A szerkesztőségünkhöz eljuttatott írást közöljük:
„A Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzat volt képviselője, Miskolc város szociális bizottságának tagja, a B.-A.-Z. Megyei Roma Polgárjogi Mozgalom elnökségi tagja, Botos Ferenc 1971-ben született Miskolcon. Munkás cigány családban nőtt fel Miskolc egyik szegénytelepén. Nem volt könnyű gyermekkora. Tanulmányai elvégzése után megnősült, hazásságából két fiúgyermek született.
A rendszerváltást követően figyelemmel kísérte a roma polgárjogi szervezetek alakulását, a későbbiekben pedig aktív szerepet is vállalt több miskolci roma szervezet megalakulásában és működtetésében.
Miskolc különböző oktatási intézményeiben végzett munkájával aktívan hozzájárult a roma és/vagy hátrányos helyzetű gyermekek iskolai előmeneteléhez. Több száz gyermek kifejezetten Feri munkájának köszönheti, hogy szakmát vagy érettségit szerzett. A fiatalok tanulmányi előmenetelének figyelemmel kísérése mellett évtizedeken keresztül önkéntesen tanította a sport szeretetére a fiatalokat. Hétvégenként összeszedte a szegénytelepen élő fiatalokat, és elvitte őket futballozni. Mentor és polgárjogi aktivista volt egyben.
Munkatársai körében méltán volt ismert közösségépítő és szerevező készségéről. Barátai és kollégái szívesen kértek tőle segítséget, ha szervezői munkájukban elakadtak.
Minden miskolci szegénytelep körülményeit és annak minden lakóját jól ismerte. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy minden szegénytelepen élő embert név szerint ismert.
Gyermektáborokat, közösségi és kulturális programokat szervezett évtizedeken keresztül. Lámpás volt. Nagy üzenetet vitt, hiszen aranypecsétes volt szívében egy nép (Bari Károly után szabadon).
2012-2018 között a Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzat képviselője volt. Mindig síkra szállt az igazságtalansággal szemben. Nem kötött kompromisszumot, ha a kiszolgáltatott helyzetben élő embereket hátrányos megkülönböztetés érte.
Imádta a focit, Maradona volt a példaképe. Hajviselete, a futball technikai tudása, mind-mind „maradónás” volt.
A Diósgyőr lelkes szurkolótáborához tartozott. Sportszeretete elsőszülött fiára, Márkóra is kihatással volt, aki édesapja örömére futballista lett.
Jaj, de sokat hallottuk, ahogyan bekiabált a pályára:
Márkó, vállald el!
Ő volt a mi „Botos Ferink”, aki előre ment… megtért az Atyához.
Nyugodj békében, Feri, emléked örökké velünk marad!
Soha nem feledünk, emléked legyen áldott!
Barátaid. Harcostársaid.”
