Ugrás a tartalomra

Jó-e, hogy járnak a diákok iskolába – vélemények Miskolc sétálóutcájáról

minap.hu
Utoljára módosítva
2021. április 21. szerda 15:46
Hétfőtől járhatnak a legkisebbek az oktatási intézményekbe: óvodákba és általános iskolák alsó tagozataira. A döntés megosztó, sok szülőből és pedagógusból felháborodást váltott ki. Voltak, akik egyenesen megtagadták a jelenléti oktatást, mások viszont nem tartják veszélyesnek. Járókelőket kérdeztünk.
Fotó: Mocsári László

Nadza Ádám huszonnégy éves CNC-forgácsoló szerint valójában teljesen mindegy, hogy a legkisebb gyerekek mennek-e óvodába, iskolába, vagy sem. – A munkahelyek egyébként is nyitva vannak, már nem online dolgoznak azok sem, akik egy évvel ezelőtt ilyen módon végezték munkájukat. Ugyanolyan vírushordozók lehetnek ők is, mint a gyerekek. Én inkább az érettségiző diákokat sajnálom, hiszen annak idején nekem rossz lett volna csak írásban vizsgázni. Az Andrássyba jártam, és bizony a szóbeli felelettel fel lehetett húzni a jegyet, elnézőbbek voltak a tanárok szemtől szemben. Ráadásul én a legtöbbet az órán tanultam meg, nem otthon görnyedve a könyv felett. Ez a lehetőség most nem áll a diákok rendelkezésére, akiknek szerintem magunknak kellene eldönteniük, hogy bemennek-e az órákra vagy sem. Sok ismerősömmel beszéltem erről, akiknek nem jó otthon ülni egész nap. 

Gyöngyösi Sándorné hatvanegy éves ügyintéző szerint sok pedagógus örül annak, hogy nagy százalékban megjelentek a gyerekek az iskolákban. – Persze betartják a szabályokat: egy kisdiák ül egy asztalnál és maszkot visel, ami véleményem szerint helyes is. Hallani azt is, hogy a tanulókat megzavarja az online óra, mert nehezebben értik meg így az anyagot. De egyetértek azokkal a tanárokkal, akik félnek, hiszen még csak az első oltást kapták meg. Azt gondolom, várni kellett volna még az oktatási intézmények kinyitásával. Pár hét, és nem lett volna ekkora pánik hangulat. Szerintem mindegy lett volna, ha már eddig kihúzták. A szülők felháborodása is jogos, hiszen a gyerekek átadhatják egymásnak a vírust, amit aztán hazavisznek. Nem beszélve arról, hogy nemsokára anyák napja, aztán nehogy a nagyszülőknek is elvigyék a családok. 

Owaidat Yaser ötvenöt éves olajmérnök Jordániában él, de mivel nagyon szereti Miskolcot, mert itt végzett az egyetemen 1992-ben, vissza-visszajár. Most is a megyeszékhely főutcáján sétált. – Nekem otthon két tizenegy éves gyerekem van, akik online oktatásban tanulnak. Tanulnak? Szerintem ezzel a tanulással semmit nem fognak tudni, még úgy sem, hogy magán iskolába járnak, és a tanárok jó jegyeket adnak nekik. Pedig nem ez lenne a fontos, hanem az, hogy tudják az anyagot és okosak legyenek. Szerintem a mai gyerekeknek visszaesett a tudásszintjük a régiekhez képest. Bele sem tudok gondolni, mennyi információra tettem volna szert, ha én annak idején így járok iskolába. Persze akkor még számítógép sem volt. Nem beszélve arról, hogy pótolhatatlan az az idő, ami kiesik a mai gyerekek közösségi fejlődése szempontjából. Nekik most az lenne a legjobb, ha a korosztályukkal töltenék az időt. 

Pálinkás Patrícia tizenhat éves diák arról beszélt, milyen leleményesek a kamaszok. – Annyira furcsa, mert véleményem szerint a kortársaim nagy többsége nem szeret tanulni, mégis most hiányoljuk azt, hogy bent tartózkodjunk az órákon. Szerintem sokan vagyunk, akiket, ahogyan mondják, minden hájjal megkentek. A korosztályomból nem kevesen használjuk ki, hogy a tanároknak sokszor fogalmuk sincs, hogy a diákok ott ülnek-e a számítógép vagy éppen a telefon előtt. Úgy érzem, mintha semmit nem tanultunk volna ebben a tanévben, jóval kevesebbet tudok, mint az előző években. Családunkban csak a nagyszülők félnek a koronavírustól. Én már túl vagyok a betegségen, februárban találkoztam a Coviddal, szóval ha jártunk volna suliba, akkor is kimaradok akkor a Balázs Győzőből. Nagyon nehéz lesz érettségizni, ha így marad ez a helyzet. 

Programok

-
Miskolc és környéke
-
Miskolc és környéke