A koronavírus-járvány alapjaiban változtatta meg az élet szinte minden területét, és ez alól a zeneipar sem volt kivétel. Magyarországon a teljes fesztiválszezont törölni kellett, miután a kormány augusztus 15-ig megtiltotta az 500 főnél nagyobb tömegrendezvények megtartását. Ez nemcsak a szervezőket, hanem a zenekarokat, muzsikusokat is rendkívül nehéz helyzetbe hozta, hiszen nagy részüknek ez volt a megélhetésük alapja.
A Miskolcról indult Paddy and the Rats az elmúlt több, mint tíz évben egyre feljebb dolgozta magát a népszerűségi listákon, bejárták egész Európát, itthon pedig a teltházas klubkoncertek mellett szinte valamennyi nyári fesztiválon felléptek. Így lett volna ez az idén is, ám a járvány átírt mindent. „Nekünk még valamennyire szerencsénk volt, mert februárban végig tudtuk játszani a magyarországi turnénkat, majd az a járvány előtti utolsó napokban még futottunk egy rövid cseh-lengyel koncertkörutat – mondta el érdeklődésünkre Paddy O’Reilly, a zenekar vezetője, énekese. – Március-áprilisban egy orosz, majd német turné következett volna, ám ezt már sajnos törölnünk kellett, mint ahogy az összes nyári fesztiválos fellépést is. Ez nekünk óriási veszteséget jelent, hiszen az őszig mintegy 60 koncertünk lett volna, és ez most mind megy a kukába. Néhány bulit talán át tudunk szervezni őszre, de ez eltörpül az egész szezon kiesése mellett.”

A járvány, és az annak kapcsán hozott kormányzati intézkedések egészen váratlanul érték a zenészeket is, akiknek most valamilyen formában pótolniuk kell az elmaradó bevételeket. „Ez most egy nagyon nehéz helyzet az egész zenésztársadalom számára. A legrosszabb helyzetben a session-muzsikosok vannak, akik csak koncerteztek egy-egy előadóval, a zeneszerzésben nem vesznek részt, így jogdíjhoz sem juthatnak. Hallottam, hogy sokan közülük elmentek árufeltöltőnek, ételfutárnak, hiszen valamiből meg kell élniük. A Paddy and the Rats helyzete sem könnyű, némi bevételünk érkezik az online tartalomszolgáltatóktól, mint a YouTube, a Spotify, de a jövedelmünk nagy része a koncertezésből jött. Próbálunk mi is alkalmazkodni a helyzethez, és olyan online tartalmakat állítunk elő, amelyekből esetleg bevételünk is lehet. Éppen most ötletelünk, hogy a zenekar tagjai mivel állhatnának elő: van, aki főzni szeretne, de felmerültek még egyéb gondolataink is. Ugyanakkor ezt a hosszú szünetet igyekszünk kreatívan tölteni, és úgy döntöttünk, hogy minden hónapban megjelentetünk egy új dalt. A rajongóinknak nagyon tetszik ez az ötlet, hiszen így rendszeresen kapnak tőlünk valami újdonságot. Szerencsére nekem van egy házi stúdióm, ahol az új dalokon tudok dolgozni, amihez a többiek is otthonról teszik hozzá a magukét, hiszen közös próbára nincsen most lehetőség. A mai online kommunikáció révén ennek már nincs technikai akadálya.”
A szakemberek szerint a zeneipar vesztesége Magyarországon is milliárdos nagyságrendű lesz. A zenészek is attól tartanak, hogy a kilábalás hosszú időt vesz igénybe. „Természetesen mi is sokat beszélgetünk a kollégákkal, akik között vannak optimistábbak, de sokan nagyon borúlátóak. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a járvány hatása évekig érződni fog. Rengeteg olyan kérdés merül fel, amire most még nem tudjuk a választ. Mikor oldják fel a korlátozásokat? Lesz-e a rajongóknak pénze a koncertekre, vagy éppen elmernek-e menni egy nagyobb tömeget vonzó buliba? Félő, hogy a kisebb fesztiválok nem élik túl a krízist, emiatt kevesebb lehet a fellépési lehetőség. Most hónapokig nem áramlik pénzt az iparágba, nem tudni, hogy ez hogyan érinti például a koncertszervezőket, a klubok tulajdonosait. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a jövő. Mi sem tehetünk mást: írjuk az új dalokat a rajongóknak és várjuk, hogy jobbra forduljon a helyzet.”

A most kialakult helyzetnek a zenészek számára két vonzata van: egy érzelmi és egy anyagi. Ezt már az együttes gitárosa, Joey MacOnkay mondja. „A zenészek döntő többsége azért ragadott hangszert, mert egyszerűen ezt szereti csinálni. A zenélés nem hasonlítható semmilyen más foglalkozáshoz, ezt nem lehet mechanikusan, muszájból lenyomni. Amikor éveken keresztül hozzá szoktál, hogy szinte folyamatosan koncertezel, próbálsz, stúdiózol, mindig sok ember között vagy, akkor egy ilyen helyzetben hirtelen először egy nagy ürességet érzel. Sokszor mondják, hogy akkor értékelünk valamit, ha elveszítjük. Én pontosan ezt tapasztaltam most meg. Az elmúlt években állandóan turnéztunk, sokszor érzi azt az ember, hogy fáradt, nincs kedve elindulni, ám most bizony önkritikát gyakoroltam magammal szemben. A zenélés rengeteget jelent számomra, ha tehetném, már holnap indulnék koncertezni. Az egyik utolsó fellépésünk éppen Miskolcon volt, február végén a Kocsonyafesztiválon. Nem szoktam magam visszanézni, de most elindítottam a YouTube-ra feltett videót, és kettős érzés munkált bennem. Egyrészt jó volt nézni, kitűnő volt a hangulat, mi sem játszottunk rosszul. Másrészt belém nyílalt, hogy mennyire hiányzik ez nekem.”
Az érzelmek mellett persze sokkal húsbavágóbb kérdés a zenészek számára a jövedelem hirtelen kiesése. „A legrosszabbul azok a kollégák jártak, akik mindent erre tettek fel, a zenélésen kívül mással nem foglalkoztak. Ők most komoly gondokkal küzdenek. Én szabadúszóként mindig is többféle tevékenységgel foglalkoztam, de például a turisztikai feladataim nekem is elmaradnak. Habár mindig figyeltem arra, hogy tartalékokat is képezzek, most bizony ezekhez is hozzá kell nyúlni. A zenekar maga is hosszútávon gondolkodott mindig, tettünk félre pénzt videók készítésére, egyéb célokra. Márciusban éppen klipforgatás előtt álltunk, de az erre szánt összeget most másként kell felhasználnunk.”
A szakma előtt álló kilátások egyelőre nem túl rózsásak. „A zeneipar alapvetően immár a tömegrendezvényekre épül évek óta, így az első volt, amelyik azonnal a földbe állt, és félő, hogy az utolsó lesz, amelyik kimászik a gödörből. Ma nincs olyan zenész, aki meg tudná mondani, mikor lesz a következő fellépése. Ez a bizonytalanság a legrosszabb, nem lehet tervezni semmit. A legnagyobb kérdés jelenleg, hogy mi lesz augusztus 15-e után, lehet-e szabadtéri koncerteket, netán fesztivált rendezni, hiszen például szeptemberben az időjárás valószínűleg ezt lehetővé tenné. Vagy milyen szabályok vonatkoznak majd ősszel-télen a klubokra? Egyelőre tehát csak kérdések vannak, a válaszokra pedig még hiába várunk.”