A katolikus egyház nagy ünnepe Jézus megkeresztelkedésének emlékezete, a vízkereszt, melyre minden év január 6-án kerül sor. Ilyenkor az egyházi tanítás szerint a krisztusi jelenlét megszenteli a vizet, hogy az mindenkinek áldás legyen: a szertartást minden év elején elvégzik valamilyen formában. A nyugati egyházakban a templomokban áldják meg a vizet, abba a szentelésénél sót kevernek, amely a bölcsességnek és a bűntől való tisztaságnak a jelképe. Azonban szokás a települések környékén levő élővizeket is megszentelni.
Idén Marosi Balázs, a Miskolc -Diósgyőri Római Katolikus Plébánia káplánja vezette ezt a szertartást a II. János Pál pápa téren, a hívők gyűrűjében.
- Itt, a Szinva-patak partján állva imádkozzunk, hogy az Isten tisztítsa meg a Föld vizeit, amelyek élet forrását jelentik az emberek, az állatok és a növények számára egyaránt – mondta prédikációjában Marosi Balázs. A hideg idő ellenére mintegy hatvan-nyolcvan fő vett részt a szertartáson, akik együtt imádkoztak és énekeltek Balázs atya vezetésével.
Vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe (a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése a Jordánban, Jézus első csodája, a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn). Ezek közül később Jézus keresztsége lett hangsúlyos, erre emlékeztet a vízszentelés.
A keleti szertartású egyházközségekben korábban általános szokás volt, hogy a vízszentelés lehetőleg élő vízen történjen. Ahol patak vagy folyó van a közelben, ma is körmenettel vonulnak a partra a templomból. A pap a vízben oltja el az égő hármas gyertyát, és a hívek innen merítik az otthonra szánt szenteltvizet.
