Erre talán még Herman Ottó is csak csettintene

Mint ismert: novembertől a Herman Ottó Múzeum létesítményei határozatlan ideig zárva tartanak. Kivétel ez alól a Görgey utcai főépület, illetve a Feledy-ház, ahol december 9-ig a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület jubileumi kiállítását temperáló fűtés mellett még megtekinthetjük. Sokan bizonyára reflexszerű részvéttel viseltetnének a sokfelől érkező szakemberek iránt, amiért azok mostantól kénytelenek egy légtérbe zsúfolódni. Csakhogy a kényszer szülte helyzet minden jel szerint inspirálóan hat a szerteágazó szakterületekre, s még komoly perspektívát is hordozhat magában.

A hideg dacára, sőt - bármennyire is groteszk -, éppen amiatt: a múzeum rövidesen "előbújik a házából". Ebben kap szimbolikus és merőben praktikus szerepet az intézmény névadójának ládája, amit eddig a Pele-lakon tároltak. A Herman Ottóhoz kapcsolódó emlékek másolatait rejtő pikszisért mostantól viszont nem kell Lillafüredig mennünk, az tudniillik amolyan múzeumi bőrönddé változik, és eljő értünk...

Hajdu Ildikó általános igazgatóhelyettes a Miskolc Televíziónak kifejtette: az óvodák, iskolák és szociális intézmények kéréseinek megfelelően tematikusan is össze tudják majd állítani az aznapi készletet, mielőtt gondosan elcsomagolnák, hogy odaszállítsák. Vagyis arról van mindössze szó, hogy ezen a télen - áttételesen és a maga konkrétságában egyaránt - az utolsó magyar polihisztor rejtekdobozából bomlanak ki az intézmény történeti, régészeti, néprajzi és természettudományi tárai.

A gyűjteményi kitárulkozás során számos olyan múzeumpedagógiai eszköz fog előkerülni, amiket a gyerekek már eddig is jól ismerhettek, kezükbe vehettek, kedvükre tapogathattak. A változás voltaképp abban áll, hogy az immár ingázó mutatványtár kibővül: a közeljövőben kiemelhetnek belőle egy-egy 16. és 19. század közötti szablyát vagy kardot; de akár a színészmúzeum munkatársai is belerakhatják kellékeiket, ha a "látogatott" épp úgy kívánja - elvégre a történeti tárgyak mellett előadásokkal és foglalkozásokkal is készülnek majd az adott helyszínen.

Hajdu Ildikó kiemelte az idős otthonokat és klubokat, ahol a lakókat szeretnék egyebek mellett a reformkori báli élettel és a „legyezőnyelvvel” is megismertetni, a múzeum kevésbé közkeletű történeteit előttük feltárni. Hozzátette: különös megvilágításba kerülhet ezen alkalmakkor a pásztorkultúra, a népi hagyományok, a hímzések és az öltözködés világa is.

Ám a múzeum kínálata nemcsak emiatt tűnhet színesebbnek: rövidesen olyan programokkal is előállnak majd a szakemberek, amiket ez idáig a legszorgosabb látogatók sem tapasztalhattak. A gyerekek számára ilyen lesz a kisfilm-készítés és a fakultatívan múzeumban alvós pizsamaparty. A munkaállomásként működtetett Petró-ház látványraktára is ki fogja nyitni kapuit, bepillantást engedve ezzel a múzeumi háttérmunkálatokba.

A múzeumpedagógia ismeretterjesztés már csak azért sem szoríthatja háttérbe a felnőtteknek szánt elfoglaltságokat, mert olyan új programok is felütik a fejüket, mint amilyen a Lapozó. Arról nem is beszélve, hogy a főépületi Pannon-tenger Múzeumban továbbra is kortól függetlenül tudhatjuk meg: mi a különbség az ásványok és a kőzetek között. Feltárulhat előttünk a rejtély, miként zajlott le az evolúció, de hallhatunk akár a dinoszauruszok szaporodásáról, fészekrakásáról és utódgondozásáról is. Vagyis egy 19. század közepi, alsóhámori tudóspalánta kíváncsiságával vethetjük magunkat a teremtett és alkotott világ csodái közé.