Az elszálló energiaárak súlyosan érintik az önkormányzatokat is. Milyen racionalizálási intézkedésekkel igyekeznek spórolni költségeiken?

A 2022. évi költségvetés újratervezését döntötte el önkormányzatunk. Egy megszokott intézkedési tervnél ez több, hiszen egy első fokozatú válságterv készül szeptember végére, amely a finanszírozási problémák kezelésére keresi a vállalható megoldásokat úgy, hogy a költségvetési egyensúly megmaradjon az év végéig. Különlegesen nehéz feladat előtt állunk, mert egyelőre kormányzati segítségre nem számíthatunk, így kiadások lefaragásán, az önkormányzati vagyon, gépek és eszközök eladásán gondolkodunk, esetleg még a bérleti díjakat, az általunk nyújtott szolgáltatások árait fontolgatjuk továbbemelni. Ha a lakosságra újabb adóterhet nem akarunk rakni, a fejlesztési hitel bevonása pedig kormányzati jóváhagyáshoz kötött, amelyet a működési kiadások pótlására egyébként sem lehetséges fordítani, - mi kifogytunk az ötletekből.

Milyen kihívásokkal kell szembenézniük energetikai szempontból, és ezekre milyen válaszokat terveznek adni?

Ami eddig természetes egyszerűséggel működött, miszerint a versenyeztetett árral kalkulálva megrendeltük az energiát, megterveztük a költségvetésben az erre szükséges forrást, - na ez most nem működik tovább…Teljes a bizonytalanság az év hátralévő hónapjaira. Megkaptuk az augusztusi rezsiszámlákat, amelyekből látszik: nem elegendő az intézmények működéséhez a megtervezett és rendelkezésre álló forrás. Az önkormányzati konyhák élelmiszer- és nyersanyagbeszerzési problémákat jeleznek. Már nemcsak az a baj, hogy drága egy-egy beszállító, hanem egyáltalán tud-e folyamatosan árut biztosítani. A városüzemeltetési cégünk pedig az üzemanyagárak jelentős növekedésével, illetve a piaci árral nem tud megbirkózni, s kéri a fenntartó többlettámogatását. Sorolhatnám a folyamatosan jelentkező és begyűrűző feszültségeket, s aggódva figyeljük az elszabaduló inflációt, a naponta változó élelmiszerárakat, a téli fűtési szezon és rezsitámogatás ellentmondásait, s próbálunk túlélési forgatókönyveket összeállítani. Ám inkább hasonlít a helyzetünk arra az abszurditásra, amikor „egy vaksötét szobában tapogatunk a villanykapcsoló után, s amikor megtaláljuk, kiderül, hogy nincs is áram.”

A meghozandó vagy meghozott döntéseik mennyiben segítik csökkenteni a megemelkedett energiaárak miatti pluszköltségeiket?

A saját megszorító intézkedéseinkkel és nagyfokú takarékosságot elrendelve, feladva fontos helyi céljainkat, és elodázva karbantartásokat, el tudunk menni egy határig, akár a koppanást okozó falig. Az intézményeink költségvetését már kifeszítettük, az elhagyható vagy átütemezhető beavatkozásokat már számításba vettük, az önként vállalt feladatokat is rangsoroltuk, de ha az sem elég, akkor további drasztikus intézkedésekhez, intézmény-összevonáshoz, létszám-racionalizáláshoz, városüzemeltetési feladatok elhagyásához, saját fejlesztések feladásához, megnyert pályázatoknál átütemezéshez vagy végső esetben elálláshoz kell nyúlnunk, s ha már az sem lesz elég, akkor térdre rogyunk, és megadjuk magunkat. Jöhet a kormányzati csődbiztos.

A lakosság bizalma a "szegény rokon", az önkormányzat iránt van. Nem az ispánokat, főispánokat hívják telefonon vagy keresik fel őket első körben gondjaikkal, problémáikkal, de még csak nem is a pártokat. Készítettek-e már konkrét cselekvési tervet az energiaár-emelkedés ellensúlyozására, mérséklésére? Van-e lehetőségük a lakosok megsegítésére?

Kihez is fordulnának a lakosok, mint az általuk választott polgármesterhez és a településük vezetőihez. Ők nem tudják azt, hogy mennyire nincs már közünk a számukra nagyon fontos helyi ügyekhez, benne az oktatáshoz, a gyámügyekhez, az egészségügyhöz, az építéshatósághoz, a közszolgáltatásokhoz. Mégis erőfeszítéseket teszünk arra, hogy a bajba került lakosoknak segíthessünk a következő hónapokban szociális támogatással. A költségvetési céltartalékok felszabadításával próbáljuk segíteni a kilátástalan helyzetbe kerültek számláinak kifizetését, benne a gyógyszer, a tűzifa, az áram, a gázszámlák megtámogatásával. A költségvetésben eredetileg erre a célra előirányzott összeg már most látszik, hogy nem elegendő, és várhatóan novemberben-decemberben ugrásszerűen megnövekedő támogatási kérelmekkel is szembesülnek majd a helyhatóságok.

Mit tehetnek saját erőből?

Ha lakossági sarcot nem akarunk kivetni, mert hogy tényleg nem akarunk, sőt Polgáron megszüntettük a kommunális adót az elmúlt évben, akkor a saját bevételekből (iparűzési adóból) finanszírozott önként vállalt feladatok körét kell drasztikusan lecsökkenteni. Ez érinti a civil-és sportszervezeteket, az első lakáshoz jutók támogatását, a tanulmányi ösztöndíjakat, a fesztiválokat, a kulturális programokat és a hagyományos városi ünnepségeket. Mind-mind olyan fontos helyi ügyek, amelyeket a kötelezően ellátandó feladatok forrásbiztosításának elsőbbsége miatt kell visszafogni, vagy végső esetben feladni. Amíg önként vállalt feladatokat finanszíroz saját bevételeiből egy önkormányzat, addig a kötelező feladatok ellátásából fakadó finanszírozási problémáihoz nem remélhet kormányzati támogatást.

Milyen megtakarításra számítanak első körben, és ez mire lesz elegendő?

Az önkormányzat önként vállalt feladatainak teljes „újrarendezését” kell megtennünk, amelyben átütemezés, csökkentés és teljes elhagyás döntéseket kell hozni. A költségvetési beavatkozás nagyságrendje most mintegy 50 millió forint. Ebben a csomagban a megnövekedett önkormányzati rezsiköltségek többletfinanszírozására, a közszféra munkavállalóinak a megélhetési infláció okozta kompenzálására, valamint a válság miatt nehéz helyzetbe került városlakók megsegítése érdekében hozunk fedezetet biztosító és egyben a kiadási tételeken jelentősen csökkentő intézkedéseket. Ha ez nem lenne elegendő, akkor október végére elkészítjük a második válságkezelő csomagot, ami valóban kemény és népszerűtlen döntéseket is tartalmazhat, s remélem, hogy harmadik csomagra nem lesz szükség, mert az már tényleg brutális lenne...