A Miskolci Állatkertbe rendszeresen hoznak be Magyarországon őshonos, védett fajok egyedeit, melyek sérültek, betegek, vagy még önellátásra képtelen kölykök, fiókák. Az állatok nagy része madár, de mókus, nagy pele, sün, denevérek, kígyók is színesítik a palettát. Legtöbbjük állatorvosi segítségre szorul, majd „lábadozóba” (bár kígyóknál ez meglehetősen képzavar) kerül, majd ha minden rendben, akkor irány vissza a természetbe.
Egy emlékezetes lakó volt az állatkertben a Kelep névre keresztelt fehér gólya. 2001. augusztus 4-én került be, szerencsére nem túl komoly sérülésekkel. Egyhetes megfigyelés után a madártóra került. A sérülései begyógyultak és miután a tollruhája is rendbe jött eldönthette, hogy mikor távozik.
Szeptember, október, november... Kelep még mindig itt volt, nem akart elmenni. Kelep egy hideg, havas decemberi napon kitárta gyógyult szárnyait, és elrepült. Először egy óra múlva, majd ezt követően ötpercenként csörgött a telefon: a gólya a pár száz méterre lévő Majális parki buszvégállomásnál, egy villanyoszlop tetején tollászkodik. Kelep egy óra múlva megunta a kirándulást, sötétedés előtt felért az esti etetésre, majd nyugovóra tért. Ezt a kirándulását ezt követően rendszeresen megismételte.
