A legendák velünk élnek. A történelmet a győztesek írják. Hirtelenjében több ilyen hétköznapi bölcsesség nem jut eszembe. Ezek most sem véletlenül kerültek elő. Ugyanis, amikor a dolgozók gimnáziumáról írtam, többen is mesélték, az egyik neves tanárnő férjét az '56-os forradalmat követő megtorlások idején a régi Avasi kilátó felgyújtásával gyanúsították meg.
 
Később kiderült, ez csupán városi pletyka. Jómagam annak idején többször is találkoztam a Hunyadi utcai szökőkútnál az idős úrral, és megvallom, nehezen is tudtam volna elképzelni, hogy ő, kezében Molotov-koktéllal lobbantja lángra a város egyik legikonikusabb építményét. Még kényszeríteni sem tudták volna ilyenre.
 
Végül Kis József, a nemzeti levéltár megyei igazgatója segített megtalálni a tényszerű igazságot. Karabinszky Tibor építész a Széchenyi utca 40. szám alatti épületben lakott, így maga is hiteles szemtanúként élte meg az 1956 októberében zajló eseményeket. Tibor 12 esztendősen, jómagam elsősként, hétévesen, ugyanazokat a szörnyűségeket láttuk, éltük át a főutcai lakásunkban. Mindkettőnk emlékeiben él, hogy a Villanyrendőr sarkán álló háznak a tetején évekig egy otromba, tanklövedék okozta lyuk tátongott.
 
Végül Tibor édesapja elmondása szerint a hajdani Piva – később Napsugár fagyizó, cukrászda - előtt álló szovjet tank riasztólövésekkel próbálta meghátrálásra késztetni a tüntető tömeget. Amikor a harckocsi parancsnoka kidugta a fejét a toronyból, egy bátor asszony felmászott a tankra, és megpróbálta letépni a vörös csillagot az usankájáról. Ez volt az a pillanat, amikor a páncélos ágyúcsöve meredeken megemelkedett, és egymás után három lövést adott le.
 
Már az elsőnél látszott, hogy az a sarki szuvenírbolt feletti házba csapódott. A második találat érhette a negyvenes számú épületet. Mindkét lövedék robbanótöltet nélküli volt. Ám a harmadik már gyújtószerkezettel szárnyalt a kilátó irányába. Így 1956. december 11- én az épület porig égett, sokáig csak a csigalépcsőszerű feljárat meredt az ég felé. Mementóként.
 
Tibor édesapja, Karabinszky Gyula ez után találkozott a helyi szovjet parancsnokkal, aki tolmács útján elnézést kért a történtekért. Egy nem éppen ismeretlen személy megtévesztette őket, azt állítván, hogy az épületükben forradalmárok bújtak meg, és onnan lövöldöznek. Szerinte a harckocsi legénysége is gondatlanságból lőtt, tévedésből.

Karabinszky Tibor a rendszerváltás után a múzeumra hagyta azt a repeszdarabot, amelyre édesapja egy vignettát ragasztott. Erre írta, fel hogy ez volt annak a lövedéknek a darabja, amely a kilátót telibe találta.
 
Persze az akkori újságok és a később megjelent Fehér könyvben mindvégig a forradalom hőseit okolták a faszerkezetes Avasi kilátó felgyújtásáért. Talán itt az ideje, hogy annak a helyén egy emléktábla örökítse meg, mi is történt itt. Hogy az újjáépítéséről nem beszélek, annak az oka, hogy egyre kevesebben vagyunk azok, akik még ennek a tetejéről gyönyörködhettek a miskolci panorámában. Pedig jó lenne tudni, hogy a leégett helyére került-e az új vagy annak a közelébe. Ez még nekem is talány.