Nem titok, az országgyűlési választások eredménye pénzügyileg nehéz helyzetbe hozta a lap kiadóját, ezért mentőakciót hirdettek. György Zsomborral kibelezett szerkesztőségekről, politikai nyomásgyakorlásról, Kormányinfóról és arról is beszélgetett az Index, hogy meddig ér el a hatalom keze. Az interjút egy részletét változtatás nélkül közöljük.

Már nem jelenik meg nyomtatott formában a Magyar Hírlap, a Mediaworks több – köztük a Figyelő és a Világgazdaság – szerkesztőségét is leépítette, két nyomdát pedig bezárt, a 168 Óra időszaki lappá alakult át. Mit üzennek a Magyar Hang főszerkesztőjének ezek a sajtópiaci hírek?

Elsősorban azt, hogy talán a NER-nek nem kellett volna mindent lenyúlnia, ezek ugyanis korábban jól működő szerkesztőségek voltak, piacilag is értelmezhető példányszámokat produkáltak. Miután a hatalom maga alá gyűrte, szakmailag tönkrementek, ezt jelezték a példányszámok, illetve a nézettség. Több szerkesztőség történetének végére most került pont.

Amikor minket kirúgtak a Hír TV-től, akkor a nézettség szinte egyik napról a másikra megfeleződött. Ugyanez történt a nyomtatott lapok piacán, amire a korábban patinás Magyar Hírlap története is rávilágít. Ugyanakkor nem lehet a most tapasztalt mélyrepülésből azt a következtetést levonni, hogy a nyomtatott sajtónak leáldozott, hiszen például Szlovákiában, Csehországban vagy épp Ausztriában a mienknél lényegesen jobbak a számok. 

A szerkesztőségek vállalt értékrendje befolyásolja a magyar sajtópiaci érvényesülésüket?

Nem az a probléma, hogy egy lapnak van karaktere, jól érzékelhető irányultsága, sőt még az sem, ha világossá teszi, hogy melyik politikai közösséget támogatja, hisz így is lehet minőségi alapon újságot vagy műsort készíteni. A gond ott kezdődik, amikor a közölt anyagokból teljesen kiveszik a kritika, és az adott szerkesztőség egy politikai irány önálló gondolat nélküli szócsövévé válik. Ez ugyanis rendszerint oda vezet, hogy a szóban forgó lap nem lesz képes azt a szakmai minőséget elérni, amit az olvasói – korábbi tapasztalataik alapján – elvárnak tőle. 

Ez talán a 168 Órára nem áll…

Annak az első átalakítása nyilvánvalóan egy egyházi közösség céljait szolgálta, miközben értelmiségi olvasóközönsége világosan látta, hogy mi zajlik a háttérben, az ilyen jellegű világnézeti átfordításban pedig nem volt partner. Hiába történt meg tehát a lap ráncfelvarrása, hiába készítettek egy egyébként ízlésesen kinéző lapot, ez önmagában nem feledtette az irányváltást eredményező mögöttes szándékokat. Ennek az újságnak korábban tízezer körüli példányszáma volt. Erről a szintről nem zuhan be hónapok alatt harmadára-negyedére az eladása pusztán a nyomtatott lappiac hanyatlása miatt.

A Magyar Hangot döntően a korábbi Magyar Nemzet újságírói készítik. A 2018-as távozást követően azért itt is történt hangsúlyváltás. Ez hogyan befolyásolta a lap olvasóközösségét?

Lapunk már az indulásakor a nyomtatott hetilappiac második legolvasottabb orgánuma lett, és ezt a pozícióját azóta is őrzi. Tartjuk a 11 ezer fölötti példányszámot. Azt azonban kár lenne tagadni, hogy az áprilisi választások eredménye minket is megütött. Letargia lett úrrá mindazokon, akik nem a mostani kormánypártok győzelmét akarták. Ez a mi olvasóink lapvásárlási hozzáállásában is megnyilvánult, de tegyük hozzá, hogy a Fidesz elkötelezett hívei általában nem vesznek újságot. Ezt mutatják a KESMA-lapok eladási számai.

A Magyar Hang által elkönyvelt csökkenés számszakilag ugyan nem jelentős, de egy olyan kis kiadónál, ahol minden forintnak megvan a helye, a legcsekélyebb visszaesés is nagyon érezhető. Ezért van, hogy a NER lapjainál benyelt arányú olvasói veszteséget a Magyar Hang nem élné túl.

Honnan származik a bevételük?

A pénz elsöprő többsége abból származik, hogy eladjuk a nyomtatott lapot. Hiába vagyunk számottevő szereplői a magyar sajtópiacnak, reklámbevételünk lényegében nincs, szinte csak a Google által az oldalunkra generált hirdetések tekinthetők ennek.

Csakhogy Magyarországon már nem beszélhetünk piaci logikáról, hiszen ez az ország már régen nem klasszikus demokrácia. Olyan országban élünk, ahol konkrétan megfenyegetnek fesztiválszervezőket, hogy ne engedjék be a Magyar Hangot az eseményükre a háromszor három méteres kis sátrával. Korábban jelen lehettünk a két legnagyobb kulturális fesztiválon, de tavaly már írásba is adták a rendezőik, hogy inkább ne menjünk, mert akkor milliós támogatásmegvonásban részesülnek. Hogy ez nem légből kapott állítás, azt az jelzi, hogy az egyikük már kapott is ezért ilyen jellegű büntetést. 

Ugyanez igaz a hirdetésekre is. Több nagy cég illetékese nem hivatalosan, de elárulta nekünk, hogy biztosan nem lesz a lapunkban hirdetésük, hiába tudják, hogy ott elérnék értelmiségi célközönségüket. 

Azt tudják, hogy kik olvassák a Magyar Hangot?

Teljesen vegyes az összetétel. Vizsgálatunk szerint olvasóink fele 55 év alatti, de rendezvényeinken nagyon sok 35 év alatti fiatal is feltűnik, ez számunkra is pozitív meglepetés. Látható, hogy a kritikus konzervatívtól a liberális gondolkodókig széles a spektrum. Sokan azt is elárulják, hogy cikkeink egy részével nem is értenek egyet, de a lap minősége miatt velünk tartanak. 

Néhány héttel ezelőtt az újság mégis nyári mentőakciót hirdetett, új előfizetőket toboroznak. Mennyire kritikus a lap helyzete?

Az olvasói fásultságról már volt szó. A helyzetünket azonban az is nehezíti, hogy borzasztóan elszabadultak az árak, a térség országai között pedig sehol nem veszítettek értékükből a helyi fizetőeszközök olyan drámai mértékben, mint a forint. Ez azt jelenti, hogy egyfelől kénytelenek vagyunk kifizetni a tavalyi árhoz képest egyharmadával megnövekedett papírárat, másfelől a lap kinyomtatásáért euróban kell fizetnünk, a Magyar Hangot ugyanis Szlovákiában nyomják.

Nem találtak erre alkalmas magyar nyomdát?

Nálunk az a helyzet, hogy a nyomdák vagy technikailag nem képesek ilyen újságot kinyomtatni, vagy – és talán ez az érdekesebb – nem vállalják, hogy leszerződjenek velünk.

A teljes interjút ITT olvashatja.