Ugrás a tartalomra

A szerződés felbontása csak népszerűsítette Moldovát

Buzafalvi Győző
Utoljára módosítva
2022. június 19. vasárnap 12:22
A legolvasottabb magyar íróról, Moldova Györgyről halála kapcsán a Facebookon, a nyomtatott és az elektronikus sajtóban is megemlékeztek. Több fórumon is felidézték a Miskolcról készített szociográfiai riportkötetét.

Az Érik a vihar című könyve valóban vihart keltett, sőt botrányt is, mely végül a szerződés felmondásával járt. Ez lett a legjobb reklám a szerzőnek, olyan népszerűséget aratott, hogy minden példány elfogyott. Moldovát egyébként nagyon szerették a diósgyőri munkások. Az 1980-as évek elején többször járt az LKM-ben író-olvasó találkozón. A kohászat letéti könyvtárosai meghívására járt az acélműben, a tűzálló téglagyárban, a középhengerműben. Az egyik alkalommal félórát késett a vonata, műszakváltás után százan vártak rá, hogy meghallgassák érdekes sztorijait.

Azonnal elvállalta

Mokrai Mihály korábbi alpolgármester ismeri a legjobban Moldova György „Érik a vihar” című könyve megszületésének előzményeit. Készségesen vállalkozott arra, hogy olvasóinkat is beavassa a Miskolcról szóló riportkötet kulisszatitkaiba.

- Mindig is foglalkoztatott, hogy a 19-20. századi írók mennyire szerettek Miskolcra jönni és élvezni az itt élők vendégszeretetét, többek között az avasi pincesoron... Az íróknak ezen emlékei bekerültek aztán műveikbe, melyek alapján elég jól megismerhető Miskolc régmúltja. Hogy a 21. században se szakadjon meg ez a hagyomány, elgondolkodtam, ki lehetne az az író, aki egy Miskolcot bemutató kötet megírásával népszerűsíthetné városunkat. E töprengés eredményeként Moldova tűnt a leginkább alkalmasnak a feladatra. Az ötletemet megosztottam Illésné Kovács Máriával, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyik vezető magyar szakos oktatójával, aki szerint Moldova Györgynél nagyobb olvasottságú írót ő sem tudna ajánlani.

Félve hozakodtam elő javaslatommal a városvezetői értekezleten, ahol Káli Sándor polgármester jó kezdeményezésnek tartotta, és az akkori kultúráért felelős alpolgármester, Fedor Vilmos is támogatta. Döntés született tehát arról, hogy keressem meg az írót, és kérjem fel egy Miskolc tematikájú könyv megírására. Meglepetésemre Moldova György azonnal elvállalta a feladatot. Egyeztettünk vele, hogy mikor érkezik Miskolcra a szerződés részleteinek megbeszélésére. Mivel az író számára alkalmas időpontban nem tudtam elé menni a vasútállomásra, Orosz Lajos alpolgármestert kértem meg, hogy fogadja az írót. Orosz Lajos azonban félóra késéssel ért ki a Tiszai pályaudvarra, ami miatt Moldova úgy megharagudott, hogy felszállt a következő vonatra, és visszautazott Budapestre. Hosszas telefonálgatás, mea culpázás után nagy nehezen rávettük az írót, hogy jöjjön el újra Miskolcra, és tárgyaljuk meg a könyv részleteit.

A következő alkalommal már nem hibáztunk. Káli Sándor polgármester, egy kollégánk és én vártuk Moldovát a peron három különböző részén. Így szerencsénkre megfelelő módon tudtuk fogadni, majd ezt követően sikeresen lefolytattuk a tárgyalásokat. Megbeszéltük a feltételeket, hogy a könyvnek Miskolcról kell szólnia, megállapodtunk az összegben, és az előleget át is utaltuk. A megállapodás alapján szállást biztosítottunk számára, és egy állandó kísérőt is Básti János személyében, hogy az író zavartalanul végezhesse munkáját.

Személyes emlékem még róla, hogy miután megtudta, hogy jogász vagyok – hiszen a szerződést én írtam –, folyton latin kifejezéseket használt, melyeket velem fordíttatott, ellenőrizvén latin nyelvtudásom. Később kiderült, hogy a „Negyven prédikátor” című műve miatt tökéletesen megtanult latinul. Most sem tudnék alkalmasabb és olvasottabb írót találni a 21. század eleji Miskolc bemutatására, bár az igencsak negatív hangvétel nem feltétlenül szolgálta a város népszerűsítését. Felmerült aztán a gondolat, hogy íratunk egy könyvet szeretett városunk pozitívumainak hangsúlyozása céljából is „Ami a Moldova-könyvből kimaradt” címmel, de ezidáig mindez nem valósult meg… Nyugodjék békében!

Moldova Ózdon is sikert aratott miskolci könyvével

Kérdéseire kinyíltak az emberek

Nyolc hónapon át kísérhettem Magyarország legolvasottabb és legtöbb példányszámot elért íróját, a Kossuth-díjas Moldova Györgyöt - emlékszik vissza Básti János, aki 2008 elején a Tiszai pályaudvaron Káli Sándor polgármesterrel és Mokrai Mihály alpolgármesterrel fogadta a jeles vendéget.

Előtte keresnem kellett egy fürdőszobás lakást, ám az első négytől a felpattogzott parketták másfelé irányítottak. Az ötödiknek ugyan sötét volt a lépcsőháza, de a Széchenyi utca 31. alatti lakást frissen meszelték, rendbe tették, amikor megérkeztünk, éppen a villanyt szerelték. Később a színház melletti épület első emeletére költözött, aminek az ablakából színművészeti évfolyamtársának, Nagy Attilának a szobrát láthatta. Programjait nem a városvezetés állította össze, az volt a megállapodás, hogy nem avatkoznak bele, oda megy, ahová akar, és azt ír, amit jónak vél. Egy egész hónapra, napra, órára megterveztem a menetrendjét. Hétfőn jött a vonattal, pénteken utazott vissza, olykor szombaton. A kezdeti óvatosság – nem mondom, hogy bizalmatlanság – után teljesen feloldódott, és szinte barátjaként kezelt. A későbbi években is többször találkozhattam vele családom körében. Sorra látogattuk a gyárakat, üzemeket, bányákat, intézményeket, iskolákat, óvodákat, az egyházak vezetőit, a bükki erdészeket, a lillafüredi és a tapolcai szállodásokat, a temetőket. Az egyszerű emberek sorsa érdekelte, hogy mit mond a munkás, a gyár- és az iskolaigazgató, a színidirektor, a filharmonikusok karmestere. Érdekesek voltak Komlóstetőn a korábbi vasgyári dolgozókkal való diskurzusok, frissen sült pogácsával várták. Az összes miskolci akadémikust felkereste, legtöbbjük saját otthonába invitálta. Nehezményezték, hogy nem kérte ki véleményüket a városvezetés. Ilyen gyors menetben félreértés, pontatlanság is előfordulhatott. Sokan nem tudják, hogy mindent szót jegyzetelt girbegurba kézírásával. Egy kötetnyi füzetcsomag gyűlt össze, némelyik interjú azért nem került a könyvébe, mivel néhány füzetecske elveszett. Az egyik avasi étteremben egy idő után szólt, menjünk haza, nem érzi jól magát. Éjszaka felköltötte szomszédasszonyát, hogy rosszul van, hívja a mentőt. Infúziót kapott a Semmelweisben, másnap reggel hívott, gyere értem János, lekötöttük a professzorokkal az interjúkat, úgy érzem, meg tudom csinálni. Beszélt a kórházigazgatóval, Koleszár Lajossal, aki saját felelősségére kiengedte. A Szentpéteri kapui idősotthonban is ellátták bőséges információval. A megyei kórházban aztán felkeresett három nővért, mindegyik roma volt, riportot készített velük is. Csiba Gábor pedig ismertette a kórházi fejlesztéseket. A városban mindent végigjárt, a tetejétől az aljáig, az aljától a tetejéig. Miskolc zegét-zugát bejártuk. A meddőhányónál, a halnánál valósággal elbűvölte szövegével a munkásokat. Kérdéseire mindenütt kinyíltak az emberek. A jelenlegi polgármesterrel, Veres Pállal is remekül elbeszélgetett, aki akkor a Földes igazgatója volt. Ha jól emlékszem, 35 ezren írták alá a követelést, maradjon meg a Földes név, és ne mozgassák el Veres Pált. Győzött a népakarat.

Többet kéne foglalkozni Moldovával – javasoltam a városvezetésnek. Fedor Vilmos felsorolta a fesztiválokat, megemlítette a híres szlogent is:a kultúra várost épít. Csakhogy halálos sebet kapott Miskolc a rendszerváltáskor. A kultúra nem helyettesíthette a gazdasági hátteret, a kulturális vérfrissítés nem elég a pezsdüléshez. A felkért író talán szürkébbre, keserűbbre festette a jövőképet, ebben az is közre játszhatott, hogy 2008 még közel volt a rendszerváltáshoz. Ha az országban valahol valami összeomlott, az Miskolc volt. Megszűnt a kohászat, a gépgyár, a bányákat bezárták, az intézmények bizonytalanná váltak. A szellemi műhelyek is gondokkal küzdöttek. Az egyetemen se nyilatkozhatták, hogy holnapután bekövetkezik a felívelés, hát miből és hogy. Úgy gondolom, a város akkori állapotában Moldova riportkönyve hű tükörkép. Nem tehetett mást, nem lehetett elleplezni az aktuális gondokat, feszültségeket még a sikeres fesztiválok megrendezésével sem. Ma is helytálló látlelete, Nostradamusként, előre megjósolta a jelenünket. Ő még a leírtaknál is több veszélyt észlelt, de nem akarta a város és az egyetem rossz hírét kelteni. A címről is vitáztunk, igyekeztem elvinni abba az irányba: lesz még feltámadás. Nem találta szerencsésnek, ragaszkodott a sajátjához.

A szerződésbontásról annyit, a cikkek szerint a városvezetés kezdeményezte, nem úgy van – állítja Básti János. Eredetileg keményebben akart fogalmazni, mert innen-onnan visszajött hozzá, hogy nem tetszik a műve. Kompromisszumra biztattam, végül a hivatalba érve lehiggadt, mederbe terelte gondolatait: "Úgy vélem, természetesen jár az előleg. Ezen kívül nem kérek semmit, de ti sem követelhettek tőlem semmit. Egy betűt nem fogok változtatni, mert én ezt így láttam, érzem, ez a valóság.” Káli Sándor kijelentette: jól van, akkor tudomásul vesszük.

Mai szemmel nézve az Érik a vihar az adott helyzet visszatükrözése. Segített abban, hogy néhány dologban felismerjék azt, merre felé kell haladni. Eleve program lehetett az óriási munkanélküliség felszámolása, a szellemi háttér erősítése, napjainkban is téma az egészségügy, az oktatás, a romakérdés megoldása, a társadalom együttélése. Csak egy út van a magasabb szint elérésére: a munka és a tanulás. Moldovának volt egy olyan víziója, hogy ebből esetleg egy lázadásszerű kimenet is lehet, ez benne van a sorok között. A Miskolcon meglévő feszültségek egy része az egész országra igaz volt, ennek a kimenetele társadalmi mértékű elégedetlenséget szülhet, amely nagyon erős felzúduláshoz vezet, villongásokat vált ki, ha nem találnak rá megoldást. Tételezzük fel, időközben megjavult a világ, és most már minden rendben van.

Egy hónappal a halála előtt beszéltem vele, a névnapján köszöntöttem. Azt ismételgette: nem vagyok jól. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége!

Ha pozitívan torzít

Durbák György, Tiszaújváros főépítésze jól emlékszik az akkori történésekre, hiszen Diósgyőrben lakik, édesapja pedig a kohászatban dolgozott vezető beosztásban, aki sokszor mesélt neki a munkásélet szépségéről, de a sötétebb oldalait sem hallgatta el. Ráadásul olvasta is a könyvet, ott várakozott a sötétkapui tömegben, akik dedikáltatni is akarták Moldova slágerét. Lakonikusan csak ennyit jegyzett meg: a 2008 óta élre kerülő vezetők vajon szerették-e, szeretik-e a tükröt? Az a véleményem, hogy a mindenkori hatalom, vezetés csak azt a tükröt szereti, amelyik pozitívan torzít.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!