Az elmúlt hetekben folyamatosan jönnek a hírek polgármesterektől és helyi politikusoktól arról, hogy az önkormányzatok a következő hónapokban minden eddiginél rosszabb anyagi helyzetbe kerülhetnek. Nőnek a kiadások, az állami elvonások továbbra is élnek, bevételnövelésre nincs esély. Hogy áll Miskolc?

Miskolc elsők között kongatta meg a vészharangot 2021 év elején. Alaposan, pontosan, tisztességesen tájékoztattuk a miskolciakat, hogyan áll a város kasszája. Beszámoltunk az örökölt hiányról, a kilenc évnyi rossz gazdálkodás okozta problémákról. Őszintén, kertelés nélkül mutattuk be a város gazdasági helyzetét. Világosan elmondtuk, hová vezetnek a kormányzati elvonások, bemutattuk a költségvetés szerkezetét és a takarékossági lépéseket. Ez volt a Számadó.

Igen, tanulságos összefoglaló volt. Viszont furcsa mód nem alakult ki körülötte politikai vita, ahogyan az ilyenkor szokás.

Persze hogy nem, hiszen az első szótól az utolsóig auditált tényadatokat tartalmazott, ahol pedig becslés volt a jövőre nézve, azt korrekten jeleztük. A valóságot írtuk le minősítés nélkül: ez meg ez történt, ez meg ez van, ennyi a hiány, annyi a bevétel, így tudunk gazdálkodni. Azt is elmondtuk, mi várható. Hatalmas hiányt és rengeteg kötelezettséget örököltünk, a járvány miatt meghozott kormányintézkedések pedig további jelentős forrásvesztést eredményeztek.

És jobb lett, vagy rosszabb?

Sokkal rosszabb. Ugyanis meglódult az infláció, amit még tetézett a háború miatt kialakuló energiapiaci káosz és elképesztő drágulás.

Az infláció hogyan érinti az önkormányzatot? A kormány befagyasztotta a rezsiárakat, nem?

A lakosság számára igen, az önkormányzatok számára nem. Vagyis előáll az a helyzet, hogy például az önkormányzat az egy évvel ezelőtti ár négyszereséért vásárol földgázt, de az abból termelt távhőt ugyanannyiért kell hogy adja, mint tavaly. Vagyis a brutális, négyszeres veszteség az önkormányzatnál jelenik meg. De ugyanez a helyzet az elektromos árammal is: a tavalyi ár a sokszorosára ment fel, márpedig az önkormányzat nem csak a hivatalban fogyaszt áramot a vízforralóhoz. Villamosárammal mennek a villamosok, árammal megy a közvilágítás, a víz és hőszolgáltatás biztosításához is jelentős áramra van szükség, ezek viszik el a város villanyfogyasztásának a legnagyobb részét.

Akkor az infláció miatt nem lesz villamos és közvilágítás?

Szerencsére itt még nem tartunk, de minden önkormányzat dolgozik takarékossági megoldásokon, ahogy erről már a sajtóban is olvashattunk. Több összehangolt intézkedés eredményezhet jelentős spórolást. És sokat megtakarítani nem a vízforralón tudnánk, hanem például a hajnali közvilágításon, mi is dolgozunk a lehetséges és szükséges intézkedéseken.

Többes számban fogalmaz. Máshol is ez a helyzet?

Sőt, van, ahol még rosszabb a helyzet. A megyei jogú városok polgármesterei ugyanezekkel a problémákkal küzdenek. Igen, a kormánypártiak is. A legutóbbi találkozónkon nem egy sápadt kormánypárti polgármestert láttam, amikor arról beszéltünk együtt, hogy hová vezetnek majd a brutálisan emelkedő energiaárak és a kormányzati intézkedések.

Ráadásul Miskolcnak nem csak ezzel, hanem a 17 évvel ez előtt kötvények visszafizetésével gondja van. Azzal mi a helyzet?

2005-ben indította el a miskolci önkormányzat kötvénykibocsátási programját. Akkor bocsátott ki egy 12,5 millió svájci frank értékű kötvényt (akkori árfolyamon 1 milliárd 960 ezer forintot), többek között a belvárosi rehabilitációs programra, ingatlanfejlesztésre, épületkorszerűsítésre, illetve a Mechatronikai Ipari Park előkészítésére. 2006-ban történt egy újabb kötvénykibocsátás, akkor 10 millió svájci frank (1 milliárd 700 millió forint) értékben. A kötvények eredeti visszavásárlási határideje 2013 augusztusa volt, és akkor 5,6 milliárd forintot kellett volna megfizetnie a városnak. Az előző városvezetés viszont módosította a határidőt előbb 2018-ra, majd 2022 augusztusára. Most a szükséges összeg ennek már közel a duplája. A helyzet azért is teljesen érthetetlen, mert 2014-ben az állam átvállalta az önkormányzatok adósságát - Miskolctól 36 milliárd forintot. Ezt is beletehették volna konszolidációs csomagba, de nem tették bele.

Konszolidációs csomag? Mit értünk ez alatt?

2014-ben a kormány úgy döntött, hogy rendezi az önkormányzatok különböző tartozásait, hiteleit. Sok más önkormányzattal együtt Miskolc tartozásait is rendezte, csak a kötvényt nem.
Mintha egy családnak lett volna autóhitele, lakáshitele, és egyszer csak jön egy gazdag rokon, hogy figyeljetek, kifizetem helyettetek az egészet, de a családfő mégis úgy dönt, hogy köszi, de a kocsihitelt inkább majd nyögi tovább a család. A kötvény rendezését nem intézte el az előző városvezetés.

Miért nem? Politikai okokból?

Nem tudom. Úgy gondolom, megtehették volna, de nem tették. Viszont így a város ezen sok milliárd forintot veszített. Most már a mi dolgunk, hogy megoldjuk, pedig 2012-ben a feléből meg lehetett volna úszni, és tudja, ez rettenetesen bosszantó. Tudja mennyi pénz ment ki emiatt a rossz 2012-es döntés miatt az ablakon? Annyi, amennyiből rendbe tehető lenne ma a teljes városi tömegközlekedés, buszostól, villamosostól, menetrendestől. 3 percenként járhatna a villamos, rendbe tudnánk tenni Szirma és Martinkertváros csapadékvíz-elvezetését, a város kátyúit. Ha 2012-ben meglépte volna ezt az önkormányzat, akkor ma 9 milliárd forinttal több pénze lenne Miskolcnak. Ez rengeteg pénz.
És azt még nem is említettem, hogy csak az elmúlt három hónap inflációja is majd egymilliárddal drágítja a kötvényt, mert az ugye svájci frank alapú. Három hónap alatt még plusz egymilliárdnak mondunk búcsút azért, mert valaki 2012-ben rettenetesen rosszul döntött.

Mi ebből a kiút?

Négymilliárd forint hitelt kell felvennünk a kötvény visszafizetése érdekében, ennyi hiányzik. Erre megvan a pénzügyi konstrukció, a kormány engedélyére várunk. (Éven túli kötelezettséget csak kormányengedéllyel vállalhatnak az önkormányzatok – a szerk.) A közgyűlés először leszavazta a hitelfelvételt, és többségében éppen azok, akik 2012-ben is rosszul döntöttek, mert nem intézkedtek a konszolidációról. A következő közgyűlés végül megszavazta, mert a város érdekében muszáj kiutat találnunk. Számolunk, tárgyalunk, alkudozunk, keressük a megoldást, hogyan ne rokkanjon bele a város a rossz politikai döntések egészen hétköznapi következményeibe.

Egy újabb hitel nem lenne egy újabb csapda?

Egyáltalán nem, különösen úgy, hogy a hitel lehetőséget ad arra, hogy a meglévő forrásainkat gazdaságfejlesztésre fordíthassuk, és nem a kötvény törlesztésére. Olyan beruházásokra, amelyek hasznot hoznak a városnak, például iparterület-fejlesztésre. Debrecen éppen 44 milliárd hitelt vesz fel, és ebből 14 milliárdot iparfejlesztésre költ. Ez pár év alatt megtérül, hiszen a befektetőknek értékesített területből vissza lehet fizetni. Pontosan ez a mi tervünk is.