1

Beemelték helyére hétfő éjjel azt a tizenhét tonnás salaktálat, ami központi eleme lesz a hajdanvolt diósgyőri kohászatnak emléket állító alkotásnak. Az emlékművet Kraitz Gusztáv Svédországban élő magyar szobrászművész álmodta meg, de az alkotás felállítása évek óta húzódott, erről lapunk korábban már többször is cikkezett (például itt és itt). Szunyogh László, Miskolc főépítésze emlékeztetett, a jelenlegi városvezetésnek 2019 októbere óta fontos célja, hogy a képzőművész által megálmodott eredeti helyszínen megvalósuljon a kohászat emlékműve.

- A világjárvány viszont közbeszólt, mégpedig azért, mert a Vasgyárhoz ezer szállal kötődő Kraitz Gusztáv érthetően ragaszkodott ahhoz, hogy ott lehessen az avatáson, viszont a járvány miatt 2020-ban egy ideig egyáltalán nem lehetett repülni. A kilencvenes éveiben járó művész viszont később, a légiforgalom újraindítása után sem mert még repülőre szállni, így várnunk kellett addig, amíg a feltételek számára is adottak lesznek – mondta el a főépítész, aki hozzátette: tavaly ősszel végre tudott találkozni Kraitz Gusztáv és Veres Pál, Miskolc polgármestere, ekkor állapodtak meg abban, hogy 2023 tavaszán, Miskolc város napjára végre felállítják és fel is avatják az emlékművet.

Összefogással készült

Szunyogh László méltatta az alkotás megvalósítása kapcsán kialakult összefogást is. „A polgármesteri hivatal főépítészi kabinete, azon belül is munkatársam, Petrik Zoltán rengeteget dolgozott a megvalósításon, azonban ki kell emelni, hogy számos, a kohászati iparághoz kötődő miskolci vállalat nyújtott óriási segítséget ebben. Ilyen volt a többi között a Megépszer Kft. és ügyvezetője Nagy László, akik minden „vasas” munkát elvégeztek, Barkóczi István és a Fux Zrt., akik az alapozást oldották meg, valamint a Gobal Kft., ők szállították és emelték a helyére az üstöt” – sorolta.

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, maga az emlékmű a salaköntés pillanatát idézi majd meg, így – értelemszerűen – világítani fog, a technikát Svédországban készítették el és a következő hetekben kerül a helyére.

- Fontos megemlíteni, hogy az Újgyőri főtéren látható műtárgy az utolsó salaköntéshez használt üst a Vasgyárból. Nekünk, akik emlékeznek még rá, mindennapos látvány volt, az, hogy amikor öntötték a kohósalakot, az vörösre festette az eget. Ez meghatározó élmény volt mindenkinek akkoriban ugyanúgy, mint a dudaszó reggel ötkor, hatkor, délután kettőkor és este tízkor – idézte fel emlékeit a főépítész.

Sosem szakadt el Miskolctól

Kraitz Gusztáv Diósgyőr, Vasgyár, Miskolc szülötte, a Svédországban élő világhírű szobrászművész tervezte a New-York-i ENSZ Székház előtt álló Wallenberg-emlékművet is, ami szintén egy körforgalom közepén van. A város által 2008-ban Pro Urbe díjjal elismert képzőművész 2006-ban már tett egy nagyvonalú gesztust Miskolc felé: az ő ajándéka a Szinva teraszon található két almaszobor is. Az alkotó 2020-ban lapunknak azt mondta, bár már hosszú évtizedek óta Svédországban él és alkot, szülővárosától, Miskolctól teljesen sosem szakadt el: ma is élő kapcsolatok kötik Magyarországhoz.

- Én a Második utcán születtem és nevelkedtem fel, így nekem sok emlékem van a Vasgyárról, ott dolgozott édesapám is. Ilyen például az is, hogy éjszakánként vörösre festette az eget az, amikor a salakot öntötték. Ennek állít emléket az alkotásom – mondta. Az, hogy emléket kellene állítani a diósgyőri vasgyártásnak, először úgy tíz-tizenkét évvel ezelőtt merült fel. „Az ötlettel akkor Fedor Vilmos, korábbi alpolgármester keresett meg, utána született meg a fejemben az alkotás képe” – vallott akkor a művész.

Szunyogh László egyébként hétfő hajnalban a Facebookon is megosztotta gondolatait, ezeket itt olvashatják:

;