minap.hu: Azt szokták mondani, hogy egy házasságban a hetedik év vízválasztó. A Blahalouisiana életében hogyan telik a hetedik év?  

Jancsó Gábor: Én még bele sem gondoltam, hogy hét évesek vagyunk! Még az ötnél leragadtam…

Schoblocher Barbara: Talán majd a nyolcadik évből visszatekintve már tudunk értékelni. 

minap.hu: De ha megnézzük, hogy honnan indult a zenekar és most hol tart, eléggé egyértelmű, hogy hosszú utat jártatok be a megalakulás óta. Mennyire tudatos ez az építkezés? 

J.G.: Mindig a következő lépést tervezzük csak meg. Most a harmadik lemezen dolgozunk, egy hete fejeztük be a dalok írását, a gyakorlás, a felvétel és a keverés következik. Szeptember elejére kézzel fogható formában is el fog készülni az album. Májusban klipet készítünk, amit a budapesti saját bulink előtt szeretnénk kihozni. De igazából hosszabb távra Magyarországon nehéz tervezni. Látjuk mi is, hogy a rádiók mennyire alakulnak át, tűnnek fel az újabb Youtube sztárok. A saját utunkat szeretnénk járni, és mindig a saját következő lépésünkre koncentrálni, nem pedig azt mondani mondjuk, hogy tíz év múlva mindenképpen az Arénát szeretnénk megtölteni. Bár nyilván egyszer azért jó lenne.

S.B.: Valahol ez a cél, hogy majd a huszonöt éves évforduló alkalmából tudjunk csinálni egy Aréna koncertet. Az zseniális lenne. 

J.G.: De ha modellekről beszélünk, akkor inkább a Kispál/Quimby modell jellemző ránk, sok koncerttel, nagy közönséget szerezni, és lassan építkezni. 

minap.hu: Mennyiben más az új album, mint a korábbiak? Milyen vonalon mentetek tovább? 

J.G.: Az ember mindig nehezen ítéli meg objektíven a saját zenéjét. Ugyanúgy, mint az előző lemeznél is, ennek is Ligeti Gyuri a producere. Ő szerette volna, ha a nyolcvanas évek egy erős behatása lenne a harmadik lemeznek. Lesz benne ilyen is, de nem erre fog épülni. Egy Blahalouisiana harmadik lemez lesz, majd a közönség eldönti, hogy milyen irányba mentünk. Azt gondolom, hogy mi kihozzuk magunkból a maximumot, mind szövegileg, mind zeneileg, mind a studiómunkák során. 

S.B.: Sokkal bátrabban álltunk hozzá a dalok hangszereléséhez. Pont azért, mert nyitottabbak lettünk a nyolcvanas évek hangzásvilága felé, amit egyébként nagyon szeretünk, tehát ez az ötlet nem csak Gyuritól érkezett. A dalforma is többször eltér a megszokott pop verse-refrén-verse-refrén modelltől. 

minap.hu: A korábbi lemezeken több angol nyelvű dal is helyt kapott, de láthatóan nyitottatok a magyar felé az utóbbi években. Az új albumon mennyire hangsúlyosak az angol szövegek? 

J.G.: Az Alagutak, fényeken három angol dal volt és hét magyar, most kettő angol lesz és nyolc magyar. 

minap.hu: Ebben van tudatosság? 

S.B.: Ez a lemez itthonra készül, de azért nyilván születnek angol dalok. Vannak ötletek, amik angol szöveggel működnek jól, és a külföldi kapukat is szeretnénk nyitva tartani. Még a stúdiózás előtt megyünk koncertezni Prágába, a lemez megjelenése után pedig szeretnénk egy „B side-ot” megjelentetni, amin rajta lesznek azok az angol dalok, amik erre a lemezre nem kerülnek rá. 

minap.hu: Mennyire nehéz nyitni külföld felé? 

J.G.: Nagyon. Rengeteg pénz kell hozzá, nagy szerencse és nagyon jó kapcsolatok. 

S.B.: Azt a pénzt, amit külföldi promócióra és koncertszervezésre költhettünk volna, inkább arra fordítottuk, hogy ezt a lemezt, ami itthonra készül, a lehető legjobb minőségben felvegyük, és Prágába menjünk stúdiózni. Ez most egy nagyobb befektetés lesz. 

minap.hu: Nemrégiben Oroszországban turnéztatok. Honnan jött az ötlet, miért pont Oroszországra esett a választás? 

S.B.: Játszottunk Tallinban egy showcase fesztiválon 2017-ben, ott találkoztunk egy orosz koncertszervezővel, aki felajánlotta, hogy szívesen szervezne nekünk Oroszországban koncerteket. Nyertünk támogatást, amiből meg tudtuk valósítani. Nem hiszem, hogy a Blahalouisiananak hatalmas jövője van Oroszországban, viszont hatalmas kaland volt, és nagyon élveztük. Nagyon jó, hogy a zenével jutottunk el oda, mert alapból nem biztos, hogy nyaralásra Oroszországot tűztük volna ki úti célul. Összekovácsolt minket, ez volt az eddigi leghosszabb turnénk, amikor a legtöbb koncertet adtuk egymás után. 

minap.hu: A közönség hogyan fogadta a dalokat? 

J.G.: Leginkább angol nyelvű számokat játszottunk, magyar dalokat inkább csak kuriózumként. Moszkvában és Szentpéterváron volt szemmel látható közönség, de Ryazanban is volt egy egész kis magyar csapat. 

S.B.: Szentpéterváron él egy magyar tanárnő, aki magyar zenekarok szövegein keresztül tanítja a magyar nyelvet az orosz diákoknak az egyetemen. Az Ahol összeér című dalunk szövege tananyag volt, egy egész osztálynyi fiatal tudta a szövegét. 

minap.hu: Februárban megnyertétek a Junior Artisjus-díjat. Hogyan éltétek meg, hogy a szakma is elismerte a munkátokat? 

J.G.: Egy nagyon jó visszaigazolás arra, hogy a zenekar jó úton jár. Ha valaki alkotó ember, az mindig is egy nagyon érdekes dolog, hogy a saját munkáját hogyan fogja tudni megítélni. Én mindig azt mondom, hogy sehogyan. Érdekes dolog díjakat kapni, főleg nem a közönségtől, mert ez is egy szubjektív dolog. Hiszen ha másik húsz ember ülne a szakmai zsűriben, akkor lehet, hogy egy másik zenekar kapta volna meg ezt a díjat. De a legjobb elismerés az, ha a közönség többszörösére nő egy év alatt. Ezt simán elcserélném bármilyen díjra. ​