A díjat nem kapják, hanem adják. Ez a tételmondat számos vitát szült már. Alapvetően egy kisség pikírt leírása annak a jelenségnek, amikor egy szakmai elismerést nem csupán a szakmai érvek alapján osztanak ki. Nagy Feró például a következőt nyilatkozta a Borsnak 2021-ben, amikor neki ítélték a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetést: „Azért kaptam meg a Kossuth-díjat, hogy felidegesítsem azokat a liberálisokat, akik ellenem vannak”. Na, bumm.

„Azok a boldog szép napok”

Korábban egyébiránt a Kossuth-díj és Széchenyi-díj Bizottság munkáját az egyes szakterületek elismert képviselőiből, művészeiből, tudósaiból álló albizottságok segítették. Manapság nekik már nincsen beleszólásuk abba, kikhez kerüljenek az elismerések. Erről egy, a miniszterelnök által kijelölt bizottság dönt.

A cikkindító mondás persze nem újkeletű: amióta vannak kurzusok és díjak, gyakran vádolják meg a döntéshozókat, hogy a saját szentjeik felé húz a kezük. Idén is ők döntöttek arról, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából kik részesüljenek állami kitüntetésben. Ezzel párhuzamban a Színházi Társaság is közzétette a saját „díjazottjainak” listáját.

Az 1949 óta létező szakmai ernyőszervezet leszögezte, szigorúan szakmai elvek alapján, a tagszervezetektől beérkezett javaslatok alapján hirdette ki, szerintük kik lettek volna érdemesek idén a díjakra. Ez pedig két szempontból is pikáns. Egyfelől

az Orbán Viktor által kijelölt bizottság listája, és a Színházi Társaság ajánlása egy ponton sem találkozik: az utóbbi felsorolásból senkit nem jutalmaztak 2024-ben állami kitüntetéssel.

Másrészt, a társaság által érdemesnek talált művészek között számos olyan név található, akik a Miskolci Nemzeti Színházban dolgoznak, vagy a teátrumhoz kötődnek.

Az alternatív lista:

Kossuth-nagydíj:
Béres Ilona, Gáspár Sándor
Kossuth-díj:
Blasek Gyöngyi, Khell Csörsz, Novák János, Takács Katalin, Szegedi Dezső
Kiváló művész:
Benedek Mari, Derzsi János, Gáspár Tibor, Horváth Csaba, Meczner János
Érdemes művész: Farkas Ignác, Fekete Gizi, Fesztbaum Béla, Görög László, Lőkös Ildikó, Orosz Klaudia, Pályi János, Szívós Károly, Vincze János, Varga Mária, Zeke Edit
Jászai Mari-díj: Balla Ildikó, Béres Márta, Borovics Tamás, Czakó Julianna, Ellinger Edina, Fandl Ferenc, Földeáki Nóra, Gimesi Dóra, Keszég László, Madák Zsuzsa, Nagy Fruzsina, Nagypál Gábor, Pap Lujza, Pál András, Sághy Tamás, Szemenyei János, Szilágyi Csenge, Szűcs Edit, Sztarenki Pál, Telihay Péter, Török Tamara, Vasvári Emese, Vidovszky György, Vlahovics Edit
Balogh Rudolf-díj Éder Vera

Szegedi Dezső tehát Kossuth-díjat kapott volna a szakmai szervezet döntése alapján, de Gáspár Tibor Kiváló művész, Fandl Ferenc és Keszég László pedig Jászai-díjas lenne.

„A postától is látszik”

- A társulat jelenlegi minősége indokolná szerintem, hogy egyéni díjakat is kapjanak a tagok – kezdte okfejtését Béres Attila, a helyi színház igazgatója, aki többségében egyetért a fent említett jelölésekkel. Fandl Ferenc esetében azonban más véleményen van, mint a Színházi Társaság.

- Az, hogy a Fagyi még nem Érdemes művész, elfogadhatatlan. Ehhez képest Jászai-díja sincs még. De több színészünket ki tudnám emelni, akik egyelőre nem kapták meg azt az elismerést, amit a munkájuk alapján megérdemelnének.

Gáspár Tibort a mai magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjának nevezte, Szegedi Dezső munkásságát pedig igazi szolgálatnak véli.

- Dezső bácsi egy olyan réteget is megszólított, amelyik addig nem járt színházba. Nem csak a színjátszásért tett rengeteget az utóbbi negyvenkét évben, hanem ezzel a megye kultúrájáért is. Az, hogy ő még nem Kossuth-díjas, elfogadhatatlan.

A direktort arról is kérdeztük, milyen befolyással bír a díjazásra egy olyan jelölő intézmény, mint a Miskolci Nemzeti Színház. Béres Attila lakonikusan válaszolt: „jelölünk”. Aztán mégis megtoldotta egyszavasát.

- Lehet, hogy igazgatóként az én felelősségem is, hogy nem kardoskodom kellőképp a bizottságnál. Ennek egyszerű az oka:

etikátlannak tartanám, ha valaki azért kapna díjat, mert a színházigazgató jól nyomja a jelöltjét.

Emellett úgy hiszem, vidékiesen szólva, a postától is látszik, hogy azok, akiket a Miskolci Nemzeti Színház jelölt, érdemesek az elismerésre. Nem az én érdekérvényesítő képességem miatt, hanem a rendkívüliségük okán- zárta a direktor.

Díjtól a szoborig

Szegedi Dezsőt arról kérdeztük, mit jelentene számára a Kossuth-díj. A 71 éves miskolci színművész úgy fogalmazott: „egy élet elismerése volna”. Hozzátette, a legfontosabb eddigi elismerés számára a Déryné-díja. Amikor megkapta, kisétált a Szent Anna temetőbe a legendás művésznő sírjához, és megosztotta vele gondolatait.

- Szerencsémre Miskolcon van az ország első egész alakos köztéri Kossuth-szobra. Úgy hiszem, ez is alkalmas hely lenne az elmélkedésre – vetítette előre kedélyesen Szegedi Dezső, mit tenne, ha mégis megkapná az elismerést.

Arról, hogy egy díj nem csupán a vele járó elismerés, hanem „színész életpályamodell” kategóriaváltó pontja, Fandl Ferenc beszélt. Megkérdeztük ugyanis, hogy az anyagi vonzatuktól eltekintve mit jelentenek ezek a kitüntetések, mire jelezte, hogy nem a megítélt pénz a legfontosabb, de eltekinteni mégsem lehet tőle.

- Az elismerés az első, ezt szögezzük le. Azonban egy díj nem csak a vele járó összeg miatt fontos anyagilag: hirtelen értékesebb lesz az ember ideje, ha egy komoly díj áll a neve után. Emellett egyéb vonzatai is vannak. Nekem például nincsen színész diplomám. Ezt kiváltaná azonban a Jászai-díj a bérezésem tekintetében, mondhatni, diplomás fizetést kapnék, ami a nyugdíj szempontjából sem lenne utolsó – szólt tréfás komolyan a kitüntetések kapcsán a miskolci színész, aki azt is kifejtette, hogy a helyi teátrum a szakma felső harmadába tartozik jelenleg, ez pedig nem a díjak miatt van.

- Érezhetően nem úgy áll hozzám a közönség, hogy nézd már, itt van ez a fickó már 25 éve, és még egy Jászaija sincs. Azt hiszem, egyedül én gondolom ezt így magamról, de azért napról napra kiheverem, hogy ez még várat magára – mondta Fandl Ferenc.

(Címkép: Szirbik Bernadett és Fandl Ferenc a színház díjakkal is elismert Vadkacsa előadásában, Fotó: Gálos Mihály Samu)