1

Ejtőernyős ugrások, látványos légibemutatók, folyamatos sétarepülés, nosztalgiajárművek (a repülők mellett gépkocsik is) valamint különböző családi és színpadi programok – így búcsúzott el a Borsod Megyei Repülő Klub és Miskolc közössége az idén 91 éves városi reptértől. Szombaton, a repülőtér utolsó üzemnapján rengetegen, nem túlzás, tényleg rengetegen látogattak ki a Miskolc és Szirmabesenyő között található területre: sokan azért, hogy nosztalgiázzanak, felidézzék az ezen a helyen átélt, régi repülőnapok emlékeit, mások pedig azért, hogy mindezt gyermekeiknek, unokáiknak is megmutassák (A programokról az első képre kattintva megnyíló képgalériánkban láthatnak képes összefoglalót).

Nem ez volt egyébként az első búcsúprogram: ahogyan arról lapunk is beszámolt, a mögöttünk hagyott hétvégén előrehozott gyermeknapot tartottak a reptéren, április 29-én, pénteken pedig a Magyar Honvédség egyik Gripenje tartott rövid bemutatót a repülőtér (valamint Szirmabesenyő és Miskolc) felett.

Az, hogy a repülőtér megszűnik, régóta ismert tény, a korábbi városvezetés még 2018-ban közölte, hogy nem hosszabbít szerződést a miskolci repülőteret üzemeltető Borsod Megyei Repülő Klubbal, a területet ugyanis eladja, és csupán a légimentés számára biztosítanának itt területet a jövőben. A jelenlegi vezetés végül 2020-ban szerződést kötött a klubbal a reptér üzemeltetésére, de csak addig, amíg befektető érkezik az egyébként már évek óta a közeli ipari parkhoz tartozó területre.

A végső búcsú előtt néhány nappal aztán Veres Pál, Miskolc jelenlegi polgármestere bejelentette, hosszas előkészítő és háttérmunka után találtak egy, repülőtér kialakítására alkalmas területet Sajópetri határában, ide költözhet majd át a Borsod Megyei Repülő Klub is. Az új terület engedélyeztetése, kialakítása egy hosszabb folyamat, a klub és a város is úgy számol, hogy minimum egy év szükséges erre.

Kilenc évtized

A miskolci repülőtér 1931-ben kezdte meg működését és a legrégebbi épületek még ma is állnak, ezért Bistei Viktor klubvezetőt arra kértük, vezessen minket körbe a reptéri relikviák között. Szerettük volna megnézni a főépület is, mely 1947-ben nyerte el mai formáját, akkor indultak el ugyanis a Maszovlet (a néhai Malév) rendszeresen belföldi járatai. Ennek megtekintésére azonban sajnos nem volt módunk, hiszen azt már évek óta a légimentés használja, betekinthettünk viszont az 1934-ben épített hangárépületbe. 

Viktortól megtudjuk, az öreg létesítmény a második világháborúban a honvédség bombázóinak szerelőhangárjaként is funkcionált, előtte és azóta főként a polgári repülést szolgálja ki. Az épületben pihennek a repülőklub saját gépei: több vitorlázórepülő és a legendás HA-TRA lajstromjelű Zlin 226-os Tréner is. A gépek között sétálva a klubelnök megmutat nekünk egy tablót is, ami az 1987-ben a miskolci reptéren megrendezett a Szocialista Országok Műrepülő Versenyének emlékét őrzi. A tablón többek mellett az ifjú Besenyei Péter agyar műrepülő versenyző, repülőoktató, berepülőpilóta is látható. Mint hozzáteszi, a gépeket és az emlékeket is össze kell majd szép lassan csomagolni. 

Megmutatták magukat

- Ennek az utolsó repülőnapnak az volt a lényege, hogy megmutassuk, kik voltunk, kik vagyunk, és kik lehetünk a következő repülőtéren. Azt is szerettük volna megmutatni, hogy a repülés elérhető, mindenkihez közel hozható, hogy ez nem néhány ember drága hobbija, hanem igenis egy nagyon szép rekreációs tevékenység és akár egy karrier kezdete is lehet, hiszen sokan, egy ehhez hasonló rendezvényen szerettek bele a repülésbe. Többek között én is – mondta Bistei Viktor, aki elárulta az is, a klub határozott célja az, hogy az új reptéren újabb lendületet adjanak a miskolci repülésnek, hiszen pilótára is nagy szükség van, repülőgép-szerelőkből pedig lassan hiány alakul ki. 

A klubelnök elárulta azt is, bár a város bejelentése óta bíznak a sorsuk jobbra fordulásában, a szombat este azért nehéz lesz.  „Az utolsó csoportkép és az utolsó felszállások is nagyon szomorú pillanatok lesznek, valószínűleg sok sírással” – mondta el Viktor. 

Sűrű hónapok jönnek

Hozzátette: bár innen már májustól fel nem szállhatnak, munkájuk azért bőven lesz, hiszen a folyamatban lévő képzéseket más, baráti repülőklubok repterein be kell fejezniük, és persze nem kevés munkájuk lesz majd az új reptér létesítésével kapcsolatban, hiszen a városnak felajánlották szakmai segítségüket.

 - Az egy nagyon komoly engedmény, hogy a hangárt tárolásra használhatjuk, amíg a helikopterbázis elkészül, mert egyébként ezeket a gépeket nem lehetne hová vinni. Ha vége a szezonnak, a vitorlázó repülőgépeket szétszedjük, így sokkal kisebb területet foglalnak, és keresünk nekik olyan helyet, ahol átmenetileg tárolhatjuk. Ígéretet kaptunk a várostól arra is, hogy ha szükséges, ebben segítenek, nekik, ez is nagy segítség. Emellett pedig folytatódnak majd az egyeztetések, melyek során most már fontos feladatunk lesz, hogy a város részéről felmerülő szakmai kérdésekre megfelelő válaszokat találjunk, segítve ezzel Miskolcot, hogy a bemutatott tervet megvalósíthassa – mondta Bistei Viktor, aki végül úgy zárta gondolatait, hogy igaz, hogy az interjú készítése idején még az utolsó felszállás előtt vannak, lelki szemei előtt azonban már az új repülőtérről való első felszállás jelenik meg. 

A reptér történetét egyébként kronológiaszerűen összefoglaltuk, ha erre kíváncsi, korábbi cikkünk végén találja.