Miskolcot ünnepeljük: elismerések a város napja alkalmából

Minden év május 11-én, Miskolc város napján vehetik át elismeréseiket azok a személyek és szervezetek, akik munkájukkal, tevékenységükkel kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, öregbítve ezzel városunk hírnevét és dicsőséget szerezve valamennyi miskolci polgár számára. A kitüntetettek nem csupán példát mutatnak számunkra elhivatottságból, szorgalomból és kitartásból, hanem bizonyságot tesznek arról is, hogy Miskolc az élet számos területén kiemelkedő. Legyünk büszkék azokra, akik Miskolc város napja alkalmából elismerésekben részesültek, és köszönjük meg munkájukat és mindazt, amit városunkért, Miskolcért tettek.

Az ünnepi közgyűlést élőben közvetítjük a Miskolc Televízióban és a minap.hu facebook oldalán. A műsort felvételről 19:25-től tekinthetik meg a Miskolc Televízióban. 

A díjazottak 2024-ben:
MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA cím: Fedor Vilmos, Kevin Macdonald 
PRO URBE kitüntető cím: Dr. Karosi Tamás, Kerényi László, Dr. Török Lajos 
Gálffy Ignác életmű-díj: Kletz László Lajos
Herman Ottó tudományos díj: Prof. Dr. Dobos Endre
Szemere Bertalan közéleti díj: Dr. Tóth Arnold 
Szabó Lőrinc irodalmi díj: Hajnal József 
Kondor Béla képzőművészeti díj: Horváth Kinga 
Reményi Ede zenei díj: Báthori László
Déryné színházi díj: Lajos András
Miskolc Város Építészeti Alkotói díj: Szász Csaba
Bizony Ákos Kitüntető Jogi Díj: Prof. Dr. Prugberger Tamás
Benkő Sámuel díj: Dr. Fehér Annamária, Gálné Pataki Zsuzsanna Gabriella 
Pedagógiai díj: Balázs Tímea, Balga Tiborné, Tóth György 
„Miskolc Város Turizmusáért” díj: Miskolci Adventi Villamos – megálmodóinak, megalkotóinak – csapata, MVK Zrt. 
„Az év sportolója” díj: Tóth Anna, Sáfrány Péter Marcell, DVTK Hun-Therm Női kosárlabdacsapat 
„Miskolc Város Sportjáért” díj: Nagy Béla (posztumusz)
„A Civilek Támogatásáért” díj: Osváth Tibor Ferenc 
„Az Év Civil Szervezete” díj: Görömbölyi Kulturális Egyesület 
Pro Minoritate díj:  Dr. Lange László 
Nívódíj: Körtvélyesi Rita, Kertész Béla, Áll-a-tok Zenekar, Dulibán Lászlóné, Nádaski Attila, Vihula Mihajlo, Vanczák Zoltán, Virágné Kaló Ágnes
Az Egyetemért – A Városért díj: Dr. Kiss-Tóth Emőke 
Dr. Szentpáli István Kamarai díj: Sándor Attila

A díjazottak méltatása 

MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA cím: Fedor Vilmos

A kultúra várost épít – hirdette a szlogen, amikor Fedor Vilmos, akkor mint alpolgármester azt próbálta elérni csapatával, hogy Miskolc elnyerje az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ez akkor ugyan nem sikerült, de Fedor Vilmos azóta is azért dolgozik, hogy a kultúra segítségével növelje a város megtartó erejét, hogy az itt élő emberek büszkék legyenek a helyi értékekre, minél jobban ismerjék meg a múltját, és erre építve tervezhessék a jövőjüket.

Miért Miskolc? – ezzel a címmel jelent meg 2017-ben Fedor Vilmos egyik kötete. Volt ennek előzményei is, az ugyanezzel a címmel – Müller Péter Sziámival közösen – készített kis kiadvány, amely meghökkentő állításaival igyekezett ráirányítani a figyelmet Miskolc különleges értékeire. Ennek folytatása, bővebb kifejtése lett a könyv, a címben feltett kérdésre adott „63 válasz egy lokálpatrióta naplójából”. A szülőhelyéhez ragaszkodó, a város iránt rajongó lokálpatrióta természetesen maga a szerző, akitől gyakran kérdezik, miért szereti Miskolcot. A válasz röviden ennyi: „…mert itt születtem, ez az otthonom”. Kicsit bővebben pedig így fogalmaz: „Anyámtól irodalmat, apámtól zenét kaptam, így aztán idővel zenész, majd később író ember lettem. Az ő hatásukra kezdtem el kutatni, keresni a város múltba veszett emlékeit, történeteit, egykoron itt élt, vagy innen indult miskolci emberek életét. Mára ajtókat nyitogató, szekrénybe zárt emlékek között kutató, régen előhívott filmtekercseket fény felé tartó, sorsokon elgondolkodó, temetők csendjét kihallgató, folyton kereső ember lettem. Elhullatott köveket keresek, melyeket, ha felemelünk és fény felé tartunk, csillogni kezdenek…” 

Fedor Vilmos általános és középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, a Kossuth Gimnáziumban érettségizett, majd a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola hallgatója lett. (Később Moszkvában politológiát, majd Szegeden marketinget tanult.) Miután 1976-ban megkapta üzemmérnöki diplomáját, egy ideig a főiskola kísérleti telepén folytatott kutatásban vett részt. A kötelező sorkatonai szolgálatot követően még egy ideig Miskolcon a tanult szakmájában dolgozott, de közben egyre jobban foglalkoztatta a zene. Már főiskolásként is gyakran fellépett, bemutatkozott az akkor népszerű polbeat dalokkal is, majd népzenei feldolgozásokat, megzenésített verseket adott elő. Kaposváron játszott a Somogy Táncegyüttes zenekarában, 1980-ban pedig a miskolci Vasas Táncegyüttes zenekarának tagja lett.

Politikai pályafutása is azzal kezdődött, hogy részt vett a kulturális rendezvények szervezésében, így alkalmazták kulturális munkatársként a KISZ Miskolc Városi Bizottságán. 1980-ban lett az MSZMP, ’89 októberében pedig az MSZP tagja, de 2014-ben kilépett a pártból. Háromszor, az 1994-es, a 2002-es és a 2006-os választások után volt országgyűlési képviselő. 2002-ben lett Miskolc alpolgármestere, a rábízott feladatok a városmarketinggel, városképpel, oktatással, kultúrával, idegenforgalommal és civil szervezetekkel kapcsolatos ügyek voltak. 

Fedor Vilmos Miskolc kulturális életének meghatározó szervezője, építője, a város múltjának kutatója lett. Pályájának legfontosabb jellemzője, hogy az egyéni alkotóként – mint lokálpatrióta író és népzenével foglalkozó muzsikus – munkáját a közösség, a város kulturális életét fejlesztő tevékenységével ötvözte. 

Az édesanyjától hallott legenda, a miskolci kocsonyában pislogó béka adta az ötletet a Miskolci Kocsonyafesztivál elindításához, valamint meghatározó szerepe volt a Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál és a CineFest létrejöttében. Országgyűlési képviselőként, majd alpolgármesterként is arra törekedett, hogy szülővárosa kulturális értékeit ismertté tegye a város határain kívül is, és felkerüljön Miskolc Európa kulturális térképére. Élete egyik legizgalmasabb vállalásának tartja a Miskolc Európa Kulturális Fővárosa pályázatának elkészítését. Ennek eredményeként 2008-ban a város elnyerte a Kultúra Magyar Városa címet. A kultúra várost épít, szólt a szlogen: csapatával kidolgozta a kulturális alapú városfejlesztés lehetséges hazai gyakorlatát. Napjainkban a város kulturális stratégiájának megalkotása fűződik a nevéhez. 

Fedor Vilmos a kultúra fontos részének tartotta a városi élettér fejlesztését is. Úgy tartják, ő volt az ötletgazdája és szorgalmazója annak, hogy elkészüljön a Szinva terasz, a Szerelmesek hídja, a Kandia passzázs és a Villanyrendőrnél álló hat óriás kandeláber is. Számos ikonikus miskolci szobor létrejöttét kezdeményezte, támogatta. Neki is köszönhető, hogy helyükre kerültek a Szinva terasz almái, hogy elkészülhetett a lillafüredi József Attila-szobor, a színház művészbejárója előtt Laborfalvi Róza és Nagy Attila színművészek mellszobra, valamint a Szinva teraszon a Miskolci lányok és az út túloldalán a legendás mentőkutya, Mancs szobra.

Fontosnak tartotta és tartja ma is Miskolc értékeinek felfedezését és értő bemutatását, ezért hívta életre a „Szeretem Miskolcot” mozgalmat, és az évről évre sok száz miskolcit játékba hívó „Játékos városjárás” elnevezésű programot, valamint a „Vendégségben Miskolcon” sorozatot, melynek során országosan ismert és népszerű emberek csodálkoznak rá a városra, és mondják ezt el a miskolciaknak.

Az ő ötlete nyomán született meg 2020-ban a Csendes éj című tíz nyelven szóló videóüzenet, mellyel a csapat a települést alkotó tíz kulturális örökséget képviselő lakosság nevében azt üzeni Európának és a világnak, hogy Miskolc az egyik legszebb példája a békés együttélésnek, a különböző kultúrák találkozásának és befogadásának. Ez a tíz nyelven előadott Csendes éj… azóta a miskolciak adventi várakozásának része lett. Legújabb kezdeményezése a Szinva Örökség Napok megszervezése. Ez a közösségi fesztivál is a megmaradásról, az összetartozásról és a Szinva-völgy tudományos, kulturális, természeti és épített örökségéről szól.

Fedor Vilmos írói munkássága közel húsz éve kezdődött. Könyvei elsősorban a miskolci legendákról, a város kiemelkedő jelentőségű értékeiről, világhírű, de mára elfeledett miskolciakról szólnak. Legutóbbi köteteinek témája a Magyar Állami Népi Együttes és a 200 éves Miskolci Nemzeti Színház volt. 

A 2023-ban megjelent Színház a város tenyerén című ünnepi kiadványban Miskolc kapcsán Fedor Vilmos azt is leírja: „Van valami megfejthetetlen erő ebben a városban, ami újra és újra csodát teremt.” Vallja, hogy a múltat nem kell végképp eltörölni, hanem használni kell, mert a jövőt csak az képes tervezni, aki tudja honnan jött és hová tart. Életútja során mindig szülővárosa kulturális gyarapítása, fejlesztése és értő bemutatása mellett kötelezte el magát. Neve ma már összeforr Miskolc város kulturális életével. 

MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA cím: Kevin Macdonald 

Emeric Pressburger, az Oscar-díjas forgatókönyvíró, filmrendező és producer Nagy-Britanniában lett világhírű. Így leginkább angol művészként tartják számon, pedig magyar származású. A miskolciak büszkék lehetnek arra, hogy Pressburger Imre ebben a városban született, életének hét éveit itt töltötte. Az itteni megismertetéséhez, népszerűsítéséhez jelentős mértékben hozzájárult unokája, Kevin Macdonald, a szintén Oscar-díjas rendező, aki könyvet írt és filmet is készített a nagypapa életéről, munkásságáról.

Egy angol gentleman Miskolcról – ezzel a címmel jelent meg Báron György ta-nulmánya az Élet és Irodalom című hetilap 2009. október 2-i számában. A szerző képzeletben visszautazott Miskolcra, a CineFest egyik rendezvényére, a Pressburger Imre szülőházánál tartott koszorúzási ünnepségre. Írásában előbb a helyet mutatja be, majd az egyik emlékezőre is ráirányítja figyelmünket: Így fo-galmaz: „… kicsiny, kopott egyemeletes ház a Szentpéteri kapu tövében, egye-dül őrizve a polgári múltat a négysávos autóút mentén, lakótelepi kockatöm-bök árnyékában. Csoda, hogy megmaradt, s hogy épp ez: alighanem csak azért őrizte meg a városrombolás-városépítészet kegye, hogy legyen hová elzarándo-kolnunk, léha fesztiválnépekkel és lokálpatrióta helyi notabilitásokkal, megko-szorúzni egy Miskolcról elszármazott nagy filmművész, Pressburger Imre szü-lőhelyét. Ezen az idén az Oscar-díjas unoka, Kevin Macdonald is társunkul sze-gődött, nem titkolt megrendüléssel nézve a vén, lepattant épületet, amelynek ablakán világhíres öregapja gyerekként kitekintett, bár bizonnyal mást látott, mint a mostani lakók: főleg zsidók lakta apró polgárházakat.” 

Pressburger Imre József 1902. december 5-én született Miskolcon. Édesapja, Pressburger Kálmán gazdatisztként különböző birtokokon dolgozott, édesanyja, Wichs Katalin volt eredetileg miskolci lány. A család Imre nyolcéves korában költözött el innen Szabadkára, majd egy évvel később Rudnára. Imre előbb a temesvári ferences kollégiumban tanult, de a trianoni döntés után Prágába, onnan Stuttgartba ment, majd 1926-ban Berlinbe költözött.

Forgatókönyvíróként az UFA filmstúdiónál olyan jeles személyiségekkel dol-gozhatott, mint például Erich Kästner vagy Billy Wilder. Ehhez az időszakhoz köthető az egyetlen magyar vonatkozású munkája, a Mikszáth Kálmán regé-nyéből készült A vén gazember című film is, amelyet egyszerre forgattak németül és magyarul is. Hitler hatalomra jutása miatt Pressburgernek is menekülnie kellett Berlinből, előbb Párizsba, majd 1935-ben Londonba ment. A brit fővárosban csatlakozott egy magyar filmesekből álló közösséghez, így lett az Alexander Korda által alapított stúdió, a London Films forgatókönyvírója. Itt ismerte meg Michael Powell rendezőt. Közös produkciós cégüket, az Archers Filmet 1943-ban alapították. Olyan nagy hatású filmeket készítettek, mint az Oscar-díjas A negyvenkilencedik szélességi fok, a Piros cipellők, az Offenbach operettjét feldolgozó Hoffmann meséi, a Blimp ezredes élete és halála, a Vá-gyak szigete, a Fekete nárcisz vagy a Diadalmas szerelem. 

A Brit Filmintézet 1978-ban különdíjjal emlékezett meg az Archers együttműködéséről, 1982-ben pedig a velencei filmfesztiválon Arany Oroszlánt kaptak közös életművükért. A BBC 1981-ben Egy nagyon angol ügy (A Pretty Bri-tish Affair) címmel készített róluk dokumentumfilmet.

Martin Scorsese Oscar-díjas filmrendező szerint a két alkotó filmjei közül mindenképpen kiemelkedik a Piros cipellők. „Az összes filmjük közül ez van a legnagyobb hatással az emberekre, ahogy megfonja a kreativitás és a megszállottság hálóját – ez a film a kreativitás hajtóerejéről szól. Ez a film zene.” Scorsese elismerően nyilatkozott Pressburgerről is. Úgy fogalmazott, hogy ő volt a múlt század egyik legnagyobb tehetségű, legbefolyásosabb és legmeghatározóbb filmese. Egyaránt kiemelkedő életművet alkotott forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként is. Sajnos, a köztudatban neve és munkássága még nem foglalta el méltó helyét. Magyarországon is csak kevesen tudják, hogy innen indult, és élete végéig magyarnak vallotta magát. Első felesége a magyar színésznő, Donáth Ági volt, akivel még A vén gazember forgatásán ismerkedett meg. A lányt kivitte magával Londonba, de háromévi házasság után elváltak. A második felesége Wendy Orme lett, akitől született egyetlen gyermeke, Angela Pressburger. 

Pressburger Imre két unokája, Kevin Macdonald és Andrew Macdonald napjaink brit filmművészetének kimondottan sikeres testvérpárja. Kevin elsősor-ban filmrendezőként ismert, Andrew pedig producerként dolgozik. Az idősebb unoka, Andrew Macdonald olyan filmek producere, mint a Trainspotting (1996), a Dredd (2012) vagy az Ex Machina (2014). A fiatalabb unoka, Kevin Macdonald Oscar-díjat kapott a müncheni olimpia terrortámadásáról forgatott dokumentumfilmje, az Egy nap szeptemberben elismeréseként (One Day in September, 1999), illetve olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Idi Amin ugandai diktátor rémuralmát feldolgozó Az utolsó skót király (The Last King of Scotland, 2007). 

Kevin előbb könyvet írt nagyapja életéről, karrierjéről. Az Emeric Pressburger: The Life and Death of a Screenwriter című monográfiát a Brit Filmintézet 1994-ben az év legjobb filmszakmai könyvének választotta. A következő évben elkészült a nagypapáról szóló dokumentumfilm is (The Making of an Englishman, 1995).

A FilmHungary Könyvkiadó Magyarok Hollywoodban című könyvsorozatában  tavaly megjelent magyarul is Kevin Macdonald nagyapjáról szóló könyve, a Pressburger Imre – Egy forgatókönyvíró élete és halála című monográfia. A kötet bemutatóját Miskolcon a CineFest keretében tartották. Itt is elhangzott, hogy Pressburger Imre őrizte magyarságát, a szíve és a gyomra magyar maradt. A visszaemlékezésekben az unoka is megerősíti, hogy a nagypapa imádott főzni, angliai ismerőseit, barátait a magyar konyha ízeivel traktálta. Nyugdíjasként hazai jellegű disznóvágásokat is szervezett suffolki otthonában.

Kevin Macdonald 2009-ben szakmai kurzust vezetett Miskolcon a CineFest keretében, természetesen részt vett a nagyapja szülőházának homlokzatán 2007-ben elhelyezett emléktábla koszorúzási ünnepségén is. Kevin Macdonald nemcsak nagyapja emlékét őrzi, hanem magyar származását is ápolja: 2023-ban testvérével együtt megkapta a magyar állampolgárságot.

PRO URBE kitüntető cím: Dr. Karosi Tamás

Dr. Karosi Tamás a B.-A.-Z. Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa elsősorban a betegekért dolgozik, de tudományos eredményeinek, szakmai kapcsolatainak, oktató munkájának köszönhetően jelentős mértékben hozzájárul Miskolc város hírnevének öregbítéséhez is.

A miskolci születésű Karosi Tamás 1997-ben érettségizett a Földes Ferenc Gimnázium biológia tagozatán. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 2003. szeptemberében vette át általános orvosi diplomáját „summa cum laude” minősítéssel. Egyetemi évei alatt részt vett a tudományos diákköri munkában. Több szakmai versenyen is sikerrel szerepelt. Egyetemi doktori (PhD) fokozatát 2005 őszén „summa cum laude” minősítéssel védte meg. 2006-tól a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának köztestületi tagja. Előbb a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján dolgozott, majd 2013-ban lett a B.-A.-Z. Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa. 2014-ben Habilitált, és egyetemi docensi kinevezést kapott.

Sorsszerűnek is tekinthetjük, hogy a fiatal szakember annak a kórházi osztálynak lett a vezetője, amelynek 1957-től legendás főorvosa volt nagyapja, dr. Dévald József. A magyar fül-orr-gégegyógyászat iskolateremtő mesterének tiszteletére 2015-ben, születésének 90. évfordulóján avatták fel szobrát, Szanyi Borbála alkotását a Csillagpont-épület előtti Gyógyítók parkjában. Ennek kapcsán a fül-orr-gégegyógyászok szakmai egyesületének lapjában is felidézte a következő, nagyapjával kapcsolatos történetet az unoka. „A családi fáma szerint hallásjavító műtét után a paraszt bácsi csak állt megrendülten a főorvosi szobában, s potyogtak a könnyei. Két hatalmas tenyerével olyan gyöngéden fogta közre az operáló kezet, mint a gyertyalángot. – Istenem – szakadt föl belőle a hálaadó fohász –, soha nem hittem volna, hogy meghallom a déli harangszót…”

Dr. Karosi Tamás a kórházi feladatai mellett jelentős munkát végez az oktatásban, a hazai és a nemzetközi kutatásban, valamint a tudományos szervezetekben is. A hazai orvosi egyetemeken kívül szakmai kapcsolata van a Miskolci Egyetemmel, az Antwerpeni Egyetemmel, a Harvard Egyetemmel és a Stanford Egyetemmel is. 2020-tól országos szakfelügyelő főorvos-helyettes.

Legfontosabb szakmai eredményei: komplex fej-nyaksebészeti onkológiai ellátás megszervezése; komplex onkológiai rehabilitáció megszervezése; teljes gégeeltávolításon átesett betegek teljes beszédrehabilitációja; betegklub működtetése; a maxillofaciális traumatológiai ellátás megszervezése; komplex regionális hallásszűrés megszervezése; a halláscsökkent betegek magas szintű habilitációja, rehabilitációja; alvásdiagnosztikai centrum létrehozása; a legújabb műtéti technikák bevezetése és ezek publikálása; szakmai- és ismeretterjesztő előadások, kongresszusok szervezése, és a természetesen a rábízott Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztály szakmailag és szervezetileg is kifogástalan vezetése, a betegek korrekt ellátása, az osztály dolgozóinak olykor szigorú, de a vállalt felelősség szempontjából következetes irányítása. 

Munkásságát eddig is több díjjal ismerték el. 2005-ben elnyerte a legrangosabb nemzetközi kitüntetést, a Politzer-díjat. Miskolc város közgyűlésétől 2022-ben megkapta az egészségügyi és a szociális ágazatban több éven át kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakembereknek adományozható Benkő Sámuel-díjat. Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye Önkormányzata pedig tavaly „Pro Comitatu-díjjal jutalmazta.

PRO URBE kitüntető cím: Kerényi László

Kerényi László fotóriporter, operatőr, rendező alkotásainak főszereplői leggyakrabban miskolciak, a felvételeinek jelentős része itt készül, vagy valamiképpen kapcsolódik a városhoz a rögzített történet, esemény. De nemcsak a filmjei beszédesek, fotósként is arra törekszik, hogy éljenek a mozdulatlan képek: hiteles mutassák be az adott helyzetet, érzékeltessék a megörökített személyek véleményét, hangulatát.

Kerényi László eredetileg nem készült fotósnak vagy operatőrnek, kisdiákként a rádió érdekelte, de nem a műsorkészítés, hanem maga a technikai eszköz. Ezért a Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumba jelentkezett, majd érettségi után, 1968-ban megkezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Az ottani fotókör tagja lett, és ennek hatására kezdte alaposabban megnézni, értékelni a lapokban megjelenő képeket. Természetesen kritikus szemmel figyelte a helyi sajtótermékeket is. Miskolcon akkor két napilap került a standokra. Az Észak-Magyarország mellett 1969-től megjelent a Déli Hírlap is, és mivel az könnyedebbnek, közvetlenebbnek tűnt számára, annak szerkesztőségébe kopogtatott be. Tarján István, az akkori főszerkesztő-helyettes megnézte a képeit, és mindjárt feladatot is adott neki. Az egyetem befejezése után 1973-ban a Déli Hírlap munkatársa lett, közben elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját. Olyan jeles fotóművészek tanították, mint Féner Tamás és Keleti Éva.

1986-ban jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetének szaktanfolyamára, ahol a dokumentumfilmek és videóprogramok rendezésére készítették fel a hallgatókat. 1996-ban a Magyar Művelődési Intézet képzésén mozgóképtanári képesítést szerzett. 1986-ban megkapta a Kulturális Minisztérium Filmfőosztálya engedélyét az önálló videószerkesztői munkára. 1992 januárjában lett a Miskolci Városi Televízió műszaki vezetője. A filmes tanulmányainak és gyakorlatának köszönhetően az alkotómunkában is részt vett. Így például 1996-ban elindította a Várószoba című egészségügyi magazint. Ennek a műsornak nemcsak a rendezője, operatőre és legtöbbször a vágója, hanem a producere is volt. 2004-től 2009-ig főmunkatársként a reklám- és dokumentumfilmes részleg studióvezetőjeként dolgozott a helyi televíziónál. 

Kerényi László számtalan filmet készített és készít most is. Hogy pontosan mennyit, azt nem tudja, de van néhány, amelyekkel szakmai sikereket ért el. Ilyen például az Eggerth Márta színésznő koloratúrszoprán énekesnő munkásságát bemutató Csak egy kislány...című film. Annak idején a filmes szakember fia, Dávid figyelt fel a hírre, hogy születésének 90. évfordulója alkalmából a művésznő fellépésével ünnepi koncert lesz 2002. május 16-án a Theater an der Wienben. Sikerült felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel, Eggerth Márta szívesen adott interjút, és elkészült a film is. A Csak egy kislány… 2006-ban meghívást kapott a Krakkói Dokumentumfilm Fesztiválra, 2007-ben pedig Pordenonéban a némafilmek fesztiválján vetítették le az eredeti, Csak egy kislány van a világon című utolsó magyar némafilmmel együtt. 

Kerényi László Virágos kerteken át című filmje a 39. Magyar Filmszemlén is szerepelt, a helyi televíziósok Helyi Érték Díj pályázatán a dokumentum kategóriában második helyezést ért el. A miskolci CineFesten kilenc alkalommal vetítették alkotásait. Eddig négy miskolci oktatási intézményről, az Egressy Béni Zeneiskoláról, a Földes a Lévay és a Zrínyi Gimnáziumról is készített filmet. Figyelemre méltó a Zemplén Hollywood bölcsője című alkotása is. Ez Paramount stúdiót alapító, ricsei születésű Zukor Adolf és a 20th Century Fox stúdió alapítója, a tolcsvai születésű William Fox, vagyis Fried Vilmos munkásságát mutatja be.

PRO URBE kitüntető cím: Dr. Török Lajos 

Dr. Török Lajos első páciensei ma már nagyszülők, akik az unokáiknak mesélnek az ő doktor bácsijukról, aki mindig meghallgatta őket, és mindig segített rajtuk, ha valami fájt. Az 54 éve praktizáló gyermekorvos pályája során több ezer miskolci kisgyerek egészségét szolgálta és szolgálja ma is. 

Dr. Török Lajos gyermekgyógyász főorvos Diósgyőrben született, itt töltötte gyermekéveit, az itteni – akkor még – Kilián Gimnáziumban érettségizett. A várost csak az egyetemi évek idejére hagyta el. Miután a Debreceni Orvostudományi Egyetemen megszerezte diplomáját, visszatért szülővárosába. 1970-ben a városi gyermekkórházban kezdte pályafutását, 1974-ben szerzett csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsgát. 1976 óta kizárólag a gyermek-alapellátás aktív résztvevője. A Fábián utcai rendelőben várja pácienseit.

Hogy miért éppen a gyermekgyógyászatot választotta?! „Világéletemben szerettem a gyerekeket – válaszolta a doktor. – Egészen más kapcsolat épül ki a kicsikkel, mint a felnőttekkel. Az óvodás korúak teljes bizalommal vannak irántam, és szívesen jönnek a rendelőbe, mert mindent megbeszélünk. Rengeteg szeretetet kapok tőlük, én pedig igyekszem minél kevesebb fájdalmat és szorongást okozni nekik.”

A szakmapolitikában is fontos feladatokat vállalt, részt vett az orvosok érdekvédelmi szervezeteinek megalapításában. A rendszerváltást követően alapító tagja volt a Házi Gyermekorvosok Országos Érdekképviseleti és Szakmai Egyesületének, valamint – az országban egyedülállóként működő – Gyermek-Alapellátásban Praktizáló Orvosok Szövetségének (GyAPOSz), melynek 10 évig töltötte be elnöki pozícióját, majd elnökségi tagként segítette a szervezet munkáját. Az 1990-es évek elején fontos szerepet játszott Miskolcon az egészségügyi alapellátás újjászervezésében. 2001-től városi, majd 2005-től megyei szakfelügyelői kinevezést kapott, ezt a megbízatást a szakfelügyelői rendszer megszűnéséig látta el.

Évtizedek óta a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatójaként vesz részt az utánpótlás képzésében. Mindig nagy hangsúlyt fektetett a szakmai megújulásra. Önmaga rendszeres képzésén túl előadások, továbbképzések szervezésével segítette kollégáit az új, aktuális ismeretek megszerzésében. Publikációi, szakmai tartalmú nyilatkozatai országos, helyi médiában egyaránt fellelhetők. Aktívan részt vett a Magyar Orvosi Kamara tevékenységében, helyi szinten az etikai bizottság tagja volt. Szakértelmét országosan is elismerték. 

Véleménye szerint a gyermekorvosi alapellátás sikere és eredményessége a teammunkában rejlik, ezért tisztelettel elismeri a szakdolgozók tevékenységét is. 53 éve teljes odaadással és beleérzéssel gyógyítja kis pácienseit, viszonzásképpen szeretetet és bizalmat kap a gyermekektől és a szülőktől egyaránt. 

Feleségével, aki kardiológusként dolgozott, két gyermeket neveltek. A lányuk gyógyszerész, a fiuk gyermekgyógyász lett, az apja mellett rendel házi gyermekorvosként, illetve minősített diabetológusként, valamint neonatológusként (újszülött- és koraszülött szakorvosként) dolgozik jelenleg a GYEK-ben is. A hat unoka közül a két legnagyobb már egyetemista, az egyik a közgazdászdiplomáját védi, a másik a Semmelweis Orvosi Egyetemen tanul.

Dr. Török Lajos munkásságának elismeréseként 2006-ban megkapta Miskolc város közgyűlésétől az egészségügyi és a szociális ágazatban, több éven át kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakembernek adományozható Benkő Sámuel-díjat. Annak kapcsán úgy fogalmazott, hogy a díjjal a város személyén keresztül a miskolci alapellátás színvonalát, ezen belül is a gyermekorvosok munkáját ismerte el. 

Gálffy Ignác életmű-díj: Kletz László Lajos

A festés, rajzolás alapvetően magányos tevékenység, de Kletz László a képzőművészettel is a közösséget szolgálja. Alapítója és vezetője a Diósgyőri Képzőművész Stúdiónak, művészi tevékenysége mellett természetvédőként is sokan ismerik, és több civil szervezet munkájában is részt vett. 

Kletz László eredetileg a Kohó- és Öntőipari Technikumban érettségizett, az egykori Lenin Kohászati Művekben létesítménytervezőként dolgozott. 

Gyermekkorában a rajzolás, a festés számára leginkább csak játék volt, majd természetes önkifejezési lehetőség lett. Az első elismeréseket még az alsós osztálytársaitól kapta. Úgy emlékszik vissza, hogy az édesanyja minden reggel korán bevitte az iskolába, mivel neki is sietnie kellett abba az iskolába, ahol tanított. Amíg ő egyedül volt az osztályteremben, sorra lemásolta azokat a képeket, amelyek ott sorakoztak a falakon. Ahogy ezt meglátták a többiek, mindjárt elkérték a rajzokat. Különösebb képzőművészeti oktatásban nem vett részt, de vannak olyan alkotók, akiktől sokat tanult. Így például 1983-tól 11 éven át nyaranként részt vett a tokaji Közép-Európai Nemzetközi Művésztelep munkájában. Ott ismerkedett meg Jolathy Attila festőművésszel, aki az Országos Közművelődési Központ (korábban Népművelési Intézet) szaktanácsadója is volt. Tőle nagyon sok biztatást, elismerést kapott. 

Kletz László szakkörvezetői, valamint képzőművészeti menedzseri végzettséget is szerzett. Egykori munkahelyén, a Lenin Kohászati Művek Ifjúsági Klubjában 1976 januárjában kezdte meg működését az ő vezetésével a Diósgyőri Képzőművész Stúdió ’76, pontosabban akkor még mint az LKM Amatőr Képzőművészeti Stúdió. 

Már az induláskor is megfogalmazták azt a célt, hogy összefogják a magas szinten alkotó amatőr képzőművészeket, és ösztönözzék őket képességeik kibontakoztatására. Arra törekednek ma is, hogy sokrétűen és hitelesen reprezentálják a képzőművészeti kultúrát, és felhívják a figyelmet az értékmegőrző, értékteremtő alkotásokra. 

A kezdetekre visszatekintve Kletz László úgy fogalmaz, hogy ez volt hazánk első olyan országos képzőművészeti alkotóközössége, amely soha nem tartozott semmilyen intézményhez, politikához. Az alkotói szabadság megőrzését nagyon fontosnak tartja.

A közösség 2021-ben – tekintettel  45 éves sikeres működésre, valamint a képzőművészeti kultúra művelése és terjesztése terén elért, hazánkban és külföldön szerzett tiszteletre méltó érdemekre – nívódíjat kapott Miskolc város önkormányzatától.

Kletz László Diósgyőri Képzőművész Stúdió '76 vezetőjeként Magyarország közel 100 városában több mint 250 alkalommal rendezett kiállítást, ebből 60 önálló tárlata volt. A képzőművészeti menedzserként végzett munkája mellett az évek során nagyon sok közéleti feladatot is vállalt. Alapító tagjaként tevékeny résztvevője volt a Miskolci Kulturális Civil Műhely, valamint a Környezetvédelmi Civil Műhely munkáinak. 1978-tól tagja a Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület országos vezetésének. 2004-től egy évtizeden át volt a Diósgyőrért Közhasznú Alapítvány képzőművészeti szaktanácsadója.

Munkásságának elismeréseként 1989-ben Szlovákiában Aranydiplomát, itthon Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést kapott,„sokoldalú, magas szintű szakmai munkájáért, kimagasló pedagógiai, szervező tevékenységéért” 2001-ben MSZOSZ-kitüntetésben részesült. 2003-ban megkapta Miskolc város nívódíját, 2006-ban a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztje kitüntetésben részesült, 2013-ban közönségszavazatok alapján megkapta a Miskolci Gyémánt-díjat. 2017-ben Miskolc város ünnepén képzőművészeti tevékenységéért a Kondor Béla-díjjal tüntették ki.

Herman Ottó tudományos díj: Prof. Dr. Dobos Endre

„Ne feledd, hogy a talajon nemcsak állsz, hanem élsz is!” – szokta idézni a híres talajtanász, dr. Stefanovits Pál figyelmeztetését Dobos Endre professzor is, aki a Miskolci Egyetem tanáraként, a Magyar Talajtani Társaság elnökeként is a termőtalaj védelméért, megismertetéséért dolgozik. A földre irányítja tekintetünket, de a víz, a levegő, ezzel összefüggésben a klímaváltozás, a gazdálkodás, lényegében az életünk, a Föld jövője miatt is fontos ez a tudomány. 

A Miskolci Egyetem – az itt folyó oktatásnak és kutatásnak, az itteni talajtani látványtárnak köszönhetően – felkerült a talajtan hazai és nemzetközi térképére. A Magyar Talajtani Társaság központja, székhelye lett Miskolc. Ebben jelentős szerepe van Dobos Endrének, aki a Miskolci Egyetem Földrajz-Geoinformatika Intézetének tanszékvezető tanára. Tanulmányainak, szakmai kapcsolatainak, pályázati tapasztalatainak köszönhetően több egyetemre is hívták volna, de ő kitartott Miskolc mellett. Ennek a magyarázata egyszerű: itt született, szereti ezt a várost. Annak pedig különösen örül, hogy Miskolcon – az egyetemen túl is – egyre többen ismerik fel a talajtani kutatások jelentőségét, és hasznosítják ezeket az ismereteket. 

Dobos Endre a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett általános agrármérnöki diplomát, majd 1993-ban a Miskolci Egyetem újonnan alapított Földrajz-Környezettan Tanszékén lett tanársegéd. PhD doktori disszertációját az Amerikai Egyesült Államok Indiana állambeli Purdue Egyetemén írta és védte meg 1998-ban. Dolgozata témája volt a „digitális talajtérképezési módszerek alkalmazása a nemzetközi talajtani adatbázisok fejlesztésében”. Közben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán kitüntetéses humán térinformatikai és környezetvizsgálati szakmérnöki diplomát is szerzett. 2021-ben habilitált a Miskolci Egyetemen, majd 2022-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Oktató- és kutatómunkája mellett létrehozta a Miskolci Egyetem talajtani látványraktárát. Ez a gyűjtemény jelenleg 10 ország több mint 400 szelvényét tartalmazza. 

Eddigi munkássága során több jelentős nemzetközi kutatásban vett részt, és figyelemre méltóak a szakmai megbízatásai is. Így például az Európai Unió felkérésére elkészítette Olaszország digitális talajtérképét, majd 2000-ben OECD-ösztöndíj keretében részt vett az Amerikai Egyesült Államok Közép-Nyugati államainak digitális SOTER adatbázisának megalkotásában. Közben 2004-től megszervezte és évekig vezette az EU Közös Kutató Központjának tevékenységét segítő Digitális Talajtérképezési Munkacsoportot. Többször dolgozott vendégkutatóként az EU Isprai Közös Kutató Központjában is.

Több talajtannal kapcsolatos tudományos testület tagja. Meghívott oktatóként külföldi egyetemeken is tart előadásokat. Igen jelentős tudományos közéleti tevékenységet végez, számos talajtant népszerűsítő rendezvény megálmodója és megszervezője.

Tagja a Miskolci Egyetem Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskolájának, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Környezettudományi Doktori Iskolájának. A talajtan oktatásában és népszerűsítésében végzett munkájáért 2018-ban megkapta a Magyar Talajtani Társaságtól a Sigmond Elek-díjat. Kutató munkájának elismeréseként 2014-ben és 2021-ben a Miskolci Egyetem kiváló kutatója kitüntetést, majd 2020-ban a Miskolci Egyetemért-emlékérmet vehette át. 2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkereszti címét kapta meg, 2023-ban pedig a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Felsőoktatásért díját nyerte el.

Szemere Bertalan közéleti díj: Dr. Tóth Arnold 

Dr. Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum tudományos titkára nem érzi magát közéleti szereplőnek, bár azt elfogadja, hogy a muzeológusi, etnográfusi munkája mellett közösségi emberként – cserkészként, népzenészként, tudományos ismeretterjesztőként – sokat tehet és tett már eddig is a városért.

Tóth Arnold fiatalon cserkészvezető lett, később pedig történészként kutatta a cserkészet múltját, hagyományait. A cserkészek évekig tartó önkéntes munkájának, és Tóth Arnold kutatómunkájának köszönhető, hogy sikerült feltárni, megtisztítani a korábban gondozatlan tetemvári kistemetőt, és 2021-ben megjelenhetett az Első világháborús katonai temető Miskolcon című könyv is. 

A népzenéhez is több szálon kötődik. Családi indíttatás, majd zeneiskolai tanulmányok vezettek a táncházi muzsikáláshoz. A főleg moldvai és gyimesi csángó népzenét játszó – általa vezetett – Esztenás együttessel 2003 óta rendszeresen tartanak táncházakat, iskolai, óvodai foglalkozásokat, zenés műsorokat. Saját táncházukat – az országban szinte egyedülálló módon – már több mint húsz éve folyamatosan működtetik. Olyan közösség ez, ahol népszerűsítik, éltetik a néphagyományokat, miközben teret kapnak a fiatalok, gyakorolnak az utánpótlást jelentő zenészek, műhelymunka zajlik. Tóth Arnold a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2000-ben kapta meg a történelemtanári, 2002-ben pedig etnográfusi diplomáját. Bölcsészdoktori (PhD) fokozatát 2013-ban nyerte el az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában, ekkor írta a kéziratos vőfélykönyvekről és lakodalmi versekről szóló kötetét. Egyetemista kora óta publikál, tudományos és ismeretterjesztő műveinek száma száz fölött van.

A miskolci Herman Ottó Múzeumban 2000-ben kezdett néprajzos muzeológusként dolgozni. Később osztályvezető, aztán hat évre igazgatóhelyettes lett. Ezalatt több országos és nemzetközi konferenciát hozott el Miskolcra, így is népszerűsítve a várost a kulturális, tudományos közéletben. 2017 és 2019 között volt a múzeum igazgatója. Ebben az időszakban valósult meg a Seuso-kincs vándorkiállításának miskolci bemutatása, rekord látogatószámmal, nagy közönségsikerrel. Saját kérésére lemondott az intézmény vezetéséről, és 2019. február 1-től tudományos titkárként folytatja múzeumi tevékenységét. 2020-tól az általa vezetett „Falu a városban” kutatócsoporttal Miskolc városrészeinek XIX–XX. századi társadalomtörténetét és kulturális változásait kutatják. Ismeretterjesztő előadásaik, publikációik, készülő könyvük erősíthetik a lokálpatrióta szemléletmódot. Fontos helyet kap ebben Görömböly, Tóth Arnold választott lakóhelye, amelyről számos cikket és tanulmányt írt, folklórgyűjtést végzett, és ahol aktívan részt vesz a református egyházközség életében.

Tóth Arnold múzeumi munkáján túl aktív szerepet vállalt és vállal az oktatásban, a továbbképzésben, és a tudományszervezést is fontos feladatának tekinti. 2011 óta szerkeszti a Herman Ottó Múzeum évkönyvét, gondozza az intézmény tudományos kiadványait, számos országos szakmai testület, szervezet munkájában vesz részt. Ezek közé tartozik a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága, amelynek 2011-től a megyei referense, 2016-tól az MTA köztestületi tagja és az MTA Miskolci Területi Bizottságának néprajz-történettudományi titkára. 2016-tól 2020-ig az NKA Közgyűjtemények Kollégiumának tagja volt, 2020-ban ügyvezető elnöke lett a legnagyobb magyar múzeumi szakmai szervezetnek, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesületnek. 2019-től a néprajzi muzeológia szakág országos vezető szakfelügyelője.

Szabó Lőrinc irodalmi díj: Hajnal József 

A Mákdobáló, Rézi királylány lesz, a Sufni titkai és a Gurilla után az idei könyvhétre megjelenik Hajnal József ötödik kötete, egy újabb regényes történet a „rendszertelenség változása” idejéből. Ez is egy szépirodalmi alkotás, ennek ellenére a szerző nem szeretné, ha íróként mutatnánk be. Fontosabbnak tartja, hogy megismerhette és újságíróként mások figyelmét is felhívhatta az itteni értékekre, a tudomány embereire, a Miskolci Egyetem tudósaira.

A magyar irodalom kiválói írói, költői közül többen – például Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc – hosszabb-rövidebb ideig újságíróként is dolgoztak. Így feltételezhetnénk, hogy Hajnal József is írónak készült, amikor az egyetem befejezése után a szolnoki Néplap munkatársa lett. De azt mondja, soha nem készült írónak. Jó tanuló volt, sokat olvasott, még szavalóversenyen is indult, de leginkább a műszaki pálya vonzotta. Ezért választotta előbb a szolnoki technikumot, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, ahol a kohómérnöki karon végzett 1974-ben. De már abban az évben a Szolnok Megyei Néplap szerkesztőségében kezdett dolgozni. Az egyetemi évek alatt megerősödött benne a humán témák iránti érdeklődés. Az első írásai az egyetemi lapban jelentek meg, részt vett az filmes önképzőkörben is, és elhatározta, hogy újságíró lesz. A megyei napilapnál bejárta a szokásos ranglétrát: volt rovatvezető, olvasószerkesztő majd 1987-ban főszerkesztő lett. 1995-ben pályázat útján nyerte el a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának vezetői megbízatását.

Több interjúkötetet írt és szerkesztett. Évekig ellátta a MAB Területi Bizottságának sajtóreferensi feladatait. Jelenleg a Bányászati és Kohászati Lapok című tudományos periodika felelős szerkesztője, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Hírlevelének szerkesztője.

Ha újságot ír, könyvet szerkeszt, ha rádióműsort vagy beszélgetést vezet, olyankor a kommunikációs ismereteit is hasznosítja. Pályakezdése óta foglalkoztatta a közlés, az információcsere, a tájékoztatás törvényszerűségeinek, különböző lehetőségeinek minél jobb megismerése és alkalmazása. Így került a Miskolci Egyetem Marketing Intézetébe, ahol a marketing kommunikáció tanára lett, majd a Szociológiai Intézet keretei között is oktatta ezt a tárgyat. Az intézmény által megpályázott és megvalósított öt európai uniós projektben volt felelős a nyilvános kommunikációért.

Már diákként is megtapasztalhatta, hogy milyen sok kiváló tudós tanít vagy tanított a Miskolci Egyetemen. Annak is örül, hogy megismerhette ezeket az embereket, de sokkal fontosabb, hogy másoknak is bemutathatta őket és munkásságukat. 

Az újságírói munkája során nagyon sok olyan meglepő történetet hallott, hihetetlen élethelyzetet látott, amelyek ugyan nem tartoztak az akkor publikált témához, de nem szerette volna veszni hagyni ezeket a históriákat. Amikor megszűnt a Miskolci Rádió, lett egy kis ideje a megélt élmények felidézéséhez, feldolgozásához. Így született meg az első szépirodalmi alkotása, a mágikus realizmus jegyeit is magánviselő Mákdobáló című könyve. A 2014-es ünnepi könyvhétre megjelent kötetről írt kritikájában Putz Orsolya is külön kiemelte ennek a kötetnek a műfaji és nyelvi gazdagságát. Véleménye szerint az író azt is „demonstrálja, hogy hivatásszerűen a nyelv mestere”. (Természetesen ezt más műfajban is bizonyította, hiszen a tudomány eredményeiről, az első hallásra hihetetlen tényekről nem könnyű közérthetően, hitelesen beszélni.)

Hajnal József a rövidesen megjelenő új regényének főhősei, Bibe és Bábi is kitalált személyek, de ha valakinek ismerősök lennének, az sem véletlen. A fikciónak is hitelesnek kell lennie.

Kondor Béla képzőművészeti díj: Horváth Kinga 

Horváth Kinga képzőművész alkotásain nem látunk embereket, mégis az emberről, rólunk is szólnak ezek a képek. Hatni szeretne, elgondolkodtatni döntéseink helyességéről, figyelmeztetni a környezet iránti felelősségünkre is. 

Horváth Kinga kisgyermekként is ügyesen rajzolt. Ezért többen megkérdezték tőle, talán ő is építész lesz?! Erre ő mindig határozott nemet mondott. Pedig édesapja neves építész volt, és az édesanyja is egy tervezőirodában dolgozott, ráadásul abban a házban laktak, és ma is itt él, amelyet apai nagypapája tervezett és épített. Nagy hatással volt rá az az értékrend, vizuális világ, amely családja révén körülvette. Szívesen emlékszik anyai nagypapája is, aki jól és szívesen rajzolt. Kislányként is tisztelte az építészek munkáját, ő mégis inkább a saját útját, az önkifejezés egy másik formáját kereste. 

Középiskolásként a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban rajz szakos osztályban tanult. Ebben az időszakban Pollner Erika és Forrai András művésztanároktól, valamint Seres János, Máger Ágnes, Papp László festőművészektől kapott jelentős szakmai segítséget, útmutatást. 

A Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika és vizuális nevelés szakán előbb König Róbert grafikusművész, majd Kocsis Imre festő- és grafikusművész volt a mestere. Miután 1995-ben átvette a diplomát, még 1997-ig posztgraduális képzés keretében folytatta tanulmányait.

1995 szeptembere óta maga is tanít. Előbb a miskolci Gábor Áron Művészeti Szakközépiskola, majd a jogutód intézmény, jelenleg a Miskolci Szakképzési Centrum Kós Károly Építőipari, Kreatív Technikum és Szakképző Iskola grafika- és rajztanára. Közben 2010-tól ’14-ig a Debreceni Egyetem építészmérnök-hallgatóinak is tanított rajzot, majd 2015-ben lett a Nyíregyházi Egyetemen a Vizuális Kultúra Intézet oktatója. Így jelenleg két városban, két különböző iskolatípusban tanít.

Horváth Kinga alkotásait rendszeresen láthatjuk Miskolcon a Téli Tárlatokon és a Grafikai Triennálékon, de más városokba és külföldre is gyakran hívják kiállítani. 

Leggyakoribb témaválasztásáról is olvashatunk az Essentia Artis, a Magyar Művészeti Akadémia 2019–2022. évi művészeti ösztöndíjasainak a Pesti Vigadóban rendezett zárókiállításának katalógusában. 

„Grafikai lapjaimon, rajzaimon, fotóimon – több mint két évtizede – létező, vagy mára már csak létezett kapuk, lépcsők, kőfallal határolt utak, sajátos történetű és atmoszférájú terek, természeti képződmények, emberi tevékenység nyomait is őrző tájrészletek jelennek meg eredeti környezetükből kiragadva, a kifejezés érdekében formálva, hogy a jelképek világába vezetve személyes gondolatok, érzések közvetítőivé válhassanak. Olykor tudatosan keresett, olykor pedig véletlenül megpillantott téri szituációk, motívumok ezek, amelyek önálló múlttal, kulturális vonatkozással, közeggel rendelkeznek. Szeretném, ha mindebből számos vonást megőrizve, a rézlemezbe maratott felületek változatossága és a papírra acél tollheggyel közvetlenül húzott vonal tiszta dinamikája által, munkáim révén barangolásra, felfedezésre, elmélkedésre, döntések meghozatalára késztetnének és mesélnének az emberről, életének állomásairól, környezetéhez való viszonyáról, valamint beszélnének felelősségéről…”

A művész munkásságát elemezve Láng Eszter képzőművész, művészeti író a Műút folyóirat 2016/58. számában megjelent A táj redukált szépsége című tanulmányában is felhívta a figyelmet erre az alkotói szándékra. Véleménye szerint „Horváth Kinga valószínűleg nem akar semmi direkt üzenetet közvetíteni. Ő ’csak’ kérdésekre ösztönöz, talán nem is szándékosan, de mindenképpen úgy, ahogyan jó művészek teszik, tehát nagyon áttételesen, nagyon közvetett módon. Vagy még inkább: csak megállít, és a lehetőséget adja meg a kérdezésre, gondolkodásra…”
Horváth Kinga Rejtőző történetek című önálló kiállítása május 9-től szeptember 1-ig látható a Miskolci Galériában, a Rákóczi-ház nagytermeiben.

Reményi Ede zenei díj: Báthori László

Báthori László rockzenésznek készült, több zenekarban is játszott, majd egy jelentősnek tűnő pályamódosítás következett. Pedagógus lett, de éppen a rockzenének köszönhetően nagyon sok gyereknek át tudja adni a közös éneklés örömét, meg tudja szerettetni a zenét. Az általa alapított Twist Olivér Kórus 1994 óta állandó résztvevője a miskolci kulturális rendezvényeknek, és más településeken, nagyszabású koncerteken is gyakran szerepelnek.

A rockzene teljesen áthatja Báthori László életét. Jól mutatja ezt a Twist Olivér Kórus rockgyerekek.hu honlapján megjelent bemutatkozása is. Mintha a legfontosabb életrajzi adatai is ahhoz igazodnának. Így kezdi önéletrajzát: „1954-ben, a rockzene kialakulásának évében születtem Szerencsen, akkor, amikor Magyarországon a műfaj még nevében sem élt. A ’60-as végén, a jóapámtól kapott gitárnak köszönhetően már általános iskolásként életem részévé vált a rockzene, s mindmáig kíséri életemet. A szerencsi gimnáziumban már saját zenekarban, a Démonban gitároztam.” 1975-ben Budapestre költözött abban a reményben, hogy ott majd megtalálja mindazt a lehetőséget, amelyeket felhasználva fejlesztheti elméleti, gyakorlati ismereteit. Tévedett.

„Hamar rá kellett azonban döbbennem, hogy gitárral, felszereléssel, dalokkal, ambícióval, de pénz és patrónus nélkül még a második vonalig sem lehetett eljutni”– tekint vissza az indulás kudarcaira. Közben megkapta a katonai behívót, így hosszabb szünet következett. Leszerelés után a régi zenekar újra megszólalt. „A zenélést hivatásunknak tekintettük, bár megélni csak szülői segítséggel tudtunk belőle.” Szakmai pályafutásának következő jelentős eseménye volt, amikor 1980-ban belépett az akkor újjáalakuló miskolci Reflex együttesbe. A következő közel két év életének meghatározó időszaka lett. Neves együttesek előzenekaraként bejárták az országot, önálló szerzeményekkel is bemutatkoztak, de lemezfelvételhez nem jutottak, az országos ismertség elmaradt, Végül a Reflex feloszlott. Mindenki megpróbálta a maga útját járni. 

Báthori László 1982-ben a sárospataki tanítóképző hallgatója lett, a választott szakkollégiuma pedig az ének-zene. Amikor elkezdett tanítani, mindjárt tudta, hogy rockzenei ismereteit hasznosíthatja az énekórákon. Azt tapasztalta, hogy a gyerekek nem tudják türelmesen végighallgatni a komolyzenei műveket. De megváltozik a helyzet, ha mondjuk Emerson, Lake and Palmer feldolgozásában hallják a klasszikusokat. Az autentikus népdalokat sem könnyű minden diákkal elfogadtatni. De ha a Republic együttes népzenei albumát vagy Sebestyén Mártának a Deep Forrest-tel készített lemezét hallgatják, mindjárt élvezik a népzenét.

A Twist Olivér Kórus 1994-ben lépett fel először. Akkor vette fel az addig 33. számú iskola a Széchenyi István nevet. Nagy meglepetés és nagy siker volt az ünnepi előadásuk, mert nem hagyományos kórusművet adtak elő, hanem rockdalokat énekeltek.

A kórussal már 1995-ben a Budapest Sportcsarnokban szerepeltek akkori sztárok társaságában. Miskolc szinte valamennyi fontos helyszínén énekeltek. Meghívták őket a Miskolci Sportiskola avatójára is, de előtte Báthori Lászlót felkérték az iskola indulójának megírására. (A zenei alapokat amerikai barátjával, az éneket az Avasi Gimnázium fiúkórusával vették fel.) Az emlékezetes szereplések közül mindenképpen kiemelkedik, hogy szerepelhettek a NOX-koncerten, és 2008-ban 6500 néző előtt együtt énekelhettek a Republic együttessel.

Déryné színházi díj: Lajos András

Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház tagja 2020-ban a Feketeszárú cseresznye című előadásban játszott szerepéért, a módos szerb gazda, Veliszavljevics Dusán megformálásáért a miskolci közönségtől megkapta az év színésze elismerést. Ez az előadás 2023-ban a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Szemle Plusz versenyprogramjának győztese lett, és a legjobb főszereplőnek járó díjat Lajos András kapta meg. A színész legutóbbi bemutatója Miskolcon egy fergeteges bohózat, a Kölcsönlakás volt, de láthatjuk történelmi témájú drámában, zenés darabokban, televíziós sorozatban és az egyszemélyes mesélőszínházi előadásain is.

Lajos András gyermekkorát a felvidéki Dunamocson töltötte. Első színházi élményei a Komáromi Jókai Színházhoz kötődnek. A Selye János Gimnázium végzős tanulója volt, amikor a Gimisz Diákszínpad tagjaként a Kiss Péntek József által rendezett A dzsungel könyve című előadásban Balut, a medvét játszotta. Ezért az alakításáért a Jókai Napokon megkapta a legígéretesebb fiatal színésztehetségnek járó Ferenczy Anna-díjat. Érettségi után a budapesti Új Színház stúdiósa lett, majd 2000-ben megkezdte tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Hegedűs D. Géza és Révész Ágota osztályában. Egyetemi hallgatóként a Pesti Színházban a Varrónők című előadásban debütált. 2004-ben a Vígszínházhoz szerződött, és a kisebb szerepek után D´Artagnant alakíthatta A három testőrben, majd Pán Péter lehetett a mesemusicalben, katona a Körmagyar című Kornis Mihály-bohózatban. Közben vonzó ajánlatot kapott, új utakat kereső, kísérletező Bodó Viktor színész-rendezőtől, így 2010-ben a Szputnyik Hajózási Társaság, Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet–Labor tagja lett.

„Szputnyikos éveim alatt az is nagyszerű kalandnak tűnt, hogy évente egy-egy próbafolyamatot Grazban élhettem át, mivel a grazi színházzal koprodukcióban minden évben készítettünk egy előadást, amelyet a műsoron tartásáig az ottani színházban játszottunk. Grazi tartózkodásom alatt szakmailag is gyarapodtam és a német nyelvtudásom is sokat fejlődött. (…) Mivel azonban a független társulat anyagi helyzete egyre bizonytalanabbá vált, immár két gyermek megélhetéséért felelős apaként inkább visszamentem a Vígszínházba”– nyilatkozta a színész pályájának erről az időszakáról a felvidéki Múzsa (muzsa.sk) című lapnak. Két évad után olyan szerepajánlatokat kapott, hogy úgy érezte tovább kell lépnie, így lett 2015-ben a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja. Az első itteni évadban megkapta a Zorba, a görög című musicalben Nikó, az író szerepét, majd következett egy Caragiale-vígjáték, a Zűrzavaros éjszaka. Emlékezetes alakítása volt a Kivilágos kivirradtig Shöller Karcsija, a Csongor és Tünde Balgája, a világhírű musical, a La Mancha lovagja kedves és megmosolyogtató fegyverhordozója, Sancho Panza. Tehetségének, felkészültségének, énekhangjának, tánctudásának és persze a folyamatos tanulásnak, gyakorlásnak köszönhetően ő lett Mágnás Miska a Szirmai Albert-operettben, majd főszerepet kapott a 2021-ben bemutatott, és azóta is műsoron tartott Producerek című musicalben, és 2022 óta Pilátusként láthatjuk a Jézus Krisztus szupersztár-előadásokon. 

A színházi munkája mellett több önálló estet, pódiumműsort is készített, és a Felvidékkel sem szakadt meg a kapcsolata. Varga Emese, a komáromi színtársulat dramaturgja hívta fel a figyelmét Soóky László Egy disznótor pontos leírása című monodrámájára, és a közös munka eredményeként megszületett a számtalan fesztiválon, színházi találkozón – és a Miskolci Nemzeti Színházban is – nagy sikerrel játszott előadás. Az idén február végén Budapesten a Bethlen Téri Színház Vendégváró Fesztiválján a felvidéki színházi műhelyek mutatkoztak be, ahol a Dialóg nonprofit szervezet képviseletében Lajos András két Soóky László-darabbal is vendégszerepelt. Az egyik volt a Papa különböző hangszereken hegedül című előadás, a másik pedig pedig A bőgős fia meg az ördögök című felnőtteknek szóló pajzán mese. A következő évadban három új előadásban láthatja Lajos Andrást a miskolci közönség.

Miskolc Város Építészeti Alkotói díj: Szász Csaba

Az építészet alapvetően művészi tevékenység, de a szakmai felkészültség mellett jogi ismeretekre is szükség van ezen a pályán – állítja Szász Csaba, aki kollégákkal együttműködve több miskolci épület tervezésében is részt vett. A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium bővítési terveiért szerzőtársival együtt megkapta a Szeghalmy Bálint Építészeti Alkotói Díjat.

Szász Csaba szakmai felkészülése a képzőművészettel kezdődött. Ügyesen és örömmel rajzolt, a kreativitását már a Fazekas-iskolában is elismerték tanárai. Nyolcadik után a Kossuth Gimnáziumban speciális rajz szakon Mezei Zsuzsa és Bacskainé Oláh Klára művésztanárok irányításával folytatta tanulmányait. Erre az időszakra úgy emlékszik vissza, hogy délutánonként a legtöbb időt a gimnázium tetőtéri műtermében töltötték. Társaival együtt szenvedélyesen festettek, rajzoltak. Szerette ezt a tevékenységet, de nem érezte, hogy ez lenne számára az önkifejezés lehetősége. Mivel a reál tárgyak is érdekelték, úgy gondolta: az építészet lesz a neki való pálya. Mintha csak megerősítette volna, amit a magyar származású világhírű francia építész, Pierre Vago is megfogalmazott: „…fontos küldetés az építészé, aki egyszerre idealista és realista”. De Szász Csaba most már azt is tudja, a művészeti alapokon, a mérnöki felkészültségen túl nagyon sok jogszabály, helyi rendelet ismeretére is szükség van ahhoz, hogy sikeres legyen ezen a pályán.

Érettségi után a győri Széchenyi István Egyetemen folytatta tanulmányait, 2009-ben kapta meg az építészmérnöki diplomát. Szakirányú továbbképzésként 2017-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen épületenergetikai szakmérnöki oklevelet szerzett. Első munkahelye a miskolci Hadas Műterem volt, ahol avatott kollégák mellett ismerhette meg az iskolában nem tanulható szakmai fogásokat, összefüggéseket, apró titkokat.  Később egyéni vállalkozóként is eredményesen dolgozott számos miskolci építésszel. Kollégái szerint munkatársaival – legyenek azok építészek vagy szakági mérnökök – közvetlen, korrekt, egymást kölcsönösen elismerő viszonyt ápol. Szakmai együttműködések keretében számos jelentős miskolci ipari és középület tervei kerültek ki keze alól. Ezek közül figyelmet érdemel a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium épületének bővítése. Ezért a munkáért a B.-A.-Z. Vármegyei Építész Kamarától – két szerzőtársával, Szunyogh László és Taba Benő építészekkel együtt – megosztva megkapta a Szeghalmy Bálint Építészeti Alkotói Díjat.

Szász Csaba aktív közösségi emberként részt vesz a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Építész Kamara munkájában, 2020 óta a kamara elnökségi tagja. A BHS Logisztikai Központja Szikszó határában a Peka Bau 2000 Kft-vel közösen készült, melyet az utóbbi két évben további nívós ipari épületek követtek, például az Axiál FIZ telephelye Felsőzsolcán. 

Az M1 Fitness épületének tervezőjeként Miskolc szabadidős sportéletében is letette névjegyét. 2020 óta Miskolc város tervtanácsának tagja. Szakmai konferenciák aktív résztvevője. A város által kiírt, a Számozott utcák területének fejlesztése elnevezésű építészeti tervpályázatra Hubay Dórával közösen készített munkáját a zsűri megosztott 3. díjjal ismerte el.

Kreativitásának, művészeti felkészültségének köszönhetően – formatervező feleségével együttműködve – az építészeten túli design területén is otthonosan mozog. 2020-ban alapította meg a Maxout Design Kft.-t. Referenciamunkái megtalálhatók az interneten a www.maxout.hu címen.

Bizony Ákos Kitüntető Jogi Díj: Prof. Dr. Prugberger Tamás

A tudományos elismertségét, segítőkészségét, hallgatóbarát jellemét bizonyítja, hogy több mint 50 doktorandus témavezetője volt, akik közül számosan szereztek tudományos fokozatot. Prof. Dr. Prugberger Tamás pályafutása során több egyetemi, országos és nemzetközi elismerésben részesült.

Prugberger Tamás Szombathelyen született, ott végezte elemi és középiskola tanulmányait. Érettségi után, 1955-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, 1959 júniusában „summa cum laude” minősítéssel szerzett doktori címet. Disszertációját „A bűnözés elleni küzdelem generál- és speciálpreventív eszközei” címmel készítette, amellyel egyetemi pályadíjat is nyert. 1960 óta rendszeresen publikál. Az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga letételével párhuzamosan szövetkezeti jogtanácsosi munkakörbe került, ami egyfajta fordulópontot jelentett életében, hiszen érdeklődése innentől kezdve egyre inkább a mezőgazdasági és a szövetkezeti jog, valamint az ezek kapcsán felmerülő polgári jogi kérdések felé terelődött.

1972-ben került félállásban a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára egyetemi adjunktusként, és ezzel párhuzamosan főállású vezető jogtanácsosi pozíciót töltött be az Állami Biztosító Baranya Megyei Igazgatóságán egészen 1974-ig, amikor főállású egyetemi adjunktus lett. Két évig az Állam- és Jogelméleti Tanszéken, majd ezt követően 1976-ig a Mezőgazdasági Jogi Tanszéken oktatott. 1974-ben védte meg kandidátusi értekezését, melynek címe „Tagsági megállapodások a szövetkezetekben”, és amely 1979-ben könyv formájában is megjelent. 1976 és 1989 között dolgozott a Szövetkezeti Kutató Intézetben tudományos tanácsadói munkakörben.

Ebben az időszakban írta meg akadémiai doktori értekezését „Belső vagyoni és vállalkozási jellegű jogviszonyok az önkormányzati jellegű vállalatoknál” címmel, amelyet 1990-ben védett meg sikeresen. Prof. Dr. Prugberger Tamás tagja az MTA köztestületének, tudományos aktivitását jelzi, hogy közel 500 tudományos közlemény szerzője, illetve társszerzője. Tudományos eredményeit számos konferencia, nemzetközi tanácskozás, előadás keretében tárja a tudományos közvélemény elé. 1989-ben kapott meghívást a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára.

Kezdetben egyetemi docensként, 1990 őszétől pedig egyetemi tanárként vesz részt a kar oktatási, kutatási tevékenységében és több évtizeden keresztül, 2002-ig volt a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete keretei között működő Agrár- és Munkajogi Tanszék vezetője. Ezzel párhuzamosan 1995 és 2002 között a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Gazdasági Jogi Tanszékét is vezette. 2007-től a Miskolci Egyetem állam- és jogtudományi professor emeritusa. Oktatói munkájának elismeréseként 2005-ben Mester tanári kitüntetést kapott. 2016-ig a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsának aktív tagja volt.

Prof. Dr. Prugberger Tamás a tudományos közéletben is hallatja hangját, mindig hozzászól fontos témákhoz, a jogról és a jogrendről vallott elképzeléseit áthatja az életet tisztelő és élni szerető ember érzékenysége. 
Magyarország köztársasági elnöke 2016. március 15-én a jogtudományok, főként a munkajog és a szövetkezeti jog területén kiemelkedő, nemzetközi szinten is nagyra becsült tudományos életműve, valamint műhelyteremtő egyetemi oktatói munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta számára. A Miskolci Egyetem díszpolgárává 2023-ban választották.

Benkő Sámuel díj: Dr. Fehér Annamária

„Boldog vagyok, hogy orvos lehetek, boldog vagyok, hogy gyermekeket gyógyíthatok, boldog vagyok, hogy szeretnek. Gondolom azért, mert én is nagyon szeretem a kisbetegeimet” – fogalmaz a Benkő Sámuel-díjjal kitüntetett gyermekorvos.

Fehér Annamária az általános és középiskolát Miskolcon végezte. Már a gimnáziumi tanulmányai idején írt olyan pályázatokat, melyekben az egészséges életvitelt és az egymásra figyelést hangsúlyozta. Az érettségi után 1971-ben kezdte el az orvosi egyetemet Debrecenben, ahol elsőként kapcsolódott be a tudományos diákköri munkába, és végzett tudományos kutatómunkát a Patológiai Tanszéken. 1977-ben szerezte meg az általános orvosi diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen; 1981-ben ugyanitt gyermek- és csecsemőgyógyász, 1986-ban Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen endokrinológiai szakvizsgát tett; 1995-ben a SOTE-n gyermekpulmunológusként, 1996-ban a DOTE-n diabetológusként, majd 2003-ban a Miskolci Egyetemen jogi szakokleveles orvosként szakvizsgázott. 

Az orvosegyetem elvégzése után 1977-ben került medikusként Miskolcra a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Korház pulmonológiai, diabetológiai akut és krónikus gyermekosztályára, ahol Prof. Dr. Velkey László iskolájának tanítványa lett, és a sors adta, hogy az egyetemen elkezdett tudományos munkát a gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatban Prof. Dr. Madácsy László tanár úr mellett folytathatta, akinek munkáját példaértékűnek tartotta.

A gyermekgyógyászati szakvizsga megszerzése után sok kihívás várta a kórházban, a napi feladatok  mellett a nővérképzőben oktatott, betegeket üdültetett. Módja volt egész fiatalon külföldi kongresszusokon előadást tartani, ugyanakkor nem félt Ózdon osztályt vezetni, amikor azt a körülmények megkívánták. Később több szakvizsgát szerzett, endokrinológusként és diabetológusként közös vizsgálatokat végzett Prof. Dr. Orosz Lászlóval és Prof. Dr. Barkai Lászlóval a gyerekkori diabetes korai szövődményeinek korai felismerésére és társuló betegségek feltárására. Közben az Egészségügyi Minisztérium delegálására 1987-től 4 évig Líbiában dolgozott.

1991-ben visszatért a B.-A.-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekosztályára, mostani rövidítésben a GYEK Belgyógyászati Osztályára, ahol azóta is szakvizsgáinak megfelelő profiljában gyógyít, mellette szakrendelést is ellát.

1993 után több ízben volt Kanadában, hogy a sürgősségi ellátásba is betekintsen, és az ott tapasztaltakat itthon is meghonosítsa. Bár többször lehetősége lett volna külföldön maradni, mindig az vezérelte, hogy álmait itthon valósítsa meg. Hazajött, hogy a magyar egészségügyért dolgozhasson.

Jelenleg legfontosabb feladatának a rezidensek sürgősségi munkába történő bevonását, önálló döntési jogköreik felügyelet alatti bővítését tekinti, ez jelenti a jövőt is számára. 2020-ban a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj Életműdíját vehette át, mellyel az orvosi szakma legelhivatottabb képviselőinak munkáját ismerik el. Ezt a díjat minden évben olyan orvosnak ítéli oda a zsűri, aki rendkívüli odaadással, tudományos igényességgel és humanitárius szemlélettel viseltetik a páciensei iránt, és Szent-Györgyi Alberthez hasonlóan inspirálja és tanítja a környezetében dolgozó fiatalabb orvosokat.

Sikerének titka a teljes elhivatottság a pályája iránt, a segítőkézsége, empátiája minden elesett iránt, a betegek szeretete és tisztelete. Lelkiismeretességével kivívta mind a szakma, mind a betegek elismerését és szeretetét.

Benkő Sámuel díj: Gálné Pataki Zsuzsanna Gabriella 

A munkája, a hivatása elválaszthatatlan a szenvedélyétől, amely fáradhatatlanul hajtja előre a mai napig. 36 éves pályafutással a háta mögött elkötelezett amellett, hogy tudását, tapasztalatát mások szolgálatába állítsa. Gálné Pataki Zsuzsanna Gabriella az egészségügy, az oktatás mellett az idősellátás területén is kimagaslóan teljesít.

„Miskolc városa örökre összefonódott az életemmel. Hollóházáról, kollégistaként érkeztem a városba, majd itt töltöttem el középiskolai éveimet a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában. Ez az időszak mérföldkő volt számomra, és új fejezetet nyitott az életemben. 

Első munkahelyem a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház sebészeti osztálya volt, ahol rengeteget tanultam, miközben formálódott a hivatásom. A családalapítás után a munkám Tokajba szólított, ahol 20 éven keresztül dolgoztam a szociális ellátás területén intézményvezető főnővérként, majd igazgatóhelyettesként. Ezek vezetői feladatok lehetővé tették, hogy a hivatásom szeretete mellett a vezetői attitűdömet is kiteljesíthessem.

Hiszek az élethosszig tartó tanulásban, én magam is ezt képviselem kollégáim felé. Diplomás ápolói, majd szociális menedzseri végzettséget szereztem. Az elméleti tudás megszerzése mellett elengedhetetlennek tartom a gyakorlati tapasztalatok folyamatos bővítését. A XXI. század idősellátása, a folyamatosan változó jogszabályi környezet megkívánja a naprakész szakmai tudást, ezért szociális szakvizsgát tettem idősellátásból. Vezetői munkám mellett szívügyemnek tekintem a fiatal generáció tanítását, oktatását. Szakmai vizsgákon vizsgaelnökként tevékenykedem.

rioritás számomra, hogy a leendő egészségügyi szakdolgozók jól felkészültek legyenek, biztos tudással érkezzenek az egészségügyi és szociális ellátás valamennyi területére. Elhivatott vagyok az egészségügyi pálya és az ápolás ügye iránt. A Magyar Ápolási Egyesület megyei elnökeként és régió vezetőjeként teljes szívvel képviselem és segítem a szakdolgozókat. Aktív tagja vagyok a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának.

2013-ban az ápoláshívatás iránti elköteleződésem és a tudásátadás vágya visszavezetett Miskolcra, egykori szeretett iskolámba, a Ferenczibe. Az oktató, nevelő munka mellett osztályfőnökként, versenyre felkészítő szaktanárként és mentortanárként is kiteljesedtem. A kollégáim munkáját a szakmai munkaközösség vezetőjeként segítettem. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán okleveles egészségügyi tanári mesterfokozatot szereztem, így bővítve tudásomat.

A szívem egyik része a pedagógushívatásé, másik része viszont az idősellátásé. 2021-től a Szépkorúak Háza Idősek Otthona ügyvezető igazgatójaként gondoskodom az idősek professzionális ellátásáról. Az életem legfontosabb állomásai mind Miskolchoz kötődnek, itt találtam meg a helyem, és hiszem, hogy itt teljesedtem ki igazán. Közben a pedagógusi pályát sem hagytam el, folytatom a tanítást egykori iskolámban, és oktatok a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karán is.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy méltónak találtak erre a díjra. Ez az elismerés nem csupán nekem szól, hanem mindazoknak, akik velem együtt dolgoztak, bátorítottak, támogattak az elmúlt évek során. Köszönöm a segítségüket és a türelmet. Óriási felelősséget ró rám az a bizalom, amellyel nekem ítélte Miskolc városa ezt a szakmai díjat. A kapott elismerés megerősít abban, hogy a jövőben is elkötelezetten folytassam munkámat. Hiszem és vallom, hogy amit adok magamból, tudást, emberséget és szeretetet – az ezüstgeneráció tagjainak, tanítványaimnak és kollégáimnak –, azt kapom vissza. A számtalan pozitív visszacsatolás számomra iránytű, amely azt mutatja, hogy jó helyen vagyok, és jó úton járok.” 

Pedagógiai díj: Balázs Tímea

Az ország jövője a tanult emberektől függ – vallja Balázs Tímea. A ma már nyugdíjas pedagógus 37 éven át tanított a bulgárföldi iskolában. „A legközvetlenebb környezet életünkben a család. Felnevelő és útravalót adó erő, meghatározó egy ember életében – kezdi a bemutatkozást Balázs Tímea.

– Én ezt kicsi korban a nagymamáimnál találtam meg Bódvaszilason. Édesapám a fegyveres erők tagja volt, vámőrként dolgozott. Abban az időben többször kellett költöznünk akár az ország távoli határára is. Ezért az állandóság miatt gyakran voltam a nagymamáknál. A falusi iskolában kezdtem az első osztályt. Ott tanultam meg az írást, az olvasást, a barátkozást, a beszélgetést, a játékokat, vagyis az élet legfontosabb dolgait. Pályaválasztásomban biztos szerepe volt elsős tanító nénimnek, Hajdu Béláné Mária néninek, aki évtizedeken keresztül tanította a falu elsőseit. Nyugalma mindig példa maradt számomra. A felső tagozatot és a középiskolát már Miskolcon végeztem. Azokban az években megéltem a közösséghez tartozást, a diákszokásokat is értékeltem, ugyanakkor a négy középiskolai év életem legszörnyűbb időszaka volt. Érettségi után három év kellett ahhoz, hogy kiheverjem az ott szerzett traumát, és jelentkezni merjek Sárospatakra a tanítóképzőbe. Előtte három csodálatos évet dolgoztam a ZÖLDÉRT-nél. Máig hálás vagyok a munkaügyön eltöltött időszakért. Emlékezetes éveket töltöttem Sárospatakon. A szakmára felkészítés mellett minden tanár példamutatást adott emberségből is. Ott kaptam vissza önbecsülésemet. Életem a diploma után az elakadáson, az újra induláson, a tervezésen keresztül vezetett előre. A tanítást nem külső kényszerként éltem meg, hanem a belső azonosulás munkálkodott bennem. Nemcsak szóval és nyelvvel, de cselekedetekkel igyekeztem segíteni a tanulókat. A szülőkre mindig számíthattam.”

Balázs Tímea pedagógiai tevékenységében mindig a tanulók egyéni képességeire alapozó egyéni fejlesztés kapott prioritást, és ezt a munkát szívvel-lélekkel végezte a tanulók fejlesztése érdekében önként, akár saját szabadideje terhére is. Tanítási módszere kapcsán Simon András egyvonalas grafikáit említi példaként. „Ezeknek a rajzoknak különös kifejezőerejük van. A témákat egyszerűen ragadja meg. Nincs bennük semmi felesleges. Mindennapi beszédemben és a tanítás során én is arra törekedtem, hogy gondolataim érthetőek és világosak legyenek. Az alsósok koruknál fogva is ezt igényelték. A közérthető megfogalmazás nem zárja ki a mély gondolati tartalmat, így akár már kicsi korban is megértik a gyerekek a mondanivaló lényegét.”

Balázs Tímea felkészült, elhivatott, precíz, igényes, felelősségteljes, távlatokban gondolkodó, tudatos, kitartó, következetes, gyermekszerető, és életfelfogásában, életvitelében is példát mutató tanítónő, aki igazi lokálpatrióta, a város szerelmese. Nyugdíjba vonulása után is aktív. Összefogja volt iskolájának nyugdíjas pedagógusait, találkozókat, bükki túrákat szervez.

„2012 szeptemberében el sem tudtam képzelni, hogy a csengőszó már nem nekem szól. A bulgárföldi iskolában töltött 37 év nagyon hosszú idő ahhoz, hogy az ember ne könnyen tegye túl magát ezen a tényen. Igyekeztem, hogy mindig lehessen rám számítani. A tanítás mellett versenyekre készítettem fel a gyerekeket. Számos vetélkedőn vettünk részt. Rendszeresen kirándultunk. Gyaloglásaink során megtanulták a gyerekek, hogy a természetben is nagy rend van. Felejthetetlen élményként maradtak meg a hazai és külföldi táborok. Például a 15 vándortábor, később az állótáborok és a tátrai túrák.

Nyugdíjas éveimben a nyugalmat keresem, de nem a tétlenséget. Lassan eljön az idő, amit Flaubert így fogalmazott meg: „…békén kell tűrnünk a bajt, visszagondolva a szép napokra, és váltig remélve”.

Pedagógiai díj: Balga Tiborné

Kezdettől fogva azon munkálkodik, hogy olyan légkört teremtsen, melyben a gyermekek biztonságban érzik magukat, figyelmet és szeretetet kapnak, tudják, hogy számít a véleményük, érzésük, fontos a személyiségfejlődésük. Balga Tiborné – tanítványai számára Kati néni – csaknem 30 év tapasztalatát ötvözi a folyamatos megújulásra való törekvéssel.

„A középiskolai tanulmányomat követően a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán végeztem tanítóként. 1995 óta dolgozom a miskolci Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskolában. 2016-ban a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen közoktatás-vezető szakvizsgát tettem, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen elvégeztem az angol nyelvi tanító szakot. Több mint tíz éve vagyok alsós munkaközösség-vezető. Az iskola tanulmányi és szabadidős tevékenységeit tervezem és koordinálom. Az éves beiskolázási program aktív részese és szervezője vagyok, többek között az idén kilencedik éve sikerrel zajló Mikulás-csalogató versmondó és dalversenynek, melyet nagycsoportos óvodások részére szervezünk. Fontos számomra a rászorulók segítése. Én vezetem az iskola jótékonysági csoportját, mellyel elsősorban a rászoruló gyermekeket és az időseket támogatjuk.

Tizenkét éven át az iskola jeges osztályainak osztályfőnökeként számos kiváló sportoló fejlődésének voltam stabil háttere és támogatója. Sikeres tanítványaim között van a magyar női jégkorong-válogatott, a magyar szinkronkorcsolya-válogatott, a Miskolci Jégvirág Korcsolya Klub szinkronkorcsolya-csapatának és a DVTK Jegesmedvék jégkorongcsapatának és utánpótlás csapatának több tagja is.

Diákjaim a sportsikerek mellett tanulmányi versenyeken és a továbbtanulásban is eredményesek, városi, vármegyei és országos versenyeken érnek el helyezéseket. A tehetséggondozás mellett természetesen segítem a felzárkóztatásra szoruló gyermekeket is.

Iskolánk speciális olvasás- és írástanítási programjához készítettem munkafüzetet, melyet több éve használnak sikerrel kollégáim is. A munkafüzetben saját verseim is szerepelnek. Régóta írok verseket és meséket, melyeket beépítek a tanórákba is. Volt több olyan gyermek, aki az általam írt verssel, mesével nyert szavaló-, illetve prózamondó versenyt.

A mindennapi szakmai munkám mellett nagy gondot fordítok tanítványaim érzelmi nevelésére is. Szívügyem a közösségépítés, osztályaim igazi csapattá, közösséggé formálódnak az általam szervezett családi és osztályprogramok során. Rendszeresen szervezek olyan eseményeket is, melyeken az osztály tanulói mellett a családtagok is részt vesznek, így a negyedik év végére nem csupán a gyermekek, hanem a szülők közt is szoros barátságok köttetnek.

A gyerekeket egyenként próbálom megismerni és kezelni. Problémák persze mindig akadnak, amit először átgondolok pedagógusként, aztán megnézem, mit tennék, ha az én gyermekemről lenne szó. Így sokkal árnyaltabb lesz a kép. Felemelni és nem letörni szeretném őket. Mindennapi eszközöm a humor, ami sok nehéz helyzeten átsegít engem és a gyerekeket is. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy a gyerekek érzik, hogy szeretem őket. Akkor vagyok elégedett és boldog a munkámban, ha látom, hogy a gyerekek is boldogok.

A jövőmet is a gyermekek közt, pedagógusként képzelem el. Úgy gondolom, hogy rengeteg ötletem, tervem van még, amit egy osztályközösségben, vagy akár nagyobb, szélesebb körben is meg tudnék valósítani.
Hálás vagyok a családomnak, szüleimnek, férjemnek és két nagylányomnak, hogy szeretetteljes, biztos hátteret nyújtanak számomra. Sok kiváló kollégámnak, akik nem csupán példaképeim, hanem barátként is támogatnak, tanítványaimnak, akiktől rengeteg szeretetet és inspirációt kapok a mindennapokban.

Ez a díj rendkívül fontos számomra, hiszen abban erősít meg, hogy az az általam végzett munka nem csupán a kisebb közösségem számára, hanem szeretett szülővárosom, Miskolc számára is látható és értékes.”

Pedagógiai díj: Tóth György 

Családtól kapott indíttatásnak, a népművészet, ezen belül is a néptánc iránti érdeklődésnek köszönhetően kezdett el táncolni Tóth György az Avas Néptáncegyüttesben, majd a tánc nyújtotta élményt megismerve a néptáncoktatás élete elválaszthatatlan része lett, hivatásává vált.

Tóth György gyermekévei zempléni falvakhoz, városokhoz kötődnek, Szerencsen született Mádon és Sárospatakon járt általános iskolába, majd a miskolci Bláthy Ottó Villamos-energiaipari Szakközépiskolában érettségizett. Középiskolás évei alatt kezdett el táncolni az Avas Néptáncegyüttesben, emellett 1982-ben a Szinvavölgyi Néptáncegyüttes szólistája is volt. Civil foglalkozása mellett először táncházvezetői, néptáncoktatói tanfolyamot végzett, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógusi szakán kapott oklevelet.

Oktatott Mádon, Mezőcsáton, a Miskolci Munkácsy Mihály Általános Iskolában, majd az 1992/93-as tanévtől az akkori 33. Számú Általános Iskolában, ahol szakmai segítségével indult meg először a komplex művészeti képzés, a néptánc tagozat szervezése, majd az alapfokú művészetoktatás megindítása a néptánc tanszak keretében. Az általános iskolai képzés 2004-től kibővült a táncművészet területén a társastánc és a moderntánc tanszakkal, illetve a képzőművészet területén a grafika és festészet és a színjáték tanszakkal, melynek intézményegység-vezetője lett.

A székhely, az Avastetői Általános Iskola és Alapfokú művészeti Iskola Széchenyi István Általános és Alapfokú Művészeti Tagiskolája, és több telephely tekintetében 500 tanuló képzését végzi az intézmény 6-tól 22 éves korig, Tóth György ezt a munkát koordinálja, és szakmailag felügyeli kiváló eredménnyel. Példájára, segítségével tanítványai közül többen néptáncpedagógusként végeztek a Magyar Táncművészeti Egyetemen.

Főfoglalkozású munkaviszonya mellett 1993 és 2017 között művészeti vezetője volt az Avas Táncegyüttesnek, amelyben intézménye több tanulója is részt vesz a mai napig. Ezzel párhuzamosan több intézményben folytatott oktatói tevékenységet szerte a megyében, többek között a miskolci Szemere Bertalan Művészeti Gimnáziumban, a szikszói Petőfi Sándor Művelődési Központ, Könyvtár és Művészeti Iskolában, a Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Általános Iskola és Könyvtárban, a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban.

2009-ben elvégezte a közoktatási vezető képzést, majd a leendő néptáncoktatók munkájának segítése érdekében a Magyar Táncművészeti Főiskola képzésén mentortanár oklevelet is kapott. 2015-ben megpályázta és a művészeti iskola elnyerte a „Magyar Táncművészeti Egyetem Partnerintézménye és Gyakorlóhelye” címet, ezt követően még kitüntetéses eredménnyel elvégezte a Magyar Táncművészeti Egyetem okleves tánctanár mesterfokozatú képzését is, feltéve a koronát pályafutására. 

Sikereiről szerényen azt mondja: „…biztos nem tudtam volna elvégezni a táncművészetit sem, és nem táncolhattam volna el annyi mindent, ha nem vagyok rá képes. Szorgalom, kitartás, nyilván ezek kellenek. Gondolom, annak is köszönhetem, hogy ez lett a hivatásom, hogy sosem adtam fel, és persze jó oktatóm is voltak, úgy Stoller Antal, mint Falvay Károly.”

Tóth György vezetésével az eltelt évek során az Avas Néptáncegyüttessel, és az iskolai csoportokkal a hazai fesztiválok mellett rendszeres résztvevője a külföldi fesztiváloknak is: szép sikereket értek el többek között Törökországban, Lettországban, Spanyolországban, Görögországban, Franciaországban, Szlovákiában, Csehországban, Németországban, Lengyelországban, Portugáliában, Olaszországban. Elismerései közül kiemelkedik táncosként a francia Annemasse-ban kapott Aranypálma nagydíj, művészeti vezetőként legjobb külföldi együttes díja, amit Lettországban vehetett át, valamint a Portugáliában rendezett Nemzetközi Néptáncfesztivál első helyezése.

„Miskolc Város Turizmusáért” díj: Miskolci Adventi Villamos – megálmodóinak, megalkotóinak – csapata, MVK Zrt. 

A cseh mhd86.cz cseh portál által meghirdetett, az Európa legszebb adventi villamosa címért folyó versenyt kezdetek óta – immár hetedik alkalommal – a miskolci villamos nyerte el. Az alkotó és megvalósító MVK Zrt. munkatársai a következő években újabb ötletek kivitelezésével szeretnének újabb elismeréseket begyűjteni, egyben hazai és küföldi turisták sokaságát a városba vonzani.

Az adventi villamos gondolata először 2012-ben fogalmazódott meg az önkormányzat közlekedési társaságánál. A Miskolc Városi Közlekedési Zrt. munkatársaiban köszönhetően először egy 210-es Tátra típusú szerelvény külső oldalára kerültek matricák és fényfüggönyök, a belső rész még csak szolidan kapott dekorációt. A következő évben, 2013-ban a kezdeti érdeklődésen és sikereken felbuzdulva már egy 202-es Tátra villamost öltöztettek óaranyba, melynek belső dekorációja is arany és bordó színűvé vált. Az évek során ledes világítással csillagos égboltot alakítottak ki, helyet kapott a villamoson kényelmes kanapé, elektromos látványkandalló. A guruló csodaházban hangulatos társalgó fogadja a vendégeket. A cseh mhd86.cz portál 2017-ben hirdette meg először az Európa legszebb adventi villamosa címért folyó versenyt, melyen elsöprő sikert aratott a miskolci villamos. A következő években a szerelvény stílusa – sok más elem mellett – volt jégpalota, 3D-s látványelemekkel, majd elkészült a harapnivaló mézeskalács-házikó, jött egy búbos kemence, Gombóc Artúr a barátaival, de jelen voltak népszerű mesejáték, a Szépség és a szörnyeteg szereplői is.

Legutóbb, 2023-ban igazi mesebeli erdővé változott az adventi villamos. Ez volt a tizenkettedik alkalom, amikor ez az ünnepi szerelvény kigördült az MVK remízéből. A villamos belsejében Miskolc egyik ikonikus nevezetessége, a lillafüredi vízesés és több erdei kisállat is megjelent, mindez varázslatossá tette az utazás hangulatát.

A miskolci adventi villamos megálmodóinak és alkotóinak csapata – élükön Gadnai-Bodnár Éva operatív igazgató asszonnyal – minden évben próbálja magát felülmúlni. Az Miskolc Városi Közlekedési Zrt. érintett munkatársai időt és energiát nem kímélve évről évre a legszebb adventi villamosokat készítik el az utazóközönségnek, hogy a várakozással teli advent még izgalmasabb és meghittebb legyen. 

A Miskolc Városi Közlekedési Zrt. 2023-ban 12. alkalommal indította útjára az adventi fényvillamost, amely 7 éve töretlen sikerrel szerepel az MHD 86 nevű cseh portál nemzetközi versenyén, ahol Európa legszebb adventi villamosát keresik. Amióta létezik ez a verseny, azóta egyre többen figyelnek fel Miskolc nevére belföldön és nemzetközi szinten egyaránt, hiszen eddig minden alkalommal a miskolci adventi villamos került ki győztesen, lekörözve Budapest és Debrecen, valamint olyan nagy európai városok próbálkozásait, mint például Pozsony, Basel, Graz, Drezda, Hannover, Nürnberg, Potsdam, Prága, Brno, Krakkó, Wroclaw, Zágráb. Az évről évre növekvő érdeklődés egyre több látogatót vonz városunkba, és így a turizmusra is pozitív hatást gyakorol az advent villamos.

Az MVK Zrt. csapata nagyszerű ötletének és folyamatos, lelkes munkájának köszönhetően az immár hagyománnyá váló téli attrakciónk távlatokat nyithat a város turizmusának fejlődése előtt. A sikeres kezdeményezés alkotói: Mihalik Róbert, Csüriné Ficsura Andrea, Mezei Róbert, Seri Viktória, Kolozsvári Ivett, Mándy Gábor, Dr. Bíró Attila, Győrfi Martin, Lipusz Róbert, Gadnai-Bodnár Éva, Juhász János, Demeter Péter, Polyák Norbert, Varga Szabolcs, Kocsis István és Juhász Balázs. Elismerés illeti továbbá mindazon villamosvezetőt, forgalomirányítót, menetrend-szerkesztőt, műszaki-, karbantartó- és adminisztratív munkatársat, jegyellenőrt is, akiknek munkája nélkül nem indulhatna útjára minden évben az ünnepi adventi villamos.

„Az év sportolója” díj: Tóth Anna

Tóth Anna Kazincbarcikán ismerkedett meg az atlétikával, már ott eldőlt, hogy ez egy életre szóló szerelem számára. A Miskolci Sportiskolában, majd jelenlegi egyesületében, a DVTK-ban teljesedett ki eddigi pályafutása, mely korosztályos világbajnoki- és Európa-bajnoki bronzérmekkel van „kikövezve”. Gátfutóként folyamatosan arra törekszik, hogy napról napra fejlődjön, a lehető legjobbat hozza ki magából. Céltudatosságára jellemző, hogy a következő években kimagasló eredményt szeretne elérni a magyar atlétika történetében.

„Nyolcéves koromban a szüleimmel jártam először atlétikapályán még a szülővárosomban, Kazincbarcikán. Első látásra elvarázsolt a környezet. Itt is szeretném megköszönni testnevelő tanáraimnak, hogy biztattak és elindítottak ezen az úton. A kezdeti évek után Miskolcon folytattam pályafutásomat a Miskolci Sportiskola színeiben, ekkor kerültem jelenlegi edzőmhöz, Tigyi Józsefhez. 2022-ben klubot váltottam, és immáron a régió legnagyobb multisportklubjában, a DVTK-ban versenyzek. Mikor megismerkedtem a gátfutással, rögtön szerelembe estem.

Nagyon tetszett benne a vagányság és a bátorság, úgy gondolom, emiatt döntöttem el, hogy én is gátfutó szeretnék lenni. Az évek során sok szép eredményt értem el, ezekre nagyon büszke vagyok. A legkiemelkedőbbeknek mégis a 2021-es és 2022-es U20-as világbajnoki bronzérmeimet tartom. Jó érzés, hogy a világbajnokságok történeténben én lettem a magyar atlétika első női dobogósa sprintszámban. A 2023-as U23-as atlétikai Európa-bajnokságon begyűjtött bronzérmet szintén az első sorban helyeztem el a polcomon.

Az is hatalmas örömmel tölt el, hogy a hazai rendezésű, 2023-as, budapesti Felnőtt Atlétikai Világbajnokságra kvalifikáltam. Fantasztikus élményekkel, és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, eszméletlen élmény volt a magyar közönség előtt szerepelni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy életem első felnőtt világbajnokságán 27. helyen végeztem, pályafutásom második legjobb időeredményével célba érve. Ezen kívül két felnőtt Európa-bajnokságon is képviselhettem Magyarországot, mindez örök emlék marad számomra. Öt országos csúcsomra és több magyar bajnoki címemre is jó érzéssel gondolok vissza.

Nagyon hálás vagyok edzőmnek és a családomnak, akik mellettem állnak, és mindig mindenben támogatnak, hogy az álmaimat megtudjam valósítani. Köszönettel tartozom a Magyar Atlétikai Szövetségnek, az egyesületemnek, a DVTK-nak, akik a felkészülésem és versenyeim során segítenek a legjobbat kihozni magamból. 

Lokálpatriótaként mindig is igyekeztem Miskolchoz és a térséghez közel maradni, ezért is választottam a Miskolci Egyetemet tanulmányaim folytatására. Az pedig, hogy az „Év Sportolója” elismerésben részesülhetek már másodjára, tovább mélyíti kötődésemet. Nagyon szépen köszönöm az elismerést! Pályafutásom során folyamatosan arra törekszem, hogy napról napra fejlődjek, és a lehető legjobbat hozzam ki magamból minden rekortánon töltött pillanatban. Ez az a legfőbb tulajdonságom, ami előre visz a céljaim felé és segít az új csúcsok meghódításában, melyek ehhez a díjhoz is vezettek.

Ami az idei szezont illeti, a szabadtéri idény nagyon eseménydús lesz, sok verseny vár rám. Júniusban lesz a felnőtt Európa-bajnokság Rómában, ahol minél jobban szeretnék teljesíteni. Minden évben az a fő célom, hogy új egyéni csúcsot fussak, hisz ez a legnagyobb visszajelzés számomra. Hosszú távon pedig az a legfőbb célom, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, és hogy kimagasló eredményt érjek el a magyar atlétikában.”

„Az év sportolója” díj: Sáfrány Péter Marcell

A miskolci Sáfrány Péter megnyerte az U23-as judo Európa-bajnokságot és bronzérmes lett az olimpiai kvalifikációs felnőtt Grand Slam versenyen. Többek között ennek köszönhető, hogy a Magyar Judo Szövetség tavaly őt választotta meg az „Év U23-as sportolójának”. Péter álmai azonban az olimpiai dobogóról szólnak, melyért rendkívül elhivatottan és kitartóan dolgozik.

Sáfrány Péter a Miskolci Sportiskolában, Kálmán Tibor keze alatt ismerkedett meg a sportág alapjaival, innen pedig jelenlegi egyesületébe, a Miskolci Vasutas Sport Clubba (MVSC) vezetett az útja. Itt évek óta Bartha Ákos irányításával készül a versenyekre, és éri el kimagasló sikereit a 90 kg-os súlycsoportban.

„Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy ezt a különleges díjat átvehetem. Engedjék meg, hogy ezúton is kifejezzem hálámat és mély tiszteletemet mindazoknak, akik elismerésre méltónak tartottak. Az út, amelyet óvodásként a judo szőnyegén kezdtem, nem mindig volt könnyű. Gyermekkorom óta a versenyszellem és az elkötelezettség vezérelt. Ez a díj most megerősít, hogy minden egyes küzdelem megérte. 

Az évek során sokszor próbált megállítani az akadályok sora, de a kitartásom és az állandó törekvés a legjobb teljesítmény elérésére végül gyümölcsözővé vált. Büszkeséggel tölt el, hogy korosztályos világ- és Európa-bajnokként képviselhettem a hazámat. Ezek a sikerek azok támogatásának és a családom szeretetének köszönhető, akik mindvégig mellettem álltak és mindenben segítettek nekem.

Ez a díj, amelyet most kiérdemeltem Miskolc városától, nem csupán egyszerű elismerés. Ez egy megható pillanat számomra, amely emlékeztet arra, hogy az álmok valóra válhatnak, ha az ember hisz bennük, és keményen dolgozik értük. Ez a díj nemcsak nekem szól, hanem mindazoknak, akik hisznek bennem, és akik támogattak az út során.

A jövőbeni célom az, hogy kijussak az olimpiára, ahol az országomat és Miskolcot képviseljem, és ott érmet szerezzek. Ez az álom egy hosszú út kezdete, de tudom, hogy a kitartásom és az elhivatottságom segíteni fog abban, hogy elérjem célomat. Köszönöm, Miskolc, hogy ennek az elismerésnek a részese lehetek. Ígérem, hogy ezután is mindent megteszek azért, hogy méltó legyek rá, és hogy továbbra is a legmagasabb szinten képviseljem városunkat!” 

„Az év sportolója” díj: DVTK Hun-Therm Női kosárlabdacsapat 

A diósgyőri kosaras lányok az Észak-magyarország régióban egyedüliként, immár egy évtizede folyamatos résztvevői a nemzetközi kupaküzdelmeknek, ráadásul az utóbbi néhány évben a város messze legeredményesebb csapatát alkotják, miközben rendkívül komoly munkát végeznek az utánpótlásnevelésben is. Szabó Tamás, a klub ügyvezetője a következő gondolatokat fogalmazta meg elismerésükkel kapcsolatban.

„A DVTK kosárlabda-szakosztálya 1948-ban alakult, és tíz évvel később megszerezte Miskolc első országos csapatbajnoki érmét a neves edző, Kamarás István irányításával. Az 1990-es évek első felére esett a sportág első miskolci aranykorszaka, amikor Boros Árpád elnök által irányított klub három Magyar Kupa-elsőséget is szerzett. 2007-ben anyagi problémák miatt megszűnt az első osztályú csapat, de 2011-ben jómagam és néhány lelkes lokálpatrióta újjáélesztettük a sportágat. Ennek eredménye újabb két Magyar Kupa-győzelem és számos bajnoki érem lett. 2022-ben pedig a csapat története során először jutott be a legrangosabb európai versenysorozat, az Euroleague csoportkörébe is, sőt, idén már a legjobb nyolc között szerepelhetett. A gárda ebben az évadban 18 mérkőzésből 17 győzelemmel megnyerte a hazai bajnokság alapszakaszát, és a rájátszás során azért harcolhat, hogy nagyszerű szurkolóinkkal karöltve megszerezze története első magyar bajnoki aranyérmét.

A csapat többször részesült már Miskolc városának elismerésében, elsősorban azért, mert az egész Észak-magyarország régióban egyedüliként, immár egy évtizede folyamatos résztvevője a nemzetközi kupaküzdelmeknek, ráadásul az utóbbi néhány évben a város messze legeredményesebb csapata. Mindezen eredmények mellett rendkívül komoly munka folyik a klub utánpótlásában is, ahol többszáz gyermek sajátíthatja el a sportág alapjait.
Miskolc városának elismerése rendkívül fontos a klub minden dolgozója és sportolója számára, mivel reményeink szerint ez előrevetíti a város vezetésének kiemelt támogatását is annak érdekében, hogy Miskolc város hírnevét határainkon belül és kívül tovább öregbítsük.

Célunk egyértelműen az, hogy a DVTK kosárlabda-szakosztálya minden évben elsőszámú esélyese legyen a magyar bajnoki cím elhódításának, valamint folyamatosan és eredményesen szerepeljen a legmagasabban rangsorolt nemzetközi kupasorozatban, az Euroleague-ben. Csodálatos új otthonunkban, a 2021-ben átadott, 3500 néző befogadására alkalmas DVTK Arénában várunk minden szurkolót, akik hétről hétre szeretnék a helyszínen átélni a győzelmek, a sikerek okozta eufóriát. Hajrá, Diósgyőr!”

A csapat tagjai: Aho Tyra Nolwenn, Kaila Charles, Aho Nina, Tenyér Zsófia, Kányási Veronika, Oláh Fruzsina, Lelik Réka, Toman Petra, Darcee Garbin, Fárbás Eliza, Milica Jovanović, Ana Tadić, Monika Grigalauskytė, Vég-Dudás Anna. Vezetőedző: Völgyi Péter, másodedzők: Ábrahám Márta és Kovács Dénes, erőnléti edző: Martini-Fodor Csilla, csapatorvos: dr. Farkas Tamás, masszőr: Rása Valentina, fizioterapeuták: Halász Veronika és Vályi-Nagy Eszter, technikai vezető: Szabó István.

„Miskolc Város Sportjáért” díj: Nagy Béla (posztumusz)

A diósgyőri sportélet, ezen belül is a labdarúgás meghatározó részét jelentette egész életének. Szurkolóként tagja volt a Korzó Boysnak, majd vezette a DVTK SE-t, továbbá irányította a DSM Kht.-t és a DVTK-t is. Nagy Béla magas, erős alakját már messziről ki lehetett szúrni a diósgyőri stadion lelátóján, és sok más sportlétesítmény vendégszektorában. Mindvégig az egyik leglelkesebb szurkolója volt a csapatnak. Sajnos 2023. december 1-jén elragadta őt a halál szerettei köréből.

Nagy Béla 1965. május 18-án született Miskolcon. Gyermekkorát a Miskolci Gyermekvárosban töltötte, ahol édesapja mint iskolaigazgató dolgozott. A gyermekvárosban élő növendékekkel nőtt fel, a nehéz sorsú emberekhez való kötődése már ekkor kialakult, ami egész életében végig kísérte őt. Középiskolai tanulmányait a Herman Ottó Gimnáziumban végezte. Az itt megismert társaival a haláláig jó kapcsolatot ápolt. 

A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán földrajz–népművelés szakon szerzett diplomát. Ezt követően édesapja nyomdokaiba lépve a Miskolci Gyermekvárosban kezdett el nevelőként dolgozni.

A növendékekért mindent megtett. Pályázatokon vett részt, hogy ezek által a gyerekek nyári kirándulásokon, üdüléseken, sportprogramokon vehessenek részt. Vezetésével alakítottak az utógondozottak számára a Martin-kertvárosban családias otthont. A kezei alatt nevelkedett fiatalok felnőttként is keresték vele a kapcsolatot. Miután a Gyermekvárosból eljött, vállalkozásokba kezdett. Sikeres vállalkozóként a 2000-es évek legelején lett sportvezető, amikor szurkolótársaival megalakította a teljesen amatőr DVTK SE-t, melynek elnökévé választották.

Nem sokkal később, 2003-ban pedig a diósgyőri profi labdarúgásban vállalt szerepet a klubot működtető gazdasági társaság ügyvezetőjeként. Majd a Diósgyőri Stadiont működtető Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Kht. (DSM Kht.) ügyvezető igazgatójaként tett meg mindent szeretett klubjáért. 2009-től visszatért az életben maradásért küzdő labdarúgó klub élére, míg nem megérkezett az évek óta várt tőkeerős befektető. Ezt követően visszatért a lelátóra, és mindvégig tagja maradt a DVTK SE-nek.

A gazdasági válság sajnos arra kényszerítette a családját, hogy 2014-ben, feladva mindenüket Angliába költözzenek. Az ott töltött 6 év még jobban összekovácsolta őket, a nehézségeket együtt kellett megoldaniuk. Az itthoni barátaival a kapcsolatát nem szakította meg, a jó viszony megmaradt, sokszor fogadta őket Angliában is. 
A család 2020-ban Béla súlyosbodó betegsége miatt visszaköltözött Magyarországra. Ő a betegségével kapcsolatban is olyan optimista volt, mint az élet minden területén. Haláláig bízott a gyógyulásban, remélte, hogy még éveket tölthet szerettei körében. 2023. december 1-jén hunyt el.

„A Civilek Támogatásáért” díj: Osváth Tibor Ferenc 

Osváth Tibor sokoldalú művész. Olyan szerteágazó tehetséggel bír, amellyel csak kevesen. Azt pedig még kevesebben mondhatják el magukról, hogy a színházi feladatok mellett bohócdoktorként is alázattal játssza önként vállalt szerepét. Ezért minden elismerést megérdemel.

Osváth Tibor Miskolc szülötte. A Kossuth Gimnázium elvégzése, majd sorkatonai szolgálatának befejezése után 12 évig volt a MALÉV miskolci irodájának munkatársa. Közben 1986-tól már külsősként énekelt a Miskolci Nemzeti Színház kórusában, majd 2002-ben lett társulati tag. Énekesként és színészként is számtalan népszerű darabban játszott. Ilyen volt például a Hello, Dolly!, az Egy csók és más semmi, a Chicago, a Padlás… Ebben az évadban például Az üvegcipő című Molnár Ferenc-darabban is játszik.

Egy vele készült interjúban elmondta, hogy legelső színházi élménye a Mese a tűzpiros virágról című mesejáték volt, melyet 10 éves korában látott. Miközben nézte, arról ábrándozott, hogy egyszer majd ő is a színpadon szerepelhessen.

A mese egy kalmárról szól, akitől a három lánya egy-egy ajándékot kér. A tűzpiros virágot, mely a legkisebb lányának a kívánsága volt, az elvarázsolt kastélyban leli meg. Fogságba esik, és a szörnyeteg csak úgy engedi haza, ha valamelyik lányát elküldi maga helyett. Hazatérve a kalmár csak nehezen meri elmondani a szörny ítéletét. A három lány közül a csupa szív legkisebb lány vállalja, hogy szeretett édesapja helyett elmenjen a csodakertbe, a szörnyhöz. Évekig szolgálja a kedves és jó szörnyet, akit sohasem láthat, de jósága miatt megszeret, ezért az átok is megtörik, és ifjak boldogan élik tovább az életüket. A mese tanulsága a bizalomról, a mások megértéséről és elfogadásáról szól. Arról, hogy az életben nem minden olyan, amilyennek látjuk, hogy a mások felé szeretettel való közeledés mindent megváltoztathat.

Talán nem véletlen, hogy ez a mesejáték indította el Osváth Tibort azon az úton, melyen hittel és alázattal halad előre. Munkásságának egyik fontos célja a gyermekek mosolyának megszerzése. Húsz éve csatlakozott a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványhoz, melynek küldetése, hogy humort és nevetést vigyenek a kórházban fekvő gyerekek életébe. A színház népszerű művészének ez a bohócdoktori munka fontos társadalmi vállalása. Nemes, de nehéz feladat. Csak kevesen vállalkoznak erre. Tibor szerint ennek az lehet az oka, hogy nem könnyű a beteg gyermekekre úgy tekinteni, mintha egészségesek lennének, és elfeledtetni velük a kálváriájukat. Mosolyt csalni olyan arcokra, melyeken általában könnyek gördülnek. Hétről hétre, évről évre felkészülni a legalázatosabb szerepre, küzdeni a mosolyért.

Osváth Tibor nemcsak bohócdoktorként végez kimagasló munkát, hanem a Segítsünk közösen egy mosolyért! elnevezésű gyűjtőakció ötletgazdája és megvalósítója is. Mint mondta, először úgy tervezte, hogy minden facebook-ismerőse ad 100 forintot, amiből karácsonykor ajándékot vásárolna a miskolci Velkey László Gyermekegészségügyi Központban fekvő beteg gyerekeknek. Ebben bízott, ez volt az eredeti elgondolás. Aztán kiderült, ha nemes a cél, és jó helyre megy a pénz, akkor nagyobb összeget is adományoznak az emberek. Így jött össze néha több millió forint is, ebből már bőkezűbben lehet ajándékozni. 

A kórházban mindig változik a helyzet, ott nem lehet rutinból belépni egy-egy kórterembe. Az ottani bohóclét egyik legfontosabb ismérve a folyamatos ötletelés, improvizálás. A bohócdoktorok alkalmanként döntik el az aktuális szereposztást. Hogy ezt az igazán szívvel-lélekkel végzett munkát meddig lehet csinálni? Erre a kérdésre derűs mosollyal válaszol Osváth Tibor: „…amíg visszamosolyognak a gyerekek”.

„Az Év Civil Szervezete” díj: Görömbölyi Kulturális Egyesület 

Az 1991-ben alakult Görömbölyi Kulturális Egyesület kitűzött célja volt, a városrész leszakadó kulturális és közösségi életének megújítása, az egykori Budai Nagy Antal Művelődési Ház tartalommal való megtöltése. A hajdani sikerek után most az új generáció megjelenésével a Görömbölyi Művelődési Ház is másodvirágzását éli.

Amikor 33 éve megalakult az egyesület, rövid időn belül Miskolc legismertebb civil szervezete lett, sokáig szakmai és módszertani példa volt a városszerte ismert közösség. Párját ritkító tettük elismertségét növelte, hogy 1997-ben, az akkori képviselővel összefogva, megszervezhették a bezárt művelődési ház újjáépítését, melynek eredményeként korszerű közösségi házzal gazdagodott a városrész. A Görömbölyi Kulturális Egyesület 2000-ben elsőként kötött közművelődési megállapodást. Ennek keretén belül 12 évig működtetője volt a közösségi háznak, fenntartója az itt működő kiscsoportoknak. Számos nagy közösségi rendezvényt is szerveztek, melyek közül kiemelkedett a városrész legnagyobb eseménye, a Görömbölyi Ősz rendezvénysorozata.

A közösségi tér működtetésében bekövetkezett 2012. évi váltás – a megalakult kulturális központ telephelye lett –megzavarta a helyi közművelődési élet korábban megszokott formáit. Hétéves pangás után 2019-től az egyesület tagjai a régi hagyományokra alapozva újjászervezték a szabadidős programokat, sikerrel pályáztak számos közösségfejlesztő projekt megvalósítására. (Közösségépítés négy évszakban Görömbölyön). Céljuk volt, hogy a Görömböly városrészben élők igényeihez igazodva rendszeressé váljanak bizonyos programok, és jöjjenek létre új, közönséget is vonzani tudó rendezvények. A megvalósított projektek illeszkedtek azon szakmai elvárásokhoz, melyek célul tűzték ki a helyi közösségek kezdeményező- és cselekvőképességének fejlesztését, a közösségi szerepvállalás erősödését.

A 2019-ben újjászerveződő elnökség a városrész lakosságának – a Görömbölyön működő egyházi szervezetek és intézmények (óvoda és iskola) együttműködésével – több, a közösségi együttműködést dinamizáló és fenntartó közösségi akciókat, tevékenységeket, eseményeket, programokat szerveztek 2023-ban és 2024-ben is. 

Az egyesület vezetősége kiemelt figyelmet fordít a helyi kezdeményezésekre, az alulról jövő elképzelések érvényesítésére. Az újjászervezés során nagy hangsúlyt fektetnek azon magánszemélyek és civil szervezetek által indított közösségépítő tevékenységekre, melyek Görömböly hagyományaira, természeti adottságaira építenek tradicionális programokat. (Grál Pince és Yeti Kupa).

A megvalósult programokról, rendezvényekről folyamatosan és rendszeresen beszámolnak az egyesület közösségi médiafelületein, ennek hatására a követők száma megduplázódott, majd megháromszorozódott.
Stabil kiscsoportjaik taglétszámát is dinamikusan növelni tudták: Nyugdíjas klub programjaira kéthetente; Kertbarátok köre havonta; Pöttömök csoportban hetente várják az 1–6 éves korosztályt és szüleiket aktivizáló programok; Kölyökidő csoportban az 5–12 éves korú gyerekek eseményeire mindig többen jönnek; az Ifjúsági klubban, a 12+ korosztályos gyerekek foglalkozásaira a helyben élő pedagógusok szervezik az egyre gyarapodó érdeklődőket.

A közösségi rendezvényeik városszerte népszerűek: Görömbölyi Pince Piknik; Szent Iván-éji varázslatok; Nyári tábor; Szabadtéri családi hétvége során a Márton-nap; a Mikulásvárás; a Húsvéti nyuszi buli; Tök jó buli és a 3 napos Görömbölyi Ősz, valamint a havonta megtartott Bababörze.

Pro Minoritate díj: Dr. Lange László 

A Miskolcon letelepedett németek keze nyoma ma is látható a város életének szinte minden területén. Jelen voltak és formálták a magyar ipart, mezőgaz-daságot, idegenforgalmat, gasztronómiát, építészetet, tudományt és persze a művészeteket és a sportot is. Dr. Lange László büszke származására. Az olyan szervezet, melynek vezetőjét mélyen átitatja a küldetéstudat, sikerre van ítélve.

A Pro Minoritate-díj idei kitüntetettje, dr. LangeLászló szépapja, Lang(e) Wil-helm 1814-ben született Sax-Anhalt tartomány Quedlinburg településén, és az 1830-as években érkezett katonaként Magyarországra. Vilmos fiának nyolc gyermeke Székesfehérváron látta meg a napvilágot. A dédpapa halálát követő-en az özvegy a gyermekekkel, közöttük Antallal, a későbbi nagypapával, 1904-ben Miskolcra költözött.

Dr. Lange László, aki városunk Német Nemzetiségi Önkormányzatnak 17 éve az elnöke, a diák- és alkotó éveit szülővárosában töltötte. A Miskolcon működő nemzetiségi önkormányzatok körében szívesen tölti be a katalizátor szerepét. Számtalan, jobbnál jobb javaslattal élt, vett részt azok végrehajtásában, ame-lyek az itt élő nemzetiségek érdekeit, közös dolgait szolgálták. Kezdve a nemze-tiségi önkormányzatok lobogóinak beszerzésével, és azoknak a Polgármesteri Hivatalban való kihelyeztetésével, folytatva a Pro Minoritate-díj adományozásának meghonosításával, mely kitüntetést a városünnep alkalmából kapják meg az elismerésre méltó személyek.

A német kisebbség jelenlétének bizonyításául megszervezte és megvalósította a 43. Friedenswanderung program miskolci eseménysorozatát. Ennek köszönhe-tően 12 európai országból több mint 350 fő látogatott hozzánk, és töltött né-hány napot városunkban. A vendégek a házigazdák kalauzolásával megcsodál-hatták páratlan természeti környezetünket, és az itt élő emberek által létreho-zott műtárgyakat, építészeti különlegességeket. Ez a program a mai napig is egyedülálló, hisz Magyarországon előtte és azóta sem sikerült másoknak meg-szerveznie. Ennek a találkozónak ma is van érezhető hatása, kisugárzása.

A Student Police program keretében hosszú éveken keresztül ő mentorálta – a Tourinform Iroda és a MIÖR szervezetek közreműködésével – a német nyelvet beszélő diákok bevonásával, a városban élő középiskolások részére az érettségi feltételeként megszabott 50 óra közösségi szolgálat teljesítésének lehetőségét. Aktivitására jellemző, hogy nagy figyelmet fordít a múlt emlékeinek felkutatá-sára és népszerűsítésére is. Ennek keretében a miskolci önkormányzat mellett működő Értéktár Bizottságnál kezdeményezte az egykori Pereces városrészben található, az évtizedek során elhanyagolt építészeti alkotás, a Graenzenstein alagút értéktárba vételét.

A kitüntetett kezdeményezte, hogy a római katolikus egyház a német nyelvet beszélő diákok részére időközönként német nyelvű misét mutasson be, ugyan-csak közbenjárt azért, hogy az egri Szent István Rádióban német nyelven is el-hangozzék a napi evangélium. A német nemzetiségi nyelv ápolása, gondozása érdekében minden évben tanulmányi ösztöndíj pályázatot írt ki a Szabó Lőrinc Általános Iskola diákjai részére. A német nyelv hangzásának, kiejtésének töké-letes elsajátítása érdekében a nemzetiségi önkormányzat éves költségvetéséhez igazodóan, általában kétévenként, vendégszereplésre hívja a Szekszárdi Német Színház társulatát. Javaslatára 2022-ben megalakult önkormányzatuk német énekkara, a következő esztendőben indítványára létrehozták a Megmaradásun-kért Alapítványt, melynek célja a működésükhöz szükséges forrásteremtés. Az ő ötlete az is, hogy saját weboldala is legyen az önkormányzatuknak. A www.mnno.hu honlapra folyamatosan kerülnek fel információk.

További tervei között szerepel a német folklór és viselet megismertetése és nép-szerűsítése, illetve a Diósgyőri városrészben, egy ideális környezetben a német tájház létrehozása, ahol a közösségi tér kialakításán túl különböző kiállítások, programok szervezésére nyílik majd lehetőség. Erre vállalkozik vezetésével a német nemzetiségi önkormányzat. A siker garantálható!

Nívódíj: Körtvélyesi Rita

Gyermekkorától kisgyermeknevelőnek készült, 13 éve gyakorolja ezt a szép hivatást. Példát mutat szorgalmával, szeretetével, a szakma iránti elkötelezettségével, így neveli a rábízott bölcsődés gyermekeket, együttműködve családjaikkal. Körtvélyesi Rita részt vállal a következő generációk képzéséből is.

Körtvélyesi Rita – munkatársai szerint – a kollektíva oszlopos tagja, aki lelkesen vesz részt a közösségi programokon, rendezvényeken is. Kisugárzása, őszintesége, humora, szakmai iránti nyitottsága hozzájárul a Napraforgó Bölcsőde dinamikájához. Csoportvezetőként jelentős szerepet vállal a Mókus csoport kollektívájának összetartásában, a szakmai feladatok tervezésében, lebonyolításában. Szeretettel, alázattal és fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy a bölcsődében a gyermekek családias környezetben, egyéni igényeiknek megfelelően nevelkedjenek.

„Tanulmányaimat tudatosan a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában kezdtem, hogy érettségi után a kisgyermeknevelő szakra tudjak jelentkezni. Már gyerekkoromban megfogalmazódott bennem, hogy kisgyermeknevelő szeretnék lenni. A középiskola elvégzése után szűk egy évvel sikerült is elhelyezkednem a Napraforgó Bölcsődében, ahol már 13 éve tevékenykedem. Közben Egerben elvégeztem a szakirányú főiskolát, ahol még több tudásra tettem szert, szerencsére a családom, a kollégák és az intézményvezető is támogatott mindenben.

Örömmel tölt el, hogy az időközben a Miskolci Egyesített Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény részeként működő bölcsödénkben azt csinálhatom, amit szívből szeretek. Feltöltődést jelent számomra a boldog, kiegyensúlyozott gyermekek társasága. Minden nap igyekszem a legnagyobb szeretetet, támogatást adni nekik, mert szerintem mindennek ez az alapja. Boldogsággal tölt el, amikor a több napos vagy hetes gyakorlás után valamilyen előrelépést és sikerélményt látok a fejlődésükben.

A Szülői Fórum tagjaként azt gondolom, hogy a gyermekek szüleivel összhangban tudjuk a legjobb szolgáltatást nyújtani számukra. Ezért nagyon igyekszem a szülőkkel jó kapcsolatot kialakítani és ápolni. A terveim között szerepel a folyamatos továbbképzés, hogy mindig naprakész tudással rendelkezzek. Egyéni önképzéssel próbálom szélesíteni a látókörömet, amit a szakmában és magánéletemben is tudok hasznosítani. A kisgyermeknevelők képzésében is részt vállalok, szakmai gyakorlatukban lelkesen mentorálom a hallgatókat. Igyekszem a pályakezdőket motiválni, a szakmai fejlődésre sarkallni, és bevonni őket a gyermekek nevelésébe.

Nagyon meglepett, amikor kiderült számomra, hogy a díjazottak között szerepelek. Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem, és hatalmas visszaigazolás, hogy csak alázattal és lelkiismeretes hozzáállással lehet a ránk bízott kis kincseket nevelni és gondozni, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőlük. Köszönöm mindenkinek, aki hozzásegített a díjhoz!”

Nívódíj: Kertész Béla

Keresve sem lehetne találni olyan lokálpatriótát Miskolcon, aki úgy ismeri városunkat, minden utcáját, annak minden zugát, mint Kertész Béla. Közel hetven éve rója Miskolc közterületeit, ezért neki „nem térkép e táj”, hanem minden napra bőven jutó városüzemeltetési feladat helyszíne.

Kertész Béla Miskolcon született, az egykori Szabó Lajos, ma Kis-Hunyad utcai általános iskola elvégzését követően a Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Technikum tanulója lett. Érettségi után 1972-ben a diósgyőri LKM durvahengerművében kezdett el dolgozni, 1973-ban pedig már a Fonoda elektrikusaként ügyelt a gépsorok folyamatos energiaellátására. 

A Városgondnokság energetikusa 1981-ben lett, majd közben felsőfokú energetikus képesítést szerzett. Később ugyanitt osztályvezetőként bonyolította le annak idején Miskolc közvilágításának teljes körű korszerűsítését. Az elavult higanygőz- és a hagyományos izzólámpákat városszerte kicserélték a modernebb, kevesebb energiát fogyasztó lámpatestekre. Az energiamegtakarítás éves szinten 40% volt, így a beruházás a számítása szerint, és a beigazolódott hatékonyságjavítás eredményeként éven belüli megtérülést eredményezett. Elsőként az országban Miskolcon tudták csökkenteni a közvilágításra szánt kiadásokat, erre Kertész Béla ma is büszkén emlékszik vissza.

Közben 1984 és 1989 között Budapesten a Marx Károly Közgazdaság Tudományi Egyetemen folytatta tanulmányait tervező, szervező szakon, majd végzését követően nemsokára a B.-A.-Z. Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki-gazdasági igazgatója lett. A rendszerváltozás után 1990-ben jelölést kapott az újjáalakuló közigazgatásban alpolgármesteri posztra, de az egyeztetések nem voltak eredményesek, így rövid ideig még a moziüzemi vállalat gazdasági ügyeit irányította. 1991-től 1993-ig az ITC Nemzetközi Kereskedelmi Központ Kft. ügyvezető igazgatója volt. Ezt követően a sportszereket, teniszfelszereléseket árusító vállalkozása mellett 2003-ig a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában óraadó tanár, majd 2003-tól az akkor újjászerveződő Miskolci Városgazda Nkft. műszaki vezetője lett.

A mindenkori anyagi erőforrások függvényében a legoptimálisabban szervezi meg a város köztisztasági, kertészeti és karbantartási munkálatait, tulajdonképpen a gazdasági társaságban folyó műszaki és gondnoksági tevékenység teljes vertikumáért felel.

A Miskolci Városi Vadasparkot 1983-ban még önkéntes munkásként kezdte el építeni, és azóta is szívén viseli annak sorsát, fejlődését. Nem véletlenül kaphatta meg az egykori vadaspark állatkert minősítő címet. Az ő szakmai felügyelete mellett zárta le 2021-ben az eddigi történetének legnagyobb fejlesztését a Miskolci Állatkert.
Kertész Béla munkásságára az operatív szervezetirányítás iskolapéldájaként tekinthetünk, hisz olyan problémamegoldó képessége van, mellyel kevesen versenyezhetnének. Ennek érdekében folyamatosan építi, fejleszti kapcsolatrendszerét, műszaki tudását, nyitott az új technológiák alkalmazására is.
Munkával eltöltött fél évszázados, Miskolc javait gyarapító tevékenysége alapján méltó a város polgárainak tiszteletére, elismerésére. Az árvízi védekezésben végzett kiemelkedő munkáért 2012-ben I. osztályú Honvédelemért kitüntető címben részesült.

Nívódíj: Áll-a-tok Zenekar

A miskolci Áll-a-tok Zenekart Tátrai Tibor, az ismert zenész, az együttes jó barátja nevezte kultúrgalerinek az egyik fellépésük alkalmával. A találó elnevezés magyarázata, hogy azonos zenei ízlésű értelmiségiekből szerveződött meg az együttes. Tátrai Tibor értékeli bennük a profi örömzenélést, a zenekar tagjai pedig rendkívüli megtiszteltetésnek érzik, hogy rendszeresen szerepel velük Magyarország egyik legjobb gitárosa.

A zenekart 2007-ben alakították a Semmelweis Kórház Általános Sebészeti és Mellkassebészeti Osztály főorvosai. Dr. Almássy Sándor sebészekkel és zeneművész barátaikkal – a maguk és kollegáik szórakoztatására – egy általuk írt színdarab kapcsán léptek először közönség elé. Az együttes neve is ehhez az eseményhez kötődik, mert az ott lévők közül dr. Kiss János főorvos professzor meghallgatva a produkciót felkiáltott: „Ti áll-a-tok vagytok!”. Azóta így szerepelnek: Áll-a-tok.

Az előadás sikerén felbuzdulva a folytatás mellett döntöttek, a zenei anyag felvételekor meghívásukra csatlakozott a zenekarhoz dr. Bányai Krisztina énekesként. Az évek során az egyszeri ötletből hobbizenekarként induló csapat mára a miskolci kulturális élet színfoltja lett. Rendszeres szereplői a városi rendezvényeknek, ünnepi alkalmaknak és fesztiváloknak. A zenekar sokszínűségére jellemző, hogy két formációban is megvalósítják ötleteiket: az akusztikus formáció neve Bányai Unplugged Band, az elektromos hangszereken megszólalóé Áll-a-tok.

Repertoárjukban saját szerzeményeik, hazai és külföldi előadók dalainak feldolgozásai szerepelnek. Az együttes tagjai saját szakterületükön magas szintű szakmai tekintéllyel rendelkeznek. A zenekar tagjai: dr. Almássy Sándor sebész-mellkassebész főorvos: zenekarvezető, billentyűs hangszerek; dr. Tóth Imre PhD sebész-mellkassebész főorvos c. egyetemi docens: gitár; dr. Gyáni Károly sebész-mellkassebész főorvos: ének; dr. Bányai Krisztina PhD jogász, c. egyetemi docens: ének, gitár, billentyűs hangszerek; Bendzsák Erika zeneművész: fuvola; Fortuna László az Edda alapító tagja, dob; Fukk Attila zenész, basszusgitár; Homoki János zenetanár: szaxofon; Molnár István zeneművész-zenetanár: harsona;  Péter Zoltán zenetanár, trombita. 

„A többiek azt erősítik bennem, hogy én vagyok a zenekar lelke – fogalmaz dr. Almássy Sándor zenekarvezető. – Ami összetart minket, az a végtelen szeretet egymás iránt. Tényleg annyira aranyos emberek a társaim, hogy most már igaz barátság köt össze minket. Meg az, hogy ez egy önfeledt örömzenélés, tulajdonképp az a szelep, amin a mindennapok terhét ki lehet engedni. Kicsit diktatórikus vagyok a zenekarral – ezt elismerem, mert én válogatom össze a programot. A műsorválasztásban szigorúan tartom a színvonalat, persze azért mindenkinek van beleszólása az ügyekbe. Ami már populárisabb, és átment az úgynevezett lagzis műfajba, azt nem engedem be a műsorba.” 

Zenéjük igényes nosztalgiazene, nagy hangsúlyt kapnak benne a műfajteremtő korszak kedvencei (Hendrix, Joplin, LGT, Kex, AC/DC, Takáts Tamás Blues Band). Több alkalommal öregbítették a város hírnevét országos orvosi kongresszusokon Debrecenben, Egerben, Miskolcon a Palotaszállóban. Rendszeres fellépők a Kocsonyafesztiválon, a Borangoláson, és szerepeltek már Miskolc város ünnepén is, legutóbb pedig Takáts Tamás közreműködésével a Miskolci Piknik nyitórendezvényén. 2019-ben közreműködtek a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Jogászénekek című centenáriumi albumán. Műsoraikban olyan neves előadókkal álltak színpadra, mint Dunai Tamás, Gerendás Péter, Bornai Tibor, Berki Tamás, Koós Réka, Takáts Tamás, Tátrai Tibor, Gál Gábor.

Tátrai Tibor barátsága meghatározó a zenekar életében, 2012-től rendszeres közreműködője a zenekar születésnapi koncertjeinek. 2024-ben jelenik meg az Áll-a-tok zenekar új albuma Takáts Tamás énekes közreműködésével.

Nívódíj: Dulibán Lászlóné

Az egészségügyi ellátások lelkileg talán legnehezebb területén, a hospice osztályon tevékenykedik hosszú évtizedek óta. Ezzel párhuzamosan a szakoktatásban is meghatározó szerepe van a mai napig. Dulibán Lászlóné hivatástudata, magas szintű felkészültsége, empátiája és kitartása követendő példa lehet az őt követő generációk számára. 

„1995-től dolgozom a Semmelweis Kórház Hospice Osztályán főnővérként, 1996-tól az Erzsébet Hospice Alapítvány Otthoni Hospice Szolgálatában mint szakápoló, amellett 1998-tól a szolgálat szakmai vezetőjeként, minőségirányítási koordinátoraként. 

A miskolci Erzsébet Hospice Alapítvány és Osztály úttörő szerepet vállalt a magyarországi hospice fekvőbeteg és otthoni hospice szakápolási hálózat kialakításában és a hospice szolgálatok szakmai képzésében. A két rendszer átjárható mind a betegek, mind a dolgozók számára. Mégis azt gondolom, hogy az otthoni betegellátásban nyújtott szerepem miatt terjesztettek fel a kitüntetésre. A végállapotú betegek otthoni ellátása könnyebbséget jelent a betegnek, családnak, hiszen helybe jön a szakmai segítség. A súlyos betegek ápolása igazán nagy kihívás a családoknak és szakmailag az ápolónak, orvosnak és a többi szolgálatban dolgozó szakembernek is. A betegápolás, a daganatos betegek sokféle és nehéz egészségi problémái, az önellátási képesség elvesztése, a tünetek, panaszok megjelenése nagy félelmet, bizonytalanságot okoz a családoknak, mindemellett minden beteg otthon szeretne maradni. Az ebben való segítségnyújtás sok betegnek teszi lehetővé élete utolsó idejét otthoni, megszokott környezetében, biztonságban tölteni. Mindig is fontos volt számomra az osztály és az otthoni ellátás folyamatos szakmai fejlesztése, a mára járóbeteg ellátással kiegészülő, háromlábon álló komplex hospice szakmai-társadalmi elfogadottsága, pozitív megítélése, a minőségi betegellátás biztosítása. 

1996 és 2004 között a kórház ápolásfejlesztési csoportjának tagja voltam, ápolásfejlesztési kutatásokat és vizsgálatokat végeztünk, és ezek eredményei meghatározták a kórház ápolásszakmai fejlődésének irányvonalát. 
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara alapító tagja vagyok, 2004-től társadalmi munkával segítettem a kamara működését országos és megyei szinten. Tizenhárom éve a B.-A.-Z. Vármegyei Területi Szervezet elnökeként a szakmai érdekképviselet mellett sok szakmai és kulturális programot nyújtunk tagjainknak.

42 éve dolgozom a Semmelweis Kórházban, 13 évig ápolóként, szakápolóként a Belgyógyászati-Haematológiai Osztályon, majd a középiskolások gyakorlati oktatását végeztem intézeti szakoktatóként. Munka mellett szereztem szakápolói szakképesítéseimet és három diplomámat. Ekkor indult az oktatói karrierem, melyet a mai napig szívesen folyatatok. Óraadóként, továbbképzés-szervezőként, illetve oktatóként, vagy a MESZK vizsgaelnökként és vizsgabizottsági tagként veszek részt a szakmai oktatásban.

Ez az elismerés igazi kitüntetés számomra, mely megkoronázza a 42 éves pályám teljesítményét. Mindezt azonban nem érhettem volna el, ha nincs támogató családom, akik nemcsak a háztartási munkámban, hanem a betegeim szenvedése és elvesztése miatti lelki terheim csökkentésében is segítettek, ösztönöztek a tanulmányaimra, ismereteim fejlesztésére; ha nincs a hátam mögött olyan elhivatott szakember gárda, akik számára a hospice-betegek ápolása igazi szakmai kihívás, s akik hatalmas tudással, empátiával, szorgalommal, lelkiismeretesen igyekeznek napról napra megfelelni; ha nem lettek volna támogató szakmai vezetőim – köszönet Novák Piroska ápolási igazgatónak és dr. Simkó Csaba osztályvezető főorvosnak –, akik minden téren segítették fejlődésemet. 

Pályám végén járok. Szeretném az évek során megszerzett tudást, szakmai és emberi értékek iránti fogékonyságot átadni az utánam jövő generációnak. Hiszem, hogy mindaz, amit felépítettem, növekedni, gazdagodni fog a betegek és családjaik érdekében és könnyebbségére.”

Nívódíj: Nádaski Attila

Négy nyelven beszél, rendőrségi tolmácsként is segíti Miskolcot. Ének- és gitároktatóként hátrányos helyzetű gyermekkel foglalkozik. A folyamatos önképzés része az énekesi, előadóművészi pályafutásának is. A Miskolci Elvisként ismert Nádaski Attila a segíteni akarás és tudás sajátos képességével nagyon sok örömöt és mosolyt varázsol az emberek arcára.

„Az énekesi pályát 27 éves koromban kezdtem, amikor 1998-ban megalapítottam a Doc Holiday zenekart, mellyel volt néhány kisebb-nagyobb fellépésünk Miskolcon. Majd 2000-ben Miskolc legjobb szintetizátorosával kezdtük el járni az országot különféle zenés-énekes műsorokkal. Több száz fellépésünk volt. 2003 októberében elutaztam Las Vegasba. A szórakoztatóipar fellegvárában, a Stratosphere Tower Hotelben lehetőségem nyílt megtekinteni az American Superstars című profi imitátorshow-t. A fellépők között volt Michael Jackson-, Ricky Martin-, Cristina Aquilera-... és egy Elvis-imitátor is. Ekkor villant be a nagy ötlet, Elvis-imitátor leszek! 2004 márciusában hazajöttem Miskolcra, feleségül vettem Titka Gitta művésznőt, majd elkezdtem a felkészülést, illetve a próbákat az Elvis show-ra. 2005. szeptember 17-én sikeresen debütáltam Elvis-imitátorként egy 30 perces műsorral.

Időközben nagyon sok meghívást kaptam, többek között szülinapi partikra, esküvőkre, bálokra, falunapokra, leánybúcsúkra, kastélyokba, sokcsillagos hotelekbe és több hazai tévébe. Felléptem a Budai várban, nagykövetségi és milliomos partikon is.

2008-ban egy magyar–spanyol–szlovák koprodukciónak köszönhetően a Kanári-szigetekre (Lanzarote és Fuerteventura) kaptunk meghívást az Elvis&Marilyn című imitátorshow-val.  Feleségemmel a mai napig 25 különféle műsorral járjuk főként Magyarországot és a környező országokat. 

2011 és 2015 között megszereztem az alapfokú diplomámat a Miskolci Egyetem Egészségtudományi karán mint egészségturizmus szervező. 2016-ban ének- és gitároktató állást ajánlottak nekem a Premier Alapfokú Művészeti Iskolában, amit elfogadtam, ma is ott dolgozom. Már több mint 600 halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket tanítottam meg énekelni és gitározni. A legjobb diákjaimat rendszeresen elviszem karitatív fellépésekre, például a Szépkorúak Házába, egyéb idősotthokba, a Máltai Szeretetszolgálat intézményeibe, a Zoltán úti, a Miklós úti és Bulgárföldi Általános Iskolába, az Éltes Mátyás Gyógypedagógiai Általános Iskolába, ahova autista és sajátos nevelési igényű gyerekek járnak. Mindenhová elmegyünk műsort adni, ahová hívnak bennünket. Diákjaimmal együtt eddig 160 jótékonysági fellépésünk volt.

Tanulmányaimat folytatva 2020 és 2022 között megszereztem a Miskolci Egyetem Egészségtudományi karán a mesterdiplomámat is. Egészségügyi szociális munkás lettem. Jelenleg a speciális oktatási módszertannal foglalkozó, Hogyan tanítsuk sikeresen a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket? címmel készülő brossúrán dolgozom, melyet szeretnék majd kiadni.

A legnagyobb énekesi teljesítmény, amit eddig elértem, 2023-ban történt. Június 2-án, pénteken megdöntöttem egy 19 éve fennálló Guinness-rekordot, amelyet egy német Elvis-imitátor állított fel még 2004-ben, amikor folyamatosan énekelt Elvis-dalokat 43 óra 11 perc 11 másodpercen át. Én a Guinness és Magyar Rekord Egyesület szabályainak megfelelően, a Miskolci Egyetemen 49 óra 29 percen át énekeltem szakadatlanul Elvis-dalokat. Ezzel a teljesítménnyel hivatalosan is világrekorder lettem. Alig várom, hogy valaki megdöntse a világrekordomat, hogy utána ismét felvegyem a kesztyűt! 

Nívódíj: Vihula Mihajlo

Igazi zenei virtuóz, aki tökéletesen mestere hangszerének. Mély művészi érzékenysége feledhetetlenné teszik városunk kiemelkedő tehetségű gitárművészének, zeneszerzőjének előadásait.

Vihula Mihajlo Huszton, Ukrajnában született. Zenei tanulmányait hét éves korában kezdte az ungvári művészeti iskolában klasszikus gitár tanszakon. 1994-ben első lett a Kárpátaljai Gitárversenyen Ungváron. 1996-ban az Ungvári Állami Zenei Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, ahol gitárművész és karmesteri képesítést szerzett. 2000-ben megnyerte az „Ukrajna új tehetsége” címen megrendezett országos versenyt. Miután elvégezte a zeneművészeti szakközépiskolát, tanulmányait a lvivi Liszenko Állami Zeneakadémián folytatta klasszikus gitár, zeneszerző és karmester tanszakon. Végzés után Ungváron nem tudott elhelyezkedni. Egy földije, aki akkoriban Budapesten élt, csábította a fővárosba, de ott sem volt igazán kereslet a tudására. Szerencsére egy másik barát, Hartyányi Jaroszlava, aki akkor az Ukrán Országos Önkormányzat vezetője volt, felajánlatta a szállást és a segítséget a munkakeresésben. 

Ez 2005-ben történt, és élete nagy szerencséjének tartja, hogy Miskolcra hívta Kascsák Ferenc, a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. „A Tiszai pályaudvaron szeptember 3-án Ignácz Istvánné fogadott, aki azután mint egy saját keresztfiára tekintett rám – emlékszik vissza miskolci megérkezésére Mihajlo. – Ahogy kijöttem az állomásról, megéreztem: ez a város jó lesz! Kascsák Ferenc segítségével beköltöztem a Központi Leánykollégium 5. emeletén lévő szobába. Eleinte kézzel-lábbal magyaráztam mindent. Kollégáim és a diákjaim segítségével kb. karácsonyra kezdtem érteni a magyar nyelvet. Úgy tanultam, hogy írtam fonetikusan a szavakat, próbáltam memorizálni őket.”

Vihula Mihajlo ma már elismert gitárművész, gitártanár, zenepedagógus, zeneszerző, de az első miskolci gitárestje nagyon emlékezetes.„A művészi pályán való indulás szintén nem volt egyszerű: még nem beszéltem a nyelvet, de segítséggel összeszerveztem egy bemutatkozó gitárestet az iskolában. Mindenki kíváncsi volt, ki vagyok, így teltház előtt játszhattam. Éreztem, mindenkinek tetszik, ahogy gitározok. Erre az estre sokan emlékeznek, nemcsak én, hogy így indult a miskolci gitárművész karrierem”.

2006-tól 2018-ig a Miskolci Nemzeti Színház több zenés darabjában is közreműködő zenész volt. Kivételes zenei tehetsége és mély művészi érzékenysége feledhetetlenné teszik a művész előadásait. Technikailag is tökéletesen mestere hangszerének – igazi zenei virtuóz. 

Felesége, Pascsenko Okszana a Miskolci Nemzeti Színház énekkari tagja, és kisebb szerepeket is vállal, amit nagyon imád. „Okszana 2006-ban jött utánam Magyarországra. Vele még a lvivi zeneakadémián ismerkedtem meg. Miskolcon eleinte kollégiumban laktunk. Később aztán megszülettek a gyerekeink, egy fiú és egy lány. Itt él a család. Sokfelé járok, sok városba hívnak, volnának lehetőségek, de Magyarországon belül lakóhelyet nem cserélnék. Itt sokkal több mosolyt kapok.”

Zeneszerzőként több európai országban számtalan koncerten és zenei eseményen közreműködött. Számos zeneművet írt az operától a szimfonikus és kamarazenei műveken keresztül a vokális művekig. Az évek során több helyi és országos díjjal ismerték el munkásságát. Különösen kedves számára, hogy 2015-ben átvette Magyarországon élő nemzetiségek kulturális, közművelődési tevékenységét elismerő Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat, és 2022-ben megkapta a Hrihorij Szkovoroda-díjat, amellyel azokat a magyarországi ukránokat tüntetik ki, akik jelentős erőfeszítéseket tesznek az ukrán kultúra népszerűsítéséért. Vihula Mihajlo kiemelkedő teljesítményt nyújtó művész, aki szakmailag magas színvonalú munkát végez úgy a zene, mint a magyar–ukrán kapcsolatok ápolása terén.

Nívódíj: Vanczák Zoltán

A Garadnavölgyi Vízi Társulat tevékenysége általában nem szerepel az érdeklődés fókuszban. Pedig nekik köszönhetjük a térség sikeres árvízvédelmét, a szintén nemzetgazdasági feladatként jegyzett ipari vízszolgáltatást, továbbá az ivóvíz biztonsági készletet és a horgászatra, csónakázásra alkalmas szennyeződésmentes vizet is. A társulat szakmai vezetését 1997-től Vanczák Zoltán látja el.

„Pályafutásom a Garadnavölgyi Vízi Társulatnál 1991-ben indult tagként, amikor is Miskolc Megyei Jogú Várost képviseltem. 1997-ben elnökké, 2007-ben ügyvezetőnek választottak, mely tisztséget a mai napig betöltöm. Társulatunk tevékenysége – így személy szerint az enyém is – nem közismert. Igazából csak vészhelyzetekben (1999 ősze; 2006 és 2010 tavasza) kerül az érdeklődés középpontjába. Mindhárom alkalommal sikerült a város nyugati részeinek (Felső – Alsó-Hámor, Majláth, Berekalja, Dél-Kilián stb.) a Szinva patak általi teljes elöntését megakadályozni. Mindemellett folyamatosan ipari vizet szolgáltatunk a Diósgyőri Papírgyár részére, mely szintén nemzetgazdasági stratégiai feladat. A város szempontjából az árvízvédelmen túlmenően, ivóvíz biztonsági készletet tárolunk (megfelelő minőségben és mennyiségben) a MIVÍZ Kft. részére. Szennyeződésmentes vizet biztosítunk jóléti tevékenységekhez (horgászat, csónakáztatás).

A már említett vészhelyzeteken túlmenően, a társulat életében jelentős volt a 2010-es és 2015-ös év. 2010-ben, a törvényi változások folytán megszűnt a társulatok kötelező földalapú támogatása, míg 2015-től megszűnt az élő vízfolyások (Garadna-patak egy szakasza) társulati kezelése. Az elmúlt másfél évtizedben több mint hetven társulat szűnt meg, vagy felszámolták azokat. Kiemelt és folyamatos feladatunk a völgyzáró gát elmozdulásának figyelése, annak értékelése, szükség szerinti beavatkozások elvégzése is. 

Az egyik alapító tag jogutódja 2022-ben jelezte tagsági viszonyának megszűnését. Ez 2023-ra komoly likviditási problémákat generált számunkra. A tagok átérezve ennek hatását, egyhangúan döntöttek az önkéntes működési támogatások felemelésében. Így lehetőségünk nyílik, mind a földfelszíni, mind a vízfelszín feletti zsilipházak korrodált acélberendezéseinek felújítására, szükség szerinti cseréjére. Legfontosabb együttműködő partnerünk a tulajdonos ÉSZAKERDŐ Zrt., valamint a MiReHu Nonprofit Kft. és a Miskolci Városgazda Nonprofit Kft., melyek támogatását ezúton is köszönöm.

A teljesség igénye nélkül felsorolt feladatok ellátásának szakmai igénye és folyamatossága hozzájárulhatott a kitüntetésemhez. Számomra ez a díj a város érdekében végzett hosszú és folyamatos munkám elismerését jelenti, egyben visszajelzés is annak szakmai színvonalára vonatkozóan. Köszönöm szépen azoknak, akik rám gondoltak a díj odaítélésénél!”

Nívódíj: Virágné Kaló Ágnes

A betegek iránti elkötelezettség áthatja mindennapjait. Pályáját a segíteni akarás és a szakmai elhivatottság határozza meg. A betegek iránt érzett szeretet és empátia ugyanolyan fontos számára, mint a szakmai tudás, melyet sokoldalúan fejlesztett az elmúlt évtizedekben. 

„Miskolcon születtem 1961. január 26-án és azóta is ebben a városban élek. Lokálpatriótaként erős a kötődésem. A Könyves Kálmán Általános Iskola német tagozatán, majd a Herman Ottó Gimnázium biológia tagozatán végeztem. 1979. július 1-én kezdtem el dolgozni a megyei kórház traumatológiai osztályán segédnővérként. 1982-től a miskolci Semmelweis Kórház Szülészet- és Nőgyógyászati osztályán dolgoztam, majd az Ápolás-fejlesztési Csoport tagja lettem. 1995-ben diplomás ápolóként végeztem az akkori budapesti Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán. 1997 áprilisától az egészségügy új szegmenseként életre hívott otthoni szakápolásban kezdtem el tevékenykedni, azóta ezt a részleget vezetem. Jelenleg Miskolcon és a vármegye 63 településén biztosítjuk a lakosság részére ezt a szolgáltatást. Elsődleges területünk Miskolc város ellátása. A lakóhelyhez közeli ellátások szorgalmazásával az utóbbi években egyre nő ennek a szolgáltatásnak a jelentősége. Fontos szerepünk volt a Covid-járvány idején is, erőnk felett láttuk el betegeinket otthonaikban. 

Egyetemi képzésben 2000-ben terület- és településfejlesztési menedzserként, 2004-ben európai uniós szakértőként, 2015-ben mesterfokozatú egyetemi okleveles ápolóként végeztem. 2020-ban mesterfokozatú okleveles egészségügyi tanár, 2021-ben mesterfokozatú okleveles egészségpolitikai szakértő, valamint ugyanebben az évben mentálhigiénés szakember diplomát is szereztem. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Vezetőképző Szociális szolgáltatásmenedzsment szakának utolsó éves hallgatója vagyok. 2011-től részt veszek az ápolók oktatásában és vizsgáztatásában. A Miskolci Egyetem Ferenczi Sándor Egészségügyi Technikumában óraadó tanárként tanítok.

Szakmai munkám elismeréseként 2013-ban, elsőként a megyében megkaptam a megyei közgyűlés Szent Erzsébet-díját. 2021-ben Miniszteri dicséretben részesültem. 2000-től 2016-ig a Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület országos elnökségi tagja voltam. 2009-ben részt vehettem – a szervezet keretein belül – az otthoni szakápolás fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. 2004-ban alapítója voltam a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának, ahol azóta különböző tisztségeket töltök be.

Tapasztalom az, hogy a demens betegek ellátása az ellátórendszerek oldaláról csak részben megoldott, ezért az ilyen személyek nappali ellátóhelyének létrehozásán fáradozom. Jelenleg engedélyeztetés előtt állunk.

Egészségügyi pályámat 44 éve kezdtem harmadik generációs egészségügyi dolgozóként. Nagymamám bába, édesanyám szülésznő volt. Az ápolói pálya minden lépcsőjét végigjárva jutottam el a segédápolói munkától az egyetemi okleveles ápolói végzettségig. A betegek iránti elkötelezettség egész eddigi pályámat végigkísérte. Munkámat mindig is a segíteni akarás, a szakma és az emberek iránti elhivatottság határozta meg. Az ápolást hivatásként élem meg. A betegek iránt érzett szeretet és empátia ugyanolyan fontos számomra, mint a szakmai tudás.

Vallom: az embert egészében kell tekinteni, és nem lehet részenként ápolni. Ha a test beteg, a lélek is megbetegszik. Ha a lélek beteg, a test sem lesz egészséges. Az egészségügyi ellátást folyamatként kell kezelni – egy csecsemő is lehet beteg és egy agg is lehet korának megfelelően ’egészséges’. Ez a folyamat a megszületéskor kezdődik és a méltó halál megéléséig tart. Az egészségügyi ellátást és az ápolást komplexen kell kezelni, a beteg adott, mindenkori szükségleteit figyelembe véve. A beteg ugyanis betegsége súlyosságától függetlenül mindig kiszolgáltatott.

Végezetül, hogy mit jelent nekem Miskolc? Azt, ami egy ember számára a levegő. Enélkül élni nem lehet, de sohasem vesszük észre, mert természetes. Miskolc város díja számomra nagy örömet okoz, az eddigi szakmai munkán elismerését jelenti, melyet ezúton is szeretnék megköszönni!”

Az Egyetemért – A Városért díj: Dr. Kiss-Tóth Emőke 

A miskolci egészségügyi főiskolai képzés 1987-ben indult el. Az időközben a Miskolci Egyetemhez integrált, sokrétű oktatás több mint két évtizede az Egészségtudományi Kar keretén belül történik. A képzés elindítása és magas szintre fejlesztése dr. Kiss-Tóth Emőke kitartásának, megfeszített, áldozatos munkájának és az általa vezetett oktatói csapatnak köszönhető.

„Pályafutásom iránya már a középiskola választásával kijelölődött – kezdi a bemutatkozást dr. Kiss-Tóth Emőke. – Családom keresztény értékrendjéhez hűen szüleim az államszocializmus kellős közepén egy budapesti katolikus lánygimnáziumba írattak be. Az ott kapott muníció az egész életemet végigkíséri, hiszen az apácák szellemi szabadságra neveltek, szilárd erkölcsi alapokat adtak, arra készítettek fel, hogy merjünk kiállni értékrendünk és céljaink mellett a világgal szemben is.

Gyermekkoromtól a tanári és az orvosi hivatás vonzott, azonban ’rendszeridegenségem’ miatt az orvosi egyetem helyett a szegedi védőnőképző főiskolára irányítottak. Ott az én tudományos mentorom, Széll Éva professzor asszony oktatói állást ajánlott nekem az egyetemen, amit miskolci kötődésem miatt nem fogadtam el. Ő javasolta, hogy ’csináljak’ Miskolcon egészségtudományi képzést, hiszen itt is szükség van rá. Így kezdődött minden. Lelkes, fiatal, tapasztalatlan, de annál elszántabb pályakezdőként a legmagasabb szintig kilincseltem a támogatásokért, melynek eredményeként 1987-ben a kórház akkori főigazgatójától, dr. Molnár Györgytől megbízást kaptam a képzésindítás előkészítésére. Sokak számára vakmerőnek és lehetetlennek tűnt orvosegyetemi és klinikai háttér nélkül egészségtudományi képzést létrehozni Miskolcon. Kitartó, megfeszített munka eredményeként azonban 1987 szeptemberében el tudtuk indítani a védőnő- és gyógytornászképzést, akkor még budapesti fennhatósággal, de a miskolci megyei kórház területén. 

Szakmai pályafutásom első igazi nagy megpróbáltatása 1995-ben következett be, amikor a sikeresen működő miskolci egészségügyi főiskolai képzést a megszorításokra hivatkozva egyik pillanatról a másikra megszüntették. Ezt nem tudtam elfogadni, ezért minden követ megmozgatva – eleinte magamra maradva – küzdöttem és dolgoztam az újraindítás érdekében. Három évbe telt, mire 1998 szeptemberében egy 40 fős védőnői évfolyam indítására kaptunk engedélyt debreceni kihelyezett képzésként, de már a Miskolci Egyetem infrastruktúráján. A képzés történetének talán legnagyobb mérföldköve a Miskolci Egyetemhez történő 2001-es integráció volt, melynek létrejötte nagyban köszönhető Prof. Dr. Besenyei Lajosnak, az egyetem akkori rektorának. Pályafutásom során az oktatási-kutatási és a menedzselési tevékenység szinte kezdettől fogva összefonódott. Az oktatás-kutatás ranglétráján lépésről lépésre haladva 2004-ben megszereztem a PhD doktori fokozatot, 2008-ban pedig megkaptam a főiskolai tanári kinevezést, a menedzseri tevékenységem csúcspontjaként pedig 2013-tól dékán vagyok ugyanott, ahol a pályafutásom fiatal oktatásszervezőként elkezdődött.

Nagy energiabefektetés, elköteleződés és határtalan lelkesedés kellett ahhoz, hogy egy 40 fős, egyszakos, három munkatárssal indult ’intézetecskéből’ a Miskolci Egyetem tudománykari rangú, ezres létszámot jóval meghaladó szervezeti egységévé váljunk, ahol 5 alapképzés, 4 mesterképzés, 6 másoddiplomás szakirányú képzés és több regionális egészségügyi továbbképzés működik. A terveim fókuszában mindenkor a miskolci székhelyű egészségtudományi felsőoktatási képzés fenntartása, fejlesztése áll. Kiemelt cél a képzési portfólió igények szerinti folyamatos bővítése, továbbá az Egészségtudományi Doktori Iskola feltételrendszerének megteremtése. Az Egészségtudományi Kar vezetőjeként feladatom és felelősségem a Miskolci Egyetem polgárainak egészségvédelme is. Ez a kitüntetés számomra visszaigazolása annak, hogy a jó cél mellett a legnagyobb ellenszélben is érdemes kitartani. Az a lassan négy évtizeddel ezelőtti felismerés, hogy az ország periférikus területein helyben kell képezni a diplomás egészségügyi szakembereket – ha azt akarjuk, hogy helyben is maradjanak –, a mai napig is ugyanakkora, ha nem nagyobb jelentőséggel bír. De az egyszemélyes kitartás és állhatatosság nem elegendő, ’kell egy csapat’! Minden azon múlik, hogy tudunk-e építeni magunk köré egy jól működő teamet.

Hosszú távon azt kívánom, hogy az egészségtudományi képzés stabilan működjék és növekedjék tovább a Miskolci Egyetemen. A még hosszabb távú terveim a nyugdíjas éveimre fókuszálnak, a három kisunokámra, akikkel több időt szeretnék tölteni és férjemre, aki több mint négy évtizede támogatólag kitart mellettem.”

Dr. Szentpáli István Kamarai díj: Sándor Attila

Több mint huszonöt évvel ezelőtt egy jó nevű Audi, Volkswagen kereskedésben kezdte a szakmát, ma pedig vármegyénk és a régió legnagyobb, legtöbb prémium márkát kínáló márkakereskedését és szervizét tulajdonolja. A Miskolc Autó Csoport üzleti sikere, népszerűsége és megbízhatósága vitathatatlan, amire legjobb bizonyíték egyre bővülő partneri körük elégedettsége. Sándor Attila, a cégcsoport tulajdonosa kapja idén a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarától a Dr. Szentpáli István kamarai díjat.

Sándor Attila eredeti szakmáját tekintve vegyipari gépész, de mindössze három évet dolgozott ezen a pályán, aztán kis kitérő után „beszippantotta” az autóértékesítés világa. 1997-et írtunk ekkor, és a fiatalember talán nem is sejtette, hogy életre szóló döntést hoz azzal, hogy jelentkezik egy fejvadász cég megkeresésére, és elnyeri egy Audi, Volkswagen márkakereskedés értékesítési menedzseri pozícióját. Most, 27 év elteltével bizton állíthatjuk, jó döntés volt, és a végig járt út eredményei, az üzleti sikerek megerősítik ezt.

Az autókereskedelem érzékeny a gazdaság rezdüléseire, és a válságokat sok cég megsínylette az elmúlt évtizedekben, hogyan sikerült mégis felépíteni egy cégcsoportot, sőt, folyamatosan tovább bővíteni? Beszélgetőpartnerünk szerint ennek négy fontos – nem csak erre az ágazatra jellemző – feltétele van. Első: a piac változásaira a stabil, erős vállalkozás tud jó válaszokat adni, második: a rugalmas, gyors alkalmazkodás a kihívásokhoz, harmadik: nyitottnak kell lenni az új dolgokra, negyedik: a csapat. Ez utóbbi kapcsán Sándor Attila azt mondja, cégcsoportjuk növekedésének egyik alappillére, erőssége a jó csapat, az, hogy a szakmában régóta jelen lévő, nagy tapasztalatokkal rendelkező kollégákat alkalmaznak. De nem elég pusztán a tapasztalat, legalább ennyire fontos a folyamatos tanulás, a technológiai kihívásokhoz való alkalmazkodás, hiszen ma már az új generációs autók és a digitalizáció „kéz a kézben járnak”. A modern szervizekben pedig nem autószerelők, hanem mechatronikai technikusok dolgoznak.

A tulajdonos büszkén említi, hogy munkatársaik szép eredményeket érnek el az autógyárak által szervezett európai és világversenyeken. Szervizvezetőik, munkafelvevőik, mechatronikai szakembereik, értékesítőik között Európa- és világbajnokokat is találunk. De – ahogy kiemeli – mindennél fontosabb számukra az ügyfelek visszajelzése, elégedettsége. 

A Miskolc Autó Csoport jelenleg 150 dolgozót foglalkoztat, és négy telephelyen várják ügyfeleiket. Az Audi, a VW és a SEAT márkák szerelmeseit a Lorántffy Zsuzsanna utcai márkakereskedésben fogadják, a skodásoknak a Pesti úti szalon a jó választás, míg azok, akik a BMW-re esküsznek a 26-os út kivezető szakaszánál találhatják meg hőn áhított autójukat. A negyedik telephelyük a – márkaszervizként is funkcionáló – Autocarma Miskolc a Csabai kapuban, ahol hivatalos VW és Skoda mellett márkafüggetlen autók javításával is foglalkoznak. Ezen telephelyen január elsejétől – új szolgáltatásként – lakóautó-bérlő és értékesítő központ is működik. Sándor Attila elárulja, hamarosan újabb taggal bővül a Miskolc Autó családja, a Volvót forgalmazó Lukács Autó Kft. integrálódik a csoportba, és hamarosan elkezdik a CUPRA modellek forgalmazását is.

Ha a Miskolc Autó Csoportról beszélünk, szót kell ejtenünk a társadalmi felelősségvállalásról is, ami a cég imázsának fontos része. A tulajdonos úgy fogalmaz: sokakat támogatnak, és ezek között van, amit a lelkük tart fontosnak, és van a szponzoráció – szándékosan használva ezt a szót –, amit üzleti alapon kezelnek. Az előbbihez tartozik a gyerekek és a fogyatékkal élők segítése, és ezt – amit a lelkük diktál – nem is használják fel marketingcélra.

Sándor Attila amellett, hogy csapatával egy gazdasági sikertörténet megvalósítója, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamarának is aktív tagja, és 2012-től – a Gépjármű Kereskedelmi Osztály elnökeként – meghatározó szerepet vállal a köztestület elnökségében.