Az 1800 évek elején a miskolci polgárok ugyanis úgy döntöttek, hogy kőszínházat alapítanak, ahol magyar nyelvű előadásokat láthatnak. Először az egykori Korona fogadó kocsiszínjében az Erdélyi Színjátszó Társaság játszott, majd a Sötétkapu melletti csizmadiaszín alkalmi színpadán Déryné és társai, akik oly mértékben meghódították a várost, hogy a miskolciak megrémültek, amikor 1816-ban a társulat Kassára indult vendégszereplésre: vajon visszatérnek-e a színészek?

Ez a félelem adta meg a végső lökést ahhoz, hogy a társulatot itt tartsák, és színház építésébe fogjanak.
1823-ban aztán a miskolci polgárok saját elhatározása alapján megépült az első kőszínház a mai Magyarország területén elsőként. Ez a történelmi fontosságú esemény a mai időkig meghatározza azt, hogy a városban büszkén beszélnek az emberek a színházról. Éder György társulata augusztus 24-én a „Tatárok Magyar Országban” című játékkal avatta fel a „nagyobb részén elkészült helybeli theátrumi épűletet.”

Thália hajléka azonban 1843-ban a tűz martalékává vált. Szintén történelmi jelentőségűnek tekinthető, hogy a biztosítótársaság által fizetett kártérítésből és közadakozásból Cassano József tervei alapján épített új épületet a nagyközönség előtt akkor nyitották meg, amikor a vesztes szabadságharc után nem sok remény maradt a nemzeti kultúra ébrentartására.

A színházavató előadáson Vörösmarty Mihály Marót bánját adták elő Egressy Gábor, a miskolci születésű Laborfalvi Róza és ifjabb Lendvay Márton főszereplésével. A megnyitó szövegét Jókai Mór írta. A színház első igazgatója Latabár Endre, a híres Latabár-színészdinasztia tagja volt. Ebben az időben kapta meg a teátrum "felsőbb engedelemmel" a Miskolci Nemzeti Színház nevet.

Az épületet fennállása óta többször korszerűsítették, átépítették, legnagyobb szabású átalakítását a ’90-es években Bodonyi Csaba építész tervei alapján élte meg. A ma öt játszóhellyel rendelkező épületkomplexumban minden színházi álom megvalósítható.

A legjelentősebb színházépítők

Mindehhez azonban igazgatók, rendezők és összekovácsolt társulat szükséges. Az egyik legmeghatározóbb direktorként Latabár Endrét (1852-1872) lehet említeni, aki négy ízben volt a színház igazgatója, és lényeges kultúrkapcsolatot alakított ki Kolozsvár, Miskolc és Kassa között.

A színháztörténészek szerint a színház legeredményesebb időszaka Sebestyén Mihály (1926-1939) igazgatóságához köthető.

Földessy Géza 1941-től (névleg) 1949-ig állt az intézmény élén. „Humánus szelleme máig él a színházban”. Mivel 1947-ben külföldre utazott, a színház vezetését itthon maradt felesége, Komlós Juci vitte tovább.

Gyarmati Béla 1980-ban lett a színház igazgatója. „Mellette – az azonos művészi hitvallás eredményeként – az 1979-ben főrendezővé kinevezett Csiszár Imre a meglévő miskolci magra építve alkotó társulatot toborzott a városba, és országos szinten kiemelkedő színházat hozott létre Miskolcon”.

Hegyi Árpád Jutocsa direktorsága és főrendezősége (1992-2002) alatt valósult meg a színház nagyrekonstrukciója, és civil szponzorálásának új formája, a „páholyrendszer”. Megvalósult a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, amelynek az igazgató és Müller Péter Sziámi volt az ötletgazdája.

Halasi Imre (2003-2013) idejében a társulat rendszeresen szerepelt külföldön. Béres Attila (a jelenlegi direktor) 2015 óta igazgatja a színházat. A közös döntések meghozatalára létrehozták a Művészeti Tanácsot. Ennek és a csapattá kovácsolt társulatnak köszönhetően a teátrum a mai magyar színházi palettán az egyik legjobbként értékelt színház, amelyért a miskolci nézők 2022-ben ismét összefogtak (ahogy hajdanán), ám ezúttal azért, hogy az energiaválság idején ne kelljen bezárni az intézményt.

Közkedvelt színészek, akik Miskolcon játszottak és játszanak a teljesség igénye nélkül: Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Bilicsi Tivadar, Blaha Lujza, Blaskó Péter, Galambos Erzsi, Gáspár Tibor, Görög László, Igó Éva, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Mezey Mária, Nagy Attila, Neményi Lili, Őze Lajos, Paulay Ede, Pethes Ferenc, Péva Ibolya, Ruttkai Éva, Somlai Artúr, Sulyok Mária, Szerencsi Éva, Szervét Tibor, Tímár Éva, Újházy Ede… és még nagyon sokan...

Forrás: Legendák és Anekdoták, emlékek a miskolci színjátszás történetéből (szerk.: Dobrossy István, Gyarmati Béla; Miskolci Nemzeti Színház