A Baráthegyi Majorságba felvezető út lábánál ezúttal lelassítjuk az autót, most a Fűzfás ház az úticél. Az önálló életvitelt biztosító, családias otthont 2019-ben alakították ki egy régi parasztház és a hozzá tartozó gazdasági épület felújításával. Több mint tíz fogyatékkal élő személyt tudtak itt elhelyezni. Időben érkezünk, de érezhetően türelmetlenül, szorgos integetéssel várnak minket. Mindenki valamilyen mezben feszít, tarka a csapat, de láthatóan lelkes. Hamar kiderül: kevésbé a sajtó jelenléte, mint inkább a szokásos szerdai edzés miatt vannak ennyire feldobva.

Nem is tartjuk fel őket, a gyors bemutatkozást követően azonnal indulunk a hátsó kerítésen túlra. Tisztás húzódik a domb oldalában, távolban a Bükk lankái. Mozgás semmi, csak a csend és mi: tucatnyi fiatalember és egy hölgy, valamint az edzéseiket levezető Lengyel Laura.

- A gyerekkorom óta közel áll a szívemhez a Szimbiózis Alapítvány - vág bele a történetébe Laura, miután a bemelegítést levezette, és a labdákat kiosztotta. - Édesanyám volt az alapító, ő álmodta meg az alapítványt Jakubinyi Lászlóval, aki azóta a kuratórium elnöke. Én magam folyamatosan figyelemmel követtem, hogyan épül ki a majorság, milyen tevékenységeket honosítanak meg. Ismerek minden itt lakót.

Egy évvel ezelőtt ült le egy hosszabb beszélgetésre az elnökkel, szerette volna segíteni a munkájukat. Létrehoztak egy sportegyesületet, amit ő vezet önkéntes munkában.

- A cél az, hogy megmutassuk a mozgás örömét a fogyatékkal élőknek, és hogy láthassák: mit jelent csapatban játszani - teszi hozzá Laura, aki egy szakmai képzésen megszerezte az alapvető módszertani - sportági, pedagógiai, pszichológiai - ismereteket.

A hetente 1,5-2 órában megtartott edzéseken játékos feladatokkal, labdás edzésekkel készül.

- Azt erősítjük bennük, hogy érezzék: ők is fontosak, hogy csapatban is tudnak játszani, és hogy felelősségteljesen viselkedjünk egymással. Várják a közös programokat, fontos nekik, úgy gondolom, látható a fejlődés - összegez.

Bár egyelőre nem biliárdasztal-simaságú a pálya, lelkesen és egészen ügyesen vezetgetik a labdát tanítványai, hogy aztán méterekről kapura rúgjanak. Mint egy régóta együtt készülő csapatnál: mennek a pacsik a góloknál, örülnek egymás sikerének, vagy éppen segítenek abban, hogyan lehetne jobban, pontosabban rúgni a labdát. Ebben élen jár a csapatkapitány, Lászka Gergely.

- Sokat dolgoztam érte, hogy én legyek a CSK - mondja büszkén. - Régen kapus voltam, de most már a mezőnyben jobban érzem magam, legyen az a bal vagy a jobb oldal. Szeretem, hogy ennyire összetartunk. Sokat kell még edzenünk, tudjuk jól, de alakulunk.

Csapattársa, Murányi János is régóta focizik, a szabadideje nagy részét ez teszi ki. A PSG-t nagyon szereti, ez a kedvenc csapata.

- Élvezem a csapatjátékot, de azért cselezni is szeretek - mondja mosolyogva. - Általában hátvéd vagyok, de középen is szeretek lenni, mert sokat bírok futni, ami a csapat hasznára van. Egyébként az sem baj, ha kikapunk, csak érezzük jól magunkat. Ez a legfontosabb.

Ahol állunk éppen, a jogi zsargonban egy "kivett kopárság", korábban önkormányzati tulajdonban volt, de a márciusban hozott közgyűlési döntés értelmében féláron a Szimbiózishoz került. Az alapítvány egy füves futballpályát fog itt kialakítani támogatói forrásokból - tudtuk meg Jakubinyi László elnöktől, aki hozzátette: a telek árát a napokban kifizették, "ezzel eldördült a startpisztoly", kezdődhet a 20x40 méteres pálya kiépítése. A tervek szerint egy sátorral védett kisebb pálya is lesz, a már meglévő épületet pedig közművesítik, és öltözőt alakítanak ki benne.

- Osztom, hogy a foci mindenkié, hiszen sokkal több, mint sport: a fogyatékkal élők számára azt is jelenti, hogy "én is megtehetem", "én is olyan vagyok, mint a többiek". Mondok egy példát: itt van egy olyan fiatalember, aki egyébként magának való - a sportban viszont csapatjátékossá válik, és képes lesz az ő szociális távolságtartását feladni, közelebb menni a többiekhez. De sokat jelent az is, hogy a csapat más településeken is játszik majd, ahol idegenekkel találkoznak. Ez egy rang: mi vagyunk a csapat, mi vagyunk a grund. Úgy gondolom tehát, hogy a sport egészségmegőrző hatása mellett az önbizalmukat is erősíti. Elmondhatják magukról, hogy "mi képesek vagyunk erre is" - tette hozzá Jakubinyi László.

... és ezt ősszel már ország-világnak megmutathatják: a Grassroots-programnak köszönhetően ugyanis a fogyatékkal élők számára is kiír bajnokságot az MLSZ. Addig biztosan meglesznek a saját névvel ellátott mezeik is a baráthegyieknek - már csak a csapat nevét kell kitalálni...