Július 29. és augusztus 6. között négy miskolci szegregátumba, (Lyukóbánya, Tetemvár, Számozott utcák, Bábonyibérc), és négy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településre (Hernádszentandrás, Homrogd, Csenyéte, Gadna) visz kulturális és művészeti programokat a TeatRom fesztivál.
A fesztivált a What SAP nemzetközi projekt nyitja Hernádszentandráson. A helyi amatőr színházi csoportok előadásai mellett, a Szegedi Dezső, miskolci színművész által feldolgozott Makar Csudra ősbemutatóját is láthatják az érdeklődök. Emellett fellép Oláh József és az M’n M zenekar, bemutatkozik a Független színház Magyarország. A fesztiválozók megtekinthetik a Kugler Art szalon kiállítását, az Élőkép Színház utcaszínházi műsorát, fellép Paprikajancsi Bábszínháza, az Ly16, a Ritmusa zenekarok vagy a Béla műhely. Mindemellett lesznek készség- és képességfejlesztő zenei, cirkuszi és színházi műhelyek is.
A miskolci és homrogdi részletes programokat ITT találják!
A gadnai, hernádszentandrási és csenyétei programokat ITT találják!
A Makar Csudra plakátját ITT találják!
A média támogató Dikh TV sztárjai, Merci és Báró is helyet jaonak a programban. Szilvási István, az ismert rádiós és televíziós személyiség élő bejelentkezéseiben az események a Dikh online felületein is követhetőek lesznek.
Egyszóval olyan fesztivált álmodtak meg idén is a szervezők, ami képes a társadalom egészéhez eljutni. A források hiánya azonban nagymértékben hat a tervekre. Az augusztus 3. és 6. között Baktakékre, Alsóvadászra, Kázsmárkra, Fügödre, Szakácsiba és Homrogdra tervezett programokat felfüggesztették. A fesztivált szervező Utcaszínházi Alkotóközösség (UtcaSzak) szerint szellemi támogatás nagyon is van, az anyagi támogatások terén azonban a szokásosnál is komolyabb akadályokba ütköztek idén. Simon Balázs az UtcaSzak vezetője munkája és hite mellett saját magánvagyonának jelentős részét is a fesztiválba fektette. Vele beszélgettünk a kialakult helyzetről, a forráshiány okairól, művészetről és kultúráról a mélyszegénységben.
Ha össze kellene foglalni, mi a TeatRom üzenete?
- Leegyszerűsítve az, hogy nem lehet egészséges a társadalom, aminek nem járja át minden rétegét a művészetek gyógyító ereje, az emberi lét kérdéseire választ nyújtó funkciója. Úgy vélem, mindenkinek szüksége van arra, hogy közvetlenül is találkozzon művészettel, erre pedig a mostani médiumok nem alkalmasak. Ugyanis
ha a művészet elsősorban pénzszerzési célt szolgál, már kompromittálódik valamely mértékben. A művészetnek legfőképp egy haszon nélküli cselekvésnek kell lennie. Ennek a típusú művészetnek nincsenek kellő csatornái a magyarországi, mélyszegénységben élő csoportok között.
Másképp kell rendezni egy darabot, amit a szegénytelepen mutatnak be, mint azt, amit mondjuk a Terézvárosban állítanak színpadra?
Ha utcaszínházról van szó, akkor a Terézvárosban is ugyanúgy kell rendezni, mint a szegregátumban: mindkét helyen random figyelem van, ezt kell megragadni. Terézvárosban egy jól megvilágított színpadon, ahol becsukják az ajtót és csönd van, nyilvánvalóan másképpen kell dolgozni. Azért is UtcaSzak a nevünk, mert szakosodtunk: képesek vagyunk megragadni egy random figyelmű csoport érdeklődését. Bohócjáték, maszkos játék, akrobatikus elemek, improvizáció zenehasználat: ilyen elemeknek a folyamatos használatával érjük el, hogy akik nem feltétlenül befogadóak, azok számár is érthető legyen a történet. A Városligetben kutyával közlekedő, fagyijukat nyaló fiatalok figyelmét megragadni nem sokban különbözik attól, mint amikor egy szegénytelepen játszunk. A helyzet még ehhez képest is más, amikor roma fiatalokkal csinálunk színházat. Míg a Miskolci Nemzeti Színház színpadán át kell gondolni, milyen formában és módon lehet poénkodni, a roma fiatalok számára ez nem kérdés: ők azért is szeretik a színházat, mert itt szabadon poénkodhatnak, számukra ez cél, ők röhögnek a színpadon és a közönségük is. Sokszor félre kell tenni a magaskultúra iránti elvárásainkat, miközben ezek a találkozások művészeti értelemben mégis jelen idejűek, gazdagok.
Én is szeretem, ha valami cizellált, kifinomult és, van bennem ilyen értelemben vett sznobizmus is. Keresem, hogy ez az érzékenységem ne sérüljön, vágyam akkor is kielégüljön, amikor utcaszínházat rendezek. Ha ez sikerül, örülünk, a darab bombasztikus, nagy hatást gyakorol a nézőre. A Makar Csudra miskolci ősbemutatója kapcsán például ilyen hatásra számíthatnak a nézők szerintem.
A hagyományosan nyolcnapos fesztivál négy napra szűkült, és még így is nehezen jön össze rá a kellő anyagi fedezet. Mi ennek az oka?
- Tulajdonképpen háromra, mert a negyedik nap is komoly akadályokba ütközik.
Jelenleg a saját pénzemből támogatom a fesztivált kétmillió forinttal, ami a magánvagyonom kétötöde. Amennyiben ez nem térül meg, abbahagyom a fesztivállal kapcsolatos munkát.
Viszont úgy gondolom, az ilyen típusú művészeti szerepvállalással összekötött pedagógiai programok nagy hatást gyakorolhatnának a társadalomra. Rengeteg művészt ismerek, akik részt vennének ebben, de az ilyen típusú vállalkozások abszolút vákuumban vannak finanszírozás szempontjából. Ezek nyilván nem eladható produktumok, a művészeti felzárkóztatási és pedagógiai programok határvidékéről beszélünk az elnyerhető pályázatok szempontjából. Itt lép be a történetbe a Társadalmi Felzárkóztatásért Feleleős Helyettes Államtitkárság, az oktatási tárca, a kulturális tárca, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, de ide sorolhatóak az önkormányzatok, valamint azok a kisebbségi önkormányzatok, amelyeknek mind van valami kulturális büdzséjük.
Ha van büdzsé, akkor hogy alakulhat ki mégis ez a vákuum?
- Elkülöníteném a művészetet és a kultúrát. A művészet valami olyan, amit az elején leírtam. A kultúra zavarosabb fogalomkör. Gyakran találkozni azzal, hogy egy kistelepülésre meghívnak egy ismert rappert, aki elkér egymilliót a fellépésért. Ráköltenek még félmilliót a hangosításra, fényekre, és kipipálják a kulturális eseményt a faluban. Ahhoz, hogy a művészet érvényesüljön, kell némi kockázatvállalás: hogy a bejáratott utak helyett új ösvényeket kell keresni. Ez pedig mind a döntéshozókra, mind a befogadókra igaz. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy rendkívül nagy a hatása például a TártRom programjainak, miután megvalósultak. Addig azonban, amikor előkészítjük őket, sokszor nem értik miről lenne szó.
Hogy áll össze a TeatRom anyagi háttere?
- A fesztiválnak megvannak azok a minimum költségei (stáb, logisztika, kommunikáció stb), amelyek nélkül egyszerűen nem összehozható a dolog. A három napra csökkentett programhoz szükséges összeg még mindig több, mint ami jelenleg az egyesület számláján van. Ezért fektettem bele az önkéntes munkán túl a saját pénzemet is. Nem az a célom, hogy megduplázzam ezt, vagy egyáltalán haszonra tegyek szert: azt szeretném, ha megvalósulna a fesztivál, emellett én sem veszíteném el a pénzemet. Remélem, középtávon felébrednek majd azok, akik forrásokat biztosítanák. A Társadalmi Felzárkóztatásért Feleleős Államtitkárság például eddig jellemzően 5 millió forinttal járult hozzá a TeatRomhoz. Voltak emellett alapítványok és kistelepülések is, akik idén nem vagy sokkal kisebb mértékben vállalták az anyagi hozzájárulást
Miért szűntek meg ezek a források?
- Egyrészt a legtöbben háborús logikával gondolkodnak a művészetek kapcsán: sokan úgy vélik, a mostani helyzetben ez a legutolsó, amire pénzt kell adni. Másfelől mi nem iratkoztunk be azokba a kormány közeli érdekvédelmi szervezetekbe, amelyeknél a biztos támogatást osztják. Ennek nem csak az az oka, hogy nem értünk egyet a kultúra monopolizálásával, hanem az is, hogy mások a céljaink, másra kell az időnk, nem az elit világában szeretnénk aktívak lenni. Azért fordultunk az oktatás és a szociális szféra felé, mert úgy gondoltunk, amit csinálni szeretnénk, ebből az irányból jobban értelmezhető. Persze számítottunk a művészeti célra elnyerhető forrásokra is, mint az előadó-művészeti szervezetek működést kiegészítő támogatására, amit egyébként szinte teljes egészében visszatartotta idén a kormány. Erről minket csak május végén tudattak, voltaképp egy videóban elhangzó fél mondatból tudtuk meg a leköszönő kultúráért felelős államtitkártól, amiben elmondta hogy elköltötték ezt a hétmilliárd forintot. Ebből az eltűnt összegből számítottunk mi is a pedagógiai szervezeti és művészi munkánk támogatására.
És nincs más út a források megszerzésére?
Pont az út hiányzik kommunikációs csatornák. Például a felzárkóztatási tárcát időközben átrendezték. Az eddigi helyettes államtitkár, akivel kapcsolatunk volt, a köztársasági elnök mellé került. Innentől kezdve már nem tudja a pártunkat fogni. Az utódjának a személye ismeretlen. Pont ma kaptunk egy levelet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetésétől, hogy nem kívánják segíteni a fesztivált és a mögötte húzódó közösségfejlesztői munkát, miközben a helyszíneink 90 százalékban a Máltai által gondozott települések. Nagyon nehéz megérteni, hogy miért nem építenek szakértelmünkre, munkánkra, terepismeretünkre. A roma szervezetek is kicsit zavarban vannak velünk. Mi nem vagyunk romák, mi csupán felismertük ennek a munkának a szükségét. Jó lenne leülni, hogy megértsük, milyen szemlélettel gondolkodnak a kultúráról és a művészetekről.
Mit gondol, miért vonakodnak támogatni egy elismert, már bejáratott rendezvényt?
- Amikor elmeséljük valakinek, hogy mit is csinálunk, mi ez a TeatRom fesztivál, a nagy többség fantasztikusnak nevezi a munkánkat. Bekerültünk különböző válogatásokba, találkozókra, különböző díjakat és méltatásokat kaptunk. Amikor pedig magát a rendezvényt finanszírozni kellene, lehet, hogy a többségnek az jut eszébe, hogy „nahát, már megint a cigányok? Hát mit akarnak még? Kapnak minden hónapban segélyt, akkor most még színházat is vegyünk nekik?” ránk is az emberek fejében szerintem. Kimondatlanul A döntéshozók félnek, hogy a társadalom nem szimpatizál a romaságnak jutatott segély művészettel. Kelljenek föl, tanuljanak írni-olvasni, és majd akkor kaphatnak művészetet. De sajnos ez fordítva van. A művészet motiváció: reményt ad, kinyitja a horizontot, képes rámutatni, mi a célunk a világban. Azután pedig elkezdünk minden követ megmozgatni, hogy ezek a célok elérhetővé váljanak.
