Ugrás a tartalomra

A holokauszt mementói: borzalmak tükrében a múlt

Bájer Máté
Utoljára módosítva
2021. január 27. szerda 16:50
Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja. Ebből az alkalomból mutatunk néhányat a tragikus esemény legemlékezetesebb emlékőrei közül.

Rémálom az elm… itt sokan rutinból úgy fejeznék be a mondatot, hogy „utcában”, pedig van egy másik, sokkal tragikusabb hangvételű folytatási lehetőség is: Rémálom az elmúlt század. Bizonyos tekintetben mindenképp, még akkor is, ha Freddy Krueger helyett két világháború, egy USA-ból gyűrűző gazdasági világválság, a pattanásig feszült hidegháborús évtizedek és több szélsőséges politikájú nagyhatalmi rendszer kísértette az emberek álmait. Az események közül kegyetlenségben így is kiemelkedik a Holokauszt, ami a náci Németország végső megoldása volt a zsidósággal kapcsolatos kérdésekre. Arról, hogy pontosan hány áldozatot szedett a nemzetiszocializmus jegyében végrehajtott népirtás, megoszlanak a vélemények, az elfogadott álláspont szerint körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatául. Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja, az auschwitzi megsemmisítő tábor felszabadításának évfordulója. A tragikus múlt tükrében olyan kulturális mementóit idézzük fel a holokausztnak, amik a mai napig őrzik a népirtás borzalmait.

Maus

A Maus borítója
Art Spiegelman életrajzi ihletésű képregénye lengyel zsidó édesapjának, Vladek Spiegelmannek holokauszt során átélt megpróbáltatásait meséli el. Rugaszkodjunk el a Marveltől – itt a képregény kifejezés köszönőviszonyban sincsen a Stan Lee nevéhez köthető szuperhősök világával. A Maus egy rajzos dokumentáció leginkább: ismeretterjesztő olvasmány, ami szikár formában rögzíti a holokauszt borzalmait. A szereplők emberszabású állatok. A nácik macskák, a zsidók egerek, de megjelennek sertésként a lengyelek és békaként a franciák is: ezzel is karikírozva a német látásmódot, miszerint a nemzetisége - és annak jól olvasható sztereotípiái - határozza meg az embert.

Anne Frank naplója: népirtás egy gyermek szemével

Anneliese Marie Frank zsidó származású német lány volt, akit a második világháború idején született naplóbejegyzései tettek ismertté. Családjával Adolf Hitler hatalomra kerülését követően Hollandiába költöztek, de a háború kiterjesztésével a nácizmus rémképe oda is követte őket. Anne a naplóját 13 éves korától vezette. Ebben ír arról a kétéves időszakról is, amikor nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtett szárnyában bujkált, amíg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945 márciusában. Egy volt lágertársa így emlékezett vissza az akkor tizenhat éves lány halálára:
„Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: ’Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni.’ – másnap meghalt.” 
Anne Frank híres írónő szeretett volna lenni. Naplóját is azért vezette, hogy későbbi könyvéhez megörökítse az eseményeket. Az utolsó bejegyzés időpontja 1944. augusztus 1. – pár nappal ezután találták meg és hurcolták el a rejtőzködőket a hatóságok.

Nő retiküllel - az emlékezés dühe

A Holokauszt utóéletét és a köré gyűlt indulatokat egy fotón megörökíteni szinte lehetetlen. Ehhez a paradoxonhoz állt közel a svéd Hans Runesson, aki lefotózta Växjö-ben, ahogy egy neonáci tüntetés egyik résztvevőjét retiküljével megüti egy arra sétáló nő, Danuta Danielsson – róla később kiderült, hogy édesanyja holokauszt-túlélő volt.

Hans Runesson: The Woman with the Handbag

A hölgy arcáról minden düh, minden hallott borzalom leolvasható. Emellett az a világ is megjelenik, ami a zsidó népirtást más köntösbe bújtatta, és ami mentén kialakult a holokauszttagadás, mint nézet. A képet Svédországban az év fotójának választották.
Danuta Danielssonnak szobrot is akartak emelni 2008-ban, de a megjelent tervek komoly vitát váltottak ki: hős, vagy támadó a retikülös nő?

Danuta Danielsson

A képet készítő fotós szerint egyébként Danielsson szinte azonnal megbánta tettét, élete során később soha nem beszélt az egész ügyről a nyilvánosság előtt.

Cipők a Duna-parton

Hazánkban is számos emléktábla és emlékhely számol be a holokauszt rémtetteiről. Az egyik leghangsúlyosabb művészeti alkotás a témában Pauer Gyula és Can Togay Duna-parton álló kompozíciója, ami a nyilasok által a folyóba lőtt magyar zsidóknak állít maradandó emléket. A tömeges kivégzések során az áldozatokat arra kényszerítették, hogy sorba álljanak a Duna partján, úgy, hogy miután lelőtték őket, a testük a vízbe zuhanjon. Erre emlékeztet a parton kiállított, bronzból formált különböző méretű gyermek, férfi és női cipők sora. Az emlékhely három pontján, öntöttvas táblákon magyarul, angolul és héberül olvasható a felirat:
„A nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt áldozatok emlékére állíttatott 2005. április 16-án.” Az alkotást 2016-ban a világ második legjobb köztéri szobrának választották.

Forrás: Life of Budapest

Holokauszt a hangjegyekben

A zsidókat mentő szudétanémet iparmágnás, Oskar Schindler történetét ismerhetjük a Schindler lsitája című 1993-as amerikai filmből, ami 7 Oscar-díj mellett az emberek szívét is megnyerte: ezzel újra előtérbe helyezve a holokausztot, mint kimeríthetetlen művészeti témát. Azonban nem csak a film vált kultikussá, de külön a zenéje is egybeforrt a szörnyű témával. A John Williams szerezte filmzene hihetetlen erővel rántja a hallgatót a témába, nem véletlen, hogy mára a holokauszt egyik legfontosabb audiális mementója lett.


 

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!