Ugrás a tartalomra

„Avasivá is kell válni” – Miskolc szolgálatában Szunyogh László

Kujan István
Utoljára módosítva
2020. január 26. vasárnap 13:38
Itt van egy szenzációs adottságú város, meg kellene tanulni belakni a településünket, ismét büszkének lenni rá – mondta lapunknak Miskolc új főépítésze, Szunyogh László.

Január 1-jétől tölti be a miskolci önkormányzat főépítészi tisztségét. Hogyan teltek az első napok, sikerült már belaknia az új irodáját?

A döntés már decemberben megszületett, azonnal megkezdtem az egyeztetéseket a városvezetéssel. Ez a tizedik munkanapom (Az interjú január 15-én készült – a szerző), reggel 7-től este 8-ig dolgozom, de minden egyes percét élvezem. Megörököltem az elődöm asztalát, székét, amit azonban félre is toltam, mert nem kényelmes. Az irodát még nem formáltam a saját képemre.

Másfél évig üresen állt az a szék, az az asztal, nem volt főépítésze a városnak. (Az előd, Rostás László 2018-ban távozott a posztról – a szerző.) Ez mennyiben nehezíti meg az ön helyzetét?

Voltak olyan ügyek, amikben a főépítész hiánya miatt nem született döntés, azok most itt sorakoznak az asztalomon. Ezek között van több nagy volumenű, városvezetői döntésre előkészítendő projekt, más ügyekben pedig a döntések rám hárulnak.

„Voltak olyan ügyek, amikben a főépítész hiánya miatt nem született döntés, azok most itt sorakoznak az asztalomon". Fotó: Mocsári László

Hangsúlyozza, hogy a nyitottságot képviseli, a városlakókat szolgálja, kíváncsi a véleményükre. A napi munkamenethez az ő megkereséseik is hozzátartoznak?

Valóban, sokan éltek is a korábbi felajánlásommal, miszerint közvetlen kommunikációt, széleskörű egyeztetést szeretnék a miskolciakkal. Volt, aki személyesen keresett fel, de a „Miskolci Főépítész Szunyogh nem hivatalos oldala” is egyre aktívabb a Facebookon. Reményeim szerint az már most leszűrhető belőle, hogyan gondolkodik a főépítész a városról. De konkrét ügyekről is fogok majd itt tájékoztatást adni a hivatalos csatornák mellett. Ha például elkezdünk gondolkozni a Búza tér rendezésén, azt megosztjuk ezeken a nem hivatalos fórumokon is.

Mondana példát a lakossági megkeresésekről?

Az egyik legaranyosabb az volt, amikor egy egyébként nem miskolci hölgy jött be az irodába, és elmondta, hogy sokat jár Miskolcon, szereti a várost, de lát néhány problémát, amit feltétlenül meg kell oldani. Szívesen fogadtam a megkeresését.

„Egy belvárosi fejlesztés igenis eléri a miskolciak ingerküszöbét, és véleményt formálnak"

A miskolciak – és ezek szerint az ideérkező turisták – elvárásai mellett nyilván a város vezetése is pontosan megfogalmazta, milyen kívánalmaknak kell megfelelnie a főépítésznek. Melyek ezek?

Elsők között át kell gondolni az összes olyan fejlesztési koncepciót, amiben az előző városvezetés döntött. Meg kell fogalmazni ugyanis, hogyan igazodjon az új vezetés egy-egy projekthez. És, persze, majdnem minden ilyen fejlesztésnek van főépítészi vonatkozása.

Ön is azt vallja, hogy Miskolc sokarcú város. Meg lehet felelni minden igénynek?

Valóban, van itt ipartelep, szőlőhegy, falusias városrész és lakótelep is. A sokarcúság azonban nemcsak az épített környezetben nyilvánul meg, hanem a lakosság társadalmi összetételében is. Ezt egy főépítésznek figyelembe kell vennie, sőt, szolgálnia kell. Nem lehet azt mondani, hogy mi csak egy belvárosi polgári Miskolcot fejlesztünk. Avasivá is kell válni például, amikor a lakótelep kérdése kerül elő.

Az egyik legfontosabb feladatának tartja a településkép védelmét. Előfordul, hogy egymással szemben álló érdekek, vélemények ütköznek. Létezik egyáltalán egységes településképi érdek?

Engedjen meg egy történelmi példát. Valamikor az 1950-es években született egy városfejlesztési koncepció, amiben azt mondták, el kell bontani a teljes főutcát, és helyette modern szalagházakat építeni, bizonyos távolságonként toronyházakkal. Ez sosem vált hivatalossá, évekkel később azonban elővették, és lebontották a Pátria-tömböt, hogy ott toronyház épüljön. Annak a makettjét egyébként magam is láttam fotón. Állítólag még azokban a diktatórikus években is a lakossági felháborodás miatt álltak el a tervtől. Ezzel pusztán azt szerettem volna szemléltetni, hogy például egy belvárosi fejlesztés igenis eléri a miskolciak ingerküszöbét, és véleményt formálnak.

Ez történt a tervezett belvárosi irodaház esetében is…

Igen. Egy ilyen épület egyértelműen meghatározó része lesz a belvárosnak, éppen ezért fontos, hogy a beruházó felé egyértelműen megfogalmazzuk az épülettel szemben támasztott településképi elvárásokat. Miközben ez egy magánberuházás, amit tiszteletben kell tartani, s örülnünk kell, hogy a befektető a mi városunkban kíván egy ilyen volumenű beruházást megvalósítani. Le is ültünk a beruházóval, és közelinek látszik a megállapodás abban, hogy egy olyan épületet húzzanak fel, ami a városlakóknak is megfelel. Nyilván, olyan nem lesz, ami mindenkinek tetszik. De az nem kérdés, hogy az avasi református templomot, a meglévő belvárosi szövetet védeni kell. Ugyanakkor az itt futó Uitz Béla utca, azaz a déli tehermentesítő a város egyik új főútvonalává vált, az pedig nem járja, hogy egy kavicsos parkoló van mellette.

Képzeletbeli városi túránk során nem megyünk sokkal messzebb: a Főtér vagy az Avas szálló ügye még régebb óta húzódik.

Pillanatnyilag annyit mondhatok, hogy folyamatban van ezeknek a kérdéseknek a rendezése is.

Más. A közúthálózat átgondolásra szorul, ma már talán kijelenthetjük, nem ennyi autóra tervezték sem a tapolcai, sem a Diósgyőrből bevezető utat.

Egyértelmű, hogy kinőtte a viszonylag szűk völgybe települt várost a forgalom. Tény, rengeteg olyan területünk van – Komlóstető, Miskolctapolca, Diósgyőr és a többi –, amiket szinte egyetlen tengely köt össze a várossal. A közúthálózat kérdését is társadalmasítani szeretnénk, hiszen például az északi tehermentesítő az Andor utcai problémát egyértelműen megoldaná, mások viszont nem biztos, hogy örülnének, ha egy négysávos út vezetne a lakásuknál.

Korábban elmondta, a gyalogoshálózat legalább olyan fontos, mint a gépjárműközlekedés megnyugtató rendezése.

Sok helyen jeleztem, hogy például katasztrofális, nem egy megyei jogú városhoz méltó az eljutás gyalogosan a Búza térről a Városház térig. De gondolnunk kell a biciklisekre, a babakocsisokra, a kutyásokra is, hogy csökkentsük a konfliktusokat. Az összes hálózati rendszert végig kell gondolni, felül kell vizsgálni a városban.

búza téri forgalom: "Kinőtte a viszonylag szűk völgybe települt várost a forgalom." Fotó: Juhász Ákos

Nyugat-európai, amerikai nagyvárosokban korlátozták, sőt, van, ahonnan ki is tiltották a 20-30 évnél öregebb autókat a belvárosból, máshová csak elektromos járműveket engednek be. Magyarország, Miskolc „érett” egy ilyen döntéshez a tisztább levegő, a környezettudatosság jegyében?

Sok jó példa van a világban az ilyen konfliktusok rendezésére, ezek azonban nem lehetnek egyoldalúak. Nem mondhatom azt, hogy nem engedek be egyetlen autót sem a belvárosi körgyűrűbe. A parkolást át kell gondolni, hol mennyi autót tudunk elhelyezni. Akit nem engedünk be valahová, annak alternatívát kell nyújtani.

A már betervezett, futó projektek mellett újakról be tudunk számolni?

Vannak konkrét megkeresések, de jelen pillanatban még nem aktuális ezekről beszélni. Annyit azonban elmondhatok, hogy meglepően nagy érdeklődés van különböző befektetések iránt, amik a városvezetést is elérik.

Építészekből álló bizottság segíti majd a munkáját. Ismert már, hogy kik alkotják ezt a tanácsadó testületet?

A szakmai stábom nem állt még fel, az építészkamarával egyeztetve választjuk ki a tagokat. Területi alapon fog működni a bizottság, minden városrésznek lesz egy területi referense, aki a főépítész munkáját segíti az ottani fejlesztésekben.

„Egy olyan Miskolcot szeretnék, ami tényleg a miénk, amit tényleg szeretni lehet, és akkor mások is csodájára járnak majd"

Mindezek alapján milyen Miskolcot szeretne látni öt év múlva?

Azt gondolom, hogy Miskolc hazánk legélhetőbb nagyvárosa lehetne. Ugyanakkor a geopolitikai és más társadalmi folyamatok miatt talán mi magunk is kezdtük elhinni, hogy vesztesek vagyunk. Miközben itt van egy szenzációs adottságú város. Meg kellene tanulni belakni a településünket, ismét büszkének lenni rá. Ha mi nem hisszük el, hogy élhető Miskolc, vagy azzá tehetjük, akkor valóban vesztesek leszünk. Rengeteg lokálpatrióta él a városban, nagyon erős a Miskolchoz való kötődésünk. Hogy milyen Miskolcot szeretnék? Egy olyat, ami tényleg a miénk, amit tényleg szeretni lehet, és akkor mások is csodájára járnak majd. Én ennek egy szeletéért felelek.

További hírek

Olvasnivaló

Programok