Ugrás a tartalomra

Elismerések a város napja alkalmából

minap.hu
Utoljára módosítva
2021. május 11. kedd 07:14
Minden év május 11-én Miskolc város napján vehetik át elismeréseiket azok a személyek és szervezetek, akik munkájukkal, tevékenységükkel kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, öregbítve ezzel városunk hírnevét és dicsőséget szerezve valamennyi miskolci polgár számára. A kitüntetettek nem csupán példát mutatnak számunkra elhivatottságból, szorgalomból és kitartásból, hanem bizonyságot tesznek arról is, hogy Miskolc az élet számos területén kiemelkedő. Legyünk büszkék azokra, akik Miskolc város napja alkalmából elismerésekben részesültek, és köszönjük meg munkájukat és mindazt, amit városunkért, Miskolcért tettek!

A világjárvány miatt ebben az évben sem lesz mód a városi kitüntetések és díjak átadására a hagyományos május 11-ei időpontban. Ehelyett – 2020-hoz hasonlóan – a tervek és a veszélyhelyzetre irányadó szabályok szerint augusztus 20-án adnák át a díjazottaknak az elismeréseket.

MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA kitüntető cím: dr. Sólyom Enikő

„Az embernek tanulnia kell ahhoz, hogy felzárkózzon a nemzetközileg elfogadott alapelvekhez” – véli Sólyom Enikő, aki húsz éven át vezette a GYEK-et. Nyugdíjasként még mindig hivatásának él: gyerekeket gyógyít.

A dr. Sólyom Enikőt bemutató portrénk ITT olvasható. 

MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA kitüntető cím: Kabdebó Lóránt

Határ Győzőtől Szabó Magdáig – akár így is lehetne hívni a miskolci bölcsészkar alapítódékánjának vezetői időszakát. Életműve és munkássága elismeréseként Miskolc városa díszpolgári kitüntető címet adományozott neki.

A Kabdebó Lórántot bemutató portrénk ITT olvasható. 

PRO URBE kitüntető cím: dr. Marija Nikolajeva

Pro Urbe kitüntető címmel ismeri el a város a 88. életévét betöltött dr. Marija Nikolaeva munkásságát. A néhai Mazsaroff Miklós festőművész felesége nemcsak emberi mivoltában, tetteiben, értelmiségiként felvállalt erkölcsi felelősségével, hanem – a szó legnemesebb értelmében – miskolci polgárként is méltóvá vált az elismerésre.
Bulgáriában született, de több mint 60 éve Miskolcon él dr. Nikolaeva Marija, férjével 1958-ban költöztek ide. – Hogy bemutasson a szüleinek, három hétre érkeztem. Aztán úgy alakult, hogy 63 éve élek Miskolcon – mondja. – Az első hónapok nehezek voltak számomra, hiszen egyáltalán nem tudtam magyarul, bevásárolni is nehezen ment. Nagyon szerettük viszont a kulturális eseményeket, először filharmóniakoncertekre jártunk, majd amikor már jobban értettem a nyelvet, a gyönyörű színházat is rendszeresen látogattuk.
Azt mondja, eleinte azt sem tudta, hol fog dolgozni, idővel azonban bekerült előbb a Semmelweis, majd a megyei kórházba. Nyugdíjba a város egyik legjobb nevű, elismert szemészorvosaként vonult 2010-ben a MÁV Rendelőintézetből.
Szülőhazájában mindössze 25 éves koráig élt. – Most már ott érzem magam vendégnek; egykori szülőházunk helyén ma gyár áll. Miskolcon harmonikus volt az életünk, egyszer nem éreztem azt, hogy egyedül vagyok egy idegen országban.
Aktív közéleti szerepvállalását jól mutatja, hogy részt vállalt az 1995-ben megalakult Miskolci Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat megalapításában, három évig elnöke, majd 2009-ig vezetőségi tagja volt. Fontosnak tartja, hogy gyermekei, unokái és dédunokái továbbvigyék és éltessék a bolgár hagyományokat is.
Festőművész férje pályáját mindig támogatta, és az ő emléke megőrzésének gondolatával alapította meg 2009-ben a Mazsaroff Miklós-díjat, hogy segítse a Miskolcon és környékén élő tehetséges fiatal pályakezdő képzőművészeket. A Miskolci Galériával közösen számos csoportos kiállítást szervezett a díjazottaknak Budapesten, de például Szófiában is.
– Mindenkinek szüksége van a kezdőtámogatásra, ezt átéltük a férjemmel. De kikötöttük, hogy a művésznek egy év után egyéni kiállítása legyen a galériában.
Miskolc városának egyéni kulturális értékeire is figyelemmel van. Több kiállítást juttatott el a Szófiai Magyar Kulturális Intézetbe, majd ezek továbbvándoroltak Bulgária több nagy városába.
Férje hagyatékát és szellemi örökségét a díjon túl emlékkiállításokkal is életben tartja, gondoskodó figyelme és erőfeszítése nélkül Mazsaroff Miklós életműve alig lenne látható; megmentette Miskolcnak egy miskolci művész szellemi, erkölcsi és festészeti hagyatékát.
Példaértékű az is, hogyan vállalta egy számára idegen ország és város kultúráját, közegét, és hogyan tagozódott be Miskolc szellemi életébe.

PRO URBE kitüntető cím: Szimbiózis Alapítvány közössége

Pro Urbe kitüntető címmel ismerte el Miskolc Városa a Szimbiózis Alapítvány Közösségének több mint két évtizedes munkáját. Az indoklás szerint az teszi őket erre méltóvá, hogy hazai és nemzetközi innovatív programjai, értékteremtő tevékenységei öregbítik a város hírnevét és a helyi társadalom szolidáris attitűdjét.
A Szimbiózis Alapítvány 1999-ben annak a filozófiának az égiszében jött létre, mely szerint a fogyatékossággal élő embereket teljes értékűnek tekintik, a normalitás egyik variánsának. Erre utal a névválasztás is.
Az alapítvány szakmai közössége komplex szociális-foglalkoztatási rendszert, különböző alap-, és szakellátási intézményeket és számos innovatív programot működtet a fogyatékos személyek számára Miskolcon. A fogyatékossággal élő fiatalok nappali ellátása, lakhatása, foglalkoztatása, integrációja mellett több mint két évtizede biztosítják a fogyatékos gyermekeket, fiatalokat nevelő családok tehermentesítését speciális szállítás és nyári napközis táborok szervezésével, illetve gyermekfelügyelet biztosításával.
Jakubinyi László, a szervezet elnöke azt mondja, a Szimbiózis a kezdetek óta egy igazi közösségként működik, melynek tagjaira és az együtt elért eredményeire nagyon büszke.
- A fontos ügyekben sem az elnök dönt, hanem a közösség, hiszem, hogy ez az egyik kulcsa az eredményességünknek. Az nagyon fontos, hogy ebben a közösségben aktívan részt vesznek a fogyatékossággal élő emberek is. Ez adja azt a különleges ízt, vagy ha tetszik színpompát a működésünkhöz, amitől igazán egyediek lettünk – hangsúlyozta.
A Szimbiózis Alapítvány által létrehozott szolgáltatási paletta, olyan komplex és egyedülálló Magyarországon, melyet más városok méltán megirigyelhetnek. Értékteremtő tevékenységükkel fogyatékosságügyi és társadalmi vállalkozási vonatkozásban Miskolcot az érintett családok számára az egyik legélhetőbb várossá tették. Jól jellemzi mindezt a járványidőszakban tett helytállásuk is, illetve a Covid-19 kitörésekor elsőként indított speciális infovonal és az otthonukban ragadt érintetteket segítő programjuk.
Jakubinyi László úgy fogalmazott, személyesen neki és a Szimbiózis közösségének is nagy megtiszteltetés Miskolc Pro Urbe kitüntető címe. „Magam huszonöt éve élek Miskolcon, és büszkén jelentem ki: a kertemben, valamint a Baráthegyen elültetett fáimhoz hasonlóan én is gyökeret eresztettem. Az elmúlt két és fél évtizedben ráéreztem: miskolcinak lenni kitüntetettség, egyediség, ha úgy tetszik, kiválóság. Miskolc egy olyan közösség, amelyik összetart, amikor kell, ugyanakkor nagyon kritikus tud lenni magával és tagjaival szemben. Éppen ezért hiszem, hogy egy ilyen közösségtől elismerést kapni fantasztikus dolog, felemelő érzés – zárta gondolatait az alapítvány elnöke.
 

PRO URBE kitüntető cím: Tánczos Tamás (posztumusz)

Tánczos Tamás közművelődési szakember, Miskolc város kulturális életének tevékeny alakítója, akinek munkásságát még generációk őrzik szívükben.
Földmérőnek tanult, de nem ez lett a hivatása. 1980-tól Tiszalúcon, a közművelődésben kezdett el dolgozni, aminek alapjait Sárospatakon sajátította el. 1983-ban a Gárdonyi Géza Művelődési Házba került, ahol kiemelkedő feladata volt a Borsodi Fonó Nemzetközi Folklórfesztivál lebonyolítása, majd rendezvények megvalósítása az Avas-déli lakótelep iskoláiban. Részt vett a Miskolctapolcai Nagy Vízikarnevál és az Avasi Lakótelepi Napok létrehozásában is. 1987-től a Vasas Művelődési Központ műsorosztályának vezetője, majd egy év múlva a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat Művelődési Osztályának főelőadója lett.
1998-tól az Ady Endre Művelődési Ház közművelődési szakalkalmazottja volt, 2004-től tanácsosi címmel. Hozzá tartozott a Diósgyőri vár, ahol megháromszorozta a látogatottságot, népszerű idegenforgalmi helyszínné és kulturális központtá téve azt. 2003-ban részt vállalt a Felső-magyarországi Várak Egyesületének megalakításában, 2005-ig elnökségi tagja volt.
2004-től a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház igazgatója lett. A város életében kiemelkedő, országos ismertségű rendezvények valósultak meg vezetése alatt. Egyik legnagyobb szakmai sikerének tartotta fesztiváligazgatóként a „Regimentfest” Díszelgő Alegységek és Katonazenekarok Nemzetközi Fesztiválját.
Kollégája, Madácsi Ágnes tizenöt éven át dolgozott együtt vele. – Óriási szakmai tudással rendelkezett, tapasztalatát szeretettel osztotta meg régi és új munkatársaival. Együttgondolkodással segített minket, és mindig hihetetlen türelemmel fordult felénk, szinte naponta biztatott. Munkájára jellemző volt a hivatástudat, a pontosság, a következetesség, az emberek és a szakma szeretete. Maximálisan törekedett arra, hogy a legjobbat adja a közönségnek, fantasztikus rendezvények születtek általa. A városért, a miskolciakért dolgozott – mondta a kulturális menedzser, hozzátéve, megérezte, hogy mi tetszik az embereknek.
2011-ben az újonnan alakult Miskolci Kulturális Központ igazgatójaként szervezte a város kulturális életét. Egy év múlva hét intézmény munkáját koordinálta és irányította nyugdíjba vonulásáig, amelyet már nem tudott jól megérdemelt pihenéssel tölteni: hatvanöt évesen, 2020. december 24-én elhunyt.
2004-ben Miskolc Város Nívódíját, 2013-ban pedig a kulturális szakemberek legmagasabb szakmai kitüntetését, a Bessenyei György-díjat kapta meg.
Nagyívű pályája bizonyítja elhivatottságát, mely alapján méltó a Pro Urbe kitüntető címre.

Gálffy Ignác életmű-díj: Fügeczki Róbertné

Néptáncosként kezdte pályafutását ötödikes tanulóként 1953-ban, az Avas táncegyüttes elődjében, a SZOT-táncegyüttesben az ötvenes években, ahol édesapja Balogh Sándor volt a vezető. Később a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen megalakult táncegyüttesbe igazolt át, ahol párhuzamosan volt társastánc szekció is. Azokban az időkben egy megtűrt művészeti ág volt, nem is volt táncpedagógus képzés, ami 1964-ben indult el Magyarországon újra. Fügeczkiné Balogh Mária akkor már népművelőként dolgozott a diósgyőri Ady Művelődési Házban. Munka mellett elvégezte a debreceni Tanítóképző Főiskolán a népművelés-könyvtár szakot, gyermekjáték és gyermek néptánc oktatói végzettséget is szerzett. Népművelőként szervezte meg az első miskolci Formációs Táncbemutatót, melynek nagy közönségsikere volt, de ekkor még nem volt saját formációs táncegyüttese Miskolcnak. A Ködmön Formációs táncegyüttes, amelynek másfél évtizedig a művészeti vezetője volt, 1978-ban alakult. A Ködmön név egy kis szójáték segítségével született, mint Középiskolás Diákok Művészeti Öntevékeny köre, azaz röviden: Ködmön. Fügeczkiné Balogh Mária táncpedagógus szárnyai alatt az együttes az Ifjúsági és Szabadidő házban talált otthonra és indult el az országos és nemzetközi hírnév felé. Az Ifjúsági és Szabadidőházban kezdte el az társastánc együttes utánpótlás nevelési rendszerét, amiben felmenő rendszerben tanultak táncolni különböző korosztályú gyerekek. Ezzel a kezdeményezéssel Magyarországon először hozott létre egy komplex táncművészeti iskolát.
E mellett Fügeczki Róberttel, férjével megalakították a Miskolci Mazsorett csoportot, mellyel bejárták Európát és mindenütt nagy sikert arattak a lányokkal, akik a miskolci középiskolák tanulói voltak. Fügeczki Róbertné közművelődésben végzett tevékenysége méltóvá teszi a Gálffy Ignác életmű-díj adományozására.

Herman Ottó tudományos díj: Dr. Fazekas Csaba

Debrecenben született 1968. július 25-én, közel 30 éve a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar elismert oktatója. 1986-ban érettségizett a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait 1987–1992 között folytatott az ELTE BTK-n, ahol „kiváló” minősítéssel történelem szakos előadói oklevelet szerzett. Ugyanebben az évben került tanársegédként jelenlegi munkahelyére, a Miskolci Egyetem BTK-ra, először az Újkori Magyar Történeti Tanszékre, ahol tanszékvezető helyettesi, illetve ideiglenes tanszékvezetői (1997–1998) megbízatásokat kapott. 1998. július 1-én nevezték ki adjunktussá, majd 2001-ben docenssé. 2001. július 1-től megbízást nyert a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar tanulmányai, illetve általános dékánhelyettesi teendőinek ellátására. A Bölcsészettudományi Kar tanácsa 2005. június 15-én megválasztotta a kar dékánjává, 2009-ig töltötte be ezt a megtisztelő pozíciót. 
A Miskolci Egyetem Szenátusa 2009-ben tüntette ki a „Signum Aureum Universitatis Miskolciensis” kitüntetéssel. A Miskolci Egyetem BTK Hallgatói Önkormányzata 2018-ban „Kiváló oktató” kitüntetést adományozott számára.
Első egyetemi évei alatt elsősorban az újkori Magyarország város- és társadalomtörténeti problémái álltak érdeklődése homlokterében, első kutatói tapasztalatait is ezekkel kapcsolatban szerezte. 
Később érdeklődése középpontjába az új- és legújabb kori Magyarország vallás- és egyháztörténeti problémái kerültek. Első, széleskörű levéltári és egyéb kutatáson alapuló könyve „Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban” címmel jelent meg. 
A sikeres doktori szigorlatot követően a disszertációját 1998. június 12-én „summa cum laude” minősítéssel védte meg, az ELTE doktori tanácsa 1999 januárjában ítélte meg számára a tudományos fokozatot (PhD). 2007 februárjában sikeresen habilitált a Pécsi Tudományegyetemen.
Részt vett a Miskolc múltját feldolgozó, öt kötetre tervezett várostörténeti monográfia szerzőgárdájának munkájában.
Tudományos kutatómunkáját 2000 novemberében az MTA Miskolci Területi Bizottsága a 40 év alatti, Ph.D.-vel rendelkező kutatók részére alapított „Tudományos Díj”-jal ismerte el, 2006-ban az MTA „Kitüntető Tudományos Díj”-át vehette át, 2005-ben a „Legjobb Tanár” oklevelet adományozták számára. 
Tagja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Szövetségnek is, mely 2001 tavaszán elnökségi tagjává választott. 2000-2005 között titkára volt a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottsága keretei között működő Történelemtudományi és Néprajzi Szakbizottságnak. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének. Szervezett számos tudományos konferenciát, aktív publikációs tevékenységével elismerést szerez Miskolc tudományos életének. Egy tucat könyvet írt, tudományos publikációinak száma meghaladja a háromszázat, rendszeres szerzője különböző folyóiratoknak, számos közéleti írását napilapokban tette közé.
Aktív, elkötelezett, a miskolci tudományos életben végzett több évtizedes tevékenysége, Miskolc város történelmi múltjának feltárásában, megismerésében, tárgyi emlékeinek megőrzésében végzett munkája alapján méltó a Herman Ottó tudományos díjra.

Szemere Bertalan közéleti díj: Juhász Géza

Miskolc Városért végzett több mint három évtizedes magas színvonalú szakmai munkája megkérdőjelezhetetlen, élet pályája példaértékű. Kivételes szakmai tudásának, tisztességének és emberségének köszönhetően a város közéletének megkerülhetetlen szereplője volt, elsősorban gazdálkodási és pénzügyi területen. 2001-ben a Miskolc Város Polgármesteri hivatala Pénzügyi Osztályának vezetőjeként vonult nyugdíjba, ezt követően pedig egy évtizeden át szakmai tanácsaival támogatta, segítette a Miskolc pénzügyeiért felelős szakemberek munkáját.
Juhász Géza 1943-ban Harsányban született egy szegény paraszti család negyedik gyermekeként. Családja anyagiak híján „csupán” szeretettel tudta támogatni tanulási vágyát, értelmiségivé válási ambícióit. A 100-as szakmunkásképző iskolát miniszteri dicsérettel végezte el, majd munka mellett, esti tagozaton a közgazdasági technikumot. Az LKM hengerdéjének könyvelőjeként felvételt nyert a budapesti Számviteli Főiskolára, amit már családos emberként, egy gyermek édesapjaként végez. 
A rendszerváltást követően a Pénzügyminisztérium felkérésére részt vesz (1991-92-ben) a számviteli törvény kidolgozásában és országos oktatásában. Két számviteli szakkönyvet ír, melyek 2010-ig több alkalommal kiadásra kerülnek. Közben további szakmai tanulmányokat végez, és 1993-ban okleveles könyvvizsgáló lesz.
1994-2001-ig Miskolc Város Polgármesteri Hivatala Pénzügyi Főosztályának vezetőjeként felelős a város eredményes és szabályszerű gazdálkodásáért. Szakmai tudását a költségvetési szervek vezetőinek szervezett államháztartási számviteli képzéseken adja tovább évtizedekig. A város intézményeinek akkori vezetői, gazdasági igazgatói máig szeretettel emlékeznek a vele való közös munkára, kiemelve proaktív segítőkészségét, emberségét, minden helyzetben megoldást kereső személyiségét.Juhász Géza tevékenysége, a miskolci közéletben betöltött szerepe elismeréseként méltó a Szemere Bertalan közéleti díjra. 

Szabó Lőrinc irodalmi díj: Némethi Lajos

Szülővárosa és hetven éve lakhelye Miskolc, a város kulturális-művészeti életének közismert személyisége. Iskoláit a Vasgyári Fiúiskolában, a Földes Ferenc Gimnáziumban és a Miskolci Egyetem három karán (kohómérnöki, metallurgus öntő, jogi) végezte. Civil pályafutásának helyszíne: kohászati nagyüzemek, közigazgatás, magánszféra; majd 1997 és 2013 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatójaként működött; innen vonult nyugdíjba. 
Ifjúkorától ír, helyi és országos lapokban publikált. Önálló verseskötettel 2009-ben jelentkezett először (Sárkányrepülés selyemfonálon), melyet még kettő követett; az egyik Kaján Tibor, a magyar karikatúra nagymestere illusztrációival a színház világáról szól (Grimaszk), a másik, saját rajzaival jelölve, egy állatverses kötet (Kacsatoll), a legnagyobb magyar rímelők követőjeként. Ez utóbbi könyvből a Rádiókabaré is számos felvételt készített és sugárzott. jelenleg háromkötetnyi prózai anyaga vár szerkesztésre, kiadásra.
Sajátos hangulatú és világlátású versei, prózai munkái elsősorban a Nagy Lajos Irodalmi és művészeti Társaság antológiáiban, illetve budapesti folyóiratokban jelentek meg. Szerzője és kiállítója számos helyi irodalmi és képzőművészeti akciónak. A Múzsák Kertje baráti Kör oszlopos tagja. A Spanyolnátha művészeti folyóirat szerzői közé tartozik; korábban számos irodalmi igényű írása jelent meg az Észak-Magyarország, Déli Hírlap lapokban, a Miskolci Tükörben, a Miskolci Kalendáriumban. Művei révén több ízben szerepelt a Miskolc Városi Televízióban: történeti értékű műve a Kiss Tanne Istvánnal közös – a diósgyőri kohászat rekviemjeként jegyzett - Rozsdazóna című televíziós alkotás.
A Herendi 2004. Bt. égisze alatt működő Herendi 2004 Kiadó vezetőjeként miskolci illetőségű szerzők (Gyarmati Béla, Varga Rudolf, Vu Ngoc Cam, Csontos László, Nagy György, Mucsi József, Horváth János) különböző műfajú műveinek (vers, regény, esszékötet, önéletírás), illetve helyi témát feldolgozó szerző (Gyimesi László) műveinek kiadója, szerkesztője, több esetben illusztrátora. Különleges értéket képviselnek a Vu Ngoc Cam vietnami születésű költő versei alapján készült fordításai.
Kiemelkedő jelentőségű a málenkij robot témakörében általa írt Málenkij robot 23:59 (Zarándokok a múlt nyomában) című kötet, valamint Király Levente: Visszaemlékezés 1945-1948, valamint Borsodi Gyula: Ellopott életünk című visszaemlékezései, melyeket a szerzők halála után, végakaratuk teljesítéseként szerkesztett és adott ki.
Versei, verses szövegei alapján részese a miskolci írók, költők megzenésített műveit is tartalmazó CD-kiadványnak. Szövegeire önálló lemez is készült az Akvarell együttes előadásában (zeneszerző és gitár: Vihula Mihajlo, ének: Szécsi Viktória, ütős: Parai Roland), melyet Miskolcon a Művészetek Házában, Budapesten a Bakelit Klubban mutattak be a nagyközönségnek. 
Kulturális rendezvények (Miskolci Téli Tárlat, a Miskolci Nemzeti Színházhoz, Színészmúzeumhoz, az Operafesztiválhoz kapcsolódó programok stb.) szívesen látott szereplője felkért előadója, megnyitója. Az egykori Európa Ház vezetőjeként irodalmi, zenei, képzőművészeti rendezvények (kötetbemutatók, koncertek: Miskolci Zenei Nyár, Kaláka Fesztivál, Operafesztivál, hazai és nemzetközi szintű kiállítások stb.) szervezője, szereplője, moderátora. Eddigi munkássága, magas szintű irodalmi tevékenysége méltóvá teszi a Szabó Lőrinc irodalmi-díjra. 

Kondor Béla képzőművészeti díj: Dr. Kavecsánszky Gyula

Dr. Kavecsánszki Gyula Miskolcon élő festőművész évtizedek óta jelen van munkáival a magyar kortárs képzőművészeti életben. Rendszeres résztvevője a Miskolci Téli tárlatoknak is, ahol már díjat nyert.
Kavecsánszki azon művészgenerációk egyike, aki meg tudta teremteni a maga sajátos autentikus formavilágát, nyelvezetét.  Képeinek főtémája a minket körbevevő táj ábrázolása, melyben kiemelt szerepet központi helyet kap a hegyek megjelenítése. Meglehet, hogy a művész tudat alatt a mívesen megmunkált hegyeivel a városát körbefogó Bükkre utal. Tájait rendkívüli finomságokkal, vonalhálókkal, színes foltokkal legtöbbször hófehéren hagyott háttérrel festi meg. Lendületes, expresszív vonalvezetése egyedi módon népesíti, sűríti be az ábrázolt formákat, ez által szinte lüktet, zakatol és látjuk amint egymásból elindulnak a vonalak és formák kötegei. Kacskaringózva, kóvályogva tudatosan kihasználva a véletlen lehetőségeit halad a kijelölt úton és így jeleníti meg a hegyláncokat és tárja elénk a hegyek apró szépségeit. Fantáziája megállíthatatlanul viszi előre. Festészetét ez által méltán nevezhetnénk egyedi színes grafikáknak, vagy rajzoknak is. 
Kavecsánszki Gyula keze alól elementáris erejű festmények, fekete-fehér rajzok kerülnek ki a legtöbb esetben grandiózus méreteket öltve. Alkotásait nézve első látásra azt hihetnénk, hogy ebben a megteremtett képi hegyvilágban csak hegyeket látunk különféle változatokban ábrázolva, megfestve, rajzolva. Alaposabban, figyelmesebben megnézve a képeket rájövünk, hogy teles-teli vannak figurákkal, arcokkal, alakokkal, formákkal és állatokkal, melyek kibomlanak hegyek és hegyláncok gyomrából utat mutatva, hogy az ember és a természet együtt kerek egész. Bravúros, gazdag rendkívül szuggesztív, néha már agyonrajzolt felületekből olykor előbukkannak fehéren hagyott részek és foltok, mint apró kis béke szigetek, amelyek egyben a képen vibráló szemünket is megnyugtatják. Ezzel a kettősséggel még tovább növeli a tájak intenzív erejét és lenyűgöző szépségét. Ez a drámai erő, dinamika sok esetben karöltve robog a szürrealizmussal a munkásságában. Festészetének alapszíneivel piros, sárga, kék és azok árnyalataival ezt a virtuális tobzódást még tovább erősíti.  
Dr. Kavecsánszki Gyula Miskolc és a megye képzőművészeti életének legprominensebb művész egyénisége. Egyetemi oktató, egyetemi docens, a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi tanára, meghívott oktató a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajz Tanszékén.
Kimagasló munkássága, képzettsége, életműve alapján méltó a Kondor Béla képzőművészeti díjra.


Reményi Ede zenei díj: MDB Swing & Jazz Zenei Egyesület

Az együttes 1990. szeptemberében alakult. Első koncertjüket az 1991. júniusi Diósgyőri Dixieland Fesztiválon játszhatták a Diósgyőri várban. 1993 óta működik a klubjuk, ahová az évek során a hazai jazz élet ismert zenészei is meghívást kaptak, mint pl. a Benkó Dixieland Band tagjai, Molnár Gyula, Szabó Tamás, Alapi István és Muck Ferenc. 1996-ben koncertturnét tarthattak Louis Armstrong egykori egyetlen magyar származású klarinétosával, Joe Murányival Miskolcon és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Éveken át Jósvafőn, Salgótarjánban és Miskolcon vesznek részt fesztiválokon, amelyre a hazai dixieland zenekarok mellett meghívtak már szlovák, lengyel, cseh és amerikai zenészeket is. A magyarországi jelentősebb fesztiválokon felléptek már, kiemelve Salgótarjánt, ahol 1995 óta minden évben jelen vannak.
Első külföldi turnéjuk 1994-ben Dániában volt. Németországban a Stuttgart mellet lévő Esslingen város ünnepének egyetlen magyar vendégei voltak több éven keresztül. 2003-ban és 2004-ben részt vettek Anglia legnagyobb dixieland fesztiválján Birmingham-ben, ahol alkalmuk volt együtt játszani Val Viseman-nel, aki Anglia egyik legelismertebb jazz énekesnője. 2005. májusában Spanyolországban, a Marbellai Dixieland Fesztiválon a zenekar méltó szakmai elismerést kapott. Azóta ismét koncertezhettek Spanyolországnak ezen a csodás részén, a zenekar olyan világsztárral szerepelhetett, mint pl. Arturo Sando jazz-trombitás. 2007. júniusában Franciaországban, Párizsban a Rueli Malmaison-i Euro Jazz Fesztiválon képviselhették hazánkat az EU tagországaiból érkezett együttesek között, 2008-ban szlovák, lengyel fesztiválokon játszottak. 2010-ben egy nagyon fontos meghívást kaptak Rómába, a Római Magyar Akadémia vendégeként léptek fel. 2011-ben Csehországban, Plzen városában adtak sikeres koncertet. 
Miskolc városában fontos szerepet tölt be az együttes a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ifjúsági koncertsorozatában. Több mint 15 éve az általános és középiskolákban rendhagyó énekóra keretein belül ismertetetik meg a fiatalságot a XX. század jazz muzsikájával. A jazz rendezvények mellett Miskolc nagyszabású komolyzenei fesztiválján a „Bartók Plusz” Operafesztiválon is rendszeresen felléptek, ahol többek között Illényi Katicával közösen adtak nagyon sikeres koncertet. 
A 2020-ban fennállásának harmincadik jubileumát ünneplő Miskolc Dixieland Band együttes munkájának eddigi gyümölcse: Miskolci Gyémántok Díj, a Miskolci Múzsa Díj, a Megyei Príma Díj, 2006-ban a Príma Díj Közönségdíját is átvehették. A Miskolc Dixieland Band 30 éve folyamatosan része a város zenei kultúrájának, programjuk sokrétű, minden korosztályhoz szól, az együttes méltó a Reményi Ede Zenei díjra.  


Déryné színházi díj: Rusznyák Gábor

Rusznyák Gábor 2012-től a Miskolci Nemzeti Színház művészeti tanácsának tagja és rendezője, 2019-től főrendezője. 2015 és 2019 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője.
Rendezőként azt az irányvonalat képviseli, amit, mint kaposvári rendezőnek, meghatározta rendezői világlátását.
„Az előadás zajai beszűrődnek a stúdióba, bele az Oidipusz királyba, amit úgynevezett (én nevezem úgy) régi kaposváriak játszanak, és ami szintén külön említést érdemelne, ha már Vasziljev rendezését kiemeljük. De mégiscsak folytatom ezt a mondatot, ahogyan Rusznyák Gábor is, aki immár nemcsak nagyon fontos fiatal rendező, hanem nagyon fontos rendező, folytatja a kaposvári hagyományokat ezzel a hallatlanul értékes, kortalan, rituális, hétköznapi, emberléptékű előadással, amelyben a színészek és a közönség között folyó játéké a főszerep.”
(Kaposvár- 2010. Markó Róbert, Jelenkor)
Sokoldalú művészként rendszeresen maga írja, vagy dolgozza át a drámai szövegeket, de színpadi zenét is szerez (Pl. Vízkereszt, vagy amit... Rendező: Novák Eszter – Móricz Zsigmond Színház, Szerelmes Shakespeare – rendező: Szabó Máté – Miskolci Nemzeti Színház).
Fontos számára a műhelymunka, a közös alkotás. A színészeket ismerve tudja személyre szabni a szerepeket. Munkáiban a közös gondolkodáson alapuló elkötelezett csapatmunka érvényesül és teszi élménnyé, emlékezetessé rendezéseit.
„Én a színházat asszociációs játéknak gondolom. Elolvasok egy darabot, eszembe jutnak róla dolgok, megfogalmazódnak kérdések, amiket továbbadok a színészeknek, akiknek szintén az eszükbe jut valami, és így tovább… Olyan ez, mint kavicsot dobni egy tóba. Jó esetben hullámok verődnek. Az is jó, ha minden előadásnak külön világa van, külön világa tud lenni. Hangulata. Saját tere, levegője. A költői, lírai színházat szeretem, amely nem dokumentarista, nem a maga valóságában mutatja a jelent, de rákérdez a körülöttünk lévő világra. Nem hazudni akar, nem elringatni, nem mulattatni, nem megoldásokat, kész válaszokat adni, hanem kérdezni."
(Interjúrészlet 2012-ből)
Rendezéseit mind a közönség, mind a szakma elismerése övezi, a társulat örömmel, tudása legjavát adva dolgozik rendezéseiben. A 7óra7 az év negyven legfontosabb előadás közt tartja számon 2015-ben a Parasztopera, 2016-ban a Kivilágos kivirradtig rendezését. Előadásait többször beválogatták a POSZT versenyprogramjába is. 2019-ben a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján a zsűri tagja volt. Rusznyák Gábor rendezői teljesítménye, tehetsége és példaértékű emberi magatartása alapján méltó a Déryné színházi-díjra.

Miskolc Város Építészeti Alkotói díj: Szűcs Gábor

Szűcs Gábor 1991-ben kapott táj- és kertépítész mérnöki diplomát a Kertészeti Egyetemen. Munkásságát Budapesten a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda Kft.-ben kezdte, majd családi kötődés okán 2010-ben Kisgyőrbe költözött, bár korábban is volt munkakapcsolata Miskolccal (2008-ban tanulmánytervet készített Miskolc-Tapolca kertépítészeti fejlesztéséhez), tervezői munkássága ekkortól fonódott össze Miskolccal és a megyével.
Munkássága során az ember és a természet harmóniáját keresi, igyekszik az emberi beavatkozások (és sokszor a kertek, parkok esetében a be nem avatkozások) során elbillent természeti, lelki egyensúly helyreállítására. Odafigyelő, alapos lelkiséggel elemzi a tervezendő környezetet, jó érzékkel teremt harmóniát. Az elmúlt tíz évben munkáival formálta Miskolc köz és magán tereit (Bartók tér – 2012, Patak utcai tömb kertépítészeti terve – 2011, Avas lakótelep kertépítészeti tervei – 2013, Vörösmarty utcai katolikus óvoda kertépítészeti terve – 2014, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium fejlesztésének kertépítészeti tanulmány terve – 2014, Rákóczi utca műemléképület belső udvarának kertépítészeti terve – 2014, Miskolc Református püspöki székház tanulmányterve – 2015, Miskolc, Jókai Mór Református iskola kertje – 2016, Miskolc új közigazgatási központ kialakítása tanulmány terv – 2017, Miskolci Állatkert és Kultúrpark ökoturisztikai fejlesztése kertépítészeti terve – 2017-18)
Szűcs Gábor az elmúlt tíz évben végzett munkásságával, gondolkodásmódjával példamutató módon formálta Miskolc köz- és magántereit, méltó Miskolc Város Építészeti Alkotói díjra.

Bizony Ákos Kitüntető Jogi díj: Dr. Panyi Béla

1950. április 1-jén született Egerben, gyermekkorát, ifjúságát a gimnáziumi érettségiig Mezőkövesden töltötte. Jogi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, itt szerzett jogi diplomát. A miskolci, illetve a Borsod megyei jogászélet megkerülhetetlen alakja, de országosan is ismert és elismert jogász. Mindegy, hogy ki a megyei főügyész, a büntetőjogi helyettes, ha az ügyészség kerül szóba, azonnal dr. Panyi Béla neve merül fel, úgy a közigazgatási szerveknél, a bíróságokon vagy az önkormányzatoknál, mint az egyetemen vagy a laikus társaságokban.
Természetesen ennek egyik oka az állandóság. Több mint 35 évig töltött be vezetői állást az ügyészségen, hiszen már 1981. július 1-jén – alig 5 évi ügyészi szolgálat után – a legfőbb ügyész a Miskolci Városi Ügyészségre kinevezte vezetőhelyettes ügyésszé, majd 1990.  január 1-jén áthelyezte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészségre és kinevezte főügyészhelyettessé. 2012. január 15-től december 28-ig megbízott megyei főügyész volt. Ráadásul a büntetőjogon kívüli szakterületet/szakágat irányította, melynek neve időközben többször változott, de amelynek jellemzője, hogy az ott dolgozó vezetők feladatkörüknél fogva sokkal több kapcsolatot alakítanak ki, sokkal több kapcsolódási pontjuk van a civil élet szereplőivel, illetve az állami, közigazgatási szervekkel, mint a büntetőjoggal foglalkozó kollégáiknak.
Nyilvánvaló, hogy kiemelkedő szakmai teljesítmény nélkül nem lehet valaki olyan meghatározó tényezője a megyei jogász társadalomnak, a Magyar Jogászszövetség tagsága mellett, mint ő. Nem véletlenül, nem érdemtelenül kapta meg az ügyészi szervezet és a jogász társadalom legnagyobb és legjelentősebb elismeréseit: így 1978-ban – 2 évvel ügyészi kinevezése után – Legfőbb Ügyészi Dicséretet, 1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetést, 1996-ban Kozma Sándor Díjat – ami az ügyészi szervezet legrangosabb szakmai elismerése –, 2004-ben Deák Ferenc Díjat – amely a jogászi hivatásrendek által alapított igen rangos kitüntetés – 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést, még ugyanezen évben a Finkey Ferenc Díjat – ami az Ügyészek Országos Egyesülete által alapított kitüntetés – és ugyancsak 2012-ben a legfőbb ügyésztől Ügyészségi Emlékgyűrűt is kapott. dr. Panyi Béla a jogászi hivatás talán valamennyi jelentősebb elismerését megkapta, ami minden méltatásnál, elemzésnél jobban bizonyítja, hogy kivételes tehetségű ügyész. 
Azonban önmagában a szakmai kiválóság sem predesztinál senkit arra, hogy középpontja, országosan ismert és elismert vezéralakja legyen a jogászi szakmai köröknek. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel. Magyarázhatja ismertségét az a több évtized, amit a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara oktatójaként eltöltött a jogi felsőoktatásban, s mely időszak alatt diákok ezreit tanította. 
Dr. Panyi Béla kiváló, rátermett oktató, aki az elméleti tudást, a szakmai gyakorlatot és az adott pillanat jogi relevanciájú történéseiben való tájékozottságot olyan szerencsés módon ötvözi a humorral és a kritikai szemlélettel, ami maradandó emléket hagy a diákokban. Nem véletlenül találhatóak róla kizárólag méltató bejegyzések a markmyprofessor honlapon. Azt, hogy ezek az anonim bejegyzések valóban a diákok véleményét tükrözik, az is alátámasztja, hogy dr. Panyi Béla többször elnyerte a Miskolci Egyetem Hallgatói Önkormányzata által adományozott „Kiváló Oktató” diplomát, 2002-ben és 2009-ben. 
1988-tól összesen 17 publikációja – közöttük jegyzetek társszerzőjeként – jelent meg, illetve tartott Magyarországon, valamint Szlovákiában tudományos előadást, és korreferátumot különféle tanácskozásokon. Mindezek elősegíthették azt a szerepet, amit dr. Panyi Béla a megyei jogászéletben betölt. További tényező, jellemző vagy tulajdonság, adottság: dr. Panyi Béla rendkívüli kapcsolatteremtő és – fenntartó képessége. Nem vesztette szem elől azt a tényt, hogy emberekkel, emberek között és emberek ügyeit, sorsát intézve dolgozik. Ez nagyon szép megállapítás, de senkinél nem érezhető olyan igaznak, élőnek és érvényesnek, mint dr. Panyi Béla esetében. Hivatali ténykedése során sem tudta félretenni, magából kivetni az oktatót, a jóságos, de azért a hibákat megtaláló tanári hozzáállást. 
Dr. Panyi Béla fokozott és nem múló szakmai érdeklődést mutatott, mutat egész pályája során a büntetőjogon kívüli szakterület egy részterülete, az alkotmányjog és a közigazgatási jog iránt. Ezek a jogterületek a mai napig lázba tudják hozni, követi, elemzi a legújabb változásokat, már említett kapcsolati hálója útján hozzájut a mások számára még kevésbé elérhető információkhoz, a kormányzati intézkedések meghozatalát megelőző különböző variánsokat is pontosan érti, elemzi, feldolgozza, véleménye van róluk. 
Dr. Panyi Béla országosan is kiemelkedő ügyészi szakmai teljesítményt nyújtott, kiváló vezető volt, jellemző, hogy jó hírét vitte és viszi az ügyészségnek, Miskolcnak, a megyének az egyetemi szférába és a jogásztársadalom más szegmenseibe egyaránt, de elsősorban az is, hogy emberséggel, szeretettel fordult kollégái és a társszervek munkatársai felé, és példát mutatott a tekintetben, hogy miképp lehet egyszerre magas szakmai követelményeket támasztó, következetes és szigorú vezetőnek és jóságos, segítőkész, barátságos főnöknek lenni. 
Dr. Panyi Béla több évtizedes, a jogi pályán eltöltött munkásságával kimagasló érdemeket szerzett a jogtudomány területén, munkája példaértékű lehet a jövő nemzedéke előtt, ezért érdemes a Bizony Ákos Kitüntető Jogi Díjra.

Benkő Sámuel-díj: Dr. Szemcsákné dr. Kovács Éva

1945. január elsején született a csallóközi Bősön. 4 hónapos volt, amikor Bős Szlovákiához csatolása miatt édesapja a kis családot Ásványrárónál egy éjszaka a Dunán Magyarországra szöktette. Szülei postások voltak, Magyarországon először Gyöngyöspatán, majd Göncön dolgoztak postásként. Az általános iskola első 3 osztályát Gyöngyöspatán végezte, negyedik osztályos korától Göncön tanult. Helyesírás, matematika és ének versenyeket nyert, ragyogó tanárai voltak, gimnáziumba Sárospatakra jelentkezett, ahol 1963-ban érettségizett kitűnő eredménnyel.
Kicsi korától gyermekorvos akart lenni. 1963-ban jelentkezett az Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahová első próbálkozásra felvették és ahol az egyetemen végéig társadalmi ösztöndíjas volt. 1969-ben kapta a diplomáját. Szerencséjére a Szikszói Kórházba gyermekorvost kerestek. Itt dolgozott a gyermekosztályon, ügyelt a kórház minden osztályán. 1971 májusában házasságot kötött dr. Szemcsák Miklóssal.  1971 júniusától dolgozott Velkei Professzor Úr osztályán, innen ment szakvizsgázni Debrecenbe 1973-ban. Szakorvosként már jelenlegi körzetében folytatta munkáját. 1974-ben megszületett első gyermekük, Nóra, akit 1975-ben Éva, majd 1980-ban Miklós követett. Imádja nem csak saját, de a körzetébe tartozó majd 900 gyereket is. Nemcsak gyógyította, de felügyelte is őket.
20 évig a Miskolci Honvéd Sífutó- és Biathlon szakosztályának vezetőjeként rengeteg örömet szerzett Diósgyőr sportoló gyerekeinek. Sokszor saját kocsijával vitte, hozta őket edzésekre, versenyekre. Ebben az időben jutottak ki egyesületünk versenyzői (köztük a doktornő lánya Éva) a lillehammeri (NOR), a naganói (JAP) és a Salt Lake City-i (USA) Téli Olimpiai Játékokra. Gyerekek nagyon szeretik, csak Éva néninek szólítják, ő pedig gyógyításuk közepette 50 éve fürdik a diósgyőri gyerekek szeretetében. Dr. Szemcsákné dr. Kovács Éva kiemelkedő szakmai életútja, közéleti és sport tevékenysége miatt méltó a Benkő Sámuel-díjra.


Benkő Sámuel-díj: Mélypataki Rita

Mélypataki Rita a Napraforgó Bölcsőde bölcsődevezetője.  A bölcsőde és a szociális szakma iránti elkötelezettsége, a gyerekekért és a családokért tett áldozatos munkája példaértékű. A bölcsőde szakmai iránymutatásával magas színvonalra emelte a gyerekek minőségi ellátását, mely köszönhető maximalizmusának, szakmai alázatának és nyitott életszemléletének. 
A bölcsődében kiemelten ügyel arra, hogy az ide járó gyerekek családias hangulatban, szeretetben, egyéniségüknek és igényeiknek megfelelően, maximálisan legyenek gondozva, nevelve, a szülőkkel együttműködve. A gyerekek napközbeni ellátásának meghatározó alakja, mindenkor szem előtt tartja a gyerekek és családok érdekeit. A bölcsődében törekszik a családokkal való napi szintű együttműködésre, több családi programot, eseményt szervez, ahol a gyerekek és szüleik is szívesen részt vesznek.  Fontosnak tartja a jó hangulatú, nyugodt munkakörnyezet megteremtését, amihez személyiségével, jókedvével, örök optimizmusával hozzájárul. 
A dolgozók mentális egészségének megőrzését támogatja, ezért aktív szervezője és résztvevője a közösségi programoknak. Az ajtaja mindenki előtt nyitva áll, bárki bármivel fordulhat hozzá, megoldásközpontú szemlélet jellemzi. A bölcsőde vezetésekor mindig a legjobbat akarja a gyerekeknek, a családoknak, a kollégáknak. Hivatástudata szociális érzéke kiemelkedő. Mélypataki Rita szakmai elhivatottsága alapján méltó a Benkő Sámuel- díjra.

Pedagógiai díj: Maleczkyné Hallók Edit

Maleczkyné Hallók Edit 40 éve miskolci pedagógus. Egy lakótelepi iskolában kezdte a munkát, ahol akkoriban több mint 1000 gyerek tanult és 120 pedagógus dolgozott. Már nagyon korán tudatosan készült arra, hogy szakmailag hiteles legyen. Folyamatosan tanult, új módszerekkel ismerkedett meg. A közoktatás valamennyi területén dolgozott, az alapfokú oktatástól kezdve a felsőoktatásig. Hosszú éveken keresztül oktatóként és szakmai anyagok összeállítójaként vett részt a felnőttoktatásban is. Majdnem húsz évig a városi, majd a megyei pedagógiai intézet szakértőjeként alakította, koordinálta a városban folyó tehetségfejlesztést, segítette a szaktanácsadók munkáját. A pedagógiai intézetben végzett munkája mellet mindig tanított. A város diákjainak tehetséggondozó műhelyeket, tehetséggondozó szaktáborokat szervezett és vezetett. AZ évek során mindig kereste a lehetőséget, hogy mivel, hogyan segíthet a hátrányos helyzetű tehetséges gyerekeknek is, ezért pályázatokon vett részt. Munkájában és magánéletében a szakmaiság, a magas színvonal, az érték a meghatározó. Legyen az tanítás, tehetséggondozás, tanulmányi-, és képességmérő versenyek szervezése, pedagógus továbbképzések, előadások, tréningek tartása, konferenciák szervezése, szakmai kiadványok szerkesztése, lektorálása, pályázatok írása, kutatási beszámolók összeállítása, pályázatok szakértői bírálata.
A tanítói, magyar nyelv és irodalom általános és középiskolai tanári, majd a bölcsész diploma után 2000-ben a Debreceni Egyetemen megszerezte az ECHA – (European Council for High Abilty) diplomát (Európa Tehetségtanács) azóta is folyamatosan részt vesz a közoktatásban tehetségfejlesztési szakértőként. Tanácsadást, tehetségfejlesztést a pedagógiai tehetségazonosítást végez. A MATEHETSZ  (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) munkáját akkreditációs szakértőként segíti. 
Közoktatási szakértőként, szaktanácsadóként a tanulás-tanítás módszertanának megújításán dolgozik, segítve a pedagógusok munkáját és a diákok tanulását. A szövegértés, szövegalkotás tanításának módszertanát ún. BaCuLit- trénerként segíti. (Basic Curriculum for Teachers’ In-sevice Tratining in Content Area Literacy)
Az évek során több kutatásban részt vett: a tehetséggondozás a miskolci általános és középiskolákban; a kollégium lemorzsolódás okai; az agresszió; a szövegértés tanítása témákban.
Rendszeresen publikált: A kreativitás fejlesztésének lehetőségei irodalomórákon (Iskolai tehetséggondozás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében címmel a Megyei Pedagógiai Intézet szerkesztésében megjelent gyűjteményes kötetben); Elképzelések egy miskolci Tehetségfejlesztő és Tanácsadó Központ működtetéséről (Miskolci Pedagógus c. folyóirat); Tehetséggondozás Miskolcon (társszerző) Almanach 2002 – Magyar Tehetséggondozók Társasága; 2005Modell értékű pedagógiai gyakorlat bemutatása c. (A memória fejlesztésének lehetősége tanórán és tanórán kívül); 1999-2014. a Talentum c. folyóirat szerkesztője volt. 
2008 májusától Akkreditált Kiváló Tehetségpontok munkáját koordinálja. Évekig a Városi Pedagógiai Intézetben, majd 2015-től a miskolci Avastetői Általános Iskolában, az AMI-ban.
Pedagógusként, tanárként mindig kereste, keresi a gyerekekben azt, amit tehetségnek is nevezhetünk, amiben kitejesednek, amiben jók lehetnek, amiben örömüket lelik. Számára a tanítás legfontosabb feladata: a gondolkodásra nevelés.  A folyamatos megújulás, a változáshoz való rugalmas alkalmazkodás jellemzi pedagógusként. Elhivatottsága, több évtizedes magas színvonalon végzett munkája, példaértékű pedagógusi pályája alapján méltó a Pedagógiai díjra.


Pedagógiai díj: Pilz Olivér

Öt évvel ezelőtt Pilz Olivér a közérdeklődés középpontjába állította a közoktatás modernizálását, és ezzel jobbá tette a miskolci diákok, szülők, tanárok számára is az iskolákat. Tanárként munkakörének nem volt része az oktatás modernizálása, mégis vállalta azt az óriási munkát és felelősséget, ami az akkor működő rendszer problémáinak, gyengeségeinek megfogalmazásával járt együtt. Egy szakmai közösség élére állt, szószólója, képviselője lett. Tudta, hogy aki kritikát fogalmaz meg, annak alternatívával is rendelkeznie kell a változtatásokat illetően. Rengeteg időt fordított a közoktatásban jelentkező gondok tanulmányozására, a lehetséges megoldások keresésére, kialakítására. Vállalta az ország pedagógusai nevében a nagy felelősséggel, lelki teherrel járó médiaszereplést, a politikai tartalmú kritikákat, a laikusok sokszor felelőtlen támadásait. Vállalta és impozánsan, hitelesen, kulturáltan képviselte azt a szakmai közösséget, melynek mindvégig az oktatási rendszer megújítása, korszerűsítése volt a célja. Igazát és az általa képviselt közösség igazát az ország minden részéről megerősítették, és a szakma, a politika is elismerte azáltal, hogy a modernizálás irányába mutató központi folyamatok indultak el. Bár a tananyagtartalmak korszerűsítése terén csak szerény eredményeket lehet öt év után megállapítani, de az oktatási intézmények működése, finanszírozása mindenképpen számottevően pozitív irányba változott. Ez a tény érdemben javította a gyermekek esélyegyenlőségének megvalósulását az oktatási rendszeren belül az egész országban, így a mi városunkban is.
Tehetsége, felelősségérzete, önzetlen áldozatvállalása nem csak ebben a rendkívüli helyzetben nyilvánult meg, szakmai életútja nagyon gazdag, számtalan kihívásról és sikerről árulkodik. Három diplomát szerzett, igazgatóhelyettesi feladatokat látott el az Avasi Gimnáziumban, ahol a stratégiai tervezés és az innováció volt a legeredményesebb tevékenysége, és mindeközben fenntartotta a kiváló szaktanár minősítését is. Kiemelkedő szakmai hírneve alapján hívta meg munkatársnak a Herman Ottó Gimnázium, ahol a város legjobb képességű diákjainak egyetemi felkészítésében tölt be felelősségteljes és nagyon sikeres szerepet. Kiváló egyéni adottságaira mindig számíthat a munkatársi közössége, a Herman tantestülete 2015-ben a Közalkalmazotti Tanács elnökének választotta.
Színvonalas munkáját több elismeréssel jutalmazta a környezete, 1999-ben Legjobb tanár díjat, 2002-ben az Avasi Gimnáziumért díjat, 2012-ben Avasi Gimnázium elismerő oklevelet kapott, és 2016-ban   Az év embere lett az RTL Klub nézői szavazásán.
Pilz Olivér egy tanár lehetőségeit, felelősségét messze túllépve beírta nevét a közoktatás történetébe azáltal, hogy síkraszállt egy jobb, korszerűbb oktatásért a gyermekeink és az oktatásban dolgozók érdekében, ezzel és színvonalas pedagógusi munkájával méltóvá vált Miskolc Megyei Jogú Város Pedagógiai Díjára.


Pedagógiai díj: Soltészné Széles Lúcia

Soltészné Széles Lúcia 36 éve dolgozik a Miskolc városi közoktatásban. 1985-ben diplomázott a Comenius Tanítóképző Főiskolán, általános iskolai tanító és orosz szakkollégiumi végzettséget szerezve. A diploma megszerzése után a miskolci 43.sz.Általános Iskolában tanított (későbbi Pattantyús Általános Iskola, mai nevén Avastetői Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézet) Lelkiismeretes munkája, gyermekszeretete a partneri kapcsolatokra támaszkodó különleges tanítási módszerei révén hamar az intézmény egyik meghatározó egyéniségévé vált. 
Pedagógiai kíváncsiságát évről-évre a kihívások keresése, a tapasztalatszerzésre való törekvés, az alkotó megújulás, az iskoláért, annak közösségéért való tenni akarás kísérte. Didaktikai sokszínűségével, multimédiás eszközök, kooperatív módszerek, IKT – eszközök alkalmazásával teszi élményszerűvé interaktív óráit. 
Jó felkészültség, kiemelkedő tárgyi tudása, megnyerő, nyugodt egyénisége, céltudatos nevelő- oktató munkája alapján kollégái között is kivívta a szakmai elismerést. 
1990 februárjától általános igazgató-helyettesként nem csak a területéhez tartozó pedagógusok – alsó tagozat, két tanítási nyelvű képzés, sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozás – szakmai irányítás értékelését, ellenőrzését, hanem az intézmény arculatának, jelenének és múltjának kialakításában fontos szerepet vállal, motorja az iskola kiváló pedagógiai munkájának. 
Nem csak vezetőként, hanem pedagógusként is egyre sikeresebb lett tehetséggondozó munkájában a csapatjellegű versenyekre való felkészítés matematika tárgyból. 
Tanári magatartásának formálódásában meghatározónak tartja a pályája elején és folyamatában is egykori tanárai, majdani kollégái személyes példaadását, tanácsait. Ez az örökség segíti abban, hogy a tantestület szellemiségének, tradícióinak hordozója, formálója. 
Sokoldalúságát dicséri a különböző iskolai, és vasi lakótelepi ünnepséges, rendezvények szervezésében való segítség.  Az intézmény minden pályázatában vagy pályázatíróként, vagy szakmai lebonyolítóként vesz részt, növelve ezzel a képzés szakmai, technikai színvonalát, elismertségét. 
A tanulók iránti felelőssége, pedagógus pálya iránti hivatástudata kiemelkedő.
Soltészné Széles Lúcia több évtizedes példaértékű pedagógiai munkája, kiemelkedő szaktudása, szakmai munkája alapján méltó a Pedagógiai díjra. 

„Miskolc Város Turizmusáért” díj: Deutsch Miklós

Deutsch Miklós 1949-ben Göncruszkán született. Pályáját kereskedőként kezdte, de mindig étteremre vágyott. Vendéglátós szerepét két-három embernek köszönheti: a boldvai Bártfai Béláné Annuska, az edelényi Fodor Sándor és Dévai György biztatására választotta hivatásául a vendéglátást. 1977-től a boldvai presszóban dolgozott, majd az edelényi Kincsem vezetője lett. Nagyon jól érezte magát mindkét településen, szerette Boldvát és Edelényt is. A korábban zöldségbolt helyén kialakított Calypso ételbárt, ahogy Deutsch Miklós nevezi a „boltot”, mint a hajdani Zöldért üzletvezetője, pályázat útján nyerte el és 1991. november 5-én nyitottak ki Calypso Kisvendéglő néven. Aztán 1992. májusában megvette az üzlet bérleti jogát, azóta egyéni vállalkozóként, majd bt. és kft. „formájában” üzemelteti a feleségével. Profiljuk a vendéglátás és cégük érdekessége még az is, hogy idén lesz 30 éve, hogy üzleti tevékenységüket ugyanazon a helyen végzik és a tulajdonos személye is változatlan.
Deutsch Miklós neve és étterme ma is fogalom a városban, az országban és a világban is. Főképp sportolók fordultak meg nála, hiszen vendégei voltak a legendás magyar Aranycsapat a 20. század 90-es években élő tagjai, Hidegkúti Nándor, Czibor Zoltán, Grosics Gyula, Puskás Ferenc és Buzánszky Jenő. Mellette a magyar rádiózás legendája Szepesi György is vendége volt, de Fábián Mihály korábbi labdarúgó FIFA játékvezető is gyakran kereste fel a Calypsot. A DKSK kosárlabdázói a múlt század ’90-es éveiben a vendéglőben ünnepelték két Magyar Kupa győzelmüket is. Megfordult a vendéglőben a sakk legenda Anatolij Karpov, vagy a híres japán karmester Kobajasi Kenicsiró is. Az itt megfordult hírességekről készült fotók ma is őrzik a vendégséget az étterem falán. A Magyar Rádió Miskolci Regionális Szerkesztőségének vasárnap jelentkező „Promenád” című műsora is az étteremmel együttműködve jelentkezett a Szabó Lőrinc-díjas Jakab Mária szerkesztésében. A program a vendéglő teraszának szomszédságában a Városház téren tartózkodóknak és a rádiókészülékek előtt ülőknek egyaránt tartalmas időtöltést kínált, bemutatva a város ismert közéleti személyiségeit, valamint a Miskolcon tartózkodó hírességeket. A Calypso Étterem a helyiek számára is kedvelt hely, de sokan megfordulnak itt a Miskolcra érkezők közül, hiszen a város nevezetességei mellett az étterem is a turisták kedvelt célpontja. 
A tulajdonos Deutsch Miklós több évtizedes, vendéglátás területén végzett munkájával hozzájárult Miskolc idegenforgalmának fejlődéséhez és a város jó hírnevének öregbítéséhez. A területen elért eredményei méltóvá teszik a „Miskolc Város Turizmusáért” díjra.

„Az év sportolója” díj: Medgyessy Dóra

Medgyessy Dóra, az Aluinvent-DVTK NB I-es, élvonalbeli női kosárlabdacsapatának játékosa, az együttes csapatkapitánya. Az eredményes szereplés egyik kulcsembere. Az irányító poszton szereplő kosaras sokszoros felnőtt magyar válogatott, nem csak a normál pályás, az 5 az 5 elleni játékban, hanem a 3x3-as szakágban is. A kosárlabdázó 2018 nyarán szerződött a diósgyőri csapathoz, amellyel a 2018/19-ben magyar bajnoki ezüstérmet és Magyar Kupa ezüstérmet szerzett. A tavalyi, 2019/20-as bajnokság – pandémia miatti – félbeszakadásakor az alapszakasz zárásakor, a rájátszás kezdete előtt a 2. helyen állt csapatával. Medgyessy Dórának, a magyar női 3x3-as kosárlabda válogatott tagjaként esélye van arra, hogy kijusson a 2021-ben sorra kerülő nyári olimpiai játékokra, sportolói pályafutásának befejezése előtt. Ezzel a csapattal 2019-ben, mint diósgyőri kosaras, világbajnoki ezüstérmet szerzett Magyarországnak. 
Medgyessy Dóra sportolói pályafutásának sikerei:
Sokszoros felnőtt magyar válogatott
Európa-bajnoki résztvevő (2017)
Az év női kosárlabdázója Magyarországon, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége döntése alapján (2017)
3x3 Európa-bajnok, az Eb MVP-je, vagyis legjobb játékosa (2016)
3x3 világbajnoki ezüstérmes (2019), 3x3 világbajnoki résztvevő (2018)
3x3 Európa-bajnoki résztvevő (2017), 3x3 Európa-bajnoki résztvevő (2019)
Magyar bajnoki ezüstérmes (2018/2019, Aluinvent-DVTK)
Magyar bajnoki bronzérmes (2016/2017, Ceglédi EKK)
Magyar Kupa-ezüstérmes (2017, Ceglédi EKK)
Magyar Kupa-bronzérmes (2019, Aluinvent-DVTK)
Medgyessy Dóra sportolói pályafutása, példaértékű elkötelezettsége, szorgalma, eddigi sikerei megfelelő alapot jelentenek arra, hogy megkapja „Miskolc Város Év Sportolója”-díjat. 

„Az év sportolója” díj: Tugyi Levente

Az 1994-ben Miskolcon született Tugyi Levente 11 évesen, a Diósgyőri Tájékozódási Futó Clubban kezdte sportpályafutását. 2011-ben tagja lett a magyar ifjúsági válogatottnak, majd ezt követően gyakorlatilag állandósította helyét a különböző korosztályos nemzeti csapatban, így rendszeres résztvevője volt az Európa- és világbajnokságoknak. Évek óta a felnőtt magyar válogatott meghatározó tagja. Legjobb eredményeit mindkét nemzetközi verseny tekintetében a magyar vegyes-váltó tagjaként érte el. 2016-ban, a csehországi kontinensviadalon a 15., 2018-ban a lettországi világbajnokságon a 18. helyet érdemelte ki társaival. 2017-ben szerezte meg első felnőtt, egyéni magyar bajnoki címét. 
Levente a tájfutással párhuzamosan rendszeres résztvevője a hazai és külföldi terep és utcai hosszútávfutó versenyeknek, ahol szintén szép sikereket ér el. Példaként, 2019-ben megnyerte a Miskolci Barátság Maraton klasszikus távját, 2020. februárjában pedig Olaszországban, a Verdy Maratonon bizonyult a legjobbnak.
2020. júliusában lágyéksérv és vakbélműtéten esett át, ami jócskán keresztül húzta a szezon további részére vonatkozó terveit. Igazi sportemberként az operáció után a lehető leghamarabb elkezdte az edzéseket. Tehetségére jellemző, hogy az őszi rövidtávú tájfutó országos bajnokságon ismét aranyérmet akasztottak a nyakába. Motivációja töretlen, úgy érzi a következő években is szép sikerekkel tudja öregbíteni szülővárosa jó hírét. 
Az élsport mellett Tugyi Levente fontosnak tartja, hogy tanulmányaiban is helytálljon. A Miskolci Egyetemen 2017-ben mechatronikai mérnöki diplomát szerzett alapfokon, majd 2019-ben vegyipari gépészmérnökként diplomázott, mester szakon. Jelenleg PhD-hallgatóként folytatja tanulmányait.
Tugyi Levente sportolói pályafutása, példaértékű elkötelezettsége, szorgalma, eddigi sikerei megfelelő alapot jelentenek arra, hogy megkapja „Miskolc Város Év Sportolója”-díjat. 

„Az év sportolója” díj: DVTK Jegesmedvék U21 csapata

A miskolci jégkorongsport történelme egészen 1978-ig nyúlik vissza és 43 év elteltével a DVTK Jegesmedvék U21-es csapata olyan sikert ért el, amelyre eddig még nem volt példa a klub történetében, hiszen először ünnepelhet korosztályos bajnoki címet. 
A látvány csapatsportágak közül Miskolc városa jégkorongban Magyarország egyik fellegvárává nőtte ki magát az évek során, amelyet a felnőtt csapat MOL-Liga bajnoki-, Magyar Kupa-és Magyar bajnoki címein kívül, az utóbbi 3 évben történő szlovák Tipos Extraligában való indulás is bizonyít, amely európai viszonylatban is egy erős és nívós bajnokságnak számít.
A sikerhez vezető út nem volt könnyű a fiatal sportolóknak, hiszen már az elődöntőben a Vasas jégkorongcsapata ellen is a végletekig kiélezve, a mindent eldöntő ötödik mérkőzésig kellett várni, hogy melyik csapata kvalifikálja magát a végső körre. A hosszabbítás 70. percében szerezték meg a mindent eldöntő gólt és ezzel váltak jogosulttá a döntőre a Jegesmedvék, ahol a Fejér megyei ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia várt Rusznyák Szilárd, vezetőedző csapatára.
Döntőhöz hűen, az aranyérem sorsa az utolsó összecsapáson dőlt el, ahol is a Jegesmedvék játékosai hősiesen küzdve – irigylésre méltó küzdeni akarásról, kitartásról, hitről, magabiztosságról és győzni akarásról tanúbizonyságot téve –, az utolsó percekben megfordítva a mérkőzést, teljesen megérdemelten szerezték meg a bajnoki trófeát.
A DVTK Jegesmedvék U21-es bajnokcsapata: Hegedüs Levente, Gratzl Gellért, Lehoczki László, Szilágyi Soma, Kamarási Balázs, Fazekas Erik, Illés Márton, Hadobás Zétény, Szalay Boldizsár, Molnár Márk, Ráduly Szabolcs, Kocsis Botond, Lövei Dávid, Farkas Márton, Tóth Tamás, Mattyasovszky Gergely, Galajda Zsombor, Pecsét Bálint, Demkó Csaba, György Szilárd, Banka Dániel, Barkó Gergő, Ujj Zalán, Kunsági Soma. Vezetőedző: Rusznyák Szilárd Edző: Strenk Hunor. Erőnléti edző: Orosz Szilveszter
A DVTK Jegesmedvék U21-es csapata kiemelkedő és történelmi eredménye alapján méltó a „Miskolc Város Év Sportolója” díjra. 

„Miskolc Város Sportjáért” díj: Király Sándor

Király Sándor 1955-ben Kecskeméten született, és ott ismerkedett meg a kosárlabdával, az utánpótláscsapatokból egészen a felnőtt együttesig vezetett az útja. Játékosként több alkalommal is pályára lépett a kecskeméti gárdában, élvonalbeli férfi mérkőzésen, de mivel nem tudta magát tartósan beverekedni az alapcsapatba, ezért 23 évesen úgy döntött, hogy felhagy az élsporttal.
Egy évvel később, 1979-ben kezdett el edzősködni, a kecskeméti felnőtt NB II-es női együttes munkájának az irányítására kérték fel, és rögtön az első edzői évadjának végén az első osztályba vezette a csapatot. 1988-ban a Soproni Postás NB I-es gárdájának szakvezetője lett, majd egy évvel később, a DVTK invitálását elfogadva, a diósgyőri női kosárlabda együttes szakmai munkájának irányítását vette át. 
Közel kilenc éven át volt a piros-fehérek vezetőedzője, ez alatt három bajnoki ezüstérmet (1992, 1994, 1996), és két bronzérmet (1993, 1995) szerzett az együttes az élvonalban, valamint két alkalommal Magyar Kupát nyert (1993, 1994), egyszer pedig kupaezüstöt érő helyen végzett (1997). Király Sándor miskolci edzői korszaka idején játszotta első nemzetközi tétmérkőzéseit az európai női kupasorozatban az akkoriban DKSK néven szerepelt csapat, amely az 1992/93-as évadtól kezdődően, az edző 1998-as búcsújáig folyamatos szereplője volt a Ronchetti Kupának (ezen időszak alatt több alkalommal a nyolcaddöntőig jutott a Diósgyőr). Mivel a felnőtt válogatottba is folyamatosan adott játékosokat a diósgyőri együttes, a klub munkáját elismerendő, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége 1993-ban Miskolc Megyei Jogú Város részére „A Kosárlabdasport Városa” címet adományozta.
2012-ben tért vissza Miskolcra, hogy a miskolci, diósgyőri női utánpótláscsapatnál vállaljon szerepet. Szakmai igazgatóként előbb a megyeszékhelyen túli járási központokban szervezte meg a leány kosárlabda edzéseket, több száz fiatal számára. 2014 nyarán a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége vezetése tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy a Király Sándor szakmai vezetésével működő sportszervezet igazolja át a diósgyőri felnőtt kosárlabda közvetlen utánpótlását biztosító miskolci székhelyű sportszervezet korosztályos sportolóit, és szerződtesse az utánpótlás csapatok sportedző szakembereit, annak érdekében, hogy az addig őket versenyeztető, foglalkoztató, szakmai, és anyagi gondokkal küszködő miskolci sportiskolától egy olyan klubba kerüljenek át, amely erős szervezeti keretekkel rendelkezik. Ennek eredményeként az addigi 300 fős sportolói létszámot több mint 400 főre növelték, és a csapatlétszámot tízzel megemelve, összesen 25 (!) együttest versenyeztettek a 2014/15-ös évadban.
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége 2017-es év végén akadémiai cím odaítéléséről döntött, amit 2018. január 16-án jelentett be a szervezet vezetése a nyilvánosság előtt. Hivatalosan ekkortól viselheti a Nemzeti Akkreditált Kosárlabda Akadémia elnevezést a sportszervezet.
A kitüntető címet többek között azzal érdemelte ki a sportszervezet, hogy 2017-ben átadásra került Miskolcon, egy felújított kollégiumi szint, amely három éve folyamatosan lehetővé teszi, hogy négy apartmanban, összesen 16 nem miskolci utánpótlás sportoló kerüljön elhelyezésre, ezzel is bővítve – a megyehatáron átnyúló – regionális szerepét a diósgyőri leány kosárlabda utánpótlás bázisnak.
A DVTK Kosárlabda Akadémia keretein belül zajló magas színvonalú szakmai munkát jelzi, hogy a felnőtt élvonalbeli női bajnokságban szereplő Aluinvent-DVTK 12 fős keretének egyharmada, összesen 4 sportoló, a diósgyőri utánpótlásból került fel az első csapathoz (Kiss Angelika, Vég-Dudás Anna, Frindt Nikolett, Bacsó Zsófia).A miskolci és a magyar sport terén végzett kimagasló, példaértékű és sokrétű munkája eredményeként méltó a „Miskolc Város Sportjáért” díjra. 

„A Civilek Támogatásáért” díj: Seres Zsuzsanna

Seres Zsuzsanna miskolci brácsaművésznő végig zenei iskolába járt. A Miskolci Egyetemen végezte tanulmányait, majd változatos zenei műsorával rendszeresen fellépett – s fellép – különféle rendezvényeken: idősek otthonában, könyvtárban, művelődési házban, múzeumban. Nem tesz különbséget nagyváros és akár a legkisebb falu között. A Stefánia Palotában Helytállási Dicséretben részesült. Önkéntese a Lengyel Kisebbségi Önkormányzatnak, a Felvidéken részt vett „Az EU és a kereszténység” – programban, s a fővárosban szerepelt a városvédők rendezvényén.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, s a megyén kívül, többek között félszáznál több település templomában koncertezett – egy-egy településen több alkalommal, egy-egy település több templomában is – és eljutott tucatnyi, határon túli faluba, elsősorban a történelmi Felső-Magyarországon, de megjelent a Délvidéken is. 
(Csak azok a települések, melyek templomaiban – felekezeti különbségtétel nélkül – a műsorával fellépett: Aggtelek, Ároktő, Átány, Bodrogkeresztúr, Boldogkőváralja, Borsodivánka, Budapest, Demjén, Edelény, Eger, Egerszalók, Encs, Erdőbénye, Földes, Gesztely, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hejőcsaba, Hejőkeresztúr, Heves, Izsófalva, Királyi, Losonc, Mád, Méra, Miskolc, Nádudvar, Nagyida, Nagykálló, Novajidrány, Nyíradony, Nyíregyháza, Nyírkáta, Nyírpazony, Oszlár, Sajóbábony, Sajószentpéter, Sajóvámos, Sátoraljaújhely, Szentlászlófalva, Tállya, Tarcal, Tardona, Téglás, Telkibánya, Tiszalúc, Tiszamogyorós, Tornalja, Vámosújfalu, Vizsoly, Zsíp, Zsujta.) 
Egyházi és világi zenei összeállításaival nemcsak zenei élményt nyújt, hanem ennek keretében ismeretterjesztő tevékenységet folytat, mint művelődéstörténetünk misszionáriusa, a nemzeti hagyományok őrzésének és művelésének a jegyében. A klasszikus és a régi magyar zene népszerűsítésével adja át korábbi nemzedékek értékes örökségét a maiaknak és holnapiaknak.
Mivel hivatása az első, ez a tevékenysége áldozatos szolgálatot jelent, amivel zenei kultúrát terjeszt, ápolja nemzeti hagyományaink tovább élését, erősíti a határon innen és túli magyar kapcsolatokat. Hitvallásában Kodály Zoltánnal együtt vallja, hogy belső világunk értékeinek legőszintébb kifejezésére és közvetítésére a zene nyelve a legalkalmasabb.
Seres Zsuzsanna több éves áldozatos munkája alapján méltó „A Civilek Támogatásáért” díjra.

„Az Év Civil Szervezete” díj: Miskolci Autista Alapítvány

A Miskolci Autista Alapítványt 1992-ben a Miskolcon és környékén élő autizmussal élő fiatalok szülei hozták létre azzal a céllal, hogy egy specifikus otthon létrehozásával a hiányos szociális ellátórendszerben addig csak sodródó autizmussal élő és értelmileg akadályozott fiatalok számára teljes körű lakhatási szolgáltatást, ellátást, képzési és foglalkoztatási lehetőségeket nyújtsanak. A Miskolc- Vargahegyi központban jelenleg 50 fő bentlakása valósul meg, ezenfelül 20 főnek nyújt nappali ellátást, mosoda, fóliasátras növénytermesztés működik, főzőkonyhája naponta 300 adag ételt állít elő, kézműves műhelyében (www.maacraft.org) pedig egyedi, prémium minőségű dizájner termékek készülnek autizmussal élő bentlakóik és megváltozott munkaképességű dolgozóik bevonásával. 2014-ben kezdte meg működését SNI iskolája, a Vargahegyi Autista Alapfokú Fejlesztő Iskola, ahol olyan iskoláskorú autizmussal élő fiatalok speciális fejlesztő oktatása valósul meg, akik nem tudtak megmaradni a hagyományos iskolarendszerű oktatásban. Legújabb szociális szolgáltatása alig néhány hete indult: a támogatott lakhatás keretein belül egy autista pár kezdte meg önálló életét a szervezet saját tulajdonában lévő kiliáni lakásában. 
A szervezet jelentős és elismert (speciális) művészeti és foglalkoztatási projekteket működtet: 2012-ben indult design-, és egyben szociális vállalkozása, a MAACRAFT alkotóműhely. Magas minőségű, fából és vesszőháncsból készült tárgyakat és delikátesz termékeket készítenek, miközben értelmi sérült felnőttek ismerhetik meg a munka világát, örömét. Emellett a kertgondozás, kézműves technikák elsajátítása segít abban, hogy a kognitív és manuális képességeiket fejlesszék, valamint a vizuális kultúrára reflektáló ismereteket sajátíthatnak el a foglalkozások keretében. A termékeket designerek tervezik, majd gyógypedagógusokkal karöltve gyártható termékekké fejleszti azokat.
A Miskolci Autista Alapítvány immáron 16 éve részese a Jaksity György nevével fémjelzett Autistic Art Alapítvány kezdeményezésének, amely egy olyan művészetterápiás program, melynek célja, hogy bemutasson és támogasson olyan autizmussal élő alkotókat, akik rendkívüli vizuális kifejezőeszközök birtokában vannak. A terápiás szolgáltatásként működő művészeti program rávilágít arra, hogy a résztvevő autizmussal élő alkotók többsége ugyan önálló életvitelre nem képes, mégis rendkívüli vizuális kifejezőeszközökkel rendelkezik. Az elkészült rajzok, minták felhasználásával különböző termékek készülnek (pl.: ékszer, boros címke, ruházat), elősegítve ezzel is az autizmussal élők társadalmi elfogadását. 
A szervezet vidéki telephelyén, Szakáldon működik a Barka Szociális Farm, melynek keretében egy tíz férőhelyes (akadálymentes) szálláshely várja a pihenni vágyó érdeklődőket, illetve fogyatékossággal élő személyeket - és az érintett családokat egyaránt. Vidéki revitalizációs projektjükben speciális programcsomagot kínálnak a látogatóknak: tehermentesítik a fogyatékos gyermeket nevelő családokat azzal, hogy segítőt biztosítanak a pihenés idejére, ezzel is hozzájárulva a családok rekreációjához. A településen lévő jelenlétükkel a társadalmi előítéletek lebontásához is hozzájárul: a helyi lakosságot bevonva/meghívva évente több nyitott programot szervez és valósít meg, integrációs céllal.
A Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium utolsó éves gyógypedagógus hallgatóinak gyakorlati helyszíne, több középiskolával együttműködve a kötelező közösségi szolgálat színtere, a tavalyi és idei évben a Diósgyőri Ultrák és a Miskolci Szakképzési Centrumhoz tartozó középiskolák diákjai is önkénteskedtek náluk a támfal építése kapcsán. Az alapítvány munkássága a Miskolcon és környéken élőknek is rendkívül fontos: közel száz fő munkáltatója, közfoglalkoztató, érdekvédelmi feladatait a legelesettebbek érdekében látja el, segítséget nyújtva ezzel több száz érintett családnak, hozzátartozónak.  
A Miskolci Autista Alapítvány által őszinte szívvel végzett áldozatos munka, jószolgálati tevékenysége alapján méltó „Az Év Civil Szervezete” díjra.

Pro Minoritate díj: Orsós János

Orsós János 1975-ben született Baranya megyében, Hidason egy sokgyermekes roma családban. 14 évesen már Bonyhádon dolgozott a Zománcáru Gyárban, tizenhat évesen tizenkétórázott, éjszakai műszakot vitt. 1993-ban privatizálták a gyárat, s aki csupán nyolc általánossal bírt, mind utcára került. Munkanélküli lett, hat hónap pokol, aztán behívták katonának. 1996-ban bekerült Pécsre, az Amrita Egyesület és a Katolikus Karitasz által szervezett szociális gondozói képzésre. Tanult, mert megmondták, a három legjobbat felveszik az Amritába dolgozni. A főnökei biztatására leérettségizett. Huszonkét évesen kerültem gimnáziumba, ahol hamar kiderült, hogy az anyagot kettesnél jobban is tudja. Elsőben a magyartanára benevezte az iskola helyesíróversenyére, ahol nyolcadik lett. Gimnazistaként ült be először étterembe, rántott sajtot kért rizzsel, tartárral, és amíg ette az járt a fejében, hogy odahaza ebből négyen jóllaknának.
Az Amritában az lett az egyik feladata, hogy keresse meg a továbbtanulni vágyó hátrányos helyzetű gyerekeket a Dél-Dunántúl falvaiban. Pécs érettségit adó iskoláiba kerültek ők, aztán az egyesület pedig olyan hátteret biztosított, amilyet középosztálybeli szülők adnak a gyerekeiknek: különórák, mozi, színház, nyári táborok. Egyre több gyerek jött Pécsre, mégsem voltam elégedett. 
2007-re a Pécs-közeli Alsószentmártonban már három éve működött az iskolája. Azt mondta, ez egy második esély iskola. Ami eufemizmus, hiszen olyan halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgoztak, akiknek nem adatott meg az első esély, rögtön a másodikkal voltak kénytelenek kezdeni. A Waldorf módszer elemeivel tanítják őket, amit úgy fordíthatunk magyarra, hogy emberszámba veszik a diákot.
Valójában sokkal többről van szó, mint oktatásról: a világot, benne saját magukat új szemmel látni, tanulni tanítják itt a növendékeket – személyes példával, személyre szabott figyelemmel és meditációval. Iskola 16-23 éves fiataloknak ad lehetőséget, hogy befejezzék tanulmányaikat. Sokuknak nyolc iskolában töltött év után is probléma a szorzótábla vagy az olvasás. És nem azért, mert butábbak vagy lustábbak lennének, mint a többiek, hanem mert családjukban hiányzik a tanulás- és munkakultúra, nincs mintájuk, sem segítségük. Az Ámbédkar Iskolában viszont azt hallják, igenis képesek arra, hogy leérettségizzenek. Tanáraik minden eszközzel próbálják kinyitni előttük a világot, hogy ne csak a gettót lássák, informatikát, angolt és történelmet tanulnak, Innsbruckba viszik őket osztálykirándulásra. A buddhizmus az iskolában nem kötelező, csak egyfajta szellemiség, a koncentráció, a nyugodt szellemi fejlődés lehetősége.
Az ország túlfelén egy észak-magyarországi, háromezer fős kis településen, Sajókazán 2006-tól működik egy különleges iskola, ahol heroikus küzdelem folyik a roma fiatalok iskoláztatásáért. 2007 szeptemberében elindították a Dr. Ámbédkar Iskolát. Később béreltek tantermeket Hegymegen, Ózdon és Alsózsolcán, míg végül 2016-ban a londoni Badur Alapítvány adományából sikerült saját ingatlant vásárolniuk itt, Miskolcon. Ebben is Ámbédkar útmutatását követték, aki úgy tartotta, „minél nagyobb városba mégy, annál inkább a tudásod számít, s nem a származásod”.
Nem csupán tantárgyakat tanítanak, hanem a hétköznapi életben szükséges ismereteket, valamint emberséget és demokráciát is. Itt a falon az ebédmenü: a vakarótól a lasagnéig széles a skála… Az eklektikát nézed? A tibeti motívumoktól és a Mengyelejev-táblázattól a falusi falvédőkig és az angol igeidőkig mindennel lehet találkozni náluk, a diákok maguk dekorálják a termeiket.
Az elmúlt 25 évben sikerrel dolgozott hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulása érdekében Baranyában és Borsodban.
Orsós János a kisebbségeki együttműködések, a nemzetiség önazonosságának megteremtése területén végzett elkötelezett munkája alapján méltó a Pro Minoritate díjra.

Nívódíj: „Csendes éj” Miskolcon - karácsonyi videóüzenet

Miskolc különleges karácsonyi üzenetet készített Európának és a világnak 2020 karácsonyán, amely időszakra az egész világon rányomta bélyegét a pandémia. Az alkotók által készített kilenc nyelven megszólaló „Csendes éj” dal feldolgozása ezért is összetartó erejű, valamint jól jelképezi azt is, hogy Miskolc sokféle nép által lakott város, ahol az egyetértés, a közös értékek vállalása az együttműködés alapja. Büszkén mondhatjuk, hogy a különböző kultúrák sikeres együttélése végigkíséri városunk történetét, melyben mindig meghatározó volt a befogadás, az elfogadás. A videófilm kifinomult művészi eszközökkel mutatja be a város különleges karácsonyi hangulatát, amely bizonyítja, hogy Miskolcon a mindannyiunkat próba elé állító és korlátok közé kényszerítő világjárvány idején is jelen van az ünnepi összefogás, a különböző kultúrák tisztelete és együttműködése. A film másik különlegessége, hogy nyilvánosan itt szólal meg először lovári nyelven a világ egyik legismertebb karácsonyi dallama. 
Fedor Vilmos ötletére művészek, tanárok és diákok, a Miskolci Televízió szakemberei álltak össze egy alkotóközösséggé, hogy ezt a kivételes, ünnepi produkciót megvalósítsák. Több, a városban működő egyházi közösség is hozzájárult a jól sikerült eredményhez azzal, hogy biztosította a film készítésének helyszíneit. 
Az alkotóközösség tagjai: Fedor Vilmos, Ficsór-Kis Alicia, Ficsór Máté, Hajdú Zénó, Károlyi Szabolcs Savvas, Károly Tamás, Pascsenko Okszana, Patkó Jelena, Seres Ildikó, Szabó Zsuzsa, Szegedi Viola, Szvoboda László, Tóth Antal Kazimierz, Tóth Kinga, Varga Andrea, Váradi Máté, Vihula Mihajlo.
A város napja alkalmából Miskolc Önkormányzatának Nívódíj kitüntetését méltán kapja Miskolc különleges karácsonyi videóüzenetének alkotóközössége az összetartás és összetartozás erejének egyedülálló megfogalmazásáért.


Nívódíj: Csóka Edit

Városunk kulturális és közművelődési életének egyik meghatározó alakja Csóka Edit, aki közel 40 éve dolgozik e területen.  Az Ifjúsági és Úttörő Házban kezdte pályafutását. Az intézmény neve az idők alatt többször változott, volt része a Városi Művelődési Központnak, volt Ifjúsági és Szabadidő Ház, jelenleg Miskolci Kulturális Központ Nonprofit Kft., Csóka Edit azonban mindvégig ezen szervezetek kötelékében dolgozott. Megbízható, kitartó munkájával ma is ennek a közösségnek aktív munkatársa. Magas szakmai színvonalon látta és látja el feladatait, akár a művészeti csoportok menedzseléséről volt szó, akár rendezvények szervezése, megvalósítása a feladat.
Számos kezdeményezés fűződik nevéhez, ötlete alapján valósult meg a Gyermek és Ifjúsági Galéria, amely lehetőséget nyújtott a városunkban élő tehetséges fiatalok, valamint országosan is elismert alkotók bemutatkozására. A Diósgyőri vár olyan elismert fesztiváljainak volt szervezője, mint a Borsodi Fonó, Nemzetközi Dixieland Fesztivál, vagy a Várjátékok. Kipróbálta magát a színdarabok világában is, ötlete alapján került bemutatásra nagy sikerrel a „Legyetek jók, ha tudtok” színházi ősbemutató a Diósgyőri Várban 2005-ben.
A Formációs Táncok Nemzetközi Fesztiváljának és a Standard Táncok Magyar Bajnokságának (1998 – 2012) hosszú évekig volt meghatározó munkatársa, főszervezője. A fesztivál nem csak hazai, de nemzetközi viszonylatban is városunkra irányította a táncos szakma és a táncot kedvelő közönség figyelmét, amely minden évben az egyik legsikeresebb, a közönség által szeretett és várt programja volt városunknak.
A Ködmön Formációs táncegyüttes és a Miskolci Mazsorettek munkáját évekig menedzselte, akik több nemzetközi és országos díjat, fesztiválokon való sikeres szereplést tudhatnak magukénak. 
Sikerrel megalakította az Ifjúsági Házban a város mozgásművészeti stúdióját, ahol több száz fiatal és felnőtt találta meg a számára kedvező és hasznos szabadidős elfoglaltságot.
Jelenlegi feladatköre a pályázatírás az intézmény telephelyeinek, közösségeinek és a Diósgyőri Vár programjai számára, valamint részt vesz a cég minőségbiztosítási feladatainak szervezésében.
Szakszervezeti vezetőként élvezi a kollégák bizalmát, példamutató, hiteles életút áll mögötte. Feladatának tekinti a fiatalok támogatását, tapasztalatainak megosztását.
Csóka Edit Miskolc város kulturális életében eddig végzett eredményes munkájával kiérdemelte Miskolc Önkormányzatának Nívódíj elismerését.

Nívódíj: Csiribiri Zenekar

A Csiribiri Együttes 1990-ben alakult szinte elsőként abban az időben, amely a gyerekek szórakoztatását tűzte ki célul. Az alapítás Pereverzia Zoltán és Pereverziáné Mészáros Ágnes nevéhez kötődik, akik országosan ismertté tették az Együttest az elérhető legismertebb televíziókon keresztül.
A változó zenei világhoz alkalmazkodva aztán 2010-ben a 2 fős Csiribiri Együttes mellett létrejött a Csiribiri Zenekar is. Fellépéseikre bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, művelődési házakban, falu-és városnapokon, fesztiválokon, multicégek által szervezett rendezvényeken, valamint külföldön is sor került már.
Zenéjük egészen bölcsődés kortól szól a gyerekekhez. Repertoárjukban saját szerzemények, ismert örökzöld gyerekdalok, népzenék szerepelnek. Előadásaik során rugalmasak, mindig alkalmazkodnak a gyerekek életkorához. Különleges és közkedvelt műsorszámuk, amikor a gyerekek bevonásával alakítanak ki zenekart a színpadon, ahol a gyerekek a főszereplők, ezzel családiasabbá és még közvetlenebbé teszik az előadást. Megtanítják a kis „művészeknek” a tánclépéseket, népzenei motívumokat, önfeledt perceket okozva ezáltal, és kizökkentve a hétköznapokból gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. 
Az ország minden területére kapnak meghívást, de rendszeres fellépői a „hazai”, miskolci színpadoknak is. Az Együttes nagyon sokszor jótékonykodott és jótékonykodik jelenleg is. A legemlékezetesebb és szívhez szólóbb előadásukként tartják számon a 2011. januárjában, egy leukémiás kislány támogatására szervezett fellépésüket, amely a Miskolci Művészetek Házában került megrendezésre 2 teltházas koncert keretében.
7 éve már, hogy rendszeres jótékonysági koncertet tartanak a Kosztyu Ádám Alapítványnak és a Kun Klaudia Alapítványnak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Onkológiai Intézetében és a sárospataki táborukban. Szerepeltek már Budapesten a Mikulásgyár rendezvényein, jelentős televíziós fellépéseik vannak számos országos televízióban. A Csiribiri Zenekar minden koncertjén büszkén vallotta magát miskolcinak a 32 éve tartó folyamatos fellépéseik során. A koncerthelyszínekre elvitték Miskolc város jó hírnevét, ahol rendszerint színvonalas előadást nyújtottak a közönség és a szervezők nagy megelégedésére.
Ezen eredmények tükrében méltó elismerése a Zenekar munkásságának Miskolc Önkormányzatának Nívódíja.


Nívódíj: Diósgyőri Képzőművészeti Stúdió

Ezelőtt 45 évvel Kletz László Lajos képzőművész vezetésével egy maroknyi amatőr és profi képzőművész megalapította az első országos képzőművészeti alkotóközösséget, a Diósgyőri Képzőművész Stúdió ' 76 - ot . A Lenin Kohászati Művek támogatta a Stúdió működését, amelynek célja sokrétűen és hitelesen reprezentálni az értékes magyar nemzeti képzőművészeti kultúrát, felhívni a figyelmet az értékmegőrző, értékteremtő alkotásokra. Gondolkodásuk, életfelfogásuk középpontjában a harmónia, az alkotói szabadság és tolerancia, egymás elfogadása és megbecsülése áll. Igazi civilszervezetként működnek, nincs tagdíj, de van közös érdek, eredmény, sikerek, melyek összetartják a tagokat. Ennek köszönhetően az ország több mint 110 városán kívül eljutottak alkotásaik korábban Svédországba, Angliába, Belgiumba, Amerikába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németországba, de még Japánba is. Ekkorra már elismerést és rangot jelentett a Stúdió tagjának lenni. Pár évig külföldi tagokkal is bővült a szervezet, Szlovákiából a lengyel származású Lubomir Lomniczky, a román Bena Doru és a Németországban élő Zoltán Dunai képzőművészek személyében. A rendszerváltást követően önerőből működtek tovább és érték el kiemelkedő eredményeket. A stúdió tagjai : Bakos - Szél Kata, Balogh Andrea, Békési Edina Katalin, Béres Gyula Tamás, Béres János, Boncsér Árpád, Borsos Mária, Bujdosó Lilla, Csontos Éva, Demeter Marianna, Eisele Gyula, Hadházy - Molnár Attila, Horváth Zoltán, Kavalecz Lajos, Kis Mónika, Kletz - Bártfai Judit, Kletz László Lajos, Kopcsó Andrea, Korpás Károly, Necefor Zoltán, dr Reinecker Szandra, Szegvári Péter, Szelekovszky Magdolna, Szurdoki Judit, Técsi Ágnes, Vecsei László Ezékiel. 
Már közel a 300. kiállításukhoz ma is eredményesen és sikeresen szerepelnek a Stúdió tagjai továbbra is Kletz László Lajos - több állami és miniszteri kitüntetéssel rendelkező  - képzőművész vezetésével. 
Figyelemmel a 45 éves sikeres működésre, - valamint a képzőművészeti kultúra művelése és terjesztése terén elért, hazánkban és külföldön szerzett tiszteletre méltó érdemekre - Miskolc Önkormányzata Nívódíj elismerést adományoz a Diósgyőri Képzőművészeti Stúdiónak. 

Nívódíj: Gajdos István Józsefné

A Napraforgó Bölcsőde kisgyermeknevelőjeként Gajdos István Józsefné, Piroska néni az elmúlt évek alatt tanúbizonyságát adta annak, hogy az emberi értékek milyen nagy jelentőséggel bírnak a szociális szférában, így a bölcsődében is. Az elhivatottság, a tenni akarás nem múlik sem az életkoron, sem a különböző szakmákon. A családokkal való együttműködés és a jó kapcsolat kialakítása elengedhetetlen a gyermekellátásban, amelyből aktívan kiveszi részét a bölcsőde működésének mindennapjaiban. 
A Napraforgó Bölcsőde szellemiségét Piroska építi, munkájában mindig a gyerekek érdekét helyezi előtérbe. Fáradhatatlanul gondozza, neveli a rá bízott gyermekeket, türelemmel és nagy-nagy szeretettel veszi körbe őket és családjukat.
Kreativitásával minden évszakban elvarázsolja a gyermekcsoportot és a bölcsődét is, hatalmas szívvel mindig azt keresi hol, miben, kinek segíthetne. Az avasi lakótelepen sok család életében vett részt abban az életszakaszban, mikor gyermekük bölcsődébe járt. 
Szeretettel, alázattal és óriási energiával munkálkodik azon, hogy a bölcsődében a gyerekek családias környezetben, egyéni igényeiknek megfelelően nevelkedjenek. Sokan „nagymamaként” tekintenek rá, a gyermekek reggelente örömmel szaladnak hozzá, a szerető karjaiba.
Gajdos István Józsefné elkötelezett kisgyermeknevelői munkássága alapján méltó Miskolc Önkormányzata Nívódíj elismerésére.

Nívódíj: István Nádor Borlovagrend

Miskolc város és kistérsége, valamint a Bükki Borvidék borkultúrájának, idegenforgalmának fejlesztésében 21 éve vesz részt az István Nádor Borlovagrend. Mind a gyakorlati munkában, mind a szakmai gondolkodásban együttműködnek lokálpatrióta civil szervezetként is. Munkájukat a tolerancia, az emberi méltóság tisztelete, a tudás átadása, a tájékoztatás és az együttgondolkodás, a fejlett igazságérzet és kötelességtudat, valamint a polgári értékrend alapján megvalósított közösségi értékteremtés vezérli. Tagjaik a társadalom széles rétegét képviselik, akik életútjaikkal jó példát mutató szakemberek. Van közöttük európai parlamenti képviselő, űrhajós, akadémikus, művész, mérnök, közgazdász, jogász, tanár és kétkezi munkásember, akik valamennyien a város és vonzáskörzetének elismert szőlészei és borászai.
Többek között támogatják a minőségi szőlő és bortermelés védelmét, elősegítik a kulturált és minőségi borfogyasztást, ápolják a szőlő és bortermeléssel kapcsolatos hagyományokat, segítik a borturizmus helyi lehetőségeit és a nemzetközi kapcsolatok bővítését, és nem utolsó sorban ezzel elmélyítik Miskolc város jó hírét. Nagy szerepet játszik a Borlovagrend ezen kívül az Avas, valamint a Bükki Borvidék versenyképességének erősítésében, ismertségének fokozásában, a hajdan nagy hírű miskolci – avasi borkultúra kutatásában és felélesztésében. A Borlovagrend hivatalos avatási eszköze az igazi kuriózumként elhíresült miskolci méteres bor, mellyel számos neves tagjukat ütöttek borlovaggá. 
Sokoldalú közösségi munkájukra jellemző a határokon túli magyarok támogatása, művészetet pártoló rendezvények tartása is. Visszahoztak olyan hagyományos közösségi ünnepeket, mint a Vince napi szőlővessző szentelés, a Magyar Szőlővirágzás ünnepének megtartása, a János napi boráldás, borszentelés. Ők kezdeményezték a „Miskolc Város Bora” borverseny megvalósítását is, valamint részletes szakmai anyagot készítettek a Bükki Borvidék fejlesztési és marketing stratégiájára.
Karitatív tevékenységük során rendszeresen pénzbeli adományokkal támogatják a Miskolci Gyermek-egészségügyi Központ gyógyító tevékenységét.

Az István Nádor Borlovagrend olyan erős értékrendet képvisel a civil szervezetek mozgalmában, amely tekintélyt szerzett a város polgári előtt. A szervezet 21 éves közérdekű, nemes célok érdekében megtett szakmai és segítő tevékenységével méltó Miskolc Önkormányzata Nívódíjának elismerésére. 


Nívódíj: Magyar Rákellenes Liga Miskolci Alapszervezete

A Magyar Rákellenes Liga 1990 óta áll a betegek szolgálatában. Jelenleg 3500 taggal, 37 alapszervezettel és 4 segítő szolgálattal közhasznú egyesületként működik. Az Európai Rákligák Szövetsége és a Nemzetközi Rákellenes Unió tagjaként nemzetközi színtéren is képviseli hazánkat.  A 30 éves Miskolci Alapszervezet és Segítő Szolgálat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház területén működik a Liga egyik legtevékenyebb szervezeteként. 
Fő célkitűzésük az egészséges életmód népszerűsítése, a rák korai felismerése, a szűrésekre felhívás, a betegek gyógyításának támogatása, a rehabilitáció segítése. 
A Kórház vezetésével és munkatársaival kiváló kapcsolatot építettek ki, az orvosok, szakápolók folyamatos szakmai fejlődését akkreditált továbbképzések szervezésével támogatják a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórházzal karöltve. 
Adományokat gyűjtenek, jótékonysági koncertet szerveznek, amelyek bevételéből korszerű gyógyító eszközök, gépek beszerzését teszik lehetővé a Kórház számára. 
15 éve vesznek részt aktívan szűrési programokban, elősegítik a beteg-orvos közötti bizalmi viszony erősítését, közvetítő szerepet játszanak a betegjogok maradéktalan érvényesülése érdekében. Lelki támogatást nyújtanak személyesen, levélben, telefonon keresztül és a világhálón. Paracelsus után ők is vallják, hogy „Az ember legjobb gyógyszere a másik ember.” Bármilyen betegség esetén nagy segítséget jelenthet a hasonló problémákkal küzdő emberek társasága. Klubokat szerveznek, ahol meghívott orvosok, egészségügyi szakemberek segítenek az eligazodásban, az érintettek hiteles forrásból jutnak naprakész információhoz a gyógyszerekkel, kezelési módokkal kapcsolatosan, és lehetőség van arra, hogy a betegek és hozzátartozóik megoszthassák problémájukat egymással. Programjaik fiataloktól az idősebb korosztályig szólnak. Projektjeik keretén belül több színtéren különböző célcsoportokat érnek el változatos eszközökkel.
A Magyar Rákellenes Liga Miskolci Alapszervezetét és Segítő Szolgálatot Miskolc Önkormányzata Nívódíj elismerésben részesíti a daganatos betegek érdekében végzett széleskörű, nélkülözhetetlen munkája alapján.  

Nívódíj: Tóth Pál Gyula
Tóth Pál Gyula Miskolctapolcán születtet 1950-ben. Ácsnak tanult, majd ácsmester lett belőle. A Miskolci Húsiparnál, később a Miskolci Helyőrségnél bontakozott ki szakmájában, 1985-től pedig ácsmester magánvállalkozó lett, így egész életében ácsként dolgozott nyugdíjba vonulásáig.
Örömére idősebb fiúgyermeke továbbviszi a szakmát, amit ő maga mindig magas színvonalon űzött. Számos szakmai elismerés szerény, de büszke birtokosa: A „VII. Bramac Tetőfedő Olimpia” pályázaton Felújított ill. műemlék jellegű épületek, Középület kategóriában „különdíjban” részesült 2005. évben; a XI. BRAMAC TETŐFEDŐ BAJNOKSÁG Felújítás, Családi ház 3. helyezett lett 2009. évben.
Tóth Pál Gyula közösségi embernek született, lokálpatriótaként lett alapító tagja a Miskolctapolcai Polgárőrségnek. Évtizedek óta teljesít szolgálatot, sokszor önzetlenül, saját anyagi eszközeit is igénybe véve mindehhez. Annak ellenére, hogy 70. életévét betöltötte, a mai napig polgárőrként járőrözik, odafigyelve a miskolctapolcai emberekre, segítséget nyújtva a mindennapos problémáik megoldásában. Barátai a Békás-tó gondozása miatt, annak örökbefogadójaként is ismerik Miskolctapolcán. Büszke tagja a Miskolctapolcáért Egyesületnek, illetve az Egyesület keretein belül működő „Kerek kórus”-nak. 
Tóth Pál Gyula példamutató életútja, miskolctapolcai lokálpatrióta munkássága alapján méltó Miskolc Önkormányzatának Nívódíj elismerésére.

Az Egyetemért – A Városért díj: Prof. emer. Dr. Nagy Aladár

Kiváló kutató és elismert oktató, akinek munkássága nemzetközileg is széles körben elfogadott és tisztelt.
Nagy Aladár professzor úr 1941. január 2-án született a mai Szlovákia területén fekvő Pelsőcön. 1963-ban a Budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. Oktatói és kutatói munkássága összeforrt a Miskolci Egyetemmel. Pályakezdése pillanatától, 1963-tól az Egyetem oktatója.
Az eltelt évtizedek alatt mindvégig arra törekedett, hogy minél mélyebb, szélesebb ismereteket szerezzen a gazdaságelméleti diszciplínában, valamint arra, hogy a megszerzett ismereteit magas színvonalon átadja a hallgatóknak, kollégáinak. Egyetemi tevékenysége alatt végig járta az oktatói pálya valamennyi lépcsőfokát. Több vezető pozíciót is betöltött, melyek során teljes mértékben a Miskolci Egyetem és intézményei céljait szem előtt tartva tevékenykedett.
Tanszékvezetőként, intézeti igazgatóként, kari-, majd egyetemi vezetőként meghatározó szerepe volt abban, hogy 1987-ben megindulhatott Alma Materünkben (Budapest, majd Pécs után harmadikként) az egyetemi szintű közgazdászképzés. 1986-tól 1990-ig a Társadalomtudományi Intézetet vezette. 1990. július elsejével a Közgazdaságtudományi Intézet Karrá alakult, ekkor új tanszékekkel bővült a Gazdaságtudományi Kar szervezete, melyek közül egyik volt a Gazdaságelméleti Tanszék, melynek alapításától vezetője volt. Később, 2000. július elsejétől a Kar struktúrája átalakult.  A Gazdaságelméleti Tanszék jogutódja a Gazdaságelméleti Intézet lett, amelynek vezetését 2006-ig látta el.
Egyetemi doktori értekezését „A használati érték és érték ellentmondása” címmel, 1966-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen védte meg.
A „Szocialista világpiaci árképzés” címmel 1972-ben szerzett kandidátusi tudományos fokozatot a Magyar Tudományos Akadémián, 1978 és 1980 között nagyvállalati innovációs folyamatok empirikus vizsgálatát végzi el. 1990-től a közgazdaságtudomány doktora, értekezését „Újdonságteremtés és érték a gazdaságban” címmel védte meg a Magyar Tudományos Akadémián.
1997-től 2005-ig tudományos és nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettes. 1998 és 2006 között a Miskolci Egyetem Európai Tanulmányok Központjának igazgatója.
Munkája során a közgazdasági kutatások irányításában, szervezésében is aktívan tevékenykedett. A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságának alapítása óta tagja. 1978 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági és Jogtudományi Osztálya mellett működő Közgazdaságtudományi Bizottságának, melynek keretében rendszeresen részt vett ágazati és makrogazdasági koncepciók, új tudományos elképzelések szakmai vitájában és értékelésében.
Professzor úr az elmúlt évtizedek alatt mérnök- és közgazdász hallgatók generációit vezette be a gazdaságelmélet rejtelmeibe. Tanítványai élvezhették mindig pontos, precíz és szabatos előadásait. Hallgatói számíthattak rendkívüli szakirodalmi tájékozottságán alapuló segítségére, egyéni hangvételű tanácsaira.Nagy Aladár professzor úr pályája kezdete óta szorosan kötődik Miskolchoz. Városunk köztiszteletben álló polgára, aki kiemelkedő szakmai és tudományos munkásságával nagyban hozzájárult a város fejlődéséhez, messzemenően javasoljuk „Az Egyetemért - A Városért” Díj elismerésre.

Szentpáli István Kamarai Díj: Madarász István 

A kamara életében meghatározó „Kézműves Kupa” Nemzetközi Meghívásos Fodrász, Kozmetikus, Műköröm-díszítő és -építő Bajnokság szervezésében kezdetektől aktív szerepet vállalt Madarász István, a kamara Egészségügyi Szolgáltató Osztályának elnöke. Az elmúlt több mint egy évtizedben pedig már főszervezőként fogta, fogja össze ennek a megmérettetésnek az előkészítését, lebonyolítását. A Miskolc város rendezvényei között is hírnevesnek számító program fontos küldetése, hogy emléket állít a szépészeti szakma két meghatározó miskolci egyéniségének, Kisgergelyné Tolcsvai Máriának és Lapis Imrének is.
Madarász István évről-évre nagy lelkesedéssel, szakmai tudással, az új trendeket figyelembe véve, azokhoz igazodva irányítja a több száz versenyzőt, az ezernél is több látogatót és rangos kiállítókat vonzó Kézműves Kupát, amelyről fontos tudni azt is, hogy a szakma legnagyobb hazai seregszemléje. Áldozatos munkájának köszönhető, hogy több éve már nemzetközi érdeklődés mellett zajlik a BOKIK-nak ez a nagyszabású tavaszi rendezvénye.Madarász István mesterfodrász 1992-ben indította vállalkozását, és 2008 óta a BOKIK elnökségének tagja, az Egészségügyi Szolgáltató Osztály elnöke.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöksége Madarász István kamarai munkáját, a Kézműves Kupa főszervezőjeként végzett többéves, magas színvonalú tevékenységét Szentpáli István Kamarai Díjjal ismeri el. 

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
Miskolc és környéke
-
Miskolc és környéke