Kőrizs Imre moderátor – aki költő, kritikus, a Miskolci Egyetemen irodalomtörténetet tanít, és a Műút folyóirat szerkesztője - is sokat tett azért, hogy a szép számú publikum feltöltődjön pozitív élményekkel. Mindkét nyilatkozó a szó valódi értelmében kortárs, hiszen ugyanabban az évben, 1956-ban születtek. Alkotói módszerük nem azonos, abban azonban teljes az egyetértés köztük, hogy elmélyedésre, csendre is szükség van az íráshoz, Pilinszky nyomdokain haladnak. Nagyon magányos műfaj az írás, már-már remeteszerű életet feltételez, amíg el nem készül a verskötet, regény vagy színdarab. Akadnak persze olyan művészek is, akiknek hiányzik a kávéházi adrenalin. Nem kevesen vannak olyanok is, akik napközben remeték, este meg a sörözőkben érzik jól magukat. A magánytűrő képesség szeretete mellett pályakezdéskor Garaczi László szerint fontos a társasági élet, értve ezalatt az egyetemi műhelyeket, önképzőköröket. Avantgárd költőnek indultam, jártam a Molnár Művelődési Ház fesztiváljaira, aztán egyszer csak odajött hozzám a debreceni színház vagány dramaturgja, Lívia, és kérte, hogy írjak színdarabot. Teljesen mást kellett csinálnom, mint addig. Legyen helyzet, cselekvés, építsem fel a karaktert, a figurát. A-ból eljutni B-be. Kimozdultam a remetelétből, a közösségi műfaj kereteibe csöppentem bele, ez tanulási folyamat volt máig- emlékszik vissza. Kreatívabb lett a napom a színdarabírással, eljuttatott a több lábon álláshoz, bár alapvetően prózaírónak gondolom magam. Megbarátkoztam a műfajokkal, azzal, hogy kell ábrázolni a folyamatot. Ne csak egydimenziósak legyenek az emberek. Ez visszaszivárgott az írásaimba. A Weszteg című regényemnek ugyan három szereplője van, de a harmadik inkább hang, nincs igazi viszonya a szerelmespárral.

Nem párhuzamos történet az enyém a Laciéval – mondta Csaba. Nem elsősorban a kortársaimtól tanultam, hanem az idősebbektől, így főleg Pilinszkytől és Esterházytól. Családi életkörülményeim miatt eleve nehézzé vált irodalmi elkötelezettségem. A piarista gimnázium után csak a jogra mehettem, távol a bölcsészettől. Két holt nyelvből - a latin és az orosz –érettségiztem. A korai Pilinszky konzervatív nézeteihez álltam közel, bár a Trapéz és korlát kötetének Te győzz le engem, éjszaka! kezdetű verse a baudelaire-i sátánizmus jegyeit viseli. Német nyelvterületre csábítottak, 1981-ben disszidáltam, az osztrák kultúra és annak habitusa hatott ránk leginkább. Amikor megláttam az alpesi zöldet, egy célom lett: közelebb a valósághoz, az igazsághoz. Örök mérlegelés tárgya: megérte-e külföldre mennem. Olyat nyertem, amit akkor itthon nem érhettem el, de bizonyára vesztettem is. A lélek tükre nem a szem, hanem a tettek. A műfajokról szólva, az választja az embert. A világzseni Geothe se tudta, mi legyen, eleinte azt hitte festő, természettudós vagy hadvezér. A műfajokra értve, az író tévutakra is téved, és sokáig ott marad. A fordítás a felelősség műfaja, viszonyításrendszer. A líra külön algebrája a fordításnak. Én a magyar irodalom remekeinek világnyelveken való megjelenésében hiszek, a többség fordítva képzeli. Ennek jegyében készítettem el József Attila összes versét németül. Talán említeni is felesleges: nem elég a szavak értelmét odaírni. Egyre több elmélet keresi az egyeduralmat. Vannak költők, ahol a forma tartalomképző elem is. Ez egy teremtő aktus. Nemes Nagy Ágnesnek igaza van: idegen nyelvre átültetésnél a versminimumnak meg kell lenni. Rilke abszolútumlírája a megértés hídján nem érhető el, és mégis milyen megrendítő erejű. Rilkét négy kötetben lefordítottam magyarra, átadtam papírgyáros unokájának, aki így reagált:- hát, már szebbet is láttam. Persze hogy csalódtam, mert elismerést vártam. Rilkénél is megtörtént a “határátlépés”: németre fordította a francia Valery verseit.

Garaczi László a több lábon állás híve, a műfordítás szerinte még egy menekülő útvonal. Emlékezős könyvet magyarított, utólag kiderült, hogy Nobel-díjas szerző regényét. E témához ugyan szorosan nem kapcsolódik, de megemlítette 1975-ös emléküket, amikor ugyanabban a kalocsai laktanyában voltak katonák Csabával. Szundi őrmester így értékelte az akkori helyzetet:még csak a világ egyharmada szocialista, de lesz egynegyede, sőt egyötöde is. Nem gondolhatta, hogy ilyen kiváló jósnak bizonyul.

Lazításként a szerzők felolvastak, élénk derültséget keltve, mely az bizonyította, hogy a humorral sem állnak hadilábon. Garaczi tárcaszerűsége, a Hogyan lett a feleségem vegetáriánus? Azt taglalja, hogy közeleg az igazság szörnyű pillanata, a gasztronómiai apokalipszis, amikor a férj is vegának érzi magát, mivel új korszak határán állnak. A fiktív levél műfaja A tejföl mennyit bír? Kérdezi: "muszáj-e erőltetni a versírást? A csengő-bongó rímek öntörvényű dögök, jáspisfényű körték. Kényelmetlen dolog ez a kulturálódás." Azt álmodja: "Kelj fel, vár a tejfel. " Báthori Tűzveszélyes szerelem című remekét így indítja: "Én a szerelemről beszélni sem tudok, csak érzek." Olyan tónust talált ki, hogy ne legyen ízléstelen a mondanivaló. Ilyen sorok: "Egymásra nyissuk a szánkat, még csak közelében vagyok a nyomulásnak. Vagy a cél jöjjön közelebb. Csak napozik az én fényemben. Levegőt veszünk ki egymásból. "A lassúság című poémája a lelkiismeret anyanyelve. A játék egy neme. Szökőkút: szertelen ívei egyszerre beszélik az állandó mélység s a hirtelen magasság nyelvét. Azt mondják: szavazz magadra."

Abban is egyetértettek, hogy az utólagos átírási manőverek nem hozzák meg a kívánt eredményt. Hiába klasszicizálják eredeti szövegeiket, az nem lesz jobb. Az újbóli nekirugaszkodás a régi túlkapás kiiktatásával is csak variáció. Háy Jánosnak igaza van: be kell vállalni az elsőt, mely üde és friss, nem kell lesimítani a kinövéseket, és újrakeverni a mixet, ezzel csak a filológusoknak adnánk munkát.

Végezetül a moderátor azt kérdezte tőlük, mekkora veszteség Tamás Gáspár Miklós halála. A válaszuk egybecsengő volt:- Lenyűgözött bennünket a műveltsége, elképesztő koponya, lehengerlő a tudása. Ha nem is értettünk mindenben egyet vele, akkor is csodáltuk. TGM zseniális figura volt köztünk a kultúrában. Erényei óriásiak. Himalájaként kimagaslott: a köznyelve, a szelleme, a rendületlensége, a megvesztegethetetlensége. Soha nem a saját érdeke miatt nyilvánult meg. Puritánként nem szerzett vagyont. Az emlékéből nehéz lesz kinyerni azt az erőt, mint amit a jelenlététől kaptunk.