A miskolci repülőtér 1931-ben kezdte meg működését. 1947-ben nyerte el a közelmúltig ismert formáját, akkor indultak el ugyanis a Maszovlet (a néhai MALÉV) rendszeresen belföldi járatai. A repülőtér sorsa 2007-ben vett új irányt, amikor a Miskolci Ipari Park részévé vált. Ez már előrevetítette, hogy a területen – összesen negyvenöt hektáron – a repülőteret is érintő jelentős ingatlanfejlesztés várható, ami a további üzemeltetést teheti kérdésessé.

2016-ban az is eldőlt, hogy a három különböző helyrajzi számon bejegyzett terület várossal való közös tulajdonjoga meg fog szűnni. A következő fordulat 2019-ben történt, amikor az adásvételi szerződésnek megfelelően megszűnt az ingatlan elidegenítési és terhelési tilalma, így lehetőség nyílt az ingatlan ipari jellegű hasznosítására. Megkezdődtek a Borsod Megyei Repülő Klub költözéséről szóló tárgyalások. Ezek azonban nem vezettek eredményre.

Bár a klub bérleti szerződése lejárt, az új városvezetés 2020-ban újra megkötötte azt, hogy a repülőtér további üzemeltetése biztosítva legyen. A szerződésben a klub elfogadta, hogy a város azzal a feltétellel adja ismét használatba a területet, hogy azt üzleti céllal rövidesen hasznosítani fogja majd, s a területet előbb-utóbb ki fogja üríteni.

Leszállás tapsviharban

Két esztendővel ezelőtt ejtőernyős ugrásokkal, látványos légi bemutatókkal, sétarepüléssel, családi és színpadi programokkal búcsúzott el a klub és Miskolc közössége az akkor kilencvenegy éves városi reptértől annak utolsó üzemnapján. 2022 – a fentiek miatt előrehozott – gyermeknapján a Magyar Honvédség egyik Gripenje tartott rövid bemutatót a Miskolc és Szirmabesenyő között található területen.

Akkor úgy festett, nemsoká valahol egészen máshol, Miskolc dél-keleti agglomerációjában landolhatnak majd a masinák. Veres Pál még a bezárást megelőző napokban hangsúlyozta: a városvezetés a kezdetek óta eltökélt volt abban, hogy megoldja a helyzetet, mert ők is „úgy gondolják, hogy Miskolc nem maradhat repülőtér nélkül”. A Sajópetri Kistokaj felőli határában tervezett létesítmény ötlete azonban csak egy rövid röppályát írt le, eddig feltáratlan okokból maradt abba a megvalósítás.

Mígnem a múlt héten tartott rendkívüli közgyűlésen a városvezetés elfogadta azt a telepítési tanulmánytervet, amely egy „Sajón túli dűlőn” létrehozandó sportrepülőtérre vonatkozna. Ebből kiderül: a remények szerint állami támogatással megvalósuló projekt során a beruházó az infrastrukturális fejlesztésen túl az üzemeltetést is vállalná. Teendő akad bőven, hiszen – habár a telektömb füves leszállópályához alkalmas – a terület megközelítésére szolgáló meglévő úthálózat is jelentős kiegészítésre szorul.

Leporolnák a propellereket

A nevezett terület a Sajó folyásirányának bal oldalán és a Csorba-tavak között, külterületen helyezkedik el. Északi irányból a 306. számú főút határolja – vagyis az M30-as autópálya közelében fekszik. Az előterjesztésben arra is kitérnek, hogy a későbbiekben a terület észak felé bővíthető, ha netán igényként merülne fel a kisgépek fogadásának biztosítása.

A tervek még nem készültek el, de a tervezőket már megnevezi az előterjesztés. A dokumentációban ugyancsak megnevezett beruházó – tekintettel a tervezés korai fázisára – nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Azt azonban sikerült megtudnunk, hogy a több százmilliós projektben rendkívül komoly, előre aligha kalkulálható kiadási tételek merültek már fel jelenleg is, dacára annak, hogy „mindössze” egy füves leszállópályájú sportrepülőtérről beszélünk.

Egyvalami a fenti kérdőjelek ellenére is biztosnak látszik: a jövőbeni létesítmény a Sajó töltésén túl a repülőtéri elkerülő útról jóval könnyebben megközelíthetőnek ígérkezik majd, mint a meghiúsult sajópetris koncepció. Az is előnyére válhat a mostani megoldásnak, hogy a régi repülőtértől néhány száz méterre, a lakott területtől távolabb esik. Vagyis várhatóan – a Szirmabesenyő határában tapasztaltakkal ellentétben – kevésbé fogja zajkeltésével a környékbeliek csendjét felverni.