Meghalt Kabai Lóránt költő – írja a család közlése alapján a Telex. Kabai eltűnéséről október 23-án tett bejelentést a rendőrség, miután előző nap budapesti VI. kerületi lakóhelyéről ismeretlen helyre távozott. A haláláról szóló bejelentésben édesanyja nevében fivérei, Zoltán és Csaba azt írták:
Mélyen megrendülve, megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő és vizuális művész, életének 45. évében tragikus körülmények között elhunyt. Búcsúztatásáról később adunk tájékoztatást.
Kabai Lóránt 1977. március 23-án született Miskolcon. Írói álneve: Spiegelmann Laura, művészneve k.kabai lóránt volt. 1993 óta rendszeresen publikált, verseit, prózáit és fordításait közölte többek között az Időjelek, a Magyar Műhely, az Új Forrás, az Új Holnap, a Sárkányfű, a Kortárs, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Palócföld, az Árgus, a Kalligram, A Hét, a Puskin Utca, az Ex Symposion, a Jelenkor, a Holmi, a 2000, a Beszélő és a Nagyvilág, de írt a Magyar Narancsba, az Élet és Irodalomba és a Népszabadságba is. Legutóbbi verses kötete Moaré címmel 2021-ben jelent meg.
Miskolc gyászol
Kabai Lóránt halálhírére közleményt adott ki Miskolc polgármesteri hivatala is, melyben azt írják: a MŰÚT folyóirat egyik alapítója, a Szabó Lőrinc-díjas költő (az elismerést Miskolc városa 2020-ban adományoza Kabai Lórántnak alkotói tevékenysége elismeréseként) elvesztése betölthetetlen űrt hagy maga után nemcsak Miskolc városának kulturális életében, hanem a kortárs magyar irodalom egészében, hiszen aktív, meghatározó alakja volt a fiatal magyar kortárs lírának, irodalomnak, olyan folyóiratokban publikálva, mint a Holmi, a Jelenkor, a Beszélő, vagy az Élet és irodalom.
Alkotói munkája során a nevét kisbetűvel írta, az irodalomról pedig azt vallotta, hogy „a művészet olyan luxustudomány, amire szükségünk van, mert vele el tudunk igazodni a mindennapokban, ki tudunk szakadni onnan, és jobb lenne, ha életünk természetes velejárója lenne, hiszen úgy jobban megismerhetjük saját magunkat és a társadalmat”.
1993-tól publikált, munkásságát számtalan díjjal ismerték el, alkotói sokoldalúságát, kreativitását jól mutatja, hogy irodalmi tevékenysége mellett rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon grafikákkal, fotókkal, festményekkel, kollázsokkal és mail artokkal.
Tevékenykedett a Független Mentorhálózat mentoraként, éveken át zsűrizett a Diákpoézisben, szemináriumvezetőként segítette a fiatal alkotókat a József Attila Kör táboraiban. Aktív és meghatározó tagja volt a miskolci közösségnek, a civil társadalomnak, nyitott, közvetlen személyisége miatt sokan ismerték és kedvelték, nemcsak az alkotóközösségek tagjai közül, hanem az „átlagemberek közül is” szülővárosában, Miskolcon. Annak ellenére is oszlopa volt a város életének és közösségeinek, hogy Budapestre költözött, és hogy művész-lelkét sokszor hatotta át a magány, az izoláció, az egyedüllét és a társadalomban meglévő szolidaritás hiányának érzete.
Elvesztése olyan tragédia, amely nemcsak Miskolc városát rázta meg döbbenetes felfoghatatlanságában, hanem a magyar kulturális élet egészét is.
Miskolc városa őszinte részvéttel osztozik a gyászoló család fájdalmában - zárul a közlemény.
