Egyebek mellett szó esett a beszélgetésben a párt rezsimentő programjáról, az egészségügyi, valamint a szociális törvény módosításáról.

Hegedüs Andrea szerint válságban van ma Magyarország, a lakosok súlyos terheket cipelnek, elég csak az elszálló energiaárakra, az inflációra, a megfizethetetlen élelmiszerárakra gondolni. Ezeket - húzta alá az ellenzéki politikus - nem Brüsszel zúdította a magyarok nyakába, hanem a kormány helytelen gazdaságpolitikája okozta.

Éppen ezért közvetlenül szeretne segíteni az embereknek a Demokratikus Koalíció (DK), az a cél, hogy a rezsiemelkedés miatt bajba jutott családokat támogassák, ugyanis vélekedésük szerint egyre többen lesznek azok, akik a magas számláikat nem fogják tudni kifizetni. (A rezsimentő programról ITT írtunk bővebben.)

A DK kezdeményezte az ellenzéki oldal tiltakozását az egészségügyi törvény módosítása ellen. 18 órán keresztül kérdezték a kormány képviselőit, sorozatos felszólalásokkal hívták fel a figyelmet arra, hogy óriási károkat fog okozni, és akár az egészségügyi rendszer összeomlásához is vezethet a módosítás.

Hegedüs Andrea szerint az egyik legnagyobb baj, hogy nincs külön minisztériuma az egészségügynek; nem szakemberekre bízzák az összeomlás szélén álló terület átalakítását, hanem egy rendőrtábornokra. Véleményük szerint újabb megszorítás és rombolás készül, a megyei kórházakra terhelnek rá mindent, kevesebb lesz a körzet, így távolabb kerül az alapellátás a betegektől. Az ügyeleti ellátást biztosító helyek száma negyedére csökkenhet. El fogják venni az önkormányzatoktól a szakrendelőket is - ugyanaz a sors vár rájuk, mint a korábban államosított iskolákra és kórházakra.

A megváltoztatott szociális törvény kimondja, hogy az egyén, a család, a civil szféra felelős elsősorban, ha valaki bajba jut, az állam csak az utolsók között segít. Ez a szellemiség az egészségügyben is megjelenik, miszerint a krónikus beteg ellátását kivezetnék az egészségügyből, és a szociális szférába vezetné át. Az ellenzéki politikus szerint nem dolgozták ki a hozzátartozók finanszírozását, de nem látni a gyakorlati megvalósulás folyamatát sem.

Úgy vélekedett, hogy Miskolcon rengeteg a szegénysorba került család. Felvetette: ha otthon marad a beteggel, akkor hogyan lássa el a munkahelyi feladatait?; ha kéri a fizetős ápolást, azt miből fizesse ki, amikor a betegnek alacsony a nyugdíja és a családnak kellene kipótolnia az ellátás összegét?

Márpedig a törvény nem szól az otthonápolásról, az idős beteg elhelyezéséről. Nincs összhang, nincs átmenet a kórház és a szociális ellátórendszer között. A teher a család, az önkormányzat, a civilek vállán van, és csak végső esetben lép színre az állam.