Csókolom! Csabikát keresem! Itt vagyok Anyával a buszon. A buszon, a harmincnégyesen. Mondom anyával. Igen, a Csabikát! Most jövünk a kórházból. Mikor jön tetováltatni? Én oda fel nem megyek, jöjjön ő! Mondom jöjjön ő Anyához. De öltözzön fel. Hívom majd az Újgyőri környékén. Pakoljon be tintát! Nem, anya jól van. Én voltam kórházban. Nem, már jól vagyok. Beszedtem egy csomó izét a romnyi végett. A romnyi végett, mondom. Meguntam az életemet. De nem úgy, hanem sokat! Vagy kétszázat. Mondom, meguntam az életem. De már jobb. Most meg tetováltatok. Mit mond Csabika? Tízezer? Akkor ne is jöjjön! Nyolc! Mondom Nyolc! Az a vége. Jól van. Majd szólok. Ne tessék aggódni, jól vagyok. Anya itt van. Kézcsók!
A srác visszaadta a telefont az anyjának. Az könnytelen, kerek szemekkel néz rá.
- Muszáj most tetováltatni fiam? - kérdezi.
- Tetováltatni kell - mondja a fiú. Mielőtt feláll, türelmesen maga elé enged egy nőt, aki két szatyrot cipelt.
- Tetováltatni kell - ismételi, már csak magának.
Leszállnak.
