Ugrás a tartalomra

Méretre, a polgármesterek ékszere

Szántó István
Utoljára módosítva
2020. augusztus 01. szombat 18:31
Mazsorettek masíroznak a miskolci főutca reggeli verőfényében. A katonás indulók, a csínadatra zenéje mindannyinkat a szerkesztőség egyetlen erkélyére csábít.
Forrás: napkeletnepe.hu

A formás lábú lányok legalább kétszáz méterenként lestoppolnak egy röpke mutatványra. Bravúrosan pörgetik a zászlósbotot és a színes pompont. Egy pár percig mégse erre figyelünk.

A menet élén haladó polgármester későn veszi észre, hogy egyedül marad. A lányok még a Royal köznél táncolnak, a polgármester meg már a Bató ház előtt jár. Nem fordul vissza, bevárja őket, közben magányában próbálja megigazítani a vállától csaknem a derekáig csüngő láncot, Miskolc város ékszerét. Mert nekünk már ilyen is van. Talán ez volt a premierje.

Kobold Tamás, a város első embere hamar megtapasztalja micsoda jelentőséget tulajdonítanak a magas rangú vendégek protokolláris fogadásának. A tiszteletadásnak, a történelmi hagyományok újjáélesztésének.  A határon túli testvérvárosok ünnepségein minden polgármester nyakában ott van az ősi címerrel díszített kaláris. Eldönti nekünk is lesz: saját protokollkeretéből hagyományt teremt.

Varga Éva szobrászművész szívesen merítene ötletet a múzeumból, de az eredetinek nyoma veszett. Neki kell megterveznie a csupa ezüstláncot, amelynek minden szeme egy honfoglalás kori ásatások során feltárt ősi magyar tarsolylemez motívumaiból tevődik össze. Elején Szent Istvánnal díszített címerrel, amely arra emlékeztet, hogy 1907 tavaszán Miskolc is törvényhatósági jogú város lett. Végül a kivitelező nem más, mint a város legügyesebb, legkreatívabb ötvöse Csótai József ékszerész. Már a neve is fogalom a szakmájában.

Forrás: facebook.com

Haláláig élvezem a barátságát. Tőle tudom, kapásból vállalja a megrendelést. Így a tervező és a mester neve is helyet kap az ékszeren. Sőt próbálnak is mint a szabóknál szokás. Kobold Tamás termetes ember, ha kicsi a lánc, elvész rajta, na de ezt mégse rá igazítják. Nehéz és bonyolult az optimális méret kialakítása, de végül minden klappol. Tamás úgy emlékszik a város ékszere a válla mögött cirka húsz centire, míg elől kellő magasságban a mellén lóg.

Közben tervezik, hogy kulcs is lesz. Olyan nagy templomi méretű, szimbolikus, Miskolchoz illő. A város címerével díszdobozban azoknak ajándékozzák majd, akik ezt kiérdemlik. Csótai József hirtelen halála miatt ez már feledésbe merül.

A lánc a polgármesterek szobájának dísze. Vitrinben, üveg mögött megcsodálható. Tamás idejében egy karácsony előtti beszélgetéskor felpróbálom. Súlya van. A mobilos szelfi sajnos még nincs divatban, pedig de eldicsekednék a képpel. Így tessék beérni a szóbeli mesémmel…

További hírek

Olvasnivaló