Lóti-futi slapajként nekem kellett kibogoznom, az erdőgazdaság vagy a kerületi tanács műszaki vagy szociális osztálya-e a hunyó. Közben volt alkalmam találkozni több taligás, biciklis és vállkendővel bóklászó erdőjáróval, akik elsírták, számukra megfizethetetlen a lyukói szén. Gombászás közben szedik össze a téli tüzelőjüket. Meseszerű találkozások voltak azok a pillanatok, amikor a nagy batyu alatt görnyedő nénikéket láttam az erdei ösvényeken. Öreganyám helyett kezitcsókolomoztam, talán ezért sem lettem a szerencse fia. Viszont rendet tettem, újjászervezték a begyűjtést.

Az erdő ma is tele van ágas-bogas, száraz gallyakkal. Kidőlt, gombásodó, penészes, de kályhába való fával. Ennek javarészt természetvédelmi okai vannak, a holtfa szerepének felértékelődése magával vonzotta azt, hogy nem gyűjthető össze maradéktalanul minden faanyag az erdőterületen.

Ám ki az, aki manapság ezt összegyűjtené? Magának vagy eladásra. El tudom képzelni, hogy Répáshután vagy Bükkszentkereszten élők nem költenek tűzifára. Megmosolyogták, sőt mi több, szomszédjaim kinevettek, amikor a rókafarmi házunk kandallójába egy rakomány hasogatott fát rendeltem. Hiába is mentegetőztem, hogy gyerekként hosszú ideig a pincéből cipeltem a szenet, és elég nekem, ha csak egyszer melegszem, izzadok a fűtenivalóval.

Merő kíváncsiságból megérdeklődtem a lillafüredi erdészetnél, hogy manapság miként szedhetném, gyűjthetném össze az egyébként veszendőbe menő gallyakat. Nos, világos, egyértelmű a jelenlegi szabályozás. Az a valamikori rőzsegyűjtő napijegy már a múlté.

Igény sincs rá. Helyette, aki kedvet kap ehhez, először a területileg illetékes kerületvezető erdésznél kell jelentkeznie engedélyért.

Elsőre azt kell tisztázni, hogy saját célra vagy eladásra akarjuk-e a gyűjtögetést. Innentől célegyenesben vagyunk, a munkavédelmi oktatáson és az erdőben való viselkedési szabályok elsajátításán túl már be is vethetjük magunkat a rengetegbe. Ki ne felejtsem, hogy az főerdész úrnak be kell mutatni a motorosfűrész-kezelői vizsgabizonyítványunkat is. Ha eladásra is mezgerelünk. Majd a szállítójegyet utólag kapjuk meg, amikor bemutatjuk a rakományt, és kifizettük az illetéket. Szükséges még az úgynevezett műveleti lap, ami azt tanúsítja, hogy engedélyezett fakitermelésből származik a faanyag.

Ahogyan megtudtam, nincs nagy tolongás az engedélyért. Olyan öreganyámnak szólítható nénikék pedig már ha bírnák sem merészkednek magányosan az erdőbe. S ami örvendetes, errefelé a nagyüzemi falopás sem gyakori. Mindez köszönhető annak, hogy az Északerdő munkatársai jó gazda módjára felügyelnek a természet legnagyobb értékére, a világunk tüdejét jelentő erdőre.

Egyébként érdemes odafigyelni, Lengyelországban éppen most kezdik megszervezni a szedést az erdőben elhulló ágakra, gallyakra. Nem titkolt céllal, manapság bármi megeshet, s ha elfogy a gáz, kezdődhet a nagyüzemi rőzsebetakarítás…

(Címlapkép: Illusztráció; Fotó: PixaBay)