyik irányba mozdulhat. Ezért is fontos a megfelelő követési távolság betartása, mivel számolni kell azzal, hogy az előttünk haladó járművezető is vészfékezést hajthat végre. Jó tanács: ha az adott útszakaszon észleltünk egy vadat, várható, hogy további állat, vagy állatok bukkannak fel itt, ezért a fokozott figyelem a járművezető részéről, az első vadon élő állat észlelését követően is elengedhetetlen – figyelmeztet Varga János alezredes.

A nagyvadak közül a legtöbb esetben őzzel ütköznek a gépjárművek (2021-ben több mint 5800 ilyen esetet rögzítettek a vadgazdálkodási adattárban), de jelentős azon események száma is, amikor szarvast (közel 1200 eset), illetve vaddisznót ütöttek el (430 eset). További 10 ezer feletti balesetet regisztráltak apróvaddal (nyúl, fácán, fogoly) is.

A károk megelőzése érdekében ebben az időszakban mindenképpen indokolt a fokozott elővigyázatosság. A bekövetkező vadbalesetek kárainak megtérítésében pedig a teljes körű casco, illetve a vadkárra kötött kiegészítő biztosítás segítheti a pórul járt autósokat – hívja fel a figyelmet a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ). A számok alapján Magyarországon a gépjárműveknek csupán ötöde rendelkezik casco-védelemmel. Megközelítőleg egymillió gépjárműnek van ilyen biztosítása, miközben a KSH adatai szerint közúti forgalomban mintegy ötmillió gépjármű vesz részt. Tovább rontja a helyzetet, hogy ezeknek a casco-biztosításoknak egy jó részében nincs kiegészítő biztosítás a vadkárra, tehát ilyen esetben ezek a biztosítások sem térítenek.