Országosan elismert generációkutató, Steigervald Krisztián érkezett november 5-én, kedden a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) Székházába. „Generációk harca: hogyan értsük meg egymást?” címmel tartott előadást. Közérthető, humoros stílusban igyekezett segítséget nyújtani a jelenlévő cég-, osztály- és csoportvezetőknek, hogyan integrálján a 20. századi vállalati kultúrába a Z-generációs munkavállalókat.
Eltérő motivációval
„Örömömre szolgál, hogy a vállalkozások ennyi képviselője fontosnak tartotta, hogy egy olyan előadást hallgasson meg, ami a generációváltásról és ennek kezeléséről szól” – mondta köszöntőjében Kiss László, a BOKIK alelnöke és az Ipari Tagozatának elnöke, utalva arra, hogy szinte teljes egészében megtelt az 4. emeleti konferenciaterem.
„Steigervald Krisztián egyik előadásán értettem meg, hogy a szüleim engem még arra tanítottak, hogy a legjobban munkából lehet megélni. A két fiamat arra tanítottuk, hogy jobban éljenek, mint, ahogy mi éltünk. Ők viszont már arra tanítják a gyerekeiket, hogy boldogok legyenek. A Z-generációs fiatalok számára például természetes, hogy idejük nagy részét a közösségi médiafelületeken töltik, és folyamatosan ott van a kezükben az okostelefon. Viszont a szóbeli kommunikációtól kissé elszoktak. Mindezek a generációs különbségek a munkahelyeken is megjelennek, ezért fontos beszélni róluk” - hangsúlyozta Kiss László.
Másfajta nevelést kaptak
Az előadó rögtön az elején felhívta rá a figyelmet, hogy a Z-generáció (1995-től 2009-ig születettek) képviselőinek a platformja már nem a Facebook, ezért a munkaadók ott nem fogják tudni megszólítani őket semmilyen kampánnyal. Mindazzal együtt, hogy a Facebook-ot a legfiatalabbak is használják információszerzésre, de nem ott kommunikálnak egymással, hanem például a Tik-Tokon.
Ezt követően megkülönböztette egymástól a korosztály és a generáció definícióját, mivel az előbbi életkori besorolás, az utóbbi azonban nem. Aztán egy humoros videón keresztül illusztrálta a generációs szakadékot. Mai tiniket kértek meg rá, hogy egy régi walkman-be tegyenek be egy magnókazettát. Komoly nehézségekbe ütköztek, hiszen sosem tanították meg őket arra, hogyan kell. Majd elmagyarázta, hogy sok más olyan dolog fordulhat elő, amit az idősebbek evidensnek tekintenek, de a fiatalok nem tudják készség szinten alkalmazni.
Korral változó teljesítmény
„A korosztályi kérdésekkel az életkor menedzsment, a generációs különbségekkel pedig a generáció menedzsment foglalkozik. Azért vált fontossá a vállalatok számára mindkettő, mert manapság nagyon sokáig élünk, és sokáig kell dolgozunk. Viszont a fizikai állapotunk és a kognitív képességeink nem teszik lehetővé, hogy ugyanolyan intenzitással tegyük ezt egész életünkben. A képességeinkben az életkorunk előrehaladtával megfigyelhető egy hullám, mivel az agyunk folyamatosan változik. Az idegsejtek közötti kapcsolatok pedig a túlélést leginkább szolgáló képzettársításokból alakulnak ki” – ismertette Steigervald Krisztián.
Megéri tréningezni őket
Ehhez kapcsolódóan példaként hozta fel azt, hogy régen a szülők meséltek a gyermekeiknek, ma pedig bekapcsolják nekik a televíziós meséket. Sokszor a családokban a digitális eszközök jelenléte miatt ritka a beszélgetés, így a fiatalok verbális képességei nem fejlődnek olyan élénken, mint régebben. Ebből adódik az is, hogy gyakran a pályakezdő munkavállalókat meg kell tanítani köszönni.
Továbbá érdemes tudatosítani, hogy a figyelemre való képességük is más, ezért kevésbé képesek egy frontálisan elhangzó előadásra odafigyelni, mint annak leírt változatára. Szintén a technológiai robbanással függ össze, hogy a mai fiatalok kevésbé tudnak várni. Ugyanis azt szokták meg, hogy az információk többségéhez nagyon gyorsan hozzáférnek. Emiatt a hosszú távra meghirdetett képzések nem eredményesek számunkra. Sokkal inkább a rövidek, amelyeket több blokkra osztanak fel és fejlődési lehetőséget hordoznak magukban, akárcsak a számítógépes játékok.
A generációkutató felvetette azt a problémát is, hogy kevés a képzett munkaerő, ezért szükséges lehet, hogy a cégek toleránsak legyenek a viselkedésbeli eltérésekkel szemben. Ahelyett, hogy azonnal elbocsátanák a beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiatalokat, jobban teszik, ha inkább megtanítják őket a még sokszor 20. századi vállalati kultúrára. Pontosan azért, hogy hozzáférjenek és használni tudják az egyébként értékes plusz, akár digitális tudásukat, amivel az idősebb munkavállalók már nem feltétlenül rendelkeznek - summázta.
