A szombathelyi születésű festőművész a képzőművészeti főiskola elvégzése után költözött Miskolcra férjével, prof. dr. Végvári Lajos művészettörténésszel. Bevallása szerint eredetileg írással szeretett volna foglalkozni, végül a festészet mellett döntött. Mániákusan hisz az összművészet erejében, mert szerinte az az igazi, ha párhuzamosan és együttesen hat az emberre a zene, a képzőművészet, az irodalom és a tánc, amelyek közül szerinte a legtökéletesebb a zene, mert az érinti meg a legjobban az embert. Ő maga is szereti gondolatait különböző művészeti ágakban kifejezni, mert, mint mondta: „Ha nem tudom kifejezni festéssel az érzéseimet, akkor kifejezem azokat írásban.” Ezért is foglalkozik a festészet mellett írással, szobrászattal és könyvillusztrációkkal is. Soha nem ment a divat után, amiért hálás Miskolcnak, hiszen ha visszament volna Budapestre, akkor talán akarata ellenére belesodródott volna az aktuális trendek követésébe. Életfilozófiája szerint a legfontosabb úgy élni, hogy ne legyen mások keresztje.
Tagja számos művészeti csoportnak a többi között a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. Kondor Béla-díjas, kétszeres nívódíjas, Miskolci Múzsa-díjas, Gömörszőlős és Miskolc díszpolgára. 1989-ben megalapította a Gömörszőlősi Művésztelepet, melyet azóta is működtet.
Isten adománya
Máger Ágnessel hétfőn beszélgettünk, azt követően, hogy Assisiből hazaérkezett, és még az egyhetes utazás, illetve Böjte Csaba prédikációinak élményei hatása alatt állt. Csaba testvér a Miskolci Versbarátok Körének felkérésére vállalta el a zarándokutat, amelyen barátokkal, ismerősökkel járták be Szent Ferenc életének jelentősebb állomásait.
– Többször festettem meg Szent Ferencet, érdemes elgondolkozni az életén. Példaértékű ember volt. Megérintett az út, csodálatos élmény volt Csaba testvér prédikációit hallgatni. Mélységében megérthettük mi volt, ami az IGAZ útra terelte Szent Ferenc lépteit, mi az, ami nekünk is utat mutat, és amit tovább kell adnunk – fejtette ki, majd utalt arra, hogy az ő életében is voltak sorsfordító szembesülések.
Mint elbeszélte, először akkor, amikor 1991-ben szülővárosa meghívta egy kiállításra, mely egybeesett a pápa látogatásával. Akkor járt először Magyarországon Szent II. János Pál pápa, aki a várostól az általa készített Veronika szárnyasoltárt kapta ajándékba, ami a Vatikánban, a pápai auditóriumban volt látható. Megjegyezte, hogy ezen a látogatáson olyan személyes élményben volt része, melyről nem szeretne beszélni, de egy, a tapasztaláshoz fűződő kis történetet mégis elmesélt.
– Egy idegen asszony a sekrestyéből kifelé jövet megkérdezte tőlem, hogy én vagyok-e az, akinek a festményét elvitte a pápa? Mondtam, igen. Hát jól teszi, hogy imádkozik, mert a művészet Isten adománya. Ezt követően találták meg a sacrális munkák - idézte fel.
Az érdemest megmutatni
Először a svájci Eglisauba hívtak, hogy készítsek egy szárnyasoltárt, aztán Szendrőről kaptam felkérést. Ennek következtében újult meg a két kezem munkája alatt az Assisi Szent Ferenc-templom, ahol a többi közt egy 4 méteres oltárképet és egy Szent László-triptichont is készítettem. Egy éven át, reggeltől estig napi 10-11 órában festettem a templomot. Ezt a munkát az ináncsi templom teljes festése követte – idézte fel a művész, aki fontosabb munkái közé sorolta még a miskolci Jezsuita templom, Római Katolikus kápolna szekrényes oltárát, valamint a vattai stációképeket.
– Csodálatos szép munkák voltak ezek, de mindegyikhez erőre és kitartásra volt szükség, amit nem tudtam volna hit nélkül végigcsinálni. Emellett pedig mindent a legapróbb részletekig, alaposan meg kellett tervezni – erősítette meg. - Egyébként sem vagyok az a típusú ember, aki hirtelen indulatból cselekszik. Hiszem, hogy az átgondolatlan cselekedetek félrevihetik az embert, és ez nem csupán a festészetben van így. Meggyőződésem, hogy mindig érdemes a dolgok mögé nézni, vagy egy-egy felvetődő gondolat mélyére ásni, mert minden mögött és mélyén rejlik még valami, amit érdemes megmutatni.
Ezt az érdemest kell felszínre hozni és kibontani. Bár én annak a híve vagyok, hogy minden virág virágozzék, mégis a művészet lényege éppen az, hogy a műnek legyen mondanivalója és többet adjon a puszta esztétikumnál. Ne csak annak integessen, aki fogékony az adott téma iránt, hiszen a szemlélő így gondolhatja tovább a látottakat, vagy születhet meg benne egy új gondolat. A művészet azért jött létre, hogy örömet szerezzen másoknak, hogy élvezetet nyújtson, hogy mindenki táplálkozzon belőle lelkileg is és szellemileg is. Engem mindig az érdekelt, hogy megtaláljam a szakmai eszközöket ahhoz, amit ki szeretnék fejezni, és abból hiúsági kérdést csináltam, hogy az szakmailag jó legyen.
Az ego és a pénz
Máger Ágnes szerint a világgal az a baj, hogy nem hagyja magát megváltani. A civilizáció, mint egy por befedi, eltakarja a kultúrát. Hiányzik a világból a szeretet, az egymás iránti tisztelet, a megbocsátás, és mindenki nagyon könnyen ítélkezik a másik felett. Tapasztalatai szerint mérhetetlenül durvák egymással az emberek, s mivel az ego és a pénz átvette az uralmat, mindenki le akarja nyomni a másikat. Bár ezek apró dolgoknak tűnnek, mégis ezek teszik elviselhetetlenné és rosszá a világot. Szerinte le kellene tisztulni, egyszerűsödni, és nem szabadna a másikon át- és túllépni.
