Pánteken ismét Miskolcon koncertezik a magyar alternatív kultúra egyik meghatározó alakja, Müller Péter Sziámi. Beharangozó interjúnkban nem csak a zenéjéről, de a városhoz kötődő egyedi kapcsolatáról is kérdeztük.

- Mióta lépnek fel a jelenlegi formációval?

- A Sziámi AndFriends tízéves - ebből az alkalomból sikerült izgalmas, telt házas bulit adnunk a MŰPA nagytermében, ahol a Danubia szimfonikusokkal egészült ki a hangszerelés. Elkészült a Kobuciban a zenekar jubileumi rock-koncertfilmje is:

- Mit képvisel most a zenében? Aki elmegy majd a koncertre, mire számíthat, mennyit kap vissza a harminc évvel ezelőtti Sziámiból?

- Amit a közönségünk megszokott tőlünk: a szókimondás és az eredetiség bátorságát úgy a zenében, mint a szövegben - bár ezen nem igazán szoktunk gondolkodni, inkább utólag, dalonként örvendezünk, ha úgy érezzük, sikerült. Alapvető (és közel sem csak a rockzenében), hogy az, aki művésznek mondja magát, ezzel egyúttal azt is kijelenti, hogy ő a megalázottak, a kifosztottak és a megszomorítottak képviseletére - azaz a részvétre - köteleződik el. Az új dalok (amilyen például a Melyik oldalra állsz?? vagy a Lepkevadászat) mellett a harminc évvel ezelőtt indult Sziámi és annak előd-zenekarai, az URH, és a KONTROLL-Csoport dalainak legjavát is tőlünk hallhatja a közönség. A kezdetektől máig tudatos alapvonása a számainknak a brutális költőiség, és kritérium az érzéki zeneiség. Ért, aki érteni bír - közben pedig lehet rugdosni és üvölteni.  A Helynekemben mindig óriási a hangulat, a MŰHÁ-ban imádtuk a Cohen-dalok közönségét, de akadt már a városban olyan szabadtéri koncertünk is, ahol  kis időre leállt a villamosforgalom.

- Mi a tapasztalat, milyen korosztály jár el a fellépésekre? Lehet egyáltalán valamilyen korosztályi túlsúlyról beszélni, vagy ez változó?

- Nagy érzés, hogy a régi, hűséges követőknek a még állóképes része mellé (nagyon ritka nálunk az ülős buli), folyamatosan zárkóznak fel az érzékenyebb és értelmesebb gyerekeik és unokáik. Látványos a fiatalodás - kedves vadhajtása volt ennek a minap az A38 színpadán a földön fetrengve szelfiző-streamelő diáklányok csupán egészen picit spicces, bekapott csoportja.

- Zene, költészet, írás, slam, színház; rengeteg dologgal foglalkozott az évek során. Jelenleg min dolgozik, mik a futó projektek?

- Most kaptam meg a Napidal címen egy éven át futó össznépi dalszerző játékért Az év könnyűzenei produkciója Artisjus-díjat, és ezen a héten zajlott a Bérczesi Robival közösen írt dalok nagykoncertje az Akváriumban, ahol Péterfy Bori, Lovasi András, Beck Zoli, Kirschner Péter  és sokan mások adták elő a legjobb 22 szerzeményt. A Tarandus Kiadónál a napokban jelenik meg egy kötetben mind a 365+1 Napidal-szöveg, a címe a legjobb játék - remélem, a Helynekembe is talán tudunk már vinni belőle.

A játékban társszerzőként számos miskolci zenész is részt vett. Őszre pedig készen lesz a legújabb AndFreinds nagylemez, odaadóan dolgozunk rajta Kirschner Péter producer-zeneszerző-gitáros kollégánkkal.

- Nemzeti Színház, Bartók+ Operafesztivál, Cinefest zsűrizés, városmarketing, egyetem, rengeteg koncert, az első Múzsa-díj; csak néhány dolog, ami miatt joggal nevezhetjük Müller Péter Sziámit a miskolci kulturális élet megkerülhetetlen alakjának, noha nem a városban él. Mit jelent az Ön számára Miskolc, milyen most a viszonya a várossal?

- Folyamatos a kapcsolat a miskolci barátaimmal, és mindig átmelegszik a szívem, ha valaki a "legmiskolcibb nem-miskolci"-ként emleget. Hazajárok, lélekkel. Sajnos a Kocsonyafesztiválon idén nem tudtunk fellépni, mert már lekötött fellépéseink voltak azokra a napokra, de jövőre megígértük egymásnak a szervezőkkel. A Miskolci Egyetem rektori tanácsadó testületének tagjaként egyik kezdeményezője és lelkes híve vagyok az elsősorban Póka Egon nevével fémjelzett könnyűzenei tanárképzés beindításának. Egyéb közös projektjeink is vannak, főként a fiatal építész barátaim munkacsoportjában folytatott kutatás-fejlesztés a természetes, környezetbarát építőanyagok témakörében. Írtam néhány zenés darabot (Tesla, Vadak Ura, Levi Sztori), ezeket számos színház játssza itthon és külföldön, és folyamatosan írok dalokat magunknak és másoknak, utoljára például néhányat verhetetlen barátomnak, Dés Lászlónak. Összehoztam a Dalszerzők dalát Sebestyén Áronnal és harminchét nagyszerű kollégával (Ez a dal mindenkié):

Emellett sok izgalmas zenei projekt producere vagyok a stúdiómban, ahogyan zeneszerző-gitárosunk, Kirschner Péter is a magáéban. (Ő szervezi többek között a saját tehetségkutatást és fiatalok előzenekari jelenlétét is a turnékon.)   

- Mit gondol, milyen jövő előtt áll a magyar könnyűzene, merre kell venni az irányt, mik a legnagyobb leküzdendő akadályok?

- Ez szabad műfaj, sose hatott ránk a cenzúra vagy az iránymutatás - 1994 (az internet megjelenése) óta pedig abszurd is volna ilyesmiről beszélni. Szabályozni tilos, támogatni szerintem nem árt. Hollandiában például, ahol sokáig éltem és zenéltem,  a Stichting Poopmusiek Nederland rendszeresen teremt próba-, fellépési- és felvételi lehetőséget a tehetséges próbálkozóknak. Amúgy elég, ha mindenki a saját belső akadályait próbálja meg leküzdeni. A jövőt illetően: a trendek láthatóak, de kár volna jósolni. A jövő a legjobb jós - bár mindig csak utólag. Mi meg még játsszuk a dalainkat, a hatalmas és frissülő repertoárból mindig azokat, amiket aznap a legélőbbnek érzünk.