Ugrás a tartalomra

Lövés nélkül peregnek a brekkencsek

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. március 14. vasárnap 14:59

Cudar télies márciusi hétvégénk van. A céllövöldét még traktorral is nehézkesen vonszolják fel a Palotaszálló hóbuckákkal teli kertjébe. Mire a kocsonyabál puccos vendégei megérkeznek, a frissen olajozott légpuskák mellett minden pálcikán ott mereszkedik a kilövésre váró, csupa plüss, leveli zöld béka. A főnököm kedveli a kihívást, ki nem hagyná a céllövészetet.

Kertész Gyuri barátomnak lesből hunyorítok, kacsintgatok. Megérti a jelzéseimet. Az igazgató még el se süti a puskáját, már is három brekkencs leszédül, s áldozatul esik. Igaz, legalább egy tucatot is megérdemelnénk. Hiszen Gyuri minden tavasszal a szerkesztőség kiemelt ügyfele. Nekem panaszolja el, hogy próbálják kiszorítani a városból. Hiába a csicsás karuszszelje, csilli-villi óriáskereke, s új a libegője, az ugrálóvára, a twisztere és a gyerekcsúszdája. Sorra utasítják el a kitelepülési kérelmét. Hol a környékbeli lakók zavarására, hol pedig városképi szempontokra hivatkoznak az illetékes elvtársak. Bezzeg majáliskor versengenek érte, fűt-fát ígérnek, hogy szórakoztassa a gyerekeket.

Utolsó állandó telephelyük a Vadaspark előtti mező. Itt sincs nyugtuk, hol a hangos zene vagy a ricsajozó gyerekek miatt kapják a figyelmeztetéseket. Végül kiparancsolják őket a Csanyikból. Valamikor az ezredforduló után pár esztendővel feladják a szélmalomharcot, s meghirdetik a legendás Harangi család utazó vidámparkját. A körhintától a céllövöldéig mindent dobra vernek. Hogyan lesz egy aranykezű, kiváló kohászati, elektrolakatos műszerészből mutatványos? A rejtély kulcsa egyszerűbb, mintsem gondolnánk.

Harangi Mária élsportoló, néptáncos úgy csaknem hatvan esztendővel ezelőtt egy fürge lábú partnert keres a fellépésére. Kertész Gyuri felhúzza a rámás csizmáját, és két botos tánc közben eldönti, szerelmet vall Máriának. Innentől a nagy ismertségnek örvendő cirkuszos s mutatványos Harangi família legfontosabb embere lesz. Telente javítja, karbantartja a vidámpark szerelvényeit, míg nyáron szórakoztatja a nagyérdeműt. Sőt, a papírmunka, a kitelepülések engedélyeztetése is ráhárul. Ő az, aki minden tavasszal megvívja csatáját a hatósági emberekkel.

Amikor ráunnak a csinovnyikok packázására, megveszik a Juno Szálló előtti parkoló egy részét. Privát grund, elképzelni se lehetne ideálisabb helyet a minividámparknak. Még van élet Tapolcán, zsúfoltak a vendégházak, a szállók, s a strandról kiözönlő népek kedvelik a vásári szórakozást. Ám éppen arra autózik az egy párt első titkára, aki a kocsiból kitekintve eldönti, ezek a játékok nem illenek az üdülőhely arculatába. Másnap reggel a városgazda és a közterületes főnökök egyszerre érkeznek ki, hogy eltanácsolják innen őket. A közvélemény nyomására a szerkesztőség kiáll a helyben maradásuk mellett. Viszont azon a nyáron a szokásosnál is többször ellenőrzik őket, de Gyuriék nem kezdők, minden hintájuk bevizsgált, és az engedélyeiken egymásba érnek a jóváhagyó stemplik.

Gyurit többször is megcélozzák a bódéban. Hol mellbe, hol hátba találják az apró ólomlövedékek. Máriának pedig nagy szíve van. Ha apuka már a negyedik körben se képes meglőni a sírdogáló gyerekének tetsző babát, maga töri el a pálcát, hogy odaajándékozza a játékot. Különben akadnak kekecek bőven, akik ügyetlenségükben meggyanúsítják őket, hogy félrevisz a fegyverük, vagy éppen kitalálják, vízbe áztatják az ajándékot tartó pálcát. Ilyenkor felajánlják a teljes arzenált, hadd próbálják végig az összeset. Majd azt is elmagyarázzák, ha mindennap a fapálcikák benedvesítésével kezdenének, nem lenne idejük a nyitvatartásra. Gyuri az ingzsebében tartja a váltópénzt. Mígnem egyszer egy hölgy kirántana onnan egy papírötvenest. Sikertelenül. Mérgében a spicces nő rátartja a megtöltött légfegyvert. Pénzt vagy életet. A szerencse ekkor se hagyja cserben, a támadót a mellette álló vendégek lefegyverzik.

Másnap a teljes család megjelenik, hogy bocsánatot kérjenek. Annak idején mindig kitárgyaljuk, Miskolcon is lesz vidámpark, olyan városligeti módra. A Csanyikba vagy az Úttörőparkba képzelik. Magam is sokszor elképzelem, milyen is lenne egy, a bécsi Práterhez hasonló gyermekszórakoztató látványosság Miskolcon. Ma már nem álmodozom a miskolci hullámvasútról vagy a kilátónál magasodó óriáskerékről, sokunkkal egyetemben beérném egy olyan össznépi vidámsággal is. Akár park nélkül.

További hírek

Olvasnivaló