A család hosszú összezárása miatt törvényszerű-e, hogy egymás idegeire megyünk?
Jó dolog, ha együtt lehet a család. Talán sokunkban megjelent a gondolat a „Maradj otthon” kampány indulásakor, hogy „de jó lesz: nincs suli, home office van – végre lehet időnk egymásra, mennyi jó dolgot csinálhatunk együtt.” Majd ránk tört a realitás: még fel sem ocsúdtunk a járvány hazai terjedésének döbbenetéből, már az első héten rapid tempóban kellett megteremtenünk az online iskola, a home office és a megnövekedett háztartási teendők stabil hátterét, valamint üzemeltetnünk kell napi szinten teljes erőbedobással. Mindez önmagában fokozott stresszel jár, az összes lélektani erőforrásunkat mozgósítanunk kell, ami eleinte kimerítő lehet. És ehhez jön még a 24 órás, szünetmentes családi együttlét! Természetes, hogy ilyen feltételek mellett néhány nap után fokozottan kezdjük érzékelni egymást: a többiek jól eső jelenlétét és a kisebb dózisban viselhető, ám most kifejezetten zavaró dolgait egyaránt. Pillanatok alatt robbanhatnak ki parázsviták, eszkalálódhatnak a régóta lappangó konfliktusok, szembetűnővé válhatnak addig „észre sem vett” bonyodalmak a család vagy egyes családtagok működésében. A kérdés, hogy van-e működő stratégiánk, amellyel hatékonyan tudunk alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Ezen sok múlik.
Mit tegyünk ez ellen, illetve ha már kialakult a konfliktus, hogyan oldjuk meg?
Szerencsés, ha van olyan működő stratégiánk, amelyet bevethetünk most, amikor a helyzetből – és a lakásból – való kilépésünk csak mérsékelten lehetséges. Kihívás elé állíthat bennünket egy-egy vita a párunkkal vagy a gyerekkel, mert összezárva hamar elviselhetetlen szintet ér el a feszültség, ha nem tudjuk csillapítani. Segít, ha fejlesztjük magunkban az értő figyelem képességét, például gyakrabban teszünk fel tisztázó kérdéseket: igyekezzünk minél pontosabban megérteni a másik mondandóját és kevesebb kritikus megjegyzést tenni. Sokat számít, ha tudunk asszertíven kommunikálni, azaz partnerként szemlélve önmagunkat és a másikat. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy gyakran fogalmazzunk meg „én-üzeneteket” a saját szükségleteinkről. Ez azt jelenti, világosan öntsük szavakba a bennünk zajló érzéseket és a felmerülő gondolatokat. Most aztán minden családtagnak számtalan egyéb gondja akad, senkitől sem várhatjuk el, hogy belelássanak a fejünkbe. Meg kell tanulnunk hatékonyan kérni egymástól. Nagyon hasznos lehet, ha krízis idején (is) rendszeresen tartunk „családi tanácskozást”. Most talán több alkalmunk nyílik közösen étkezni, így egy-egy vacsoránál akár hetente megvitathatjuk a családtagok aktuális, személyes és személyközi gondjait. Ekkor fokozottá válik a család „válaszkész jelenléte”, így teljesülhet egy fő lélektani szükségletünk: „fontos vagyok, figyelnek rám”. Ebben a légkörben csillapodnak a konfliktusok és esély nyílik a megoldásukra is. Ha nem megy önerőből, a krízis idején is bártan kérjünk segítséget: a család- és párterápiás munka zavartalanul és azonos hatékonysággal zajlik online. Nagyon fontos még az, hogy ne vegyünk magunkra plusz felelősségeket, mint amik eddig is nyomták a vállunkat. Bízzunk meg gyermekeinkben, hogy elvégzik az iskolai kötelességüket. Egy kisiskolásnál nyilván más a helyzet, hiszen nekünk kell megtanítanunk az online-felületek használatára, de ennél több munkát ne vállaljunk el. Továbbá most lehetőségünk van átadni olyan részfeladatokat családtagjainknak, amiket eddig mi végeztünk el. Például beavatni őket a család működéséhez szükséges szervezési feladatokba.
Hogyan tudunk magunkban lenni egy rövid ideig ebben a helyzetben is? Miért fontos ez?
Az én-idő kiemelkedően fontos személyes szükségletünk, krízis idején sincs ez másként. Egyénileg és akár napszakonként változó, hogy miből tudunk leginkább töltekezni: van, amikor a magány csendjét kívánjuk, és van, amikor az egyedüllét szabadságát (olvasást, zenehallgatást, ejtőzést a fürdőkádban, egy kiadós futást vagy relaxációt, stb.). Lényeges, hogy tudatosítsuk: erre szükségünk van ahhoz, hogy mentális egészségünket megőrizzük. Most aztán tényleg! Mivel alapvető lélektani szükségletről van szó, bűntudat nélkül kérjük családtagjainktól, hogy segítsenek megteremti az én-időt számunkra! Ugyanakkor figyeljünk arra is, hogy a társunknak és a gyermekeinknek is legyen erre lehetősége! Fokozott prioritásúvá válik krízis idején, hogy tudjunk időt kérni: „most egy kicsit kiszállok, 20 perc és jövök”. Szerencsés, ha ismerünk néhány rapid pihenési és feltöltődési technikát: ilyenek például az autogén tréning, a relaxáció és a progresszív izomlazítás. Rengeteg hasznos leírás és videó elérhető online, ha fejlődni szeretnénk ezekben.
