Flach Antal nívódíjas csembalóművész, számtalan miskolci zenei ismeretterjesztő hangverseny és koncertsorozat szervezője, valamint a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium tanára. Hitbeli és zenei élete szorosan összefonódik. – A Szent Imre-templomba jártam, ott kezdtem a szervezést tizenkilenc évesen: ez volt az első koncertem. Ide nyaranta egy-egy hangversenyt szerveztem, hiszen akkoriban Pesten tanultam a Zeneakadémián, ahol emlékezetes volt, mikor egy svájci zeneszerző műveit előadva az intézmény rektora a svájci nagykövetet is elhívta. Ezek a szervezési feladatok akkoriban még csak ösztönből jöttek. Az első tudatos munkám valójában a Bach-hét volt. Úgy szerettem volna, hogy a sorozat minden egyes része keresztmetszetét adja a teljes, hihetetlenül gazdag életműnek. Úgy érzem, ezzel engedtem ki a szellemet a palackból, mert ezt követte a Kamarazenei Nyár, a Zenei Szemere Szalon, és egyéb zenei ismeretterjesztő sorozaton kívüli koncertek.
Szeret felfedezni elfeledett zeneszerzőket
Másképp kutat, mint akik egy tudományos előadásra készülnek, a dallamokat is meg akarja mutatni. Vannak olyan élményei, amikor rácsodálkozik egy-egy zeneszerzőre, főleg magyarokra, akikről még nem hallott. - Aztán kiderül számomra, hogy az egy rendkívül színvonalas komponista volt, ez még jobban megdöbbent, mert azt érzem, nem sáfárkodunk elég jól a kulturális értékeinkkel. Hallgatva őket megelevenedik, élővé válik az a korszak, amiben éltek - meséli. A kutatás után jön a szervezés, ez a második lépcsőfok, hiszen amikor valami érdekesre bukkan rá, azt meg akarja mutatni a közönségnek. Minden erejével azon van, hogy ha szavakban nem is, de legalább a pódiumon sikerüljön átadnia mindazt az érzést, ami akkor születik meg benne, amikor még csak belső hallással próbálja meg kideríteni, miféle zenét rejtenek e több száz éves kéziratok, poros nyomtatványok. - Kisebb részfeladatokat le tudok osztani, de legtöbbször magányos farkasként dolgozom, mert tudom, hogy a kollégáknak is számtalan dolguk van. Segítőim mindig érezték a súlyát a rendezvényeknek, kalandnak tekintették megtanulni a nehéz darabokat a szemnek nem túl kellemes kéziratokból. A közönség hozzáállása pedig különleges, csak jót nyilatkoznak a koncertekről, sokan közülük visszatérőek. Jólesett az is, mikor tömegek szerettek volna bejutni a kis létszámot befogadó zenei Szemere Szalonba - idézi fel.
Elsőként az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársai dolgoztak a kezem alá. Segítőkészségüknek köszönhetően rövid idő alatt is sok kottát tud átnézni. Ezentúl a Régi Zeneakadémia gyűjteményében kutat, ahol - mondja - igazán bizsergető érzés eredeti Erkel-, Bartók- vagy Liszt-kéziratokat tartani a kezében.
Zenészként tüzet gyújt közönségében
A csembalóművész Bachot és Rachmaninovot is szívesen játszik, de valójában nem kedvenc zeneszerzői vannak, hanem kedvenc szerzeményei. A legkedvesebb pedig mindig az a számára, akivel éppen foglalkozik. Fontos neki, hogy lelkesedjen, maximálisan figyeljen a darabra, amit előad, mert csak így van esély arra, hogy a közönség is megérezze és megszeresse az adott komponistát. - Magyarországon mindig voltak tehetségeink, akik alkottak, reflektálva a hétköznap eseményeire, és „szikrát dobtak a nemzet szívébe”. Jelenleg a 19. század zeneirodalmával foglalkozom - emeli ki.
Mint mondja, a szakmai teljességéhez a tanárlétre is szüksége van. Szeret nevelni, órán is gyakran odaül a zongorához, hogy élőzenével illusztráljon, mert annak sajátosabb atmoszférája van, mintha lemezről hallgatnánk valamit. - Ez lelkesíti a gyerekeket. Fontosnak tartom tudatosítani bennük, hogy mi is a művész feladata. Szeretném, ha ők is nagyon hasznosnak éreznék magukat majd felnőtt korukban, mint ahogyan én is megélem ezt a hálás közönségem révén. Feladataimmal úgy érzem, szerves része vagyok a városnak - hangsúlyozza.
Tele van ötlettel
Sokat gondolkodott már azon, hogy melyik korban élne legszívesebben, ha választhatna. Szimpatikusnak tartja az idealista 19. századot, mert sok jó és szívet melengető dolog jött létre akkoriban. - Mivel azonban nem érzem magam a 21. századtól elidegenedettnek, inkább csak ellátogatnék oda - magyarázza. - Mikor a 19. századi zenével foglalkozom, olyan, mintha egy arisztokrata családnál vendégeskednék, ahol az enteriőrnek elidegeníthetetlen része egy zongora, ami körül szellemi élet folyik politikáról és nemzetről. De érdekel például az űrkutatás, lenyűgöz az űrtechnológia, ami abban a korban egyáltalán nem volt. Értéket teremteni pedig most is kihívás - vallja Flach Antal.
Ötletekkel tele van, tervei között egyebek mellett további koncertek szervezése, CD-k felvétele és könyvek összeállítása is szerepel. Úgy érzi, ezzel jó szolgálatot tesz az utókornak, főleg a zenei kultúra iránt érdeklődőknek. Ráadásul a kötetek erősíthetik majd a lokálpatriotizmust az olvasókban, hiszen miskolci kiadványokat tervez. Népdalok tömkelege szól városunkról, sőt, voltak zeneszerzők, akik egész életükben vagy hosszabb-rövidebb ideig kötődtek Miskolchoz, hiszen a város és környéke megihlette őket. - Magam is megdöbbentem, milyen szép gyűjteményt lehet kiállítani ezekből. Törekvéseimet ösztöndíjjal támogatja három éven át a Magyar Művészeti Akadémia, ahol elnyertem egy pályázatot. Ez inspirál arra, hogy ne csak magamnak vagy egy szűk közegnek fedezzek fel újdonságokat, hanem biztassak mindenkit arra a látásmódra, hogy minden kultúrkincset érdemes megbecsülni - fogalmaz a nívódíjas csembalóművész.
