A szerda délelőtt tartott tárlatmegnyitón a Herman Ottó Múzeum múzeumigazgatója felidézte: tizenhárom esztendőn át várta a látogatókat az előző, a „Dicsőség nincsen, csak kötelesség” című kiállítás – hozzátette: remélik, hogy az újonnan prezentáltak legalább öt éven keresztül fogják szolgálni a régi és új közönséget.
A muzeológusok az előző koncepciót még 2018-ban gondolták újra. – Szerettük volna, ha a vendégház eredeti hangulata tér vissza – fogalmazott Szolyák Péter a egykorvolt rezidencia előtt, ahová Herman Ottó élete alkonyán költözött feleségével, Borosnyay Kamillával. Az 1903-tól egyre inkább a házaspár képére formált nyaraló falai és portakerítései közé kellett visszavarázsolniuk a jóformán mindenhez – nem is akármilyen szinten – konyító tudósember szerteágazó érdeklődésének eklektikus miliőjét. Az intézményvezető szerint az épület jelenlegi formájában és tartalmában szimbólumként is felfogható, amennyiben Herman Ottó teljes pályáját és kerek életművét tárgyalja: természettudományi, néprajzi, régészeti és politikai munkásságának állomásait veszi sorra.
– 1964-től ez az ötödik állandó kiállítás, mely alkalmazott módszerében, technikájában, installációs lehetőségeiben túl abban nyújt újszerűt, hogy a házaspárt helyezi előtérbe – vélekedett az eseményen ugyancsak megszólaló Veres László nyugalmazott múzeumigazgató, akitől megtudhattuk: a diósgyőri és vasgyári városrészek kiépülése nyomán a hámoriak egyre növekvő számban költöztek el otthonaikból, következésképpen a tizenkilencedik század utolsó harmadában a megüresedett területeken rövidesen meg is indult az üdülőtelkek felparcellázása. Így kötött ki végül a korabeli svájci villák építészetét visszatükröző ingatlanok egyikében Herman Ottó és ápolójából lett hitvese.
– Azt szerettük volna érzékeltetni, hogy ketten együtt alkottak egy családot: Kamilla személyisége erősítette Ottót, míg Ottó szemléletmódja, természetszeretete, állatok iránti rajongása kihatott Kamillára, s ez tetten érhető meséiben – árulta el a tárlatot bemutató általános igazgatóhelyettes, egyben a Pele-ház kurátora. Ahhoz pedig, hogy az otthonosság igazán megragadható legyen 2022-ben is, Hajdú Ildikó arra törekedett, hogy a falon olvasható szövegrészletek a pár életét leginkább meghatározó kérdéseket és témákat taglalják.
Az interaktivitás, a szórakoztatás és az oktatás kívánalmainak egyaránt eleget tettek: napjaink kiállításainak elvárásaihoz igazodva a lakon megjelentek az érintőképernyők, mindeközben thonet-székek utánzataival és a korhű tájat felfestő panorámaképpel elevenedik meg a századforduló hangulata. Mindemellett a be- és elrendező szakemberek gondoltak arra is, ha netán egy népesebb diákcsoport térne be Hermanékhoz. – Szeretnénk olyan programokat kínálni számukra, amitől jól érzik magukat, ugyanakkor tanulhatnak Herman Ottóról – fogalmazta meg szándékukat Hajdú Ildikó.
A gyermeksereget egy utazóláda fogadja az előtérben, majd pár lépéssel odébb Ottó és Kamilla kalapjának másolatait is felpróbálhatják. A villa szűkösségére tekintettel kihúzható asztalokkal is bővíthető az enteriőr. Az érdeklődő fiatalok bármihez közel mehetnek, szinte akármit kézbe bevehetnek, kvízjátékozhatnak, mesekönyvbe lapozhatnak. A polihisztor felettébb széles látókörét mutatja – s ezzel legkésőbb a helyszínen szembesülhetünk –, hogy földön, vízen és levegőben egyaránt megtalálta a helyét. Valami igencsak hasonló maradéktalanság-érzés vár ránk is a lillafüredi Erzsébet sétányon, a Szinva és a Bükk ölelésében…
A tárlat hétfő és kedd kivételével valamennyi napon látogatható – 9 és 17 óra között.
